2018. április 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Nagyszülők - unokák
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 )
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-22 03:54   
Az oszes nagyiknak , szuloknek es csemetejuknek kis szorakoztato cica

Majd katincsatok a kis cicara , uj lap nyilik meg -kikel varni turelmessen es mozgasatok a mouszt majd a cica korul

http://www.webcat.westvillage.nl/

 
 mesi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-19 17:02   
Nagyszüleim már sajnos nem élenk ,de emlékük örökké a szivemben fog élni és sokat mesélek róluk a gyremekeimnek. Édesanyám egy csodálatos nagymama, s nagy támasz nekem is ,mert a gyerekeket egyedül nevelem. Egy kis csapattá fortunk össze, de azért néha össze is zörrenünk, de szerintem ez evvel jár Remélem ,hogy még jó sokaig fenn áll ez a kis csapat.
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-01 13:57   
... hát ez igy igaz! Dehát erre írtam éppen a következöket: "S ráadásul úgy, hogy a szülönek meg kell felelnie, helyt kell állnia a munkahelyén, az otthonában, a házastársi életben,-- és sorolhatnám."

Épp itt van a kutya elásva, a mi házastársaink, a nagypapák már meg tudják osztani a nagyit az unokával. (Ha van még nagypapa egyáltalán. Remélem minél többeteknek van!

üdv. üdv. OMGI

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-01 03:37   
Igen, persze, igazatok van.
De azt hiszem, más különbségek is léteznek még.
Pl.nem kell pátyolgatni a férjet, aki ugye általában kissé háttérbe szorítva érzi magát, amikor megérkezik a gyermek. Egy ilyen férjapolgató program eléggé fárasztó tud lenni.Az unokát lehet szeretni "férjkímélés" nélkül is.Vagy: ahogy telik az idő, az ember egyre jobban megtanulja , micsoda kincs egy gyermekmosoly.

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-30 04:11   
Egyetértek OMGIval. Még azt szeretném hozzátenni, hogy sokkal több időm és türelmem van hozzá, mint a gyerekeimhez annak idején...
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-29 18:22   
2002-09-28 09:14, Ferencz Zsuzsanna:
-
Sziasztok, lányok! KÖSZI, Ez utóbbit jó látni így leirva!


(Nem próbáljuk összefoglalni, mi a különbség a gyermek és az unoka között?)

Hogy mi a különbség?! Rengeteg! De talán a helyes kérdésfeltevés az lenne, mi a különbség a szülö és nagyszülö között. Hiszen a gyermek, a szeretetünk és gondoskodásunk "célpontja" azonos. Csak a kapott törödés kiindulópontja más.

Valahol már írtam, - de magam sem tudom hol - azt az általam nagyszerünek vélt francia mondást, miszerint egy nö akkor lesz igazán anya, mikor már Nagymama!! Itt van a kutya elásva.

Anyaként, szülöként más felelösség terhel bennünket. A gyermek-anya kapcsolatban a szeretet mellett egyenrangúan jelen van a nevelés, a felnötté-alakítás. S ráadásul úgy, hogy a szülönek meg kell felelnie, helyt kell állnia a munkahelyén, az otthonában, a házastársi életben,-- és sorolhatnám.

A nagyszülö pedig azt a pluszt tudja adni, amit valójában kisebb felelösséggel tehet, pótolni mindazt, amit gyermeke, adott esetben éppen a kérdéses SZÜLö (a fent felsorolt okok miatt is) nem képes megadni.
Ez pedig semmiképpen nem p é n z b e n kifejezhetö, anyagiakat kell hogy jelentsen, hanem olyat, ami nem kézzelfogható, ami a szívünkböl és lelkünkböl jön.-

Vagy nem értetek egyet velem?

OMGI

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-29 12:16   
Én a gyerekeknek saját albumokat tartok, amik a nevükre szólók.

Ezekbe a rájuk vonatkozó képeket ragasztom be olyan sorrendben, ahogyan elkészültek.

Így majd utánam minden gyereknek - unokának-lesz saját albuma, nem úgy mint az én gyerekeimnek volt, akiknek a képeit beolvasztottuk egy közös, családi albumba.

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-29 11:00   
etelka üzenete:



Szerbusztok Nagymamák!

Engem öt unokával áldott meg az élet, kettö közülük sajnos külföldön él és azokat kevesebbet látom. A hozzám közel lévö 3 unokával sokat járok ide-oda, sétálni az erdöbe, természetházba, tengerpartra. Ök is jönnek hozzám vasárnaponként ebédre és az ebéd után segitenek elrakni a piszkos edényt a mosogatógépbe. A 3 gyerköc : Julia 8 é és Max + Alex egypetéjü ikrek, 5 évesek. Ök még nem járnak iskolába, de a betüket már valamelyest ismerik, legalább a saját nevük betüit. Megtörtént tehát, hogy ahogyan rakjuk be az edényt a gépbe, Max felkiabál: Ez az én gépem, mert még a nevem is bele van írva! - de Alex neve nincs benne. Kétségbe vontam az állítást, mire nagy büszkén megmutatta a gép falában levö kis rekeszt, ahova a mosószert kell betölteni és mit látnak szemeim - a rekesz falán így áll: MAX-MIN. Hiába próbáltam magyarázni, hogy ez a mosószerre vonatkozik, nem az ö nevére, a gyerek hajthatatlan maradt: Az Apukám is azt mondta, hogy az én nevemet így írják!
Az én saját gyerekeim nagyszülök nélkül nöttek fel, szüleim meghaltak Magyarországon, mielött nekem gyerekeim lettek volna és az itteni nagyszülök nem foglalkoztak velük egyáltalán. Most én a saját unokáimnak szeretném megadni azt az érzést, amit egy Nagyi nekem annak idején Magyarországon jelentett.

Nagyszülönek lenni nagy érzés, kevesebb a felelöség mint a saját gyerekkel és minden alkalom pirosbetüs ünnep amikor velem vannak a gyerekek.

Remélem, hogy az ezeket a sorokat olvasók közül sokan fogják megérni a nagyszülöi kort és élvezni az unokák társaságát. Nincs annál szebb érzés, mint amikor három irányból szaladnak felém és kiabálják, hogy " Nagymama"...

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-28 09:14   
Sziasztok, lányok!
Nem próbáljuk összefoglalni, mi a különbség a gyermek és az unoka között?

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-26 06:42   
Sajnos az én példám nem tipikus. Gyerekeimmel nagyon szoros a viszonyom, elváltam, elég rossz körülmények között, tehát volt férjem (ő ausztrál) családjával nincs kapcsolat. Gyerekeimet kamasz koruk óta teljesen egyedül neveltem, itt Au-ban csak apám és felesége van, őket egyszer két évben ha látjuk, családnak nem nagyon nevezhető.
Úgyhogy amolyan szövetség alakult ki közöttünk, három kis árva a nagyvilágban
Lányommal minden nap látjuk egymást, fiammal is úgy lenne ha itt élne. Segítjük egymást, tényleg ő a legjobb barátnőm. De ugyanakkor mindkettőnknek megvan a maga élete. Nagyon szívesen vigyázok Finnlay-re, és eszemben sem lenne pénzt elfogadni azért. Ugyanakkor lányom nem várja el tőlem, hogy akármikor és minden mást félretéve rendelkezésére álljak... Nem tudatosan, de úgy neveltem őket, amint én voltam nevelve, az ausztrál behatás ellenére. Úgyhogy a családi összetartás megvan.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-25 21:12   
Szervusztok hát, ismét itt vagyok!

Valóban máshol már kezdtük pedzegetni ezt a témát, azért is ötöltem ki ezt a külön topikot.

Klári kedves! Mesélj már arról, hogy az ausztrál családokban, - akik azonban magyar gyökerekből nőttek ki -, milyen szoros vagy laza a "családi összetartozás".

Nemsokkal azután, hogy "idekavart" bennünket egy nagy szélörvény, (több mint 15 éve), megdöbbentő dolgot tapasztaltam.

Megbetegedett unokára a nagymama vigyázott, (a kis beteg gyereket hozták el hozzá reggel és jöttek érte a szülők délután,) majd amikor a gyerekért jöttek letettek a "Nagyinak" egy százast, fizetségül. Pedig ez a Nagyi is szereti a családját, csak úgy tartották, hogy ez munka volt, amiért fizetni kell. Azóta már találkoztam másfajta hozzáállással is, de ezt el kellett mondanom.

Újabb adalék vagy történet majd legközelebb.

A scannelés egyébként jó ötlet, - háttérként nekem már az unoka rajza van!!

Nagymamás üdvözlet, OMGI

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-25 07:52   
Teljesen egyetértek Zsuzsával. Minket tulajdonképpen a Nagymamánk nevelt fel, szüleim egész nap dolgoztak. Szerencsések voltunk, nem kellett napközibe járnunk. Most meg ugyanígy van otthon, de Édesanyám az aki vezeti a háztartást és habár öcsém gyerekei 16 és 17 évesek, azért biztos örülnek hogy a Nagyi ott van, aki ebéddel várja őket.
Itt Ausztráliában valahogy más. Először is a generációk nem nagyon laknak együtt. Lányomnak segítek persze, de akármikor vissza tudom adni Finnlay-t. Persze ha úgy adódna, minden további nélkül átvállalnám, de ez természetes...

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-25 07:38   
Sziasztok!

Először is van rendes albumom, legalább hat. Aztán a legjobbakat leszkannolom és a My Documents, My Pictures-be gyűjtöm. Van már vagy száz ott is... Ahogy van újabb, a világ négy csücskébe lesznek küldve - Kanadába, Németországba, Dániába, Skóciába, Ausztráliába ötfelé és természetesen Magyarországra több példányban

Végül Screen Saver-t (képernyőkimélő?) vagy Desktop (?) hátteret csinálok belőlük. Most hogy leírtam már látom hogy tényleg túlzásba viszem a dolgot de jó amikor bekapcsolom a számítógépet és ott mosolyog rám...

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-25 04:02   
Sziasztok.
Eszter tízhónapos.A fotóit a számítógépbe gyűjtöm egyelőre.
Hanem: OMGIval valahol már beszélgettünk arról, mennyire más nagyszülőnek lenni Nyugaton és Keleten.Itt Romániában pl. a főszerep a nagyszülőké, tőlük függ általában, hogy egy család működőképes legyen.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-24 21:41   
Kedves Klara!

Örülök, hogy legalább mi itt vagyunk.

Lehet, hogy a többiek mind irigylésreméltó fiatalok. No de sebaj. Mit csinálsz az unokafotókkal? Albumba rakod, feliratokkal, vagy csak tasakokban halmozod. Nekem van egy meglepő szokásom. Kb. egy évig gyüjtöm a képeket, és csak aztán, kicsit szelektálva, kivagdosva, más dolgokkal körültuzdelve (mint egy jó pecsenyét) pakolom be albumba.

Kérdés persze, hogy többezer fényképünkkel mi lesz majd utánunk...?

üdv. itt az öregek klubjában, OMGI

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-19 15:31   
HIP-HIP-HURRA!

Ha minden gondolatom ilyen szempillantás alatt teljesülne, semmi gondom nem lenne az életben.
Hunor! Istenáldotta jó unoka és "topkezelô"-nek nyilvánítalak!

Gyerünk hát nagyszülôk a csodaunokák történeteivel, -no és persze jó lenne hallani ill. olvasni a csodaunokák véleményeit (néha a negatívat is) rólunk, a matuzsálemekrôl!!

Napsütéses öszt kivánok Mindenkinek!
(megprobalom kihagyni a mesterseges ekezeteket, mert szörnyen nez ki egyik - masik szövegem)

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-19 14:10   
Hát akkor én elkezdem.

Még anyukája szive alatt megjárta Magyarországot. A Mikulás hozta 1999 december 6-án. Ott voltam a születése napján, megrázó élmény volt.

Rengeteg sötét hajjal született, ami aztán átváltott vörösre - mindkét nagypapa vörös- most meg olyan strawberry blond, eperszőke (?) és göndör. A világ leggyönyörűbb és legokosabb gyermeke, de hát ez természetes...

Szeret énekelni és táncolni, minden slágert tud, kedvence Kylie Minogue. Kétszer egy héten jár oviba, nagy szívtipró hírében áll, hétfőn Ben-el, csütörtökön meg Lachlan-nal enyeleg. Tízig számol és az összes szint tudja, még a lilát is. Sokat nevet és sokat hisztizik. Szereti a szép ruhát, néha már egyedül öltözik. Kb 1500 képem van róla, hát ha már olyan szép!!! Ő a szemem fénye.
Ennyi...

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-18 01:25   
Nem, nem vagyok nagyszülő, csak unoka, ebben a minőségben, OMGI egyenes javaslatára, és a sok nagyszülő, unoka kedvéért született a topik.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó