2018. május 26. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> USA >> Az Amerikai Magyar Szó munkát kínál.
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 15:29   
Tovább árnyalódott, már mint képileg a helyzet. Előbb-utóbb kitisztul.
Mindenkinek igaza van! Jön az erdőkerülő és mindenkit hazazavar.

 
 haaaazseeee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 14:55   
(ezt az üzenetet a másik topikba írtam, de ide ie bemásolom, mert az eredeti vita innen indult.)

Tisztelt Vitatkozó Felek, Kedves Mindenki,

Mint a Magyar Szó egykori tördelőszerkesztője féligmeddig érintve vagyok az itt felhozott témában, és most boldogan pihegek itt a képernyő előtt: újra bebizonyosodott ugyanis, hogy jól tettem, amikor két évvel ezelőtt otthagytam az egész nyomorúságos New York-i magyar közéleti bájvilágot, és tavaly ősszel a Magyar Szót is.

Két évvel ezelőtti döntésem oka tágan fogalmazva a helyi magyar közélet kicsinyessége volt — és úgy látom, azóta sem változott semmi. A közéleti kicsinyesség alatt konkrétan azt értem, hogy úgy tűnt, odaát senki sem képes árnyaltan gondolkodni. Minden csak fekete vagy fehér lehet, ajakremegtetően szélsőséges, vagy éppen emelkedetten drasztikus. Az egymás iránt érzett tolerancia zéró, az emberi megértés közelít a nullához, a szakmai tiszteletet pedig tátott szájjal köpik hátba. Befojtva éreztem magam és megalázva, pedig munkámból kifolyólag nem voltam kontaktusban az olvasókkal és a konkurrencia tisztelt képviselőivel sem.

Ebben a kicsinyes elképzelésben a Magyar Szó az amerikai magyarság rákfenéje, a mindenkit átverő pénzgyár, a fiatalokat kizsigerelő haszonélvezeti- és pederaszta amatőr sajtóklub, zsidótőke és egyben tőkésjobb — a másik oldal pedig, a Népszava az őskommunizmus éltető szócsöve, a magyar kormány agresszív bábfigurája.

Pedig fehéren-feketén egyik sem igaz. Két újságról van szó, ami meg szeretne maradni egy zsebkendőnyi piacon, és ezért még jelentős(ebb) szakmai háttérrel rendelkező felnőtt emberek is képesek arra, hogy demagóg módon zanzásításó utakon keresztül próbálják biztosítani piaci jelenlétüket. Akár robinhoodos népmentő demagógiával, mint a mostani Népszava, vagy a magyar kulturális megmaradás egyfajta eszményképét lobogtatva, mint a Magyar Szó.

Jól látjuk: az "Igasssságot a nééépnek"-szindróma ökölharcot folytat a "Maraggyunk meg magyarnak mindenáron"-szindrómával, és közben a helyi magyarok keserűen köpve inkább USA Todayt olvasnak, mert abban Garfield is van, és az még hétfőn is vicces. És a magyar hátralép, és elnézi, hogy eközben a két jelentős magyar lap hisztérikus rohamokkal vagdossa a saját ütőereit. Sejthető már, hogy miért olyan alacsony a közrészvétel a helyi rendezvényeken? Nos, nagyjából ilyesmik miatt.

Egykor éveken keresztül a Magyar Szónál dolgozó belső emberként jelezném: tény és való, hogy az újság előszeretettel alkalmazott kezdő újságírókat és tördelőket a lap működtetése céljából. Az is igaz, hogy az újságnak nem volt mindig pénze kifizetni időben az embereit. Az is igaz, hogy a terjesztés akadozása miatt az újság sokszor nem jutott el a rendeltetési helyére. Az is igaz, hogy a kiadó a Pétermanék családi házában volt. Az is igaz, hogy a cikkek egy része online forrásokból származott.

De nem minden ilyen fekete, fehér, csúnya, poros, és büdös.

Abban a három évben, ameddig én ott dolgoztam, mindenki megkapta a pénzét vagy annak a legnagyobb részét — igaz, jelentős csúszásokkal. Sokszor haragudtunk Pétermanra a vezetési stílusa és a késő kifizetések miatt, de igazából csak belülről lehetett látni, hogy ott nem hideg számításokról van szó. Higgyék el, nekünk, akkori munkatársaknak lett volna a legkönnyebb, ha elhihetjük: Péterman a megszerzett dollárbankókból titokban már milliónyit összeszedett és otthoni párnái alatt rejtegeti nyaralóra gyűjtve, esténként pedig remegő kézzel nyálazza át a kötegeket, miközben egy Bartus-voodoobabát piszkál egy biztosítőtűvel, majd a helyi magyar közösség megtévesztéséről álmodik nyáladzva és kifordult szemekkel.

De ez nem volt igaz. Mert sajnálatos tény, de így van: azon a zsebkendőnyi piacon csak kiváló mendzseléssel lehet életben tartani egy újságot. A Magyar Szót pedig maximum a lelkesedés tartotta fenn. Pétermannak az egyik lényeges (talán pozitív, talán negatív) tulajdonsága, hogy képes annyira megszállottan hinni az újságában, hogy a mi hasunkba is lyukat tudott beszélni. Sikerrel. Volt úgy, hogy hónapokig nem kaptunk pénzt, mégis megszerkesztettük az újságot. Mindeközben Péterman a szemem láttára költötte el összes pénzét (fizetéseit és háza árát) arra, hogy az újságot azon a szinten tartsa, ahol van. (Vagy volt a tavaly ősszel, kilépésemig. Azóta ugyanis nem követem figyelemmel az újság alakulását.)

A Kedves Mindenki fogjon egy tollat és egy ceruzát, és álljon neki kiszámolni, mennyire lehetetlen profitorientáltan kihozni egy újságot. Még Magyarországon is. Ha a cikkek eredete kétséges, és a fotókért sem kell fizetni, akkor megfelelő hirdetőbázissal TALÁN kijöhet a dolog nullára. Kis szerencsével pozitívba is. Abban a pillanatban azonban, hogy akárcsak egyetlen anyagért is fizetni kellett, a Magyar Szó végelszámolásban máris negatívba ment. Ennek egyik oka az, hogy a hirdetésszervezők egyrészt rossz munkát végeztek egy teljesen távolságtartó piacon — ahol a konkurrencia úgy érezte, a hirdetéspiac monopolisztikus, pedig elméletileg nem az —, másik oka pedig Önök, kedves magyar szaktársak, mindenki, aki heti egy dollárt is sajnált az újságért.

Ilyen körülmények közepette Pétermannak természetesen választania kellett: vagy fenntartja az újságát — amibe rengeteg pénzt és még annál is több önbecsülést ölt évek alatt —, vagy kilép a piacról. A fenntartáshoz olcsón dolgozó önkéntesek kellettek, akik késve kapták meg a pénzüket, valamint olcsó — mi több, ha lehet, akkor ingyenes — anyagok. De legalább MEGJELENT az újság. Ergo itt állunk. Illetve álltunk. Illetve állnak.

Kötve hiszem, hogy a Népszavának könnyebb lenne a helyzete. Azt is kötve hiszem, hogy pártpolitikai irányadás alapján rázná a rongyot ezerrel. Mindössze azzal kellett nekik is szembesülniük, hogy ahova beléptek, az a piac ősanyaföldje, az amerikai dzsungelharc, az üzleti knowhow mintatelepe, ahol meg kell harcolni a kedves vevőkért. Akár úgy is, hogy a konkurrenciát égetjük — némileg megalapozott vádakkal, de minimális toleranciát nem mutatva bizonyítvány-magyarázásra.

Nem szép. Én meg boldogan pihegek itt a képernyő előtt, megnyugodva, hogy eljöttem.

Nem célom Pétermant mentegetni, mert ha valaki haragudhatna rá, akkor az én vagyok azért az eljárásért, ahogy tavaly ősszel megszakadt a Magyar Szóval fenntartott munkaviszonyom. Akkor került a megjegyzésekben is emlegetett Világi Gyula a laphoz, én pedig szinte azonnal kiléptem. A kettőnk inkompatibilitása egy külön sztori, azonban a közöttünk kialakult kezdeti feszültség első jelére Péterman kihátrált a hátam mögül, és hagyott egyik napról a másikra elmenni. Egyrészt vakon hitt a Világi-féle csodában — isten látja! talán segít neki foggal körömmel fenntartani a Magyar Szót! — , másrészt pedig engedett azoknak a külső sugallatoknak — ki tudja, hányan voltak, és milyen közel hajoltak a füléhez —, amik azt mondták neki, én már nem is vagyok olyan fontos a lapnak.

Péterman nekem ettől soha nem lesz olyan, mint régen volt, de ez tárgytalan. Az én sztorim lényegtelen. Amit üzenni szeretnék az csak az, zárásképpen: legyünk, kérem, egy picit szürkeárnyalatosak. Pétermannak megvannak a maga ordító hibái. Túl sokat mond arról, ami megvalósíthatatlan, szélsőségesen befolyásolható, amikor az lap túlélése van "at stake", képes hónapokon nem fizetni az alkalmazottait csak azért, hogy a pénzt inkább nagyívű és borzalmasan naiv pénzügyi elképzelésekbe fordítsa a lap érdekében (legyen az mondjuk az országos terjeszkedés, manhattani költözés vagy bármi más), ugyanakkor vakon hisz az újság lázálmában, és törtetésében képes magától elfordítani mindenkit, aki valaha is kedvelte őt. De azt első kézből szeretném tudatni, hogy az ég álja meg: nem ő a kib*ott Antikrisztus.

Üdvözlettel,
Horvát Zsolt
(nem, nem vagyok azonos a Horváth Zsolt név alatt Magyar Nemzetben publikálóval és a Panoráma magazint szerkesztő Horvát Zsolttal sem.)


 
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 10:55   
Hunor,
OK!

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 09:52   
2007-02-06 09:16, Rasputyin:
-

Hm, azért Te is evezz vissza a személyeskedés vizeiről a témahoz kapcsolódó hozzászólásokhoz, vagy ha Lepuval akarsz vitázni, akkor Németország alatt tart állandó fogadást Lepu törzsasztala alatt.

Hunor

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 09:45   
mindegy, ki mit szedett le, én mindig kivülálló vagyok.
 
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 09:16   
Lepu hirtelen úgy tesz, mintha kívül álló lenne és fentről mond véleményt. Eddig nem ez jött le a megnyilatkozásaiból.
 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-06 08:56   
Ez a baj ezzel ezzel a világgal. Majdnem mindenki azonosul a tévedéseivel, és ha a véleménye nem szimpatikus valakinek, akkor az azonnal ellenség...
Öljétek egymást tovább.

 
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 23:50   
Hi Krissz,
azt hittem lecsaptok a helyesírási hibára… Lepunak mi a problémája Rasputyinnal? Nem reagáltam az írásaira, sem negatívan, sem pozitívan. Nem ismerheti a nézeteimet, csak azt látta, hogy Krissz megjegyzését véleményeztem. Ez már elég az ellenség kereséshez?

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 23:31   
Az alábbi idézett részt Lepu 20.41kor írt üzenetéből töröltem:

"Ha egyszer már bilenkelte a direkt linket a fekáliához, akkor minek még egyszer a budi címét megadni?"

Hunor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 23:04   
2007-02-05 22:35, hunor:
-

Ne így írd át!
Nem azért akarom átíratni, amiért egy héttel ezelőtt vita volt, hanem ha a szerkesztő hozzászólását moderáltam jó pár hete, akkor ez részedről sem maradhat ez így jellemzéssel az újsággal, mert moderálni fogom.

Hunor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:39   
2007-02-05 22:36, Lepu:
-

Egy másik (megfelelőbb) topikban elmerenghetünk ezen, én figyelembe veszem valamennyi rendelkezésre álló adatot, beírások időpontjait, eltérő időzónák létezését, életszerűségét, hallgatok a megérzésemre, szóval továbbra is ezt állítom. Természetesen tévedhetek, de amig minden másra mutat, addig nem fájdítom a fejem feltételezésekkel.

Hunor

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:36   
nem ismered a szabad világ technikai lehetőségeit? Van erre egy spec. browser. Azért találták ki, hogy pl. az irániak meg a kínaiak is szabadon irogathassanak. Az összes IP-cím létező hostokhoz tartozik.
 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:35   
2007-02-05 20:41, Lepu:
-

Ha egyszer már bilenkelte a direkt linket a szarhoz, akkor minek még egyszer a budi címét megadni?

-

Azért ne ílyen módon, ha nincsen hasonló előzmény, írd át másra.

Hunor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:33   
2007-02-05 22:27, Lepu:
-

És generálsz hozzátartozó hostot is, IP/ host megegyezőség ugyanaz? Ez egyébként az általam is használt szolgáltató, ezért tűnik számomra hitelesnek.

Hunor

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:27   
Jó, hogy hagytam 10%-ot
Mondjuk ez egy olyan dolog, ha akarod, 3percen belül 3 különböző IP-ról írok...

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 22:26   
Kedves Lepu,

Rasputyin és usanépszava az én adataim szerint nem egy személy - különböző az IP, de a host is, és az ország is (ez utóbbi szerint). Mostantól a hozzászólóknak nézem a technikai adatait, nem fordulhat elő, hogy valaki több néven írjon.

Hunor

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 21:45   
nem kell nagyon komolyan venni, usanépszava bevett szokása, hogy több nickkel ír, így akarván megteremteni azt az érzést, mintha bárki ezen a földön az ő oldalán lenne. Eddig csak agitálni járt ide, eztán se fog mást tenni. Elég egy pillantást vetni az "újság"-jába. Leninék belepírultak volna...
Szóval a valószínűsége, hogy raszputyin és usanépszava egyazon személyek, kb. 90%-ra tehető.

 
 Krissz  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 21:33   

 
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 21:21   
Én a hírdetésszervezői munka etikátlanságáról írtam. Ezt összemosni cégek hírdetési szokásaival, több mint figyelmetlenség, tudatos csúsztatás.
 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 20:41   
Hogy ez a népszava már hányszor beigérte, hogy ide többet be nem teszi a lábát meg nem ír. De még mindig nem lehet lelőni...
Hiába, az agitropok mindig csak igérgetnek, de soha nem teljesítik....
Azért érdekes, hogy hányszor belinkelte már ezt a szennylapot. Szerintem csak a googleban akar feljebb kerülni.

 
 Krissz  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 20:24   
Szerintem viszont egy cég ott hirdet ahol akar és annyiszor ahányszor akar. Etikátlan? Verenyhelyzet van a világban... Gondolkozni kellene mielőtt írsz véleményt.
 
 usanepszava  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 00:42   
Innen is nyithato, lehet olvasgatni:

http://www.nepszava.com/index.php

 
 usanepszava  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-05 00:39   
Nos, akkor ennek a sok hazudozasnak es szelhamoskodasnak egy reszere itt a valasz.
"Miért távozott a Magyar Szó főszerkesztője? - Interjú Világi Gyulával"

http://www.nepszava.com/index.php?topic=4461&page=3475

Ennyit errol.

 
 Magyar Szo - A Hid  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-04 23:24   
Aki nem olvasta az standokon:

Szerkesztői üzenet

Mint minden munkahely, és mint mindenki más, szerkesztőségünk is – belső és külsős munkatársaival együtt - lezárta az elmúlt évet és megkezdtünk egy újat - 2007-et. Januárban általában számadást szokás végezni eddigi munkánkról, levonva a megfelelő tanulságokat, hogy sikeresebbek, jobbak, szebbek, többek legyünk az elkövetkező évben. Kerestük az utat, biztos hibáztunk is néha - mint mindenki, aki dolgozik -, de mindig a jobbítás szándéka vezérelt bennünket. Idén is elsősorban a magyar közösségek összetartása, összekovácsolása, széleskörű informálása lesz elsődleges feladatunk. Mi nem most érzkeztünk Amerikába. Újságunkat 104 éve megtalálják a magyar ajkú olvasók a standokon. Az óhazában hagytuk a kicsinyes, rosszindulatú bomlasztást, a piti belpolitikai marakodást. Helyette nyíltan felvállaljuk a politika-mentességet, illetve azt, hogy objektíven bemutatjuk mindkét oldalt, minden lehetséges véleményt, ahogy azt az újságírói etika is diktálja. Szerkesztőségünk belső életében sok új dolog történt. Augusztustól kezdődött kálváriánk. Azzal, hogy kiadónk eladta a házát, hogy emelje a lap színvonalát, profi gárdát tudjon maga mellett, bővítse a lap tartalmát, illetve megteremtse egy igazi szerkesztőség atmoszféráját. (Korábban saját családi házában volt az iroda.) Így új helyet kellett találni. Az új hely megtalálása sok nehézségbe ütközött, mivel a laptulajdonos ragaszkodott Manhattanhez. Csak a belvárosban öt iroda között folytak a tárgyalások. (És akkor még nem szóltunk a saját lakás kereséséről, a költözésekről!) Ugye, ismerik a Manhattani árakat? Alkudni kellett. Végül is sikerült a Wall Street és a Broadway sarkánál lévő, patinás, ódón épületben – pont szemben a híres bivallyal – egy megfelelő helyiséget találni. De ezzel még korán sincs vége a sztorinak, sőt, most kezdődtek csak igazán a nehézségek. Az irodahelyiségben a „szakemberek” egy hétig nem találták az internet bemeneti nyílását. (Ugye, tudják, mi egy hét egy hetilap életében?) Már épp arról folytak a tárgyalások, hogy átfúrják a másfél méteres falat – mondom, régi az épület -, amikor egy valóban hozzáértő megtalálta a dugeszok régi módon, furfangosan álcázott helyét – persze ő is csak egy régi mérnöki tervrajzból. (Közben a számítógépes kollégák félig otthonról, laptopról tördelték a lapot.) Ezután a telefontársasággal gyűltek meg a bajok. Két hétig nem volt internet szolgáltatás, ami miatt most folyik a pereskedés, ugyanis ezzel nem kis anyagi kárt okoztak lapunknak, a renoménknak. Ezt követően (Murphi) következett a fax, a telefonok. Nem sorolom, mert úgysem hinnék el. Lehet, hogy szép egy ilyen régivágásu épület – ismerik a krimikből, amikor az ajtóra kalligrafikus, arany betűkkel van kiírva a nyomozó neve -, ám mégis gondolják meg kétszer, beköltözzenek-e egy ilyen épületbe, már ha nem nyomozók, vagy ügyvédek, hanem újságkiadók. Végül is hosszadalmasan, nagy nehézségek árán, de berendezkedtünk! Ezután jöttek a személycserék. A lapnak szüksége volt frissítésre. A régi kollégák közül volt, aki felmondott, volt, akit elbocsátottak, jöttek újak és jószándékúak, hozzáértők és olyanok is, akiket be kellett tanítani a szakma alapfogásaira. Sajnos a távozók közül némelyek nemhogy nem adták át a tudnivalókat, hanem még utoljára jól össze is kuszáltak mindent, ezzel hátráltatva „jószándékúan” az utánuk következők munkáját. Volt egy új főszerkesztője is a lapnak, aki öt hét után távozott. Hát, van ilyen! Mások egy itteni amerikai magyarságnak az igényei és mások a munkakörülmények is, mint amihez egy otthoni nagy lapnál dolgozott profi hozzászokott, vagy amit egy frissen érkezett gondol. Két malomban őröltünk. Most úgy gondolják, vége, végre mehet a menet!? Mi is ezt gondoltuk. Ám tévedtünk. Ezután következett ugyanis a posta. Sorra jöttek a reklamációk, hogy nem kapják a lapot időben az előfizetők. Úgy kellett lépésről lépésre kideríteni, mi történt. (Szó szerint nyomoztunk.) Itt sem volt egyszerű. Egyik államban például egy magyar postás tüntette el a lapokat, máskor a számítógépes lakcímnyilvántartást nem szakszerűen végezték, és nem adta meg a zip kódot, a posta pedig össze-vissza küldözgette a régi, Brooklyn-i címre – hiába adtuk le az újat, stb. (Ja, majdnem elfelejtettem, közben természetesen nyomdát is váltottunk, a régi nagyon elkanászodott.) Nem részletezem tovább, mi minden hátráltatta a hetilap megjelenését. Nem írok az új címmel járó adminisztrációs intézkedések sorozatáról, a szerződésekről, a rengeteg utánajárásról, szaladgálnivalóról. Talán egyszer kiadjuk egy külön könyvben. Higyjék el, csoda, hogy így is megjelentünk. (Szegény kolléganőnk nem győzött Önöktől bocsánatot kérni a csúszások miatt.) Azt sem hallgatjuk el, hogy anyagi gondjai is vannak az újságnak – mint minden itteni médiának, nekünk is vannak kiadásaink – nem is kevesek -, és szükségünk van az Önök támogatására. Ennek ellenére a Forradalom 50. évfordulója alkalmából az egy dolláros lapot 50 centért adtuk, illetve az előfizetőinknek két hónap plusz ingyen számmal köszönjük meg türelmüket és kitartásukat. Azoknak, akiknek valami miatt mégis kimaradt egy-egy szám, pótlólagosan küldünk újságot. A tavalyi év végére nagyon sok minden összejött a lapnak. A lap azonban mégis megmaradt, és továbbra is olvasható lesz! Sok új rovattal lepjük meg kedves olvasóinkat. Kicsit bulvárosabbak, kicsit olvasmányosabbak, fiatalosabbak lettünk. Várjuk kedves olvasóink, előfizetőink és hirdetőink, azaz az Önök véleményét, javaslatait, írásait, verseit – hiszen a magyar szó – közös kincsünk – ápolása, karbantartása mindnyájunk kötelessége! Köszönjük kitartásukat és türelmüket, kívánunk a 2007-es évre jó egészséget, sok jó hírt és olvasnivalót!


Szerkesztőség


 
 Rasputyin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-04 11:33   
Kedves Vazze Krissz,
Lehet, a Te "csajod" otthon, és mások is így szerveznek, de ez a módszer attól még etikátlan és tisztességtelen.
_________________
Rasputyin

 
 zmaros  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-04 02:49   
2007-01-21 00:31, usanepszava:

Erdekes olvasni, hogy valaki elfogad elofizeteseket, majd elfelejti teljesiteni azt. Ugyanakkor pozitiv fejlemeny, hogy erofesziteseket tesz legalabb hirdetesfelvetel teren, ujabb bevetelre.
Itt eszak-amerikaban nem meglepo, ha egy magyar becsap egy vagy tobb masik magyart.
Sot, talan az a meglepo, ha valaki tisztesseges az uzleti kapcsolatokban.
Varom a folytatast. Per kizarva, mert ...

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-04 00:45   
Kedves István,

olvastad a topikot, a kérdésemet? Örülnék, ha beszámolnál, hogy mi a helyzet.

Hunor

 
 usanepszava  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 00:31   
Mar csak azt felejtettem el hozzatenni, hogy Petermann biztosan valaszol Hunornak, mi az oka, hogy egy honapja nelkuloznunk kellett a nyomtatvanyat, es biztosan azt is kifejti, mikor es mivel karpotolja azokat, akik kifizettek a lapot es a hirdeteseket, de nem kaptak meg. Ez csak annyiban tartozik ide, hogy ez a topik amiatt indult, mert mikozben meg senkit nem kartalanitott, a hirdetese ujabb palimadarak begyujtesere iranyul, tortenetesen a mi allando ugyfeleink kozul. Kivancsian varjuk a valaszat. Ha erre valaszolt, utana meg azt kerdezd meg tole, hogy mibol es mire kinalja a munkat. Hol van a fedezet? O itt hirdet. Sorolhatod neki, scanneles, dokumentumok, kivonatok, stb.. Majd biztosan kifejti. Itt ülünk a tűkön, hogy olvashassuk.
 
 usanepszava  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-20 23:53   
Bocsánat, és ezzel a magam részéről lezártam.
 
 usanepszava  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-20 23:51   
Kedves Hunor,

zárjuk le, a Jeszenszky-példa rossz. Pétermann cáfolhatja, ha nem igaz, hogy egész évre gyűjt egyhavi áron hirdetéseket, és már az év első heteiben sem teljesített. Az idézett személy, akitől az információk származnak, ismeri a levelezést. Semmit nem cáfolt, nem is fog. Nem írtam semmi olyat, ami bizonyításra szorul. Ha valaki egy vagy ket honapi megjelenesre elegendo penzt szed be az egesz eves hirdetesek araval, mivel azok osszege akkora, az piramisjatekot jatszik. Az az ember azonnali penzt akar, hogy tulelje a kovetkezo hetet vagy honapot, de meg nem tudja, hogy a fennmarado 8 honapban mibol teljesiti az egesz evre lekotott hirdeteseket. 250-300 dollarokat gyujt egesz eves hirdetesekre. Ez az összeg nehany hetes tulelesre eleg. Es annyi se jott ossze neki januarban, hogy az elso ket heti lapot kiadja. Akkor mi ez szerinted, ha nem egy piramisjatek a tulelesre? A mi hirdetoink azzal hivnak bennunket, hogy mar biztosak abban, hogy becsaptak oket. Ezert figyelmeztetek mindenkit, gyozodjon meg rola, hova teszi a penzet. Ezt mindig helyesen teszi, aki megteszi. Petermann pedig ne gyujtse szerencsetlen illegalisokat, hogy azok egy szelhamossag resztvevoikent zaklassak a hirdetoinket, es tudtukon kivul becsapjanak masokat. Eleg volt ebbol az amokfuttasbol, hazudozasbol, nagyszajuskodasbol. A kiraly (pontosabban: Petermann) meztelen. En pedig vedem az ugyfeleimet egy szelhamossagtol.

 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó