2018. július 16. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> IDE CSAK A KÖZÖS REGÉNYT ÍRJUK!
Új topik indítása   Üzenet küldése
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-19 04:48   
-Honnan tudja ?
-Hat beszelik na!
Ki mondhatta meg Imrenek, tunodott Irma. Nem akarta, hogy a falu megint a szajara vegye.Azert nem is mondtak a hazeladasrol semmit a csaladon kivul.Ugysem venne meg ezt a hazat senki a falubol.Nem venne meg, ezekkel az emlekekkel...

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-18 10:03   
- Milyen nemes gondolat -érzékenyült el. S megképzett előtte a jelenet: megy az utcán, nyomában Leányka, eljutnak szegénysorú Ancsáék házához, ő bemegy, Leányka künt várja, közben múgat, ő pedig azt mondja Ancsának: Én elmegyek városra. Hoztam neked egy tehenet. Hogy elsírja magát Ancsa örömében…
De közben megfogalmazás nélkül is tudta: az ember nem ad ajándékba tehenet (legfeljebb a lányának, fiának, szüleinek). Se házat, se gyereket, se férjet.
- Irmuska! - hallotta a ház elejéből.
- Vajon mit akar Emma?- kérdezte Sárgától, de máris indult kaput nyitni.
Emma a szekondhendes selyemruháját viselte, mintha kicsit ünnepelne.
A rövid üdvözlést követően szót kellett ejteniük a szénaforgatásról (Nem mentél ki? Majd holnap, nem jön eső.) Hanem Emma már nem bírt magával, s kibuggyant belőle:
- Találkoztam a postamesterrel.
- Melyikkel, te? - kérdezte Irma, pedig tudva tudta: mióta Imre nyugdíjba ment, tíz falu leveleinek felelősségteljes szétosztását postamesternő végezte.
- Azzal. Imrével.
Irmuska szíve dobogása még mindig nekilódult, valahányszor Imréről hallott, bár hol van már az a szálas termete, a huncut szemepillantása? Meg az az egyebe, ami miatt hónapokig, évekig forgolódott az ágyban?
- Igen? Hogy van?- kérdezte Emmától elég hűvösen.
- Azt mondta, eladod a házat.
Irmának elállt a lélegzete, mintha hatalmas sértés érte volna.




 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-18 02:52   
NEM LESZ TEHENE! Jaj istenemaldjameg! Mi lesz a joszagokkal? Kinek tudom eladni oket? Vagy adjam inkabb oda ajandekba? akkor talan jo gazdajuk lesz. Ertek am a joszag, nagy ertek! Fiamzoli biztos nem venne jo neven, ha elkotyavetyelnem oket. Leanyka.A szeles, barna, zsiros hata...hogy szereti, mikor levakarom, melegen szuszog es forgatja ram azt a nagy barna szemet. Ki fogja majd vakargatni? Ki feji majd ketszer naponta? Nem is adja le a tejet masnak.
Egeszen erot vett rajta az elkeseredes.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-16 12:03   
Ez amolyan tetszetős gondolat volt, de Irma nem sokat csócsálta: rögvest rájött, az emlékek nem vesznek el azáltal, hogy elköltözik valaki. Sőt, az emlékektől akkor sem szabadulni, amikor akarná valaki.
Ő maga is hányszor próbált elbújni az emlékek elől, de azok mindig
megtalálták, mint gazdáját a kutya.
- Vajon másnak szebb emlékei vannak? - morfondírozott magában. Szerette volna tudni, milyen emlékei vannak például ennek a Kerekesnek, aki megveszi a házat. Már ha ő eladja. Már ha ő eladná.
Fiamzoli kerítette a vevőt, Irma még egyetlen egyszer sem látta, hogyan fest, ki tudja, olyan ember-e, aki meg tud becsülni egy ilyen szép házat? Vagy olyan ember, aki nagyítóval nézi a tetőzet hibáit?
És olyan ember-e, aki beengedi őt, ha látogatóba jön majd a HÁZHOZ?
Kerekesék biztos rögvest leveretik ezt a vakolatot, igaz, megvan már húszéves. Mit húsz? Sajátmagának csak bevallhatja, hogy közvetlenül a Nagy Háborút követően vakolta le az édesapja, amikor hazajött hadifogságból, s amikor másodszor, s egyben örökre véget ért a magyar világ. Irmuska még kislány volt akkor, de emlékszik, a szőlőt valósággal le kellett tépni a ház faláról, mintha sírt is volna az a szőlő, amikor leterítették a ház mellé, s aztán vége is lett: lelépték, elszáradt. De persze, a következő évben újra kihajtott.
- Ez a Kerekes is letépi a ház faláról, mennyit fog szenvedni az a szőlő. A virágokat is lelépik a vakolómunkások, s kiürül a pajta, a csűr, az istálló: az ügyvéd úr csak hétvégi laknak akarja ezt a gyönyörű házat.
Bánatösszeszámlálós bús hangulatában Csomor Irmuska néninek az is megjárta a fejét, hogy a szokásairól bizony városon, Fiamzolinál le kell majd mondania. Reggel, este nem lesz fejés, nem állhat majd ki a kapuba, megnézni, a falu minden barma egészséges-e, kimegy-e a legelőre. Este nem bámulhatja, melyik tehénnek mekkora a tőgye, és nem fogadhatja mosolyogva az ő tehenét, Leánykát, mert NEM LESZ TEHENE. És nem lesz birkája, macskája, kutyája, disznaja, malaca sem.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-15 11:23   
Egyelőre csak az történt, hogy Sárga odasompolygott, megállt mellette, s meredten bámulta.
Csomor Irma megpróbált mindenfélére gondolni: milyen szép volt az a szüreti bál, hányban is, hatvanban. Vagy mikor megdöglött a Sanyiék lova. Vagy ott volt az az eset, amikor Zoli elhozta a cigányprímást, s az húzta neki egész éjszaka. Vagy amikor Fiamzoli kanyarót kapott. S ő tehéntúróból kis egereket gyúrt neki, hogy egyék valamit. Fiamzoli volt a cica, és befalta az egereket, egymásután sokat. Egy-két nappal hamarabb meggyógyult, mint a barátai. Betegségkor egy-két nap biza sokat számít, győzködte magát Irma.
De csak agyát csak látszólag sikerült elfoglalnia ezekkel az emlékekkel. A háttérben valaki ütemesen azt hajtogatta: A HÁZ, A HÁZ, A HÁZ, A HÁZ, A HÁZ, A HÁZ.
Hápogott, mint hal a szárazon. Nem mert több vizet inni, nehogy cigányútra menjen.
A házat még édesjó Székely nagytata építette, mielőtt megnősült. A falu többi legényei kalákáztak, mindig kalákáztak egymásnál, ha azt kérte a szükség. Sok tréfa elhangzott, sok pálinka megivódott közben, de a Ház olyan szép lett, hogy a szomszéd faluból is jöttek látására. Székely nagymama már jóval a lakodalom előtt elültette a virágmagokat, aratás után tartották a mennyegzőt, addigra tele nőtt virággal az kerítés széle. Így mesélték a falu között. Azt is mesélték persze, hogy a nászéjszakán kiderült róla, nem lány, de Székely nagytata szemet hunyt, mert tudta, dolgos asszony válik belőle. Mi tagadás, a falu szerint elég sok lányról tudódott ki, hogy nem is lány. Megállapítani nehéz, hogy igaz-e, de tény: ha a lányok szeme kerek is, az asszonyok majdnem mind jófélék.
A csordajáró úton akkor- a század elején- ez volt az első ház. Később még épült tizenegy, az utca is nevet kapott – Avram Iancuról, a románok nemzeti hőséről nevezte el valaki, de a faluban senki se tudta, ki lett légyen ez az illető, tehát továbbra is Csordajáró útnak hívták.Mégis, meglehet, hogy a pap és a tanító tudta, ki is ez az Avram Iancu, de nem mondta senkinek. Valamikor aztán leesett a bádogtábla, a tehenek betaposták a sárba, s haladt minden a régi kerékvágásban. Csak a rendőr emlékezett rá, hogy Avram Iancu az utca neve, de könnyű volt neki, hiszen román ember.
- Jesszusom, - kapott észbe Csomor Irma- , hiszen a házzal együtt eladom az emlékeim is.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-13 08:45   
Vagy legalábbis remélni lehet, hogy Kerekesék nem veszik szemügyre a tetőt. Annyi biztos, nem csorog be az eső a házba. Azt nem mondhatja senki, hogy becsorogna.
- Lám, Zoltán is hogy elhagyott. Nem maradt utána majdnem semmi, csak a ruhanemű, meg az a néhány ajándék, amelyet legénykorában vásárolt nekem. Lyukas volt a marka, no. Mindent én kapartam össze. Meghal valaki, s kész, vége. Azt csak a Jóisten tudja, hogy létezik-e önmaga? A papok se tudják. Lehet, hogy a lélek egy semmiség, egyetlen perc, és nyoma vész. Volt ember, nincs ember. Igaz, hallom eleget manapság is, minden disznóöléskor és máskor, hogy „leszúrta, mint Zolti a házát.” Fiamzoli is jobban megnézhetné, mire költi el a felesége a pénzt. De nem mondhatom, hogy Fiamzoli nem értene a szerzéshez -, nyugtatta meg magát.
Visszament a házba, ahol hűvösség fogadta. Leült a konyhában, nézte a falat.
- Mit tehetnék? Nincs teendő.
A fekete-fehér tévé már jó öt évvel ezelőtt elromlott. Igaz, azóta valamilyen okból kevesebb por gyűlt a készülékre. Nem volt poros a tévé, Csomor Irma mégis alaposan letörölgette. Az ablakból nem lehetett kilátni az utcára a sűrűszövésű, kockás függöny miatt, Csomor Irma mégis tudta: nincs értelme leselkedni, nyáridőn, délután.
- Holnap reggel érkeznek meg Kerekesék. Legalábbis ezt üzente Fiamzoli. De vajon mikor van reggel a városiaknak? S vajon holnap meglesz az alku is?
Ezzel a kérdéssel Csomor Irma eljutott oda, ahova nem akart: egész teste viszketni kezdett.
- Na mindjárt jön az, hogy nem kapok levegőt-, mondta félhangosan. Ivott egy kis vizet, s várta, mi történik.






 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 01:11   

Csomor Irmuska néni délután négykor ébredt fel özvegyi szendergéséből. Ő maga nevezte el így ezeket a titkos szundikálásokat, amelyekről senki se bírt tudomással: talán nincs is nagyobb szégyen, mint munkanapon elaludni. Ha nem halt volna meg Zoltán, Irmuska se dőlhetett volna le ebéd után.
- Megint az a dög Cinkó keltett fel- gondolta.
Aztán eszébe jutott: Cinkó már régen meghalt, a mostani macskát Sántának hívják.
– Pedig milyen jó macska volt az a Cinkó, egy perc alatt megfogta az egeret.
Mint minden ébredéskor, megnézte magának a dédnagyanyjától örökölt, s az ágya fölé akasztott metszetet: az öreg Rákóczi fejedelem komorkodik rajta Rodostóban, mellette a háborgó tenger.
A szék támláján lógott, élettelenül, a fekete fejkendő. Hiába lógott ott: Irmus már csak néha kötötte fel. Templomba, keresztelőre, mennyegzőre, temetésre. Vagy amikor a polgármesternél volt dolga, a harmadik faluban. Vagy amikor megjött a fia, családostól. Vagy amikor megérkezett az a kicsi nyugdíj.
- Van pofájuk kiszúrni a szememet ezzel a nyugdíjjal- szólalt meg, míg feltápászkodott.
Sánta helyeslőleg nézte, hogy asszonya végre valahára kisúrolta a magokat a köményből. Újságpapírra peregtek a szemek, egyik a másik után.
- Mintha hó hullana- gondolta Irmuska.- Vagy ahogy a békés szavak hullottak, amikor még tele volt a ház. A gonosz szavak nem hullanak, hanem dübörögnek.
A köménymagot a patak partján szedte, előzőleg egy teljes hétig leste, elég érett-e már.
- Idén hamarabb megszáradt, mint a tavaly: nagy melegek jártak. Nem jó ez a nagy meleg. Tavaly például csak augusztus végén súroltam ki.
A magokat a tavalyi, tavalyelőtti és azelőtti köményhez tette, a kicsi papírzsákba: valamikor jól fog majd. Ha nem is neki, valakinek. Meglehet vagy másfél kiló.
Kilépett a ház elé, Sánta a nyomában. A falu ásított: mindenki a mezőre ment, szénát forgatni.
Az erős napfény nem tett jót a háznak: jobban látszottak a sebek.
- Pedig a ház nincs megavulva. Szó sincs róla, hogy megavult volna- gondolta.
Továbbment, jó húsz méterről is szemügyre vette az épületet: ilyen távolról jobban festett. Nem látszott például az a késnyom, amely akkor esett, amikor Zoltán berúgott, és beleszúrt a falba. Mintha emberbe szúrt volna. Jó, hogy ki nem csordult a ház vére.
Nem merészkedett sok pillantást vetni a tetőre: esetleg észre vehetné, hogy megsuvadt a gerendázat. Hogy lepotyogott a tetőcserép. Megindult a kupás cserép.
- Jobb az ilyesmit nem tudni, ha egyszer eldöntöttem, hogy eladom. Városi népek, úgyse látnak meg azok semmit a szemüktől.


 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó