2018. június 22. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Kertész Imre NOBEL díjas!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-11 09:07   
ARD - Tagesthemen:

http://www.tagesthemen.de/aktuell/meldungen/0,2044,OID1180846,00.html

(Tegnap este Live-Schaltung-gal)

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-11 08:25   
A mai NZZ több mint egy oldalt szentelt Kertész Imre munkassaganak. A cikk utolso bekezdésével nem igen tudok mit kezdeni. Talan Ti igen?

http://www.nzz.ch/2002/10/11/fe/page-article8FXVX.html

Az alabbi bekezdésröl beszélek. Hogy értsem ezt?

Imre Kertész - Literaturnobelpreisträger?
Man kann nicht umhin zu staunen. Ob das dem Humanismus und dem Fortschritt verpflichtete Stockholmer Preiskomitee sich wirklich bewusst ist, dass sie sich hier nicht auf einen Höhepunkt, sondern einen Nullpunkt der Literatur eingelassen hat?
Da gibt es nichts, was läutert, nichts, was hilft. Da hat einer sein Überleben überlebt, nicht um wieder in den Strom des Daseins einzutauchen, sondern um sich dem Nichts auszusetzen, das der Sturz aller Werte hinterlassen hat. "Auschwitz" ist ihm keine Panne, nach der man zur Tagesordnung übergehen könnte: Es ist ein Riss im Kontinuum der Geschichte und von unaufhebbarer realer Gegenwart. Keine Sekunde ist seit damals vergangen. Kaum je hat man sich als Leser so ausgesetzt gefühlt wie bei dieser Lektüre. Vielleicht liegt in der Annäherung an die Einsamkeit der Opfer die grosse gestische Wahrheit dieses Schaffens. Imre Kertész ist Zeuge und Wächter. Der Moralist als Sisyphos - wir müssen ihn uns als glücklichen Menschen vorstellen.

Andreas Breitenstein

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-11 03:03   
1997 őszén Kertész Imrét meghívta felolvasásra a Lipcsei Művelődési Ősz.Ami nagyon rangos rendezvénysorozat.Magam is részt vettem ezen a találkozón.Az esemény után a lipcsei kultúra-elit néhány tagja azt mondta, soha ilyen érdekes felolvasáson nem vett még részt,s Kertész sokkal jobb író, mint Ellie Wiesel, s jobban megérdemelné a Nobel-díjat.
Megjegyzem, Kertész Imre ragyogóan beszél németül.
Jaj, de boldog vagyok, hogy megkapta!

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-11 02:14   
A Nobel Díj, és hatása a tudomány fejlődésére

Amikor 1896-ban Alfred Nobel meghalt, fejedelmi vagyont hagyott hátra maga mögött: több mint 33 millió svéd koronát, vagy dollárban kifejezve: 9 millió amerikai dollárt. Az örökségből küldetés lett, az egyik legnevezetesebb a hasonló végrendeletek között a mai világban.

Nobel végrendeletében meghagyta, hogy a hagyaték nagy részét egy alapba helyezzék, amelynek éves jövedéke öt egyenlő értékű díjnak szolgáljon alapul. Az öt díjból hármat a természettudomány, egyet az irodalom művelői és egyet a világbéke előmozdítói kapjanak. Nobel természetesen nem láthatta előre, hogy a tudomány területén kiosztott díjai a kiválóság legmagasabb szimbólumává válnak a kutatók szemében, s hogy az irodalom művelői és a világbéke előmozdítói számára kiosztott díjak, habár a tudományos díjaknál vitatottabb az értékük, ugyancsak nemzetközi hírnevet biztosítanak a jutalmazottaknak.

Nobel, a dinamit, a robbanó zselatin és a füstmentes lőpor feltalálója, paradox módon idealista és pacifista volt. Ezen eszméi visszatükröződnek a végrendeletében megjelölt a díjakban, amelyek a fizika, kémia és orvostudomány vagy fiziológia területén "a legkiválóbb felfedezéseket", "az idealista tendenciájú irodalomban a legkiválóbb munkát", és végül "a nemzetek közötti testvériségért tett legjobb tevékenységet" jutalmazza.

Gyakran teszik fel a kérdést, hogy Nobel miért úgy határozta meg az egyik díjat, hogy az a "fiziológia vagy orvostudomány" területét, és nem csupán az orvostudomány területét jutalmazza. Valójában végrendelete első változatában Nobel orvostudományt írt. Ezt az első változatát megmutatta barátjának, J. Johansson professzornak, és annak véleményét kérte. Johansson gondosan átolvasta a végrendeletet és megjegyezte, hogy az orvostudomány kifejezés használata kizárná a biomedicina alapvető területeit a díjazásból. Johansson, akit nem sokkal azelőtt neveztek ki a Karolinska Intézet Élettani Intézete professzorának, azt javasolta Nobelnek, hogy az élettan vagy orvostudomány kifejezést használja. Nobel elfogadta a tanácsot és megváltoztatta végrendeletét. Ez a döntés rendkívül nagy jelentőségű volt, mert megnyitotta az utat a biomedicinális alaptudományok művelői előtt. A díj alapítása óta az ilyen típusú díjak száma dominálta az élettan vagy orvostudomány területén kiadott díjakat.

Végrendeletében Nobel meghatározta, hogy a tudományos díjak odaítéléséről a Svéd Királyi Tudományos Akadémia és a Királyi Karolinska Intézet döntsön, míg az irodalmi díj sorsáról a Stockholmi székhelyű Svéd Akadémia (a Tudományos Akadémia ikertestvére az irodalom területén),a béke díjról pedig a Norvég Parlament rendelkezzék. Ezek a komplex rendelkezések a Nobel Alapítvány megalapításához vezettek. Több mint négy év telt el addig, amíg a végrendelet részletei alapján a díjak odaítélésének menete tisztázódott és az első díjakat kiosztották.

Nobel szándékai

Az a tény, hogy a Nobel Díj jelenleg a tudományos teljesítmény elsőszámú szimbóluma, egybeesik Nobel eredeti szándékával, habár maga Nobel aligha láthatta előre azt, hogy milyen nagy társadalmi jelentőségű elismeréssé alakul eredeti elképzelése. Nobel szándéka az volt, hogy előmozdítsa az emberi jólétet, megjutalmazza a nagy tudományos teljesítményeket, és mindenekelőtt, hogy támogassa a kutatást azzal, hogy "teljes gazdasági függetlenséget biztosít azoknak, akiknek korábbi munkája további kiemelkedő teljesítményeket ígér, s ezek után immár teljes egészében a kutatással foglalkozzanak".

A XIX. század végén a kutatás támogatottsága igen alacsony fokon állt. Még az 1920-as évék végén is a Cavendish Laboratórium éves költségvetése is csupán 2.000 font (avagy 10.000 dollár) volt. Amikor az első Nobel Díjak kiosztásra kerültek, egy-egy díjazott 42.000 dollárt kapott! Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ez az összeg hetvenszer több volt, mint a Royal Society Rumford Medálja, a tudományban akkoriban elérhető egyik legmagasabb kitüntetés.

A nagyközönség számára a Díjjal járó fejedelmi összegnek üzenete volt, méghozzá a társadalom művelt és kevésbé művelt tagjai számára egyaránt: a tudomány és a tudósok fontosak a társadalom számára. Számos tudós számára a Díj mind szimbolikus mind társadalmi elismerést jelentett.

Amikor Nobel rögzítette a tudományos díjakkal kapcsolatos követelményeket, a díjak számát háromban határozta meg: fizika, kémia, élettan vagy orvostudomány. A matematikusok gyakran magyarázzák a matematikai Nobel Díj hiányát azzal a kis történettel, hogy Nobel és egy svéd matematikus, Gösta Mittag-Leffler riválisként ugyanazon fiatal hölgy kegyeit kereste, aki végül Nobelt kikosarazta - Mittag-Leffler kedvéért. Nobel "válasza" az volt, hogy nem hozott létre matematikai díjat, nehogy azt halála után Mittag-Lefflernek ítéljék oda...

Kiválasztási folyamat

Nobel eredeti kívánsága szerint minden tudományos díjjal olyan felfedezést, találmányt vagy fejlesztést lehet jutalmazni, amely az előző évben született. A kiválasztási folyamatban a jelölt nemzetisége semmiféle módon nem játszik szerepet. A jelöléseket részben állandó jogosultsággal bíró személyek (a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjai, a Karolinska Intézet professzorai, a skandináviai egyetemek azon professzorai, akik a három tudományos díj területén munkálkodnak, és minden korábbi díjazott), részben a díj sorsáról döntő intézmények megfelelő bizottságai által évről évre más és más meghívott tudósok teszik. A bizottságok rendszeresen kérnek fel világszerte egyetemi vagy intézeti kutatókat ajánlásra. Csak ajánlott személyek jöhetnek szóba a díj odaítélésénél.

A jelölések során számos jelöltet meg lehet nevezni, de magát az egyes tudományos díjakat legfeljebb három személy kaphatja meg egy évben. Ennek valószínűsíthető oka az, hogy mind a díj presztízse, mind a díjjal járó összeg értéke azon a szinten maradjon, ahogy azt Nobel elképzelte végrendeletében.

A jelölésnek és kiválasztásnak ezen igen egyszerű módja az elmúlt száz év során igen kiemelkedő tudósokat juttatott Nobel Díjhoz a tudományok területén. Bár azt is meg kell említeni, hogy az eljárás olykor panaszkodáshoz és szkepticizmushoz is vezet.

Ami ténylegesen egyedülálló a Nobel Díj egy évszázados történetével kapcsolatban, az a kiemelkedő teljesítményű díjazottak egészen egyedülálló sora. És e téren különböznek leginkább a tudományos díjak az irodalmi és béke Nobel Díjaktól. Igen sokan úgy vélik, hogy az irodalmi díj és a béke díj sok esetben megkérdőjelezhető értékű teljesítményt jutalmaz, és a kiválasztást - szemben a tudományos díjakkal - politikai vagy funkcionálisan teljesen irreleváns tényezők befolyásolják.

Milyen következményekkel jár a díj a díjazottak számára?

A Nobel Díj mintegy új szociális státuszba helyezi a kitüntettet, s helyzete megváltozik mint saját szűkebb szakmai közösségén belül, mind pedig a társadalmi ranglétrán. De ez nem csupán az ismertségben, elismertségben és ünnepeltségben jelentkezik, hanem a cím komplex szociális elvárásokat is maga után von.

A díjazottak saját beszámolói arról tanúskodnak, hogy új társadalmi státuszuknak nem kizárólag csak pozitív oldala van. A díjazott bonyolult és addig nem ismert kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, s ilyen kihívások bőségesen jelentkeznek a szakterületén dolgozó kutatótársak, egyetemi és kormányhivatalok, újságírók és különféle társadalmi szervezetek részéről. A korábbi helyzethez képest nagyságrendekkel nő a megkeresések száma s azok spektruma: nemcsak tudományos írásokat kérnek, de általában is tanácsot, beszédeket, politikai döntésben és társadalmi eseményeken való részvételt kérnek és olykor követelnek a díjazottól. André Lwoff francia biokémikus a Nobel banketten elmondott beszédében így beszélt erről:

"A semmiből hirtelen filmsztárok lettünk. Mintha egy kellemetlen és bonyolult kísérlet alanyai lennénk. Egyáltalán nem szoktunk hozzá ehhez az életformához, amely már akadályozza, hogy a szokásos munkánkat tovább végezzük... Az életünket felforgatták... Amikor már úgy megszervezted az életedet, hogy munkádat végezhesd, akkor hirtelen felfedezed, hogy hihetetlen, eddig nem ismert új kötelességekkel és felelősségekkel nézel szembe..."

Amikor Nobel megírta végrendeletét, természetesen álmában sem láthatta előre, hogy a díjazott ilyen jellegű problémákkal kell hogy szembenézzen. Nobel szándéka egyértelmű volt: az emberiség javára kiemelkedő tudományos munkát végző kutatók támogatása annak érdekében, hogy életük végéig nyugodt körülmények között, anyagi gondok nélkül folytathassák hasznos munkájukat. Nobel elvárásai kétségkívül teljesültek, de a díjnak nem csupán az általa elvárt pozitív hozama jelentkezik, hanem olykor kifejezetten terhes mellékhatások is.

Olykor felmerül annak a kérdése is, hogy a díj megrontja a díjazott és kollégái viszonyát. Máskor gátat emel a díjat még el nem nyert, de kiemelkedő teljesítményű kutatók között is, akik visszatartják mások elől munkáik gyümölcsét, és elzárkóznak együttműködések elöl, "pozicionális előnyök érdekében..." Ugyanakkor sok esetben arra is van példa, hogy a díjazottak fiatalabb kollégáit maga a mesterük elért sikere sarkallja még intenzívebb munkára, és jó pár olyan Díjról tudunk, amely korábbi Nobel Díjasok iskolateremtő működésének gyümölcse. Kétségtelen, hogy a Díj megnövelte a kutatásban meglévő versenyszellemet, és ezzel olykor ahhoz is hozzájárult, hogy a színvonalas tudományos életbe a kollaboráció helyett vetélkedés, de a prioritásért való viszálykodás is betegye a lábát.

Amint már többször jeleztem, Nobel fő szándéka az volt, hogy a díjazottak anyagi gondok nélkül folytathassák munkájukat. Ennek ellenére érdekes paradoxonként jelentkezik az a tény, hogy a díjazottak publikációs tevékenysége a Díj átvétele után jelentősen lecsökken. Erre persze magyarázat lehet az, hogy a díjazottak általában idős emberek, akik tudományos karrierjük végén jutnak hozzá a Díjhoz. Egy másik ismert magyarázat szerint a díj átvétele a díjazott semmiképp nem akar olyan tudományos írást közzétenni, amellyel a tudományban elért státuszát megrendíthetné. De ez nem kivételek nélküli jelenség, és számos díjazott munkásságát "nem viseli meg" a Díj.

A fenti okok miatt sokszor elhangzik a vélemény: A Díj nem igazán hasznos a tudomány számára. Mindez természetesen erősen megkérdőjelezhető. A díjazottak hozzájárulását a tudomány fejlődéséhez semmiképp nem adja vissza az általuk publikált cikkek száma, és nem befolyásolja az sem, milyen "átrendeződéshez vezet" a Díj a díjazott státuszát illetően a tudóstársadalmon belül vagy kívül.

Amikor Nobel végrendeletét írta, a tudomány támogatottsága nem volt szervezett, s ami volt, az is igen kevés volt. Nobel szándéka a Díjjal kapcsolatban elsősorban az volt, hogy teljes gazdasági függetlenséget biztosítson a díjazottaknak annak érdekében, hogy azok kutatómunkájukat zavartalanul folytathassák. Annak ellenére, hogy Nobel végrendeletének megírása óta a tudományos kutatások támogatottsága jelentősen javult, a Nobel Díj jelentősége nem halványult az évek során. Hogy a Díj hasznos-e vagy sem a tudomány számára, az vita tárgyát képezheti, de az nem kérdőjelezhető meg, hogy a Nobel Díj egy olyan intézménnyé vált a világban, amelynek egyedülállóan nagy szerepe van a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésében, s ezáltal a "jó tudomány" kijelölésében.


David Ottoson, Karolinska Intézet, Stockholm: a Nobel Bizottság korábbi elnöke

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:32   
http://member.compuserve.com/news/story.jsp?floc=FF-PLS-PLS&id=405657069&dt=20021010153700&w=RTR&coview=

"Hungary urged to change tax laws for Nobel author

BUDAPEST, Hungary (Reuters) - Hungarian tax experts urged the government Thursday to change tax laws so Nobel Literature Prize winner Imre Kertesz would not have to pay nearly half his $1 million award to the state.

Under Hungarian law, most prestigious prizes, like the Kossuth and Szechenyi awards for excellence in science and art, are tax-exempt.

But, according to Laszlo Zara, president of Hungary's Tax Consultants' Association, lawmakers forgot to include the Nobel prizes.

Kertesz is the 13th Hungarian to win a Nobel prize, though he is the first to take the award for literature.

All but one of the previous Hungarian winners won their awards while living outside the country, so avoided paying tax on the prize money.

Author and Auschwitz survivor Kertesz faces a 40 percent tax bill unless the law is changed and made retroactive."


 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:24   
2002-10-10 23:21, Calyx:
-
http://www.magyaronline.net/forum/reply.php?topic=413&forum=46&post=6879&quote=1

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:21   
2002-10-10 23:13, Kero:
-
2002-10-10 23:09, Calyx:
-
no comment !

en nem egeszen igy latom ahogy irtad,de nincs rola mi tobb irni,az elet megy tovabb
....

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:13   
2002-10-10 23:09, Calyx:
-
En tudom hogy egy malomban orolunk, azt hiszem O keres ellenseget - amihez a cimet megadtam neki. Nem akar szeretni a Dromi, most micsinyaljak??? :D

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:09   
Kedves Fiuk !


Esetleg ha jobb napotok lesz,akkor ajanlom
ezt a temat es itt kezet nyujtani egymasnak :

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=413&forum=46&5

Mert ismerve Titeket,es a vilagrol a kepet amit alkotattok magatoknak es amennyit nekem is felleltettek belole,esetleg rajottok,hogy egy malomba oroltok

Milyen igaz,hogy jo ha nincs politikai rovat !
Itt a pelda ra,mert en tudom amit irtam itt is feljebb es egyfele szemleletuek is attudnak egymason nezni,total felreertesekkel.

Akkor mi lenne ha mas szemszogekbol ?,azt hiszem azt meg tudjuk.


 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 23:05   
2002-10-10 22:45, dr.Omedar:
-

Jo. Okosabb vagy, biztos hogy igy van. De arra megkerlek hogy ne ird be a forumba otodszor is, hogy mit uzent europa a szélsojobbnak. Vettuk az adast, ertjuk, lehet hogy igazat is adunk neked.

Hidd el nekem, hogy azok az emberek sokkal hitelesebbek akik nem ismetelgetik az igazukat. IRL-URL is.

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 22:32   
2002-10-10 22:30, Calyx:




 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 22:30   
2002-10-10 22:27, Calyx:
-
Meg most nem talalom,de Gabornak esetleg igaza van,hogy Europa uzent.

Hisz nemreg ! az uj USA kovetasszony miket mondott ?,de ez politika,es abba hagyom.

Inkabb oruljunk egyutt

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 22:27   
Kero es Gabor !

azt hiszem valami nagyon nagy felreertes tortent itt most.
Gabort ismerem szemelyesen,Kerot virtualisan valamennyire tobb,mint eve.
Mindketten egy iget hirdettek lenyegeben,de most valami ok miatt nem ertitek egymast meg.


Ez egy nagyon jo nap ! ,mint magyarnak,mint magyar-zsidonak es stb...,politikailag ? igen,de foleg erkolcsileg !
Ujra a terkepen a hazank ! egy intellektual miatt !

Ennek oruljunk !,mert nagy orom !

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 22:18   
2002-10-10 22:09, dr.Omedar:

Valamit nagyon-nagyon felrertesz kedves Dromedar.

A napokban nyitott Hunor egy topikot arrol, hogy akarunk-e politizalni Ezen a forumon.

Amig ez a dolog eldol, es Te hianyolod a politikat a Kultura topikban, ezer mas forumon lehet ezekrol a dolgokrol vitatkozni.

Ha miepesekkel es hasonlo madarakkal akarsz Kertesz Imre munkassagarol, es europa uzeneterol pofozkodni, kerlek itt tedd meg, mert velem nem fog ez sikerulni. Remelem masokkal sem.

:

http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9078781&uq=452


Nagyon koszonom elore is.

 
 dr.Omedar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 21:23   
Én nem oldalakról beszélek, hanem a fasizmusról. Nem tudom, esetleg olvastál-e róla...

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 21:08   
Egy ilyen oszeget amit Sved Koronaban kapnak a Dijasok peldaul ot ahol ketten vannak kinevezve azt az oszeget ket fele osszak.Ha pediglen harom kinevezes van akor eloszor ketto oszak a dij oszeget es az egyik felet meg kette oszak.Ugyebar azert nem a penz szamit ilyen embernek hanem a Diploma,Medal,az ertekes Pecset ami vilag elot esgy dicsoseg.
 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 21:06   
2002-10-10 20:49, dr.Omedar:
-

Elvileg annak kellene lennie kedves Dromedar, politikamentesnek.

Ahogy olvasgatom a a Kertesz interviewkat, majdnem biztos vagyok benne, hogy visszautasitana, hogy a jobb, vagy a bal, vagy Barki politikai celokra felhasznalja.

Tenne azt csendesen, ahogy Weimarban olvas fel a harmadik generacios nemeteknek, csendesen.

En legalabbis igy gondolom.

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 20:53   
Ha erdekelne peldaul mekorrak az oszegek egy ilyen Dij kioztasanal it van par adat.

Elindulva 1901-tol mikor az oszeg:
- 1901 - 150,782 SK - volt ,ez neha emelkedet vagy csokkent.amint lehet latni allab:

1901 150,782

1902 141,847

1903 141,358

1904 140,859

1905 138,089

1906 138,536

1907 138,796

1908 139,800

1909 139,800

1910 140,703

1911 140,695

1912 140,476

1913 143,010

1914 146,900

1915 149,223

1916 131,793

1917 133,823

1918 138,198

1919 133,127

1920 134,100

1921 121,573

1922 122,483

1923 Smallest amount 114,935

1924 116,719

1925 118,165

1926 116,960

1927 126,501

1928 156,939

1929 172,760

1930 172,947

1931 173,206

1932 171,753

1933 170,332

1934 162,608

1935 159,917

1936 159,850

1937 158,463

1938 155,007

1939 148,822

1940 138,570

1941 131,496

1942 131,891

1943 123,691

1944 121,841

1945 121,333

1946 The Foundation is granted tax exemption 121,524

1947 146,115

1948 159,773

1949 156,290

1950 164,304

1951 167,612

1952 171,135

1953 The Foundation's investment rules are changed 175,293

1954 181,647

1955 190,214

1956 200,123

1957 208,629

1958 214,559

1959 220,678

1960 225,987

1961 250,233

1962 257,220

1963 265,000

1964 273,000

1965 282,000

1966 300,000

1967 320,000

1968 350,000

1969 The Prize in Economic Sciences is added 375,000

1970 400,000

1971 450,000

1972 480,000

1973 510,000

1974 550,000

1975 630,000

1976 681,000

1977 700,000

1978 725,000

1979 800,000

1980 880,000

1981 1,000,000

1982 1,150,000

1983 1,500,000

1984 1,650,000

1985 1,800,000

1986 2,000,000

1987 2,175,000

1988 2,500,000

1989 3,000,000

1990 4,000,000

1991 6,000,000

1992 6,500,000

1993 6,700,000

1994 7,000,000

1995 7,200,000

1996 7,400,000

1997 7,500,000

1998 7,600,000

1999 7,900,000

2000 9,000,000

2001 10,000,000

2002 10,000,000




 
 dr.Omedar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 20:49   
Azok közé tartozom, akik nem most fognak rohanni a könyvtárba, mert mégiscsak illő olvasni az első magyar Nobel-díjas írót. Mindig sokra tartottam és a Sorstalanság életem egyik legnagyobb irodalmi élménye, éppen a napokban adtam oda a lányomnak.
De ez a díj üzenet is! A Svéd Akadémia Európa üzenetét küldi a magyar értelmiségnek, hogy mi az állásfoglalásuk a rasszizmusról, fasizmusról, a holokauszt tagadásáról, azokról az ordas eszmékről, melyet sajnos hazánkban az utóbbi években eltürnek, pedig a világ felvilágosultabb részén ezk már nem szalonképesek. Remélem sokan veszik a lapot.
És ha még el is olvassák a Sorstalanságot, talán a lelkük is épül.
(Igazán nem akarok politizálni, de ki hiszi, hogy van politikamentes irodalmi Nobel-dij?)

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 19:55   
Vilag szerte magyarok boldogok!
meg egy Nobel Dijas a sok koze

Kicsi bemutatas Kertesz Imrerol:

Biobiblográfiai jegyzet


Kertész Imre 1929 november 9-én született Budapesten. Zsidó származású. 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba, ahonnan 1945-ben kiszbadult. Miután Magyarországra visszatért 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt s azóta szabad íróként él és mint műfordító németnyelvű szerzőket fordít, Nietzschét, Hofmannsthalt, Schnitzlert, Freudot, Rothot, Wittgensteint és Canettit, akik mind befolyással voltak saját művére.

1975-ben jelent meg Kertész első regénye, a Sorstalanság, amely auschwitzi meg buchenwaldi élményeire épül. Ő maga azt mondja: "Ha egy új regényre gondolok mindíg Auschwitzra gondolok." Ez azonban nem jelenti azt hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész maga aszt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de nem írt önéletrajzi regényt. A Sorstalanságot először visszautasították. Mikor a regény 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot Kértész megirta A Kudarc-ban (2000). Ezt a regényt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek elsö része a Sorstalanság (1975), harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). Kaddis a neve annak az imának amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanság-nak meg A Kudarc-nak a főszereplője. Elmondja a kaddisát a gyerekért akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra amely megengendte Auschwitzot. További prózaművei A nyomkereső-címü elbeszélés (1977) és Az angol lobogó-címü novelláskötet (1991).

1992-ben megjelent a Gályanapló, egy napló szépirodalmi formában, amely az 1961-91-es éveket fogja át. A valtozás krónikája (1997) folytatja ezt a belső monológot, 1991-95 között vezetett jegyzetek formájaban. Az 1989-es politikai változások után Kertész már tudott nyilvánosan szerepelni. Eőadásai meg esszéi következő három kötetben vannak összegyűjtve : A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amίg a kivégzőosztag újratölt (1998) valamynt A száműzött nyelv (2001).

Kertész 1995-ben megkapta a Brandenburger Literaturpreis-t, 1997-ben a Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung-ot és 2000-ben a WELT-Literaturpreis-t.

Művek
Sorstalanság. - Budapest, 1975
A nyomkereső: Két regény. - Budapest, 1977
A kudarc. - Budapest, 1988
Kaddis a meg nem születetett gyermekért. - Budapest, 1990
Az angol lobogó. - Budapest, 1991
Gályanapló. - Budapest, 1992
A holocaust mint kultúra : három előadás. - Budapest, 1993
Jegyzőkönyv / Imre Kertész ; Élet és irodalom / Péter Ésterházy. – Budapest, 1993
Valaki más : a változás krónikája. - Budapest, 1997
A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. - Budapest, 1998
A száműzött nyelv. - Budapest, 2001

Verk pa svenska
Steg för steg : roman / översatt av Maria Ortman. - Bromma : Fripress, 1985. - Orig:s titel: Sorstalanság
Kaddish för ett ofött barn / översättning av Ervin Rosenberg. - Stockholm : Norstedt, 1996. – Orig:s titel: Kaddis a meg nem születetett gyermekért
Mannen utan öde / översatt av Maria Ortmuan. - Stockholm : Norstedt, 1998. - Tidigare utg. med titeln: Steg för steg. - Orig:s titel: Sorstalanság
Fiasko / översättning av Ervin Rosenberg. - Stockholm : Norstedt, 2000. - Orig:s titel: A kudarc
Galärdagbok / översättning av Ervin Rosenberg. - Stockholm : Norstedt, 2002. - Orig:s titel: Gályanapló

Werke auf deutsch
Mensch ohne Schicksal / Dt. von Jörg Buschmann. - Berlin : Rütten u. Loening, 1990. - Orig. : Sorstalanság
Kaddisch für ein nicht geborenes Kind / aus dem Ungar. von György Buda und Kristin Schwamm. - Berlin : Rowohlt, 1992. - Orig.: Kaddis a meg nem születetett gyermekért
Galeerentagebuch / aus dem Ungar. von Kristin Schwamm. - Berlin : Rowohlt, 1993. - Orig. : Gályanapló
Eine Geschichte : zwei Geschichten / Imre Kertész ; Péter Esterházy. Aus dem Ungar. von Kristin Schwamm und Hans Skirecki. - Salzburg: Residenz-Verl., 1994. - Orig. : Jegyzőkönyv
Meine Rede über das Jahrhundert. - Hamburg : Hamburger Ed., 1995
Eine Zurückweisung : Buch und CD zum Brandenburgischen Literaturpreis 1995. - Potsdam : Vacat, 1995
Roman eines Schicksallosen / aus dem Ungar. von Christina Viragh. - Berlin : Rowohlt, 1996. - Orig.: Sorstalanság
Ich - ein anderer / aus dem Ungar. von Ilma Rakusa. - Berlin : Rowohlt, 1998. - Orig.: Valaki más : a változás krónikája
Die englische Flagge : Erzählungen / aus dem Ungar. von György Buda und Kristin Schwamm. - Reinbek bei Hamburg : Rowohlt Taschenbuch Verl., 1999. - Inhalt : Die englische Flagge; Der Spurensucher; Protokoll. - Orig. : Az angol lobogó; A nyomkereső; Jegyzőkönyv
Eine Gedankenlänge Stille, während das Erschiessungskommando neu lädt : Essays / aus dem Ungar. von György Buda ... - Reinbek bei Hamburg : Rowohlt Taschenbuch Verl., 1999. - Orig. : A gondoltanyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Fiasko / aus dem Ungar. von György Buda und Agnes Relle. - Frankfurt am Main : Büchergilde Gutenberg, 2000. - Orig. : A kudarc

Works in English
Fateless / translated by Christopher C. Wilson and Katharina M. Wilson. - Evanston, Ill. : Northwestern University Press, 1992. - Uniform title: Sorstalanság
Kaddish for a child not born / translated by Christopher C. Wilson and Katharina M. Wilson. - Evanston, Ill. : Hydra Books, 1997. - Uniform title: Kaddis a meg nem születetett gyermekért

Ceuvres en francais
Kaddish pour l'enfant qui ne naitra pas : roman / trad. du hongrois par Natalia Zaremba-Huzsvai et Charles Zaremba.
- Arles : Actes Sud, 1995. - Traduction de: Kaddis a meg nem születetett gyermekért
Etre sans destin : roman / trad. du hongrois par Natalia et Charles Zaremba. - Arles : Actes Sud, 1997. - Traduction de: Sorstalanság
Un autre : chronique d'une métamorphose / trad. du hongrois par Natalia et Charles Zaremba. - Arles : Actes Sud, 1999. - Traduction de: Valaki más : a változás krónikája
Le refus : roman / trad. du hongrois par Natalia Zaremba-Huzsvai ; en collab. avec Charles Zaremba. - Arles : Actes Sud, 2001. - Traduction de: A kudarc

Svenska Akademien

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 17:52   
Ici-pici fájlok, mar leszedtem oket neked

Magyar Narancs Interview 1996-ban Kertesz Imrevel:


Magyar Narancs: Idén több németországi felolvasóesten vett részt Sorstalanság című regényével.

Kertész Imre: Az ilyen írói felolvasásoknak hagyományuk van Németországban, hogy úgy mondjam, intézmény ez ott. Nemcsak én: sok más magyar író olvas fel még Németországban, mindazok, akiknek németre fordították a műveit.

MN: Milyen benyomások érték? Formális események ezek, vagy inkább beszélgetések? Színházra, esetleg koncertre hasonlítanak?

KI: Jó a koncerthasonlat. Gyakran olvasok fel színházteremben is, máskor könyvtárban, könyvkereskedésben, palotácskában. Többnyire rövid bevezetővel kezdik, bemutatnak a közönségnek, majd felolvasok, és az estek jó része beszélgetéssel zárul. Tapasztalatom szerint e beszélgetésekre azért van szükség, mert ha a Sorstalanságból olvasok fel, az eléggé, hogy is mondjam, megrázza a közönséget. Egy beszélgetés ilyenkor feloldja a feszültséget.

MN: Lehet általánosítani a közönség reagálásáról?

KI: Lehet. Mutációkkal, persze, de lényegében mindenütt igen hasonlóan reagálnak. A Sorstalanság különös, rendkívüli regénynek tűnik ott, mivel másféle koncentrációs tábori interpretációkhoz szoktak hozzá, dokumentumregényekhez elsősorban. Meghökkentőnek találják a könyvemet, amely ellentmond az általuk évtizedek óta kialakított és megrögzült tabuknak. Gyakran szinte megválaszolhatatlan kérdéseket tesznek fel.

MN: Például?

KI: "Mit jelent a boldogság a koncentrációs táborban?", ami ugye a regény vége. Vagy hogy "ez a gyerek miért nem háborodik föl?".

MN: Fölszakadnak a tabuk a beszélgetések során?

KI: Épp ellenkezőleg, igyekeznek visszaállítani őket. Igen nehezen fogadják el a könyv szemléletmódját. Akadt kritika, amely hiányolta az ítélkező tónust, szememre vetette, hogy nem bántom eléggé a németeket. Persze ez azért kivétel.

MN: Mindazok után, amit a németeknek "köszönhetően" átélt, érez-e valami elégtételt az irodalmi siker nyomán?

KI: Érdekes kérdés. Most olvastam föl Weimarban. A szervezők felvittek az egykori buchenwaldi táborhoz is, amely tudvalevően a város mellett emelkedő Ettersbergen fekszik. Az egyik volt SS-kaszárnya épületében, ahol most könyvesboltot rendeztek be, a feleségemnek azonnal az én fényképes plakátom ötlött a szemébe, amely a weimari felolvasásomat hirdette; ott sorakoztak a németre fordított könyveim is. Nem mondhatnám, hogy elöntött a diadal mámora. Sok százezer ember pusztult el ugyanitt. Annyi véletlenen és abszurditáson múlik a túlélés... és mire az ember valóban átérezhetné a túlélés csodáját, akkorra már sem ő maga, sem a hely, ahol szenvedett, semmi sem ugyanaz.

MN: Van-e különbség aközött, ha Németországban vagy ha itthon látja a kirakatban a műveit?

KI: Magyarországon nem szoktam kirakatban látni a könyveimet. Egyik-másik most éppen kapható ugyan, de éveken át nem voltak jelen. Ahhoz, hogy a kérdésére válaszolhassak, el kellene mélyülnöm a németekhez fűződő kapcsolatom elemzésében, amit kétségkívül meg is teszek hamarosan. De le kell szögeznem: a mai Németországot nem azonosítom a náci Németországgal. Azóta már a harmadik generáció nőtt fel, felolvasásaimon a közönség 60 százaléka általában 35-ön aluli, és mohón érdeklődnek saját múltjuk iránt. E pillanatban két könyv tartja őket lázban. Az egyik egy amerikai történész, Goldhagen műve, aki - bár a könyvet én nem olvastam, csak hallottam róla - bebizonyítja, hogy a németek a létezésük óta antiszemiták, évszázadok óta készültek a zsidók kiirtására. A könyv eddig százezer példányban kelt el. A másik Viktor Klemperernek, egy asszimiláns zsidó polgárnak a naplója, egy háromkötetes, több ezer oldalas mű. A szerző "német tudata" hamarosan a náci Németország gyakorlatával szembesül, a túlélés tudatprocesszusát írja le. Tehát a németek mostanában ismét a múlt feldolgozásának lázában égnek. Ezt természetesnek is tartom, még ha meg is jelennek benne a divatszerű, túlzott tünetek: de hát minden új nemzedéknek valamiképpen azonosulnia kell a saját történelmével. Ilyen szempontból egyáltalán nem érzem magam téves helyen, amikor Németországban olvasok fel. Véleményem szerint olyasmiről beszélek, ami érdekli az embereket, és szükségük is van rá.

MN: Minek köszönhető, hogy Németország kivételesen jól fel tudta dolgozni saját történelmének ezt a periódusát?

KI: Elsősorban valószínűleg annak, hogy a németeknek egyszerűen nem állt módjukban kibújni a saját múltjuk alól. Auschwitzot a németek csinálták, őket terheli a holocaustnak nevezett népirtás rettentő bűne - annak ellenére, hogy Európa behunyta a szemét, sőt aktívan is közreműködött benne: napjainkban épp a svájci kollaboráció hátborzongató tényei kerülnek napvilágra. A németeknek azonban rögtön a háború után szembe kellett nézniök saját rémtetteikkel. Valamikor a 70-es években Németországban lassan és küzdelmesen, de konszenzussá vált, hogy a tetteiket vállalniuk kell.

MN: Mi hívta elő ezt a konszenzust?

KI: Nem tanulmányoztam a kérdést, de a Német Szövetségi Köztársaság nem illeszkedhetett be a nyugati világba, csak azon az áron, hogy leszámol a saját történelmével. Olyan nagy volt az erkölcsi nyomás - az egyébként korántsem bűntelen külvilág részéről -, hogy a németeknek ezt el kellett vállalniuk. Kártérítést kellett fizetniük, amit a saját népük előtt meg is kellett indokolniuk. Visszatértek azok a politikusok és közéleti emberek is, akik emigrálni voltak kénytelenek, sok nagy németet meg kellett gyászolni, akiket elpusztítottak, üresen maradtak jellegzetesen a zsidó értelmiség által betöltött funkciók - gondoljunk egyedül csak a frankfurti iskolára -, amelynek képviselőit kiirtották vagy elmenekültek. Jelenleg a német egyesülés korántsem problémátlan folyamata ad újabb tápot a múlttal való szembenézésre. Az egykori NDK területén fekvő buchenwaldi koncentrációs tábornál például - amit később az oroszok internáló tábornak használtak - egyáltalán nem állítottak emléket az ott elpusztított zsidóknak. 1993-ig a keletnémet diák úgy tudta, ott csak német és külföldi kommunisták, politikai foglyok sínylődtek.

MN: Mi válthatna ki Magyarországon hasonló szembenézést?

KI: Félek, lekéstünk róla. Itt negyven éven át alig hangzott el erről valami. Nem tudom, hogy Randolph L. Braham könyvén kívül létezik-e egy állandóan kapható, összefoglaló mű a magyar zsidóirtásról, a magyar Endlösungról. Attól tartok, a jelenlegi magyar társadalom nincs abban a helyzetben, hogy a meglévő súlyos gondjain kívül még a saját történelmét is magára tudja vállalni.

MN: Hallott arról, hogy megjelent magyarul a Mein Kampf?

KI: Megjelent?

MN: Igen. Mi erről a véleménye?

KI: Semmi. Én a Mein Kampfot nem azért nem olvasom el, mert nem vagyok fasiszta, hanem mert ismerem például Josef Goebbels naplóját, aminél ostobább és unalmasabb írást elképzelni sem tudok. Azonkívül a Mein Kampfot a gyakorlatból ismerem, úgyhogy ez a könyv nem hozhat számomra semmi újat. De már sajnálom, hogy egyáltalán belementem a kérdés taglalásába, tulajdonképpen egyetlen megjegyzéssel kellett volna nyugtáznom, és ez így szólna: Megjelent Hitler Adolf Mein Kampfja? Hála istennek. Pontosan ez hiányzott nekünk most. Kész. Ha lennének esetleges fenntartásaim, csak ennyi: ha - hála istennek - itt a Mein Kampf, akkor vajon miért hiányzik a második világháború teljes és őszinte magyar feldolgozása, annak felmérése, hogy miféle következményekkel járt Magyarországra nézve az e remekmű szerzőjével kötött háborús szövetség.

MN: Látja értelmét, hogy beszélgetéssel próbáljunk meggyőzni valakit, akinek náci meggyőződése van?

KI: Nézze, egy bizonyos meggyőződés mögött mindig egy bizonyos embertípus áll. A nácizmus nem meggyőződés. Ezzel szemben az embertípus, amely magán hordozza a náci ismérveket, az agresszivitást, a xenofóbiába forduló, tehát kifelé irányuló öngyűlöletet, az önmagán végzett munka tökéletes hiányát, a neobarbár brutalitást, a műveletlenséget stb., stb.,: tehát ez az embertípus nem kell hogy feltétlenül a náci meggyőződést vallja, akármilyen meggyőződést vall is, a cselekvésmódja akkor is az. Ma egész Európában megtalálható ez az embertípus. Hogy aztán érdemes-e igazi náci "meggyőződésű" emberekkel vitatkozni, hát nem hiszem. Ha lebeszéli őt a gyűlölet egyik formájáról, talál magának egy másikat. És ez időszerű is, hiszen az újnácik szánalmas módon csak elődeiket ismétlik.

MN: Ismétlődésekről beszélt: hogyan fogja föl azt, ami Boszniában történt?

KI: Annak az apokaliptikus örvénynek a folytatásában élünk, amit Auschwitz jelent. Csak ennek az eseménysornak a tükrében tudom Boszniát is szemlélni. Nincs biztosítékunk arra, hogy ez az örvény bármikor, bármelyik pillanatban meg ne nyíljon. Könnyelműség lenne részemről a szerb, horvát, bosnyák ellentéteket elemezni, nem tudom, mi ezeknek a gyökere. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy nem volt ez szükségszerű, hogy ez az egész háború képtelen volt, és a szónak egy egészen nem cinikus értelmében: ostoba. Nem indokolta semmi, el lehetett volna kerülni. Félelmetes indulatok, gyűlöletek lappanganak a mi egész kelet-európai régiónkban. Hihetetlenül el van puskázva itt a történelem, és a nyugati demokráciák csődjét mutatja, hogy ugyanúgy nem próbáltak beavatkozni, mint amikor Hitler átvette a hatalmat és megkezdte hódításait. A boszniai eseményekkel kapcsolatban is azt kell tapasztalnunk, hogy amint váratlan nehézségek állnak elő - legyenek azok akár gazdasági, akár egzisztenciális természetűek -, a társadalom képtelen az ilyen problémákra racionálisan válaszolni, rögtön felbomlik a konszenzus, őserők és ősgyűlöletek törnek a felszínre. Világosan mutatja ez, hogy egész civilizációnk instabil. Ingatag talajon állunk, ami bármikor megnyílhat a lábunk alatt.

MN: A Sorstalanság sikere kapcsán adott Spiegel-interjúban többször is megismétli, ich will den Leser verletzen (meg akarom sérteni, sebezni az olvasót); hogy értette ezt? Összefügg ez a stílussal?

KI: Németül természetesen nem mindig találom a helyes kifejezést. Valójában azt akartam mondani: traumatizálni akarom az olvasót. Hogy könyvem koncepciója arra épül, hogy a félelem, a talajvesztés, amit a könyv elbeszélőjénél hiányolnak, az olvasóban álljon elő. Ezt pedig nem didaktikus, hanem művészi eszközökkel akartam elérni. Úgy például, hogy helyreállítottam a cselekmény való idejét s az elbeszélő tapasztalatait nem az utólagos tudásunk fényében ábrázoltam. Gyereket választottam "hősül", mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos - és nem tisztán zenei - törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.

MN: Az iménti zenei utalások tanulmány, önképzés vagy szimpla zeneszeretet eredményei?

KI: Zeneszeretet. Kora fiatalságomtól kezdve koncertjáró vagyok. A klasszikusoktól kezdve egyre bővült az ízlésem, és valamikor a 60-as évek felé nagyon megszerettem a moderneket, főleg az úgynevezett bécsi iskola képviselőit, mindenekelőtt Schoenberget, de Webernt és Berget is. Most is szeretem a modern zenét, noha ma már, Ligeti és Kurtág korában, az új bécsi iskola nem igazán nevezhető modernnek. Akkor, amikor ezekkel az engem megragadó művekkel találkoztam, utánanéztem a zenei elveknek is. A regényeimet mindig valami zenei formával hoztam összefüggésbe. Főként a Sorstalanságnál hatott rám erősen ez a zene, de A kudarc is mélyen zenei struktúrájú mű, holott itt egészen másfajta kompozíciós elvet követek. A zene - mondja Wittgenstein - az ember életmegnyilvánulása.

MN: Hány évig dolgozott a Sorstalanságon?

KI: Soká, soká... tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt.

MN: Mikor kezdett hozzá?

KI: ´73-ban készült el, ´60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.

MN: Korábban nem gondolt arra, hogy valamilyen formában megírja ezt az élményanyagot?

KI: ´54 óta írtam szövegeket, amik sehogy sem akartak regénnyé formálódni. Érdekes figurákat találtam ki, érdekes szövegeket adtam a szájukba, csak éppen regény nem akart belőlük kikerekedni. Tudtam, hogy mit akarok megírni, de nem tudtam, hogyan. Izgatott a dinamika, izgatott a nyelvi lehetőség, az, hogy milyen nyelvbe lehet öltöztetni a totalitárius világról szerzett tapasztalataimat, felizgatott még az az igen kevés dokumentáció is, amihez itt Magyarországon egyáltalán hozzá lehetett férni. És izgatott ez az egész furcsa világ, a diktatúra háttere, amelyet később a Rákosi-érában, majd az 56-os felkelést követő Kádár-korszakban már érett ésszel is megéltem.

MN: Van a Sorstalanság nyelvezetének magyar irodalmi hagyománya, amihez tudatosan vagy nem tudatosan visszanyúlt?

KI: Nincs. Ez a könyv, ez a nyelv aligha jött volna létre Voltaire Candide-ja és Camus A közönye nélkül. Aztán minduntalan elővettem Flaubert-nek az Érzelmek iskolája című művét, ami látszólag nagyon távol áll az én regényemtől, de véleményem szerint az első modern regény, ahol szigorú kompozíció keretében jelenik meg a modern világ, és ez a kompozíció a végén csattan, ott, a befejezésnél hozza meg hihetetlen eredményeit. Magam is effélére törekedtem. Hatott rám még Dosztojevszkijnek a Feljegyzések a holtak házából című könyve. Kafka még: az első Kafka-kötetet valamikor a 60-as évek vége felé vehettem kézbe. De legelsősorban mindenféle dokumentumszövegek hatottak rám, Speer naplója, nácik által írt élménybeszámolók, az a kevés, amihez egyáltalán hozzájutottam, a frankfurti Auschwitz-per kivonatos anyaga, úgy, ahogy azt a korabeli magyar sajtóban megcenzúrázták. A Sorstalanság nyelve nem az írói elbeszélésvágy nyelve: szituációt kellett teremteni a nyelvnek, ez az elbeszélői figura csak abban a szituációban tud megszólalni, amikor a külső kényszer úgyszólván kisajtolja belőle a szavakat.

MN: Amikor a könyv végül is először megjelent, hamar eltűnt a boltokból. Hogyan bukkant rá egy raktárban és pakolt taxiba kétszáz példányt?

KI: Egyszerűen megvásároltam. A Csont utcai raktár tele volt a Sorstalansággal, vettem vagy kétszáz darabot, féláron vagy negyedáron dobták utánam, darabját hat vagy nyolc forintért. Amikor a boltokból eltűnt, azt hittem, hogy megvették. Aztán hallottam, hogy a Teleki téren adják-veszik feketén, Spiró György mesélt nekem erről, de mások is. Akkor már a vastartalékon kívül elfogytak a tiszteletpéldányaim; a 70-es évek vége felé valaki említette a Csont utcai könyvraktárat. Valóban: egy csomó Sorstalanság hevert a pince mélyén. Ott tartották - akár hülyeségből, akár... még csak koncepciót sem látok benne. Egész egyszerűen nem volt érdekük eladni.

MN: El tudná képzelni, hogy akár ebből, akár más könyvéből film legyen?

KI: Nehezen tudnám elképzelni. Persze lehetséges, de ahhoz egy ekvivalens alkotó kellene, aki ezt a nyelvet a képernyőn tudja megteremteni. Most láttam nemrég egy Jarmusch-filmet, a Halott embert, s megdöbbentett, milyen cselekményfecnikből lehet létrehozni filmen egészen katartikus eredményt.

MN: Miközben a Sorstalanság született, önnek színpadi művei mentek. Ezekről nekem sajnos fogalmam sincs.

KI: Hál´ istennek.

MN: Ma hogyan gondol ezekre?

KI: Sehogy. Ugyanúgy, mint akkor.

MN: Akkor hogyan gondolt rájuk?

KI: Az 50-es évek végén, a 60-as években vagy állásba kellett volna mennem, vagy belépni az irodalmi iparvilágba, novellákat, cikkeket produkálni, amitől irtóztam, nem is tudtam volna abban a közegben csinálni. Akkoriban viszont nagyon divatosak voltak a buta zenés vígjátékok. Ilyeneket is írtam, szívbeli barátom segítségével, aki a cselekményt kitalálta nekem. A párbeszédeket azután négy-öt hónap alatt megírtam, és ebből sokáig tisztességesen megéltem, úgy, hogy dolgozhattam közben a regényemen. Ezekben a színdarabokban semmi érték nincs, ügyeltem is rá, nehogy egyetlen szó is belekerüljön a saját élményvilágomból vagy a magam írói képzeletéből. Kisipari termékek, durva gyalupadon készültek, semmi közük az én kreatív világomhoz, kizárólag a megélhetésemet szolgálták. Olcsó, rossz színművek.

MN: De a neve rajta volt a színlapon.

KI: A nevem rajta volt.

MN: Nem merült fel, hogy lejáratja?

KI: Ilyesmire sose gondoltam. Ez akkor nem volt szempont. Az pedig, hogy nekem hülye darabokkal kellett keresnem a kenyeremet, nem az én szégyenem. Semmi titkolnivaló nincs ebben. A Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért, a Gályanapló, Az angol lobogó ismeretében mindenki előtt teljesen nyilvánvaló, hogy a Csacsifogat című darabot nem becsvágyból írtam, hanem azért, mert pénzre volt szükségem.

MN: Nem okozott ez tudathasadást?

KI: Nem. Ilyet írni nem élvezet, de tudathasadást nem okozott, éppen mert a tudatom ezalatt valahol máshol bolyongott. Nézze, én nagyon sok könyvet lefordítottam, valamennyit saját írójának stílusában, és azokhoz is tudtam idomulni. Szerencsés természetnek mondhatom magam, hogy ilyen házi feladatokat el tudtam látni, hogy éppúgy meg tudtam írni egy ostoba darabot, mint ahogy le tudtam fordítani Nietzschétől A tragédia születését.

MN: A fordítással nyilvánvalóan gyarapszik az ember. Nyilván van munka egy buta darabbal is - mit kapott ezektől, már a pénzen kívül?

KI: Nagyon jó kérdés, meg is mondom: rengeteget tanultam belőlük. Elsősorban is ezekben a hülye zenés darabokban nagyon kell vigyázni arra, hogy a közönséget ne untassam. Az ilyen darabnak nagyon szigorú kompozíciója van. Ezt én már sokkal előbb megtanultam, mint hogy regényt kezdtem volna írni. Ezekben a darabokban könyörtelen törvény működik: a dialógusoknak peregniük kell, a természetesen primitív dramaturgiai masinériának pedig működnie. Hatalmas előnye az ilyen daraboknak az is, hogy az ember megtanulja: egy általa kitalált figura papírmasé, nem valódi ember, megtanulja, hogy ne keverje össze a saját érzéseit egy dramaturgiai bábuéival. Ez egy fontos tapasztalat a későbbiek során, amikor az ember regényen gondolkodik.

MN: Találkozott a színház világával is?

KI: Igen, de ez abszolút nem érdekelt.

MN: A bohém, bulizós része sem?

KI: Abszolút nem, leadtam a darabot, és kész. Tekintve, hogy akkor itthon már készültek a Sorstalanság szövegei, pillanatnyi csábítás sem volt számomra ez a világ. Színészeknek természetesen be kellett mutatkoznom, de nem jártam velük kávéházba, nem volt viszonyom színésznővel és így tovább.

MN: Ha csak Az angol lobogó vagy A pad című elbeszélést nézzük, az derül ki, hogy írójuk fiatal éveiben otthon volt az 50-es évek éjszakai életében. Mesélne erről?

KI: Az 50-es éveknek nagyon karakterisztikus része volt az éjszakai eszpresszóvilág. Részint mert az embereknek nemigen volt lakásuk, vagy ha volt, nemigen tudtak befűteni, sokan féltek otthon maradni, mások eleve a régi polgári világból maradtak kávéház-látogatók, és lassan deklasszálódtak. Valóban életformám volt az éjszakázás, a fél életemet éjszakai eszpresszókban töltöttem. Albérletben laktam, presszókban találkoztam a barátaimmal. Az 1950-es években olyan abszurd élet volt, annyira instabil, hogy minden megtörténhetett, s ha visszaemlékszem arra, hogy én miket műveltem, az egészen fantasztikusnak tűnik, és teljesen ellentétben áll a mostani önmagammal, életvitelemmel.

MN: Egy példát, ha lehetne.

KI: Valamikor tudtam anekdotázni az 50-es évekről, most már nem tudok, nagyon elmúlt. Én sem vagyok azonos már azzal sem, aki anekdotázva beszél a már akkor is rég a múltba veszett saját lényéről. ´51-ben kirúgtak a laptól, ahol ´49-től dolgoztam, aztán egy darabig gyárban, aztán a kohó és gépipari minisztérium sajtóosztályán... ezek mind abszurditások voltak, az élet arra kényszerítette az embert, hogy átvegye ennek az életnek a stílusát, vagyis hogy ne legyen stabil, ne legyen otthona, hivatása, ne gondoljon a másnapra, sőt a következő félórára se, ne legyen pénze, ha kell, egy telet úgy töltsön el, hogy eladta a Teleki téren a kabátját, és különböző haveroknak a kölcsönkabátjaiban járjon... Másrészt pedig öt forintért egy egész éjszaka el lehetett üldögélni a Szendvics mulatóban, lehetett hitelbe étkezni - nincs sok mesélnivalóm róla, de meg is írtam A kudarcban és Az angol lobogóban.

MN: Évekkel ezelőtt nyilatkozta, hogy drámán dolgozik. Mi lett ezzel?

KI: Nem készült el, fölfüggesztettem a munkát, mert egyrészt elakadtam vele, másrészt rájöttem, hogy más lehetőségek rejlenek benne, mint amire eredetileg gondoltam. Nálam ez minden munkával így van: mire nagy nehezen a közepére érek, addigra talán felfogom, hogy mit is akarok voltaképpen csinálni. Ez történt ezzel a drámával is - még nem tudom, milyen formában térek vissza rá. De közben elkezdtem egy könyvet, az befejezés előtt áll. Ebben a stádiumban annyit mondhatok róla, hogy nagyon sok személyes motívum mellett igen erősen reflektál az 1992-1995 közötti évekre.

Szőnyei Tamás

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 17:40   
2002-10-10 17:13, Kero:
-
< Kertesz Imre letoltheto konyvei>

Remelem ez a vonal kesobb is elni fog, most nincs mire letoltenem.


 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 17:39   

Megerdemelte. Buszke vagyok.

<Első ízben kapott magyar író Nobel díjat.>

De allitolag mar volt mas jelolt is az idok folyaman.



_________________
M.

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 17:13   
Kertesz Imre letoltheto konyvei:

http://www.irodalmiakademia.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_eletrajz.html&session=1673791987&fnev=&sname=Kertész+Imre&nkep=

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 17:10   
Letoltheto konyvek - Kertesz Imrétol is.

http://www.irodalmiakademia.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_main_menu.html

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 16:47   
Kertésztöl németül:

Die englische Flagge
Fiasko
Galeerentagebuch
Eine Gedankenlänge Stille, während das Erschiessungskommando neu lädt
Kertész, Esterhazy: Eine Geschichte Zwei Geschichten
Kaddisch für ein nicht geborenes Kind
Roman eines Schicksallosen
Schritt für Schritt
Der Spurensucher
Ich - ein Anderer

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 16:44   
Fantasztikus!
 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 15:27   
2002-10-10 15:10, MagyarOnline.net:
-

Fantasztikusan jo hir !!!
nagyon boldog vagyok !

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=443&forum=26&263

Remelhetoleg !:
- jobb allapotba kerulnek a Magyarorszagi konyvtarak tobb tamogatassal,
- tobb fiatal olvaso lesz a kortars Magyar irodalomban,
- inspiral ujabb tehetsegeket es iskolakat/szuloket egy uj(abb) irodalmi kedvelo/muvelo generaciora !


Hurraaaaaa !!


GRATULACIO ! Kertesz Imrenek !

Nagyon megerdemelte !

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-10 15:10   
Első ízben kapott magyar író Nobel díjat.

Noha nem szokás, mégis idemásolom az Index cikkét, mely a hír hivatalos bejelentése után pár órával jelent meg.

"Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat

Index
2002. október 10., csütörtök 13:36


Kertész Imre magyar író kapta idén az irodalmi Nobel-díjat - jelentették be kora délután Stockholmban. Első alkalommal ítélték magyar szerzőnek a legrangosabb irodalmi díjat.

A legrangosabb irodalmi elismerést odaítélő Svéd Királyi Akadémia indoklásában rámutatott: a 72 éves magyar író műveiben azt örökítette meg, amit a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átélt. Magyar írót első ízben jutalmaznak Nobel-díjjal.

Kertész Imrét korábban már többször emlegették az irodalmi Nobel-díjra esélyesek között. A magyar író mellett idén Philip Roth, John Updike, Thomas Pynchon (mindhárman amerikaiak), J. M. Coetzee (Dél-afrikai Köztársaság), Nuruddin Farah (Szomália) neve került még esélyesként szóba.


Kertész Imre óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy a magyar írók közül elsoként megkapta az irodalmi Nobel-díjat. "Nagy-nagy örömmel fogadtam a hírt, de ha nem kaptam volna meg, akkor se keseredem el, mert megmaradt volna nekem az írás, s az mindenért kárpótol", nyilatkozta az MTI-nek szerdán Berlinben, ahol éppen tartózkodik.

A hír ismertté válása után néhány perccel Medgyessy Péter miniszterelnök is felhívta Kertész Imrét és gratulált neki.

Az irodalmi Nobel-díj 10 millió svéd koronával jár, a korábbi években olyanok kapták meg a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését, mint a brit V.S. Naipaul, a német Günter Grass, vagy a portugál José Saramago.

Kertész Imre élete és munkássága

Kertész Imre író, műfordító Budapesten született 1929. november 9-én. Tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs tábort megjárt, 1945-ben tért haza, Újságírásból és fizikai munkából élt. Első regényét, a Sorstalanságot 1973-ig írta. A mű már megjelenésekor nagy visszhangot váltott ki, de csak a nyolcvanas-kilencvenes évek óta sorolják a hazai irodalmi posztmodern legnagyobbjai közé. Felsőfokú végzettsége nincs, nem tagja magyar egyesületnek, szövetségnek. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja.

Regényeinek és az önéletrajzi jellegű könyveinek (Gályanapló, Valaki más) fő témája a totális rendszerekben élő ember szabadsága, Auschwitz és a történelem lezárhatatlansága, a gondolkodásmódok, nyelvi univerzumok kibékíthetetlen ellentéte. Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg. Műfordítóként Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait fordította magyarra.

Főbb művei: Sorstalanság (regény, 1975), A nyomkereső (regény, 1977), A kudarc (regény, 1977), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Angol lobogó (1991), Gályanapló (1992), A holocaust mint kultúra (előadások, 1993), Jegyzőkönyv (1993), Valaki más: a változás krónikája (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újra tölt (monológok és dialógok, 1998), A száműzött nyelv (2001)

Díjak: Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevű nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997)."

Ennyi a hír.

Megérdemelte, fantasztikus kitüntetés. Ti olvastátok, mit fogtok olvasni tőle?

Hunor


 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó