2017. november 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Háromnyelvűség
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-04 17:18   
2007-10-04 16:51, Csillag:
Kedves Csillag, természetesen el tudom képzelni, hogy a kisfiadnak ez sokkal többet jelent mint mondjuk az enyémnek, hiszen ahogy Te is írtad a tolmácsolásban már jeleskedett, idösebb is és beszél magyarul. De szeretnék már én is itt tartani!

Egyrészt igazad van, ez a téma lehet lerágott csont is, de amíg magyar származású gyerekek külföldön nönek fel, addig ez a téma aktuális marad.

Nem a téma (most jön egy gyönyörü kifejezés figyelj! ) abbamaradására céloztam, hanem arra, hogy át kéne ülni oda, ahol ezt már elkezdtük. Ott többen is hozzászoltak a témához, amit én is fontosnak tartok. Dehogy is veszített az aktualításából, ezt a keresztet még cipeljük egy darabig.
A háromnyelvüség viszont kevésbé izgatja a fantáziámat,....nem az én asztalom.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-04 16:51   
2007-10-03 13:37, 13:42, Andu

Andu, a fiam még nem tudja, hogy mi akar lenni s ez így van jól... De mivel már nem kisgyerek, el lehet vele beszélgetni a különbözö foglalkozásokról. Ehhez jön még az ö személyes tapasztalata, mint tolmács, talán ezek az élmények motiválják öt a legjobban. Ezenkívül van még 1-2 érvem (mondásom), amiröl már többször elbeszélgettünk. Ehhez jön még a szülöhaza bónusza - ahogy nö, egyre inkább érdeklödik Magyarország iránt. Egyrészt igazad van, ez a téma lehet lerágott csont is, de amíg magyar származású gyerekek külföldön nönek fel, addig ez a téma aktuális marad. Másrészt a kétnyelvüség az egyik kedvenc témám, ebböl a szempontból (is) figyelem a munkahelyemen a gyerekeket. S ezért is kértem, hogy akinek kedve van hozzá írja le a személyes tapasztalatait.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-04 16:31   
Kedves Tihi! Köszönöm,hogy leírtad a tapasztalataidat.
 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 18:22   
2007-10-03 12:42, Csillag:
-
... Mi a helyzet most a gyerekeddel? Hogy viszonyul a magyar nyelvhez? Ha majd unokáid lesznek,beszélsz majd velük (hozzájuk) magyarul?

Kedves Csillag! Sajnos pesszimista vagyok ebben az esetben. Lányom ért magyarul de nem beszéli a nyelvet. Amit magyarul tud, azt az egyetemen tanulta, de csak melléktantárgyként. Nagyon kevés kapcsolata van Mo-hoz, 3 rövid látogatás életében, rokonai kapcsolatunk nagyon is szegényesek. Lányomék inkább Ausztráliába, Új-Zeelandba, Kaliforniába mennek mint Mo-ba.

Olvasnám én Petöfi "Anyám tyúkját" unokáimnak, de ez sokat nem segíthet.

A nyelvkérdés mindannyiunkat olyan mélyen érintenek, hogy mindig visszatérünk ehez a thémához. Amit írtam inkább negatívum volt, de az is hasznos tapasztalat lehet.

üdv.

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:42   
Különben igaza van Hunornak ezt a témát már minimum 2-szer külön topicokban kielemeztük.
En is már csak magamat ismétlem.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:40   
2007-10-03 13:34,Ferencz Zsuzsanna
Kár. Akkor mint riport gyüjteményt? Nagyon érdekes lenne! Azért gondold meg!

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:37   
2007-10-03 12:34, Csillag:
ugyanis én is mondogatom a fiamnak: ha jól tudja mind a két nyelvet, akkor késöbb akár tolmács v. fordító is lehet belöle.

Az enyém buszsöför akar lenni a 66-oson, illetve újabban metróvezetö. De nem zárja ki a vonatot sem.
A Te kisfiad 11 évesen tényleg saját meggyözödéséböl ilyen terveket dédelget?

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:35   
2007-10-03 12:20, Ferencz Zsuzsanna:
a gyermekhez hároméves koráig csak magyarul szóltunk. Ezt követően a különböző nyelveket szigorúan személyhez kötöttük: volt férjem és rokonsága csak németül, mi pedig csak magyarul beszéltünk hozzá.

Zsuzsám, ez nálunk u.a így volt. A fiammal 3 éves kora elött még otthon éltünk, az apukája ingázott Ausztria es Magyarország között. A gyerekem nem tudott egyáltalán kommunikálni az apjával, mivel nem értett semmit németül.

Volt férjemmel egymás között, akár a gyermek füle hallatára, németül beszéltünk, bár lassacskán ő is megtanult magyarul, főleg ugye a gyermekétől.

Na itt ágazunk el! A 86 éves nagymamámat elöbb meg tudnám tanítani úszni, különös tekintettel a vízalatti úszásra és a fejesugrásra, mint apust magyarul! Antitalentum. Es nem is akar. Minek? Azt mondja elég ha én tudok.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:34   
Kedves csillag, magam csak riporterként tudnék ilyen könyvet összehozni, szociolingvisztikával nem foglalkozom..
 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:29   
2007-10-03 12:29, Tihi:
Tihikém Te nemcsak szimpatikus vagy, hanem öszinte is!

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:26   
2007-10-03 06:37, Ferencz Zsuzsanna:
Zsuzsám nem a tudomány, az elvek létezését vitatjuk, söt! De egy valamivel nem számolnak, a gyakorlati résszel. Magával a gyerekkel.
Megnézném hogy olvasnának fel egy magyar mesét egy gyerköcnek, amelyik fintorog és befogja a fülét.

Szerintem itt kezdödik a tudomány. A szeretet és a türelem tudománya. Hogy akkor is folytatjuk újra és újra kézbevesszük a könyvet. Hiába fintorog akkor is énekeljük Bóbitát! (Frakk pedig hála isten még mindig poolpozicióban. )
Néha szélmalomharcnak tünik, de érzem, hogy menni fog!
A fiam ajkát a közös hamizásoknál, csak úgy véletlenül elhagyó hasonló mondatoktól:
"fennséges ez a sült husi", "butuska Frakkocska" pedig egészen a mennyekig repülök!

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:17   
Kedves Zsuzsanna! Ha a lányod is a te módszeredet használja, akkor teljes a siker. Talán írhatnál erröl s könyv formájában ki lehetne adni... Èn biztos megvenném.
 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 13:16   
2007-10-02 20:17, Tihi:
A gyerekek nyelvtanulásához nagyon fontos a környezet hatása. Ha van egy kis magyar közösség amivel kapcsolat van, sokkal könnyübb a dolog. Ha a család elszigetelten egy idegen környezetben él, nagyon nehéz a gyerekek magyar tudását megtartani, annak ellenére, hogy a gyerek anyja milyen szorgalmasan tanította a gyerek anyanyelvét.

Erröl van szó!

Szerintem minden anya, magyar vagy tibeti, mindent megtesz és gondoskodik arról, hogy gyereke megtanulja az anyanyelvét. Ha késöbb valami nem jól sikerül az nem az ö hibája, hanem a környezet befolyása.

Fején találtad a szöget! Örülök neki, hiszen erröl beszélek én is.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 12:45   
Kedves Csillag, a lányom természetesen a magyart tartja anyanyelvének. Van egy kislánya,
5 éves, akit az én módszeremmel nevel. Bár meg kell mondanom, én a módszeremet lekoppintottam, mivel körülnéztem Bukarestben: melyik metódus a legcélravezetőbb.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 12:42   
Kedves Tihi! Köszönöm,h.leírtad a tapasztalataidat.Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: Mi a helyzet most a gyerekeddel? Hogy viszonyul a magyar nyelvhez? Ha majd unokáid lesznek,beszélsz majd velük (hozzájuk) magyarul?
 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 12:34   
Kedves Zsuzsanna! Nagyon érdekes amit írtál... 3 nyelv egy családban,ez aztán igazi kihívás! A személyhez kötöttség fontosságát Vekerdy Tamás (pszichológus)is többször kiemelte e téma kapcsán... Gratulálok a lányodhoz! Ès örülök, hogy megírtad a foglalkozását, ugyanis én is mondogatom a fiamnak: ha jól tudja mind a két nyelvet, akkor késöbb akár tolmács v. fordító is lehet belöle. Ez is egy plusz motiváció, perspektiva lehet... Lenne még egy kérdésem: melyik nyelvet tartja anyanyelvének a lányod, s milyen nyelven beszél, fog beszélni a gyerekeihez?
 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 12:29   
2007-10-03 06:37, Ferencz Zsuzsanna:
-
Azt akarom hangsúlyozni, hogy ha van a környéken aktiv magyar közösség, az nagyon is segíthet a gyerekek magyar nyelvének gyakorlására nem csak a családon belül hanem ismerösökkel, esetleg játszótársakkal is.

Az apanyelv tanításáról azt mondom, hogy nekem az nem sikerült, nem vagyok tehá szakértö a nyelvtanításban. Inkább én tanultam gyermekem anyanyelvét amikor olvasgattam neki esténként meséket, történeteket, egy egyszerüsített Kalevalát is. A környezet nem volt megfelelö, csak jó 15 év után jöttek ide más magyarok is.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 12:20   
Kedves Csillag, volt férjem német anyanyelvű, a környezet román.
Azt tettem, amit Bukarestben tapasztaltam, és amit az egyetemen tanitottak nekünk.
Tehát: a gyermekhez hároméves koráig csak magyarul szóltunk. Ezt követően a különböző nyelveket szigorúan személyhez kötöttük: volt férjem és rokonsága csak németül, mi pedig csak magyarul beszéltünk hozzá. Volt férjemmel egymás között, akár a gyermek füle hallatára, németül beszéltünk, bár lassacskán ő is megtanult magyarul, főleg ugye a gyermekétől.Aztán német óvodába (3-tól 7 éves korig), majd magyar iskolába adtuk a kislányt. Románul tökéletesen megtanult, az iskolában meg a gyermekjátszó-téren. Közben elváltam, s a volt férjem külföldre költözött, akárcsak a romániai németség zöme: egykoron 700. 000-es volt a lélekszám, ma alig 40.000.A lányomnak nemigen volt alkalma németül beszélnie, így a harmadik nyelv kicserélődött: a német helyét elvette az angol.
Különösen fontosnak tartom azt, hogy hároméves korig ne igen beszéljen a gyermek mást nyelvet, mint az anyja nyelvét. Azt is fontosnak tartom, hogy - ha más nyelvű iskolába kerül- az illető nyelv ABC-je előtt ismerje meg a magyar ABC-t.No meg a számokat.
Lányom jelenleg magyar újság0ró és irodalmi ford0tó: románból magyarra, magyarról románra, németből magyarra és románra fordít könyveket.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 09:50   
Amíg az elmélet (módszertan) hiányzik, nem ismert, foglalkozzunk a gyakorlattal! Mint írtam, engem nagyon érdekel a téma (ezzel talán nem vagyok egyedül), ezért nagyon örülnék neki, ha többen elmesélnék hogyan tanították meg gyermekeiket (idegen környezetben) magyarul. Motto: tapasztalatok, tippek,tanácsok... Különös tekintettel a háromnyelvü környezetben élökre, róluk ugyanis keveset tudni.
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-03 06:37   
Kedves Tihi, senki sem beszélt állami fizetésről...Emellett sok jó szándékú anya nem tudja, melyek a legjobb módszerek.
Nézd, létezik az idegen nyelv oktatásának a nódszertana (magam is tanultam az egyetemen, komoly tudomány), viszont nem létezik az anyanyelv idegen környezetben való taniitásának a metodológiája.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 20:17   
A gyerekek nyelvtanulásához nagyon fontos a környezet hatása. Ha van egy kis magyar közösség amivel kapcsolat van, sokkal könnyübb a dolog. Ha a család elszigetelten egy idegen környezetben él, nagyon nehéz a gyerekek magyar tudását megtartani, annak ellenére, hogy a gyerek anyja milyen szorgalmasan tanította a gyerek anyanyelvét.

Szerintem minden anya, magyar vagy tibeti, mindent megtesz és gondoskodik arról, hogy gyereke megtanulja az anyanyelvét. Ha késöbb valami nem jól sikerül az nem az ö hibája, hanem a környezet befolyása.

A világ minden helyén vannak magyarok, mi hivatalos szociológus vagy pszihológus intézmények tudnának valamit csinálni a helyzet javításához?.
Szerintem semmit, legfejlebb a bürokraták élveznék a kiküldési napi díjakat és a jó fizetést. Egyszerüen nem hiszek állami berendezések müködésére.

 
 Juli  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 17:36   
2007-10-02 10:14, Ferencz Zsuzsanna:
-

Talán valamelyik magyarországi szervezet is nagyobb figyelmet szentelhetne a kérdésnek, szociológusok-pszichológusok alkalmazásával, akik eligazítanák az érdeklődöket.
-
Egyezem.
Söt!
Az EU-s csatlakozással napról-napra nö a nyugaton meg/letelepült fiatal magyar családok száma. (Nem anyagi)támogatásra szorulnak.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 11:43   
Jó, kedves Csillag, csipkedem magam...Annyit elárulok, hogy részemről immáron a második Bukarestben született nemzedék él, tökéletes magyarsággal.
Igaz, szerencsénk van: minden nyarat Erdélyben töltünk.
Jó, ha a nyelvészek és riporterek is foglalkoznak a kérdéssel, viszont szerintem a szociológusok és pszichológusok véleménye sem
megvetendő.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 11:14   
Kedves Zsuzsa! Engem is nagyon érdekel a téma, remélem bövebben írsz majd a tapasztalataidról. 5-6 évvel ezelött a Duna tv egyik müsora foglalkozott a témával: professzorok, illetve nyelvészek nyilatkoztak. A következö kijelentés is a müsorban hangzott el, idézem: "ha a gyerek 18 éves koráig magyarul beszél, akkor nem fogja elfelejteni a nyelvet. Ha viszont 18 éves kora elött olyan környezetbe kerül(évekre), ahol nem beszélhet magyarul, illetve nincs kivel magyarul beszélnie, elfelejti a nyelvet". Ezt a kijelentést nagyon érdekesnek találtam. Annak idején nyomoztam szakirodalom ügyben is, de semmit nem találtam. Igaz, azóta sem.... Ebben a müsorban megszólaltak külföldön élö (magyar) anyukák, házaspárok is. A film végén a következö konkluzió bontakozott ki: csak azok a gyerekek tudtak magyarul, akiknek a szülei következetesen (javarészt) magyarul beszéltek a gyerekeikkel, még akkor is amikor pl. a tizenéves gyerek ezt megtiltotta nekik. Ha valaki ismer, hallott ezzel a témával foglalkozó könyvröl, vagy tanulmányról, jelezze! Elöre is köszi A partner magyar nyelvre való tanítása nálunk nem vált be, pedig jó pár évig próbálkoztam. Ha a partner nem akar megtanulni, akkor nincs mit tenni. Belsö motiváció nélkül nem megy...
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 10:14   
Az biztos, hogy az eddig felsoroltakon kívül még két valamire szükség van: nagy kitartásra és következetességre.
Emellett figyelmetekbe ajánlom a Pompéry-féle módszert (milyen kár, hogy ő most utazgat): meg kell tanitani a férjet-feleséget magyarul. Igaz, hogy ez főleg a házasságkötés előtt sikerül... (szintén Pompéry tapasztalata).
Magam legalább 30 éve követem figyelemmel, hogy a bukaresti magyarságnak hogyan sikerült megmaradnia több, mint 150 éve. Olyan itteni famíliát is ismerek, aki 1848-as forradalom bukása után menekült ide, és még mindig magyar.
Ha lesz kis időm, összefoglalom itt.
A téma megérne egy nótát. Talán valamelyik magyarországi szervezet is nagyobb figyelmet szentelhetne a kérdésnek, szociológusok-pszichológusok alkalmazásával, akik eligazítanák az érdeklődöket.
Persze, magánmódszerekkel is lehet próbálkozni, de jó, ha valaki ismeri a kérdés tudományos oldalát is.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 09:59   
Erröl van szo mindenki maskepp csinalja. Es igy van jol.
 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 08:19   
Andu, senki nem minösített senkit.. "rossz szülöröl" pedig aztán végképp nem volt szó. Az elégedettség pedig szubjektív dolog, én az vagyok, mert hosszù évek munkája talán nem volt hiába való (legalábbis most így néz ki). De mint írtam: mindenki másképp csinálja.
 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 07:50   
2007-10-01 22:01, Csillag:
Egy szóval nem írtam, hogy elégedett lennék.

Viszont próbáltam azok nevében beszélni, akiknél nem megy (mondjuk) a magyartanítás zökkenömentesen és mégsem rossz szülök.

 
 Csillag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-02 07:43   
bobo.2006
Semmit nem vétett ellenünk. A rokonom története egy jó példa arra, hogy (jelen esetben) az apanyelvet gyerekkorban kell megtanulni, mert felnöttkorban ez ritkán sikerül. Ès közös nyelv nélkül elsorvad a rokoni kapcsolat is. Ennyi.

 
 bobo.2006  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-10-01 23:44   
2007-10-01 22:04, Csillag:
-
>>> Igen,jól értetted egy családtagról volt szó.
-

En nem akarok palcat torni a fejed felett, es ez a Ti maganugyetek. De olvasd el meg egyszer mit irtal, gondolj bele: ez a belgiumi rokonod es a gyermeke mit vetett ellened?

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó