2018. január 17. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Megélt történelem
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-30 19:12   
Ovohely

A közvetlen környékünkön Köbanyan nem voltak sulyos harcok. A mar emlitett ablak leszedésre én is emlékszem.
Egy darabig dekkoltunk mi is a pincében de csak éjszaka. Egy kimondhatatlanul nedves, sötét, valodi mosokonyha hangulatu helységben. A gyerekek napközben kint tomboltak az udvarban. Sinkovics szomszéd hazafias beszédekkel tüzelte a lakokat és nekem megtiltotta a fagéppisztollyal jatszast mert "ruszki orvlövészek a Martinovics téri templom tornyabol összetévesztenek egy felkelövel ram lönek, és akkor kész a coresz" josolta éleselméjüen.
Apam évekkel késöbb igy emlékezett a történetre: "Ennek a qurva Sinkovicsnak volt 56-ban a legnagyobb szövege, de ugy be volt sz...va, hogy a pincében a sarokba brunzolt".

 
 Avokado  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-30 13:14   
"Ellenforradalmarok"jottek.

Azon az oktoberi reggelen nagy-nagy csend volt,erre a csendre ebredtem fel.Kiugrottam az agybol,mert elkesek az iskolabol!-de anyuekat hallottam a konyhabol,ez hogy lehet,ok sem mentek iskolaba?/Pedagogusok voltak./
Ekkor hallottam sorozatloveseket,eloszor eletemben!mI EZ?
Radiot hallgattunk,mar nem lehetett kimenni az utcara,sot lekellett menni a pincebe.Vittem magammal a babaimat es a konyveimet,s ott talalkoztunk a tobbi lakokkal.Mar jo par napot ott voltunk:fapadon aludtam egy pokroccal,szaraz-kenyerhejjat ettem lekvarral es vizet ittam.A felnottek csak vizet ittak,ott aludtak ulve a pince falanak dolve.
Mit hallottam?...hogy betortek a Parlamentbe,Nagy Imret az akkori miniszterelnokot elvittek megolni,hogy az utcakon barikadokat allitottak fel az egyetemistak,hogy kemeny utcai harcok folynak,hogy Kadar Janos,a part fotitkara Szolnokra ment,hogy behivja Pestre az orosz tankokat!....es nemsokara mar hallottuk duborgesuket..1,2,3....sok..sokan jottek.Letelepedtek a Kalvaria-terre,korbe-korbe csovekkel a belvaros fele,a mi hazunk elott is allt egy '"Tigris"tank./A mostani nev Kulich-Gyula-ter,nem messze,amit Ecet irt,az Orzy-tertol a VIII.ker.ben
Mikor megszollaltak az egesz haz eresztekeiben rezgett,azt gondoltam,mindjart rank szakad az egesz!Napokon keresztul zudultak a lovedekek s mi ejjel-mappal a pinceben voltunk.Valaki ertesulve volt,hogy Nyugat nem tud a magyaroknak segiteni,mert el van foglalva a maga haborujaval.Ez lesujto csapas volt.Aztan hirtelen csend lett.
Mi gyerekek a pinceajtoban jatszottunk halkan.Egyszer csak a velunk szembe levo tuzfalon,mely elvalaszto fal volt a masik haz
utcai udvaratol,puskacsoveket lattunk emelkedni...egy,ketto,harom...nyolcat,majd az emberfejek is megjelentek...es atmaszva a falon leugrottak elenk!
Mit akartak?-ennek a haznak kapujabol kiloni a tankot!HA EZT MEGTESZIK,nem marad semmi a hazbol velunk egyutt,csak por es hamu.
A felnottek minket,gyerekeket kertek meg,hogy KERJUK meg oket,"Ne tegyek!"eZ HATOTT RAJUK,forro citromos teat kaptak es vissza mentek ugy ahogy jottek.Am elotte az egyik,a kapualjbol a kemlelonyilason farkasszemet nezett az egyik orosz tiszttel!-majd lassan hatralt...lassan...araszolt vissza fele,de mikor elmentek,nekunk maradt a felelem;hogy az oroszok szetlovik a hazat!
Lottek is,mintha sosasem akarnak abba hagyni,de a haz tul az orruk elott volt,a lovedekek folottunk zudultak.
Aztan ujra csend lett.Hallottuk ahogy tavolodtak a tankok.
Mikor kimehettunk az utcakra,csupa beloveses hazakat lattunk,romhalmazokat,fustolgo barikadokat,kilott tankokat,felboritott teherautokat,egett-elszenesedett butordarabokat,kohalmazokat,felszedett utcakoveket,stb..halottakat nem lattam,arra ugyeltek anyamek,de hallottam,..hogy a Koztarsasagteren sok halott volt egymason...ezek mind a "felkelok"hullai voltak!
A Horvath-Mihaly-teren volt a Telefonkozpont,elotte ket sorban egymassal szemben alltak az orosz tankok,s nekunk kozottuk kellett vegig haladni.A torokszorito
erzest soha nem felejtem el!

Az iskolaban mikor tanitottak az 56-os esemenyeket,ellenforradalomnak kellett mondanunk.Ha valaki forradalmat mondott,akkora egyest kapott,hogy az kilogott a Naplobol!
Kesobb a kerdeseinkre,hogy meddig maradnak az oroszok /45-tol ugye/ M.on?-a felelet,ugyan ok csak ideiglenesen allomasozo hadsereg.
Az ideiglenesseg 44 evig tartott.Itt Izraelben olvastam eloszor,hogy Magyarorszagon 56-ban kitort a forradalom! A forradalom es nem az ellenforradalom,micsoda kulonbseg...


 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-24 17:05   
Kirakatnézés

Bennem csak összefüggéstelen emléktöredékek maradtak. 23.-an este apam a szokasosnal késöbb jött haza. Végigjarta a felvonulast egy hazbéli ismerössel és a radional kötöttek ki. Csak körülményes modon keritések atmaszasaval sikerült elszabadulniuk a környékröl. Emocio nélkül tudositottak a "tüntetésröl" ugy mint téli estéken barati körben a vilaghaborus történeteiket mesélték. Ezen a targyilagossagon a rendkivüli eseményekre valo tekintettel ma csodalkozom.
Masnap reggel a szomszéd süldö lanyt elkisértem kenyeret venni. Ebböl nagy cirkusz lett, mert eltüntem engedély nélkül. A Zalka Maté téren egy nyitott oldalu teherautot lattunk közeledni a Köbanyai ut felöl. A rakodotéren nemzetiszinü zaszloval letakart halottak. A kisérök, -két fegyveres- valami ilyesmit kiabaltak, hogy "nézzétek mit csinaltak velük". Mindenütt acsorgo emberek. Egy suhanc széttarta a zakojat és körbemutatta a nagy kését amivel mar "a ruszkik ellen harcolt" allitotta.

Kinek született a hajmeresztö ötlete mar nem tudom. Egy alkalommal mi és egy masik csalad bementünk a varosba nézelödni mint békeidöben a korzon. Teherauton az Orczi térig jutottunk, ahol a hirtelen lövöldözés elöl egy kapualjban kerestünk fedezéket. Ez az incidens nem keltett különösebb benyomast a szüleimre (én sem emlékszem, hogy féltem volna). Innen gyalog folytattuk a kirandulast a belvaros felé.
A Köztarsasag téren egy csoport izgatottan diskuralo gyülekezetre bukkantunk. Kopogtattak az uttestet meg felszedték a kanalist. Egy markoloval mar jelentös mélységü lyukat is astak. Mindenki fülelt, mert allitolag "jelek" voltak észlelhetök a "titkos földalatti börtönökböl" - igy mesélték a jelenlevök.
Masok egy félmeztelen hullat bamultak. A halott egy fa alatt feküdt drotkötéllel a laban. A ragados szagot még hetekkel késöbb is éreztem az orromban.
Talan majd megkérdezem anyam ha el nem felejtem, hogy vajon mi jutott eszükbe hullanézöbe menni egy tiz éves gyerekkel. Mert hulla az volt több mint elég. Összeégett orosz katonak a Köruton, mésszel leöntött civilek a Prater utcaban, viraggal diszitettek egy üllöi uti templom lépcsöjén.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-24 14:18   
Gyakorlati történelem

Okt. 23., nemzeti ünnep. Ilyenkor a vízcsapból is a magyar történelem folyik. Itt Berlinben többnyire csak kiválasztott helyeken és médiákban és többnyire csak aznap. Mivel idén – hála Kertésznek – divatba jöttünk, ezért rendhagyó módon már tegnap a vekkerként beállított Deutschlandradioból félálomban nem értettem nevű N.o.-ban élő magyar történész keltett az ezeréves magyar történelem reggeli rádióműsorhoz rövidített változatával. Kiemelve az évszázados állandó, egyedülálló, hősies - a többi jelzőre már nem emlékszem - önállóságra való törekvést és persze ’56 felejthetetlen, nemzetközileg kiemelkedő jelentőségét.

Az ilyesmi a visszaemlékezések napja. Koromnál fogva - és mert nem vagyok történész -, ezzel a műfajjal eddig nem próbálkoztam. Különben is, amíg élményeim még frissek voltak, szüleim inkább azon igyekeztek, hogy ezeket ne nagyon emlegessem. A gyakorlati történelem az én ötéves olvasatomban ugyanis nem-igen igazodott sem a hivatalos politikai, sem a hazafias felfogáshoz. Ma, kellő történelmi távlatból talán nagyobb kockázat nélkül megoszt-hatom akkori élményeimet.

A szomszédok elvittek a Bem térre. Annyit értettem a sok beszédből, hogy valami rettentő fontos dologban veszek részt és az ügy még folytatódik. Lelkesen jelentettem otthon, hogy most szünet, de nekem este oda még mindenképpen vissza kell mennem. A családi felsőbb szervek mégis a menetrendszinti lefekvés mellett döntöttek. Ezt – és erre konkrétan emlékszem -, személyiségi jogaimba való erős beavatkozásnak tekintettem.

Később - amikor a nemzetközi helyzet fokozódott, bár erről én csak utólag értesültem -, izgalmassá váltak számomra a körülmények. Átrendeztük a lakást. Apa, mint hadviselt ember, átvette a parancsnokságot. Az ablak közelében álló ágyakat áttoltuk az attól legtávolabb lévő falhoz, ami értelemszerűen magával vonta a legtöbb bútor áthelyezését. Majd Apa irányításával kiszedtük az összes belső ablaktáblát és hátsó védett helységekbe vittük. (Előrelátását az események később igazolták.) Nekem szörnyen tetszett az átrendezősdi.

A Margit körút, alias Mártírok útja a szénatéri csoport akcióterülete volt. Privát hírszerzésünk akként működött, hogy Apa, kihajolván az 58-as ház 4. emeleti ablakából, szemmel tartotta a Mechwart teret és a kanyart a híd felé, míg a velünk szembeni lakó a 61-ben beszámolt, hogy mit lát a Szénatér felől. Autóforgalom nem lévén elég jól tudtak társalogni az amúgy széles utcán keresztül. A Fehérvári úti helyzetről pedig nagynénémtől értesültünk telefonon.

A tovább fokozódó nemzetközi helyzet végül arra késztette a ház lakóit, hogy átmeneti időre áttegyék szálláshelyüket az óvóhelyre. Mi a nagyobbik pincehelységbe kerültünk. Apa a re-kamié kivehető matracait tette le a földre hármunknak, az akkor 6 hónapos Gábort vaságyastul vittük le, míg Nagymama a foteljához ragaszkodván inkább ülve aludt. Kicsit sötét, de annál izgalmasabb volt ez a labirintus. A váratlan közösségi életet kimondottan élveztem.

De nem sokáig, mert másnapra sajnos megbetegedtem. Hajdú doktor a harmadikról lázcsillapító injekciót javasolt. Én kézzel-lábbal tiltakoztam, mert egyrészt féltem a fájdalomtól, másrészt elviselhetetlen volt a gondolat, hogy Drosztmér Pityu a sötétben esetleg mégis megláthatja a lecsupaszított fenekemet. Így hát, amikor családfő energikusan lefogott, tele torokból ordítottam, hogy „Te egy kegyetlen apa vagy!”. Ez a statement számomra felháborító módon nagy derültséget keltett a közvetlen környékemen.

A kollektív kaland végetértével visszatértünk volna a rendes kerékvágásba, de a sors továbbra is lehetővé tette számomra a történelmi körülmények folyamatosságát. Lakásunk ugyanis két belövést kapott, amelyek következtében még hetekre kiszorultunk a konyhába és a cselédszobába. Az egész lakást mintha finom hó fedte volna: a lövedék által eltalált paplanból a pelyhek egyenletesen eloszlottak a berendezésen. Apa átsétáltatott a gyerek-szoba és a szalon közti falon keletkezett lyukon, hogy „megmérjük” a kár méretét. Furcsa különben, hogy a mindenkori háborús állapotok csak a bronzcsillárokra veszélyesek. Azt ugyanis a gyerekszobában ’45-ben is, de ’56-ban is elvitte a belövés. Viszont a szalon kris-tálycsillárján mindkét alkalommal szinte észrevétlenül csak egy-két klim-bim esett áldozatul. Repeszdarabok a harmadik lakásban, ill. hetedik helységben is hullottak, de ami puha testet ért, az ottmaradt. Így pl. Nagymama selyem fehérneműi között az alsó fiókban, ill. az Arany összes II.-III. kötetének gerincében (ma is megtekinthető a hallban lévő könyvszekrényben).

A Vöröskereszt-segélyt a konyhában fogadtuk. Nagymama a 30 tojásnak örült, Apa a zöld, Mamika a sötétkék lóden anyagnak. Nekem nem hoztak semmit. Hogy én mégis kedvezményezett voltam, arra csak később jöttem rá. Ugyanis anyám kék lóden kabátját kb. 10 év múlva a szabó kifordította és varrt nekem belőle egy divatos újat: raglán vonal + sálgallér. De hogy sokáig emlékezhessek ’56-ra, ezt is átalakíttattuk pár év múlva állógalléros rövidkabátra.

A külső falakon keletkezett két nagy lyukat aránylag hamar befalazták. Fűtés azonban még hetekig nem volt, így jól jöttek a félretett belső ablaküvegek. A házból segítettek a gimnazista fiúk romeltakarítani és emlékszem, hogy mindenki választhatott magának ajándékba egy könyvet a könyvszekrényből.

Karácsonyra legalább az ebédlőt már használatba vehettük, ahová a zongorát is áttolták a szüleim. Nem értették, hogy nekem miért ez a karácsony maradt meg mint legszebb az emlékezetemben. Talán a zsúfoltság okozta „Gemütlichkeit”? Vagy az egyetlen ajándékom, egy izgalmas könyvecske? Jelmezbálfigurák derékban kettévágva külön-külön verssel a felső és alsó feléhez. Külön lehetett lapozni, így pl. a kertészlány felsőteste a török pasa aljával, stb.

Mindenesetre a következő évben gyakran kérdeztem, hogy mikor lesz végre megint forradalom, mert az nekem annyira tetszett. Érdekes, valahogy sose örültek a kérdésnek.


Olvasható különben a

http://terasz.hu/main.php?id=irodalom&page=trinaplo
mai naplóbejegyzéseként

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-24 03:33   
56 nov. 4-e után valamikor orosz katonák kezdték - nekünk azt mondták - őrizni a bérházat, ahol laktam. (Szemben a Honvédelmivel, közel Parlamenthez és a BM-hez). A katonákat a lakóknak kellett naponta egyszer etetni! Azok, akik a felszabadulást 45-ben átélték, úgy döntöttek, az ételt csak a nagyon öregek és a gyerekek fogják odavinni a katonáknak, mert "azokat nem szokták bántani". Egyszer rámkerült a sor. Nagyon meglepődtem, hogy milyen fiatal fiú volt az orosz katona, aki átvette az ételhordót. A lakók között verseny volt, hogy ki tud vacakabb kaját adni. Nem is nagyon volt mivel főzni. A dédmamám nemhivatalosan megnyerte a versenyt, köménymaglevessel és vizbenfőtt grizzel.
Az oroszok egyébként az egész környéket nagyon őrizték. Egyszer, amikor a lakásban lehetett lenni, kiosontam az utcai szobánkba, az ablakhoz. A sarkon láttam egy katonát, akinek a puskájából tüzek jöttek. Nem féltem, mert közben olyan zajokat is hallottam, mintha pingpong labda lett volna. Egyszercsak hátulról elkaptak, elhúztak és megpofoztak. A nap további részét a lakás legmélyében lévő ablaktalan fürdőszobában kellett töltenem. Az utcai szobánk egyik falát nemsokára szétlőtték, de a szomszédnak az egész szobáját.
Szerencsére ott, akkor senkit se ért baj.
De ilyen körülmények között halt meg S. Éva osztálytársnőm apukája, 2 házzal arréb. Napokkal korábban szabadult a börtönből (politikai fogoly volt) és éppen az ablak mellett telefonált, amikor agyonlőtték lentről.
Szóval voltak drámák bőven.

 
 sycamore  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 23:18   
Videken laktunk,nagy szoloskerttel.Elso osztalyos voltam akkor.Kilogtam az udvarra es a szololugasok hatalmas levelei kozott kukucskalva figyeltem az eppen elhalado duborgo tankokat.Meg most is hallom oket!
Mindenre kristalytisztan emlekszem.

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 22:46   
Szeretnem meg kerni azokat akik at eltek az 56 esemenyeket meseljik el hogy is volt akkor? Hadd tudjuk mi is fiatalok hogy mit elt at a magyar nep azokban a napokba .
 
 ManuAlex  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 17:49   
1989 karacsonya elott kertem egy par nap szabadot karacsonyra hogy a katonasagtol haza tudjak menni es a szuleimmel unnepelni. A tiszt azt mondta hogy ha kikerdez es minden kerdesre felelek jol, akkor hazaenged ot napra. Neheztuzer voltam es egy egesz konyvet bemagoltam. Amig masok leultek beszelgetni, en olvastam. Amig masok ettek, en eves kozben is a konyvet tanulmanyoztam. Azt hiszem a tiszt sem hitte hogy megtanulom, de kellett allja a szavat; csak az volt a baj hogy Karacsony elott egy par nappal kirobbant a forradalom Romaniaban. Temesvarrol indult, szulovarosombol. A szuleim es testvereim kint voltak tuntetni a tomeggel. Az elso este a testvereim vizesen jottek haza mert a tuzoltosag lelocsolt mindenkit. Mi, a katonasagban, nem tudtunk semmit egy par napig, nem mondtak meg mi tortenik, csak annyit hogy baj van es lehet megyunk harcolni... Harom nap es harom ejjel a teherkocsik mellett aludtunk, harcra keszen, felpakolva tobb tonna robbanoanyaggal..
 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 16:42   
Én csak a Pentagon-t láttam, azt is csak 6ö mérföldes sebességgel haladó autóból, de félelmetes volt.
De pozitivabb történelmi eseményt is átéltem szemtanúként: egy ürrakéta fellövését Floridában.
Elképesztően fenséges, bár rém zajos volt.

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 16:37   
Kétéves voltam, szuleim 25-en kivittek bennunket a Romai partra, ott voltunk november kozepéig.

Elso emlékem amire vissza tudok emlekezni, a tankoké, lent a Bem téren, ahogy a negyedik emeletrol kikandikaltam.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 16:12   
(Off:
Erdekes amit irsz Kaytee,mit fognak majd a
new yorki gyerekek beszelni es emlekezni a
Stuyvesant kozepiskolabol ? akik szemuk lattara zajlott az iskolajuk ablakaibol a WTC tortentek ? )

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-23 16:00   
1956 október 23.-án délutános voltam az iskolában. Hazafelé menet nagy tömeget láttam az utcákon. Nem tudom miért, honnan, de azonnal tudtam, forradalom van. Odahaza nem akartak hinni nekem, pedig Budapesten, a Parlament melletti háztömbben laktunk, szemben a Honvédelmi Minisztériummal, és a BM közelében. Hamarosan kiderült, hogy jól ráéreztem az eseményekre. Erre nagyon büszke voltam, és alig vártam, hogy másnap az iskolában elmeséljem. Teljesen érthetetlen okokból azt hittem, én leszek az egyetlen gyerek, aki ezt tudja! Másnap, 24.-én délelőtt látogatóink jöttek. Izgatottan újságoltam, hogy délután a suliban... amikor az egyik bácsi odavitt az ablakhoz, kifelé mutatott és azt mondta: "Gyerekem, te ma nem mész iskolába." Az utcán, az ablakunk alatt tankok sorakoztak.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó