2017. november 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Magyarként külföldön, külföldiként otthon
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-20 18:18   
2002-12-20 17:43, Fredi:
-
Lakonikus talàn, mert a probléma harminc év utàn leülepedik.
Az asszimilàltnak és hurràmagyarnak joga van olyanak lenni mint amilyen, én csak magamrol tudok beszélni. Mindenki ugy alkalmazkodik az adott körülményekhez ahogy tud.
Hàl' Istennek idö multàval abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a jelenséget kivülröl, emocionàlis részvétel nélkül làtom. Bevallom ez nem volt mindég igy.
"Kommt Zeit, kommt Rat"

Kellemes Karàcsonyi Ünnepeket és BUEK

(eZ)

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-20 17:43   
Szia Ecet !

Èrdekeseket irsz, csak miért vagy oly lakonikus? Például a "tulasszimilálodás" és a "hurrámagyarkodás" megérdemelne egy vitasorozatot, hiszen nem csak svájci jelenség.

Karácsonyi jókivánságokkal és üdvözlettel

Frédi

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-20 07:37   
Nagyon tanulsàgos dolgokat irtok.
A csalàdban és a környezetemben nem volt szokàs a hazafisàg, ezért nekem kevés belülröl fakado magyarsàgom van. A jelzés, hogy nem vagyok svàjci (ebböl következöen magyar) a környezetemtöl jön. Ez engem az elöbb emlitett okbol nem sért, inkàbb somolygok rajta. Néha megkérdek egy derék helvéciai hazafit, vajon mi a fenét értsek a gyakran hallott "mi svàjciak" mondàs alatt.
Mi németsvàjciak ? Talàn mi tessziniek ? Mi zürichiek? Mi svàjci bankigazgatok, esetleg mi svàjci énekkarosok?
Vannak ismeröseim akik a szubtil megkülönböztetést nem talàljàk viccesnek és a reakciojuk a (tul)asszimilàlodàs vagy hurràmagyarkodàs. Jomagam a legyintés megoldàst praktizàlom. Söt. Az utobbi években még ezt a fàradsàgot se veszem.

 
 szekus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-20 05:46   
2002-04-07 00:39, hunor:
Így volna a helyes, - ,,Egy dolog, hogy hol lakunk, es más, hogy magyarok vagyunk. Ez utóbbi nem országfüggő. És szerencsére - igaz, csupán "civilizált" országokban - ezzel nincs is senkinek baja."
-de nem így vagy, amíg Romániában mindig is magyar voltam, bár ezért megvetettek, addig Magyarországon meg román lettem és ezért szintén megvetnek.
Miért nem lehetek az anyaországban épp úgy magyar, mint Romániában és mi az oka annak, hogy mindig hátrányos helyzetbe taszítanak?

 
 szekus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-20 05:32   
2002-11-20 16:00, Maria Magdolna:
Annyit mondhatok, hogy bátran menj a nagyvilágba!
Bárcsak én is elmentem volna, mert mit vársz Te mint erdélyi a Budapest-i élettől?
Én is erdélyi vagyok és átjöttem Tatabányára, ott kitaszítottak MAGYARSÁGOM miatt, itt kítaszítanak MAGYARSÁGOMBÓL!
És biztos veled is ezt tették.
Móra ott is lesz, de legalább megnyugszol, ha igen!-
Olvasgatom itt a hozzászólásokat és véleményeket s egyfolytában felvillan előttem a kérdés, ki fogom e birni, ha mostmár messze kell élnem a magyar nyelvterülettől. Évekig vivódtam, nekivágjak e a nagyvilágnak...merjem e vállalni, hogy úgy tudok elmenni a "gyökerektől" hogy ne fájjon...hogy ne szakadjon bele...Harminckét éves vagyok, erdélyi születéső ám Budapesten éltem évekig. Most pedig elszántam magam arra, hogy tovább megyek mert nagy a világ és mert úgy érzem nem találom magam bezárva sem az erdélyi sem az anyaországi keretekbe...A határok hazudnak...És félek is a honvágytól. Csalási és szakmai helyzetem azonban elkerülhetetlenné tette a kivándorlást...Kérem azokat, akik megosztanák velem az első hetek, hónapok élményeit segitsenek , irják meg, hogy ne féljek ennyire a honvágy láthatatlan fantomjától...Egyszer valaki azt mondta nekem, sajnos ma már olyan a politikai és történelmi helyzetünk nekünk magyaroknak, hogy csak akkor örizhetjök meg a magyarság illuzióját, ha kimentjük azt, mint valami frigyládát...Igaz ez???Gyermeket várok s félek attól, hogy a megszületendő kis jövevény esetleg nem fogja megismerni Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjét, a magyar népmeséket...mert mi lesz ha nem lesz erőm megtartani a "frigyládát"???
-

 
 Maria Magdolna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-25 19:18   
Helló Frédi!

Köszönöm, hogy irtál. Emelem én a fejemet, fel fel...ameddig jól bele nem verem a gerendába. Az orromra persze ügyelni fogok, azt ne hordjam ezután se magasan. A nevemet én is szeretem. Tudod, mikor éppen készültem a családom, akik régi katolikus magyarok eldöntötték, hogy a legfiatalabb nagybácsim legyen a keresztapám s a nagyanyánk kiadta a parancsot ez is bibliai név kell legyen. Ez a házi trend nálunk.S a bácsikám aki kiskatona volt éppen a névválasztó sürgetésre azt irta vissza, hogy ő annyira talpraesett hölgynek találja a Mária Magdolnát, hogy márpedig ez lesz a nevem ha lány leszek. Nos, igy lettem a nevem. M

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-20 20:18   
Fel a fejjel Mária Magdolna !

Nem olyan fekete a helyzet, ahogyan kinéz.
Persze minden kezdet nehéz és általában érvényes recept sincs. Én meggyőződésből azt javaslom, hogy most az elején koncentrálj az egzisztenciális problémákra és ha ezek eléggé konszolidálódtak, akkor lehet magaddal és esetleg másokkal az érzelmi/lelkiismereti problémákat rendezni, de a legtöbb közben magától rendeződik.
Egyébként nagyon szép neved van, sajnos manapság nemigen adnak a gyerekeknek ilyen szép neveket.
Sok sikert az új hazában !

Frédi

 
 Maria Magdolna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-20 16:00   
Olvasgatom itt a hozzászólásokat és véleményeket s egyfolytában felvillan előttem a kérdés, ki fogom e birni, ha mostmár messze kell élnem a magyar nyelvterülettől. Évekig vivódtam, nekivágjak e a nagyvilágnak...merjem e vállalni, hogy úgy tudok elmenni a "gyökerektől" hogy ne fájjon...hogy ne szakadjon bele...Harminckét éves vagyok, erdélyi születéső ám Budapesten éltem évekig. Most pedig elszántam magam arra, hogy tovább megyek mert nagy a világ és mert úgy érzem nem találom magam bezárva sem az erdélyi sem az anyaországi keretekbe...A határok hazudnak...És félek is a honvágytól. Csalási és szakmai helyzetem azonban elkerülhetetlenné tette a kivándorlást...Kérem azokat, akik megosztanák velem az első hetek, hónapok élményeit segitsenek , irják meg, hogy ne féljek ennyire a honvágy láthatatlan fantomjától...Egyszer valaki azt mondta nekem, sajnos ma már olyan a politikai és történelmi helyzetünk nekünk magyaroknak, hogy csak akkor örizhetjök meg a magyarság illuzióját, ha kimentjük azt, mint valami frigyládát...Igaz ez???Gyermeket várok s félek attól, hogy a megszületendő kis jövevény esetleg nem fogja megismerni Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjét, a magyar népmeséket...mert mi lesz ha nem lesz erőm megtartani a "frigyládát"???
 
 vicky  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-05 21:58   
Kedves ZSolt,

En sok mindent mashogyan latok. Mikor az otthoni arakrol beszelunk ferjemmel, itteni barataimmal, meglepodnek - hogyan lehet ennyibol kijonni, hiszen az arak nam annyira alacsonyak! Nalunk a bolti arak alig haladjak meg az otthonit, sot... En nem becsulom le a magyar termeket, imadom a szalamit, sajtokat, csokikat, turo rudit, a gulyaskremet de mast pl. filmeket, nepzenet vagy ruhat, muszaki cikket vagy barmit.

El sem tudom kepzelni, hogyan vesznek meg otthon egy Nike cipot a gyereknek, mikor egy fizetesbol meg talan 3 par sem telik ki! Az ide latogato magyar ismeroseim is az en velemenyemet erositik meg tavozasukkor.

Nem mindenki jar jol a kulfolddel - en otthon jobban elhetnek, mint ahogyan a szuleim es volt egyetemi diaktarsaim otthon ez alatt a par ev alatt elhagytak eletszinvonalban. Persze hogy mit hoz az idei valtozas, nem tudom.

A 40 evet nem konnyu eltorolni - helyrehozni, de csalas, korrupcio, autolopas vagy betores nem csak a komunizmusban van!

Nehogy azt gondold, hogy vedem a regi rendszert, de nem lehet mindent rafogni, mert sajnos mindenhol van ra pelda.

Itt az olasz allamfo folyamatosan olyan torvenyeket valtoztat, alkot, amik a birosagon zajlo ugyeinek jot tesz, vagy idoben tovabb huzza - es mindenki szeme lattara, de nem lehet mit tenni (csak az orokos sztrajkok...)

Mindenesetre boldog vagyok, mert nem a hely a lenyeg, a lelek nyugalma, es en parom mellett itt talaltam ezt meg.

 
 kallayjoseph  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-21 20:36   
Kedves Zsolti!

A volt barati korom miatt, 1980-ota rendszeresen hazalatogato amerikai-magyar allampolgar letemre, meg mindig nem vette el a kedvem az Ohazatol az a teny, hogy ezalatt az ido alatt tolem Magyarorszagon levettek egy olyan oszeget amibol egy fore szamolva, tobbszoros Marshall tervet lehetett volna finanszirozni. Mar minden latogatasnal automatikusan belekalkulalom az ezzel jaro veszteseget is!

Dodi

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-21 01:59   
Kedves Zsolti,

a dolog azért ennél kicsit bonyolultabb.

Mint tokajhegyaljai munkaadó kitünöen tudom, hogy mennyi a minibálbér és azért mit lehet elvárni. Nem arról a szocializmusból származó ösztönröl beszélek, amely változatlanul az azonos bért feltételezi és legszivesebben kikaparná a kolléga/nö szemét, ha az 10 forinttal többet kap óránként. Nem is az ösztönböl fakadó pitiáner csalásokról beszélek, amivel érthetetlen módon a munkanélküliség állandó veszélye mellett is naponta kockáztatják a munkahelyüket.

Szomorú inkább az az alapvetö és a hatóságoknál is rendszeresen jelentkezö alapmeggyözödés, hogy csakis megvesztegetéssel lehet boldogulni. Hogy értetlenül állnak azelött, ha az ember be akarja tartani és tartatni a szabályokat, hisz azokat nem véletlenül találták ki. Hát nem jobb és nem feltétlenül olcsóbb hosszútávon egy éttermi konyhát az elöirásoknak megfelelöen kialakitani? Ellenkezö esetben a hatóságok mindenkori képviselöit minden egyes ellenörzéskor meg kellene kenni, ami több év távlatában sokkal drágább, nem beszélve a kockázatról müszaki hiba miatt bekövetkezö baleset, kár esetén.

Arról a szemléletröl beszélek, amikor a helybeli partner a részemröl megnyilvánuló üzleti korrektséget gyengeségként fogja fel. Az élni és élni hagyni elv alapján úgy gondolom, hogy a másiknak is meg kell találnia a számitását, hisz hitem szerint csak akkor várhatok el eredményt, hasznot magamnak, ha a partnernak is kifizetödö a dolog. Miért értelmezi ezt automatikusan úgy, hogy csak neki hozhat az üzlet hasznot? Azért, mert nem akarom megkopasztani, nem vagyok még hülye! Vagy mégis?

Miért hiszik sokan, hogy a külföldre szakadt és esetleg kicsit tehetösebb hazánkfiának nemzeti kutyakötelessége, hogy "otthon" invesztáljon, hisz azzal a ténnyel, hogy nyugatra ment, már eleve elég jól járt? Ezt a nyugatról jövö pénzt mint kiöntött böségszarvat nézik egyesek abban a hitben, hogy ez az otthonmaradottaknak járó és a nyugatiakat természetesen sulytó valamilyen luxusadó. Ha már kiöntötték fölöttünk ezt a zsák pénzt, ugyan ne kérjék számon, hogy mire költöttük!

A múlt héten hallotam konkrét vonatkozásban többek részéröl méltatlankodó kritikát, hogy jó,jó a pályázati rendszer, de milyen aprólékosan kell fillérre elszámolni a kapott öszeg elköltéséröl és ez milyen macerás! Jobb lenne egy privát szponzor, aki nem kekeckedik ennyit. Hát nem ez a tisztességes elszámolás a hoszú barátság, parteneri viszony alapja? A lamentálók (diplomások, részben egyházfiak) ezt méltatlanságnak élték meg.

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokban gazdag hazatéröt tömegesen ismerek.

 
 zsolti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-21 00:56   
Én is találkoztam a magyarországi problémával és a következő megoldásra jutottam:

Ismerni és érteni kell az emberek realitását és figyelni kell a rájuk.

-Ma a minimálbér 50e Ft, kb 200$/EURO. Tehát nem esik jól nekik, ha feltűnően az olcsóságról beszélsz, vagy lekicsinyled a fizetéseket.

-40 év lemaradásról indultunk 1990-ben és még most sem tarthatunk ott minőségben, ahol a nyugati országok. Rosszul eshet, ha lebecsülöd a magyar termékeket.

-A kommunizmus alapja a színlelés, a rejtett ellenségesség, a korrupció. 40 évig verték belénk ezt a mintát, így az nem fog 10 év alatt eltünni. Tehát tudni kell, hogy sokak még mindig ebben a mintában élnek, színlelnek, csalnak, lopnak, hazudnak. Ez a kommunizmus velejárója. Írtani, pusztítani kell, ahol csak lehet, de a rejtettség miatt nagyon nehéz. Én már nem szoktam rajta csodálkozni. És nem hagyom az autót sebváltózár nélkül természetesen.

Persze mindig lesz egy-két kritikus illető, akik azt, hogy külföldön élsz felhasználják ellened és állandóan "rugóznak" rajta. Ha nem élnél külföldön, akkor mást találnának ki. Nyugodtan elküldheted őket a fenébe.

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-20 19:46   
Kedves Pompéry!

Osztom a véleményedet abban, hogy Mo.-n van egy nagyon nagy réteg, ki hangosan kiált - "Ti akarjátok megmondani hogy mi mit hogyan csináljuk itthon?". Bizony, a kitávozott magyarok véleménye otthon semmit nem számít, kivéve ha elég pénzzel van alátámasztva... Hogy mi hogyan látjuk hazánk fejlödését kintröl, vagy miben tudnánk esetleg segíteni, mindig negativ elöjellel jelenik meg a magyar közvéleményben. Remélem, hogy az otthoni közvélemény a külföldön élö magyarokkal szemben átgondolja álláspontját, mint ahogy mi is állandóan reagálunk és érzékeljük az otthoni változásokat.

Üdvözlettel,
Miklos

 
 kallayjoseph  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-07 18:59   

Kisse zavarban vagyok, t.i. Marcius 15.-en otthon voltam es megdobbenten tapasztaltam hogy egy igazan Magyar unnep alkalmaval a nep nem egyutt unnepelt, hanem partonkent kulon kulon. Hogyan kozeledhet az otthoni ember az idegenben elo honfitarsahoz ha meg a sajat sorstarsaval is meghasadt a szoros kapcsolat?
Dodi-

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-10 01:19   
2002-04-06 18:48, Ernye:
-

E tema nagyon izgalmas lehetne, persze ha lehetne is valakivel errol eszmecseret folytatni, esetleg megoldasokat keresni hogyan lehetne egymassal (otthon és itthon) megertetni hogy mi itt kulfoldon is magyarok maradunk es ugyanannyira odatartozunk a csaladba mint aki otthon maradt.

-

Nagyon egyetértek. A minap hallottam egy magyarországi fiatal történésztöl, aki az emigráció kutatásával foglalkozik, hogy az emigrációt a törénetirók úgy kezelik, mint az országot elhagyott embertömeget. A Rákóczi szabadságharc idején távozott ennyi, 1849 után annyi, a századelön kitántorgott 3 mio, a háború után nyugatra sodródott amannyi, 56 után elment 200.000 ember. Ezek a haza számára az otthoni még mindig uralkodó felfogás szerint egyszerüen elvesztek. Hogy ezek a "tömegek" új helyükön mit csináltak, hányadik generációban vallják magukat magyarnak, mint tesznek a magyar kultúra és egyéb értékek megörzése érdekében, erröl az anyaország vajmi keveset tud és értelemszerüen nem is igen érdekli. Fiatal történészünk azért kezdett el ezzel a témával foglalkozni, mert hollandiai ösztöndíja során került kapcsolatba az ottani Mikes Kelemen Körrel. Ott ismerte fel, hogy milyen értékeket hozott létre ez az értelmiségi csoport az emigrációban. Ilyenek vannak még másutt is.

Az otthoni érdektelenség, egyáltalán a "hazatérö" magyarok segitöszándéka iránti közömbösség-ellenségesség (hacsak nem pénzt hoz, de akkor lehetöleg ne kérdezze utána, hogy mire költötték) megér önmagában egy vitafórumot.

Ennek a magatartásnak okain tünödöm, miután tapasztalatom több éve van benne - úgy üzleti mint társadalmi szinten. Persze akadtak az elején szépszámmal nyugati szerencselovagok is, akik gyors sikerre vágytak otthon kétes módszerek alkalmazásával. Tehát nem kivánok senki fölött pálcát törni. Mégis a magam és a hozzám hasonlóan demokráciában szocializálódott nyiltan és öszintén segitöszándékú "nyugati" magyar nevében szólok arról a keserü tapasztalatról, amellyel gyakran konfrontálódtam M.o.-n: miszerint nekünk ugyan már ne mondja meg senki "onnan", hogy itt mit hogyan kell csinálni. Ezzel a kisebbrendüségi érzéssel vegyes hamis nemzeti büszkeséggel gyakran állok szemben - még a saját rokonságomban is.



 
 Ernye  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-09 08:06   
Kedves hunor!
Sajnos nekem ellenkezo a tapasztalatom de ez nem az jelenti hogy elfordulnak attol hogy kozelebb keruljunk egymashoz hogy minket is a csaladba erezzenek. Leginkabb akkor van jelen az ellentet ha a nyugati demokraciabol meritve javaslatot szeretnek tenni.. Neked meg ilyen nem volt?

Udv E
_________________

 
 HaMajd  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-08 22:34   
Több mint negyedévszázada élek itt. Találkoztam olyan benszülöttekkel is, akiknek ha megvolt az elemijük az jó, de még is úgy tettek, hogy "Ök azt olvasták, hogy a magyarok 'cigányok'..." Aztán olyannal is sikerült már szóba elegyednem, aki értelmiségi volt még sem akarta megérteni azt, hogy én hogyan beszélhetek magyarul, amikor nem is Magyaroszágról jöttem el. Hiába, a humanista tantárgyakból gyengék az itteniek. Nekik a gyakorlati dolgok fekszenek jobban.

Viszont egy valamit volt szerencsém a saját börömön megtanulni: Azt, hogy idegenben az embernek kétszer annyit kell felmutatnia a társadalomban ill. a munkahelyén, hogy legalább fele annyire elismerjék, mint a tözsgyökerest.
HaMajd

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-08 22:11   
Azert nem hiszem, hogy ilyen felfokozott ellentétek lennének... Eddig nem igazán találkoztam ezzel. Tény azonban, hogy van egy tévhit, mely szerint mindenki könnyen és nagyon meggazdagodott.
 
 Ernye  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-08 21:49   
Hello!

Amint latom lassan bemelegedunk e temaba meg jo hogy beneztem. Azt hittem tobb idobe telik amig osszeverodunk. Most meg nagyon hianyolok nehany foldit is az "otthoniak" kozul hogy az o latokurukbol kezdjunk kozeledni egymashoz. Az ellenteteket az otthon maradottakkal talan az altaluk nem elegge ismert nyugati eletmod es a téves "mindenki és azonnal dusgazdag" tevhit okozza, az ami ellenszevet és tartozkodast valt ki beloluk irántunk? Vagy az hogy a "jolettol mar meg feszeleg" is.. NA es persze az is igaz hogy amint itt lent emlitve van "egyesek nem is akarjak az igazsagot hallani". Hogy miert ? Mi csak talalgathatunk mind addig amig nem ok mondjak meg, vagy amig nem tudjuk magunkat a helyukbe kepzelni.

Udv

 
 pettyes  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-07 23:51   
Szervusztok!
Erdekes topic. Sajnos nekem sincs kulonosen jo tapasztalatom ezzel a temaval kapcsolatban. Sokan itt a civilizalt Nyugaton azt hiszik, hogy a "Keletrol"jottek ide csak a viszonylagos jomod miatt jottek. Termeszetesen vannak kivetelek. Otthon viszont azt gondoljak, hogy itt kolbaszbol fonjak a sovenyt. Ami engem szemelyesen zavar az az, hogy mindket oldal tele van eloiteletekkel. Ha valaki ilyen modon kozeliti meg a dolgokat, eleve hamis kepet kap. Valahol az a sanda gyanum, hogy bizonyos emberek nem is akarjak/merik az igazsagot hallani, mert akkor bizony osszedol az altaluk alkotott kep.
Valoszinuleg nem fogtok egyet erteni velem, de ez a velemenyem es sajat tapasztalatomra alapozom.
Udv:
...-es

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-07 00:39   
Kedves HaMajd!

Tökéletesen igazad van. Egy dolog, hogy hol lakunk, es más, hogy magyarok vagyunk. Ez utóbbi nem országfüggő. És szerencsére - igaz, csupán "civilizált" országokban - ezzel nincs is senkinek baja.

És még egy szempont: szerintem idegenben két lehetőség van: vagy beolvadás, vagy pedig büszkébbek vagyunk magyar mivoltunkra, és vállalunk ezért különböző tevékenységeket. Hajtóerő...

Üdv,

 
 HaMajd  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-06 23:05   
Kedves Ernye!

Biz így van. Mert sokszor megesik az, hogy az otthoniak azt vágják a fejünkhöz, hogy "aki eljött hallgasson", itt viszont értetlenül bámulnak sokan, hogy mi a szöszért magyarkodik még mindig az ember, ha már egyszer eljött. Szerintem van egy arany középút: Legyen az ember hasznos állampolgára új hazájának, s amennyire lehetséges, integrálódjon a társadalomba, de azért nem kell feladni a kultúránkat, hagyományainkat, magyarságunkat. Az otthon maradtaknak meg megértöbbeknek kell lenniük, hiszen az idegenben is lehetünk hasznosak a nemzet számára.

HaMajd

 
 Ernye  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-06 18:48   
Minden jot ugy magyarnak kulfoldon, mint magyarnak otthon.
Udvozlom a rendszergazdat/kat es minden reszvevot e forumon.

E tema nagyon izgalmas lehetne, persze ha lehetne is valakivel errol eszmecseret folytatni, esetleg megoldasokat keresni hogyan lehetne egymassal (otthon és itthon) megertetni hogy mi itt kulfoldon is magyarok maradunk es ugyanannyira odatartozunk a csaladba mint aki otthon maradt.


 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó