2017. november 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Schengen
Új topik indítása   Üzenet küldése
 Loesercs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-03-30 03:20   
2004-töl van kettös állampolgárság. Fel lehet venni a németet, és nem kell már lemondani a magyart. Korábban trükkökre volt szükség.

_________________
Üdvözlettel:
Csilla

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-29 23:42   
2007-12-25 22:39, amadeus:
-
2007-12-25 19:42, Mary:
a német törvény szerint nem lehetséges kettös állampolgárság (a gyakorlatban azért megvan).

Meg. Nekem is.
-

Ezt könnyü volt kicselezni. Lemondani, felvenni a német államplgárságot, aztán újra kérni a magyart. A nürnbergi tiszteletbeli konzul elmagyarázta, de ez rajtam nem segített.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-29 23:37   
-
Jelenleg csak egy érvényes útlevelem van, az elég a mai Európában.
-

Az én útlevelem néhány éve lejárt és még nem csináltattam újat. De tavaly Olaszországban, idén pedig Horvátországban (nem uniós állam!) nyaraltam, minden probléma nélkül, az egyszerü személyi igazolványommal. A Mo.-i látogatásokról nem is beszélek.

Hát nem csodás, milyen egyszerü lett a világ (legalábbis ezen a téren)?

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-26 15:32   
Úgy vélem, hogy "gyakorlatilag" még én is magyar állmapolgár vagyok vagy lehetnék. Tudomásom szerint nem vonták el állampolgárságomat törvényes módon, pedig magyar útlevelem soha sem volt.

Ahogy lapozgatom a már rég lejárt német útlevelemet, látom, hogy 1967-ben magyar vízumot kérvényeztem és meg is kaptam. Emlékszem még, hogy milyen ideges voltam Hegyeshalomnál, de ott minden jól ment. A nehézségek másnap kezdödtek, amikor anyámmal
órákig kerestük, hogy hol kell nekem bejelentkezni. Az egyik helyröl a másikra küldtek, míg eljutottam egy olyan rendösrségi irodába, ahol a folyosón is géppisztolyos ör állt. Hát hogy én milyen veszélyes nyugati ellenség voltem, azt nem is tudtam elhinni. De onnét is kiengedtek, söt egy pár nap mulva Nickelsdorfban aztán megint szabadon, izgalmak nélkül lélegezhettem.

Az északi országokban már a 70-es években kialakult egy a mai Schengen-szerzödéshez hasonló un. "személyunio" ami szerint az északi országok lakosai vízum nélkül utazhattak, söt le is telepedhettek és munkát is vállalhattak ezekben az országokban. Annak idején még német állampolgárként költöztem ide, de ahhoz nekem szükséges volt egy tartózkodási és egy munkavállalási engedély. Azokat általában 1 évre kaptam, de gyerekem születésékor kiderült, hogy itt fogok maradni és megkérvényeztem a finn állampolgárságot.
Egy nyelvvizsga elég volt, munkahelyem már több éve megvolt, így ez is sikerült.

Jelenleg csak egy érvényes útlevelem van, az elég a mai Európában. Nem szabad elfelejteni, hogy állampolgárság és nemzetiség az két különbözö dolog és ezt szeretném mondani a MON magyarjainak, akiknek más mint magyar állampolgárságuk volt, vagy van is még.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-26 11:15   
Nekem még mindig végig fut a hideg a hátamon a román határnal es meg- könnyebbülök mikor visszafele meglatom a magyar határöröket. Hiaba mondjak nincs mitöl félnem, hiszen svéd állampolgár vagyok. Az egyenruhától fóbiám van ezt is a román securitatenak köszönhetem. El sem tudom mondani milyen jó érzés biztonságban lenni.
Csak irtam róluk és remeg a gyomrom.


_________________
Photobucket

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-25 22:39   
2007-12-25 19:42, Mary:
a német törvény szerint nem lehetséges kettös állampolgárság (a gyakorlatban azért megvan).

Meg. Nekem is.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-25 19:42   
Én csak az 1990 utáni évekröl tudok mesélni, mivel azelött sosem volt útlevelem (nem adtak és kész. )

Németországban három év házasság és három év itt-tartózkodás után kérhettem volna a német állampolgárságot, de nem kértem, mert a német törvény szerint nem lehetséges kettös állampolgárság (a gyakorlatban azért megvan). Tehát le kellett mondani az eredeti állampolgárságról, de bennem még mindig ott volt a félsz a véres forradalom után, hogy ha valami történik, nem engednek be az országba, német útlevéllel, habár ott születtem stb.

Férjemet sokat zargatták a 80-as években, amikor látogatóba jött. Külön autósávon kellett órák hosszat várakozni, vízumért és szétszedték az autót. A vonaton minden vámosnak nyomta a kezébe az elöre csomagolt kávé/cigi/ital csomagot, hogy hamarabb menjen a dolog és ne kössenek belé. Még vámot is fizetett, mert a fiúnknak hozott egy kis bicikli-féle járgányt, amelynek egy hosszú tolórúdja volt (egész kis gyerekeknek, akik még nem tudnak pedálozni). Nyilvántartásba vették, mint fünyírógépet, és mivel a mezögazdasági gépek után vámot kell fizetni, tejelnie kellett.

A határon kötelezö modon pénzt kellett beváltani, anélkül nem mehetett tovább. Az árfolyam nevetséges volt és a valóságos árfolyamok közelében sem járt. Alig tette be a lábát a városba, már a háta mögött volt az általam jól ismert szekus, aki minden lépésére felügyelt. Egy kávézóban ültünk és bevitték a konyhára, igazoltatni stb. Meg nem lehetett akárhol lakni sem, nálam semmiképp, csakis vérrokonoknál. Ezért állandóan a nagybátyjánál laktunk, egy másik városban.

Ilyen nagy volt a "nyugati veszély".

A magam részéröl állandóan akadályoztam a családi nyaralásokat, mert a román útlevelemet minden határör kiszúrta, félreállítottak és közben ment a forgalom.

Csak vízumokra kiadtam egy kisebb vagyont.

A legkellemetlenebb egy buszos utazás volt, ahol nem engedték fel a csoportunkat a hajóra, mert az én útlevelemet a többi 50 közül kihúzták és mindenki meg kellett várja, amíg kész voltak a határörök a személyem leellenörzésével (habár minden vízum rendben volt).

Manapság ilyen gondjaim nincsenek és a schengen-i nyitottságnak is örülök. Végüls nem csak a néhány százalék bünözö fog utazgatni, hanem európai normál polgárok ezrei és milliói. Miért ne?

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-25 05:12   
Ugyan Románia még nincs a Schengenben, de emlékezni lehet... Az átkosban az itteni útleveleket a Milicián tartották, s amikor utazni akartál, kérvényezned kellett. Ám ehhez a kérvényezéshez nekünk, újságíróknak, meg kellett kapnunk a Központi Bizottság engedélyét, meg vagy 16 aláírást a munkahelyről, hogy nem tartozunk semmivel. Én akkor a Rádióban dolgoztam, még a rádiózenekar vezetőjétől is kellett aláírást kérnem, hogy nincs hangszer, frakk vagy ilyesmi a nevemen.
Kétévenként lehetett utazni, elvben. Magam egyetlenegyszer kaptam útlevelet (bár háromhavonta kértem), amikor Szlovákiába akartam utazni.Elmentem oda, a határon kaptam egy pecsétet az útlevélbe, pár óra múlva visszafordultam, s Magyarországon eltöltöttem három hetet.

 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-24 15:18   
2007-12-24 12:20, amadeus:
én arra emlékszem gyerekkoromból a 80-as évekböl, hogy amikor nagy nehezen mindkét szülöm megkapta az útlevelet és mehettünk Olaszországba nyaralni a skodával, hazafelé az osztrák határon több órás várakozás volt, mert az osztrákok majdnem minden magyar rendszámú autót szétszedtek. Minket is több ízben kipakoltattak, megnézték a böröndöket még a csehszlovák irtózatosan nehéz sátrat is leszedették a csomagtartóról...Amikor már itt éltem Németországban és robogtam haza német rendszámú autómmal, mindig bennem volt az érzés a határon, hogy most mi jön? Vajon megint kinyitattják a csomagtartót? Hál Istennek nem, csak intettek, hogy menjek tovább, még az útlevelemet is alig nézték meg.Remélem így is marad, ezúttal sokáig.

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-24 12:20   
2007-12-24 11:06, Fredi:
Ezen a témán sokat lehet morfondirozni.

Nos, e célból nyitottam a topicot.
Jó lenne, ha minél több "határélményt" olvashatnánk itt, nemcsak mi öreg rókák, hanem a fiatalok is, akik el sem tudják képzelni milyen érzés bezárva lenni a saját hazában.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-24 11:06   
Ezen a témán sokat lehet morfondirozni. Volt idő, amikor szülőföldemről (Erdély) mostani otthonomig (Freiburg, kb. 1400 km) határ nélkül lehetett utazni, mind Habsburg szuverénitási terület volt.
 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-24 10:36   
milyen érzés megállás nélkül átmenni az országhatáron

A Duna tv híradójában láttam, hogy eltüntetik a sorompót az osztrák-magyar meg a szlovák-magyar határokon. Milyen szép karácsonyi ajándék ez az újabb schengeni tagállamok lakósainak, különösen a magyaroknak, egy 100 éves álom lett lehetöség.

Elfelejthetetlen emlékeim az igazoltatás nélküli határátlépések. 1956 novemberében rések voltak a határon és nem hittem szemeimnek mikor tudatos lettem, hogy az osztrák Andau nevü faluban vagyok.

Egy másik, ugyanígy elfelejthetetlen élményem 1958-ban történt velem. Egy ismerösömnek volt autója, nekem viszont volt már jogosítványom a vezetéshez. Kirándulásokat tettünk a környékben és egyszer Strasbourg felé mentünk. Láttuk, hogy a Rajna hídon keresztül megállás nélkül mennek át az autók így mi is megpróbáltuk azt. Mivel az autón német rendszámtábla volt, minket is csak átintegettek a határörök, visszafelé is ugyanígy.

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-23 19:37   
Annak a fiatal generációnak, amely nem ismer határokat:

1976 októberében Hegyeshalomnál átléptem egy országhatárt.
Ez a határ akkor tulajdonképpen nem két országot, hanem két világot választott el egymástól.
Elötte már bejártam Kelet-Európát, voltam Lenygelországban, az akkori Csehszlovákiában, és 3 évet az NDK-ban is eltöltöttem.
Ez a 76-os határátlépés mégis egy mérföldkövet jelentett az életemben, akkor 22 évesen.

Késöbb, itt Németországban felhívták a figyelmemet, hiába vagyok német állampolgár, vigyázzak ha Magyarországra vagy a Varsói szerzödes tagállaminak területére utazom.
A nemzetközi jog értelmében bármikor börtönbe zárhatnak engedély nélküli távolmaradásért, Németország nem nyújthat segítséget.

5 évig nem is léphettem be Magyarországra, vízumkérelmemet mindíg elutasították.

Emlékszem, egyszer Ausztrián keresztül az akkori Jugoszláviába utaztam. A cél Vukovár volt, nem messze a magyar határtól. Egy éjszakai kiruccanáskor nagyon megközelítettük a magyar határt, bizony izgultam.

Az 5 év leteltével megvolt az elsö magyarországi utam, ne kérdezzétek, mennyi izgalomba, rettegésbe került.
Magyarországon ekkor, 1982-ben még tombolt a kommunizmus.
Kifelé jövet Ausztriában majdnem elbögtem magam amikor végre feloldódott bennem a görcs.

De tulajdonképpen az akkori „határviszonyokról“ szeretnék mesélni.

Ha valaki nem kért elöre a követségen vízumot (ami ha jól emlékszem 35 Márkába került fejenként), annak azt Hegyeshalomnál kellett kiváltania.
Megtörtént, hogy 5-6 órát ott álltunk a vízumra várva.
Megérkezve MO-ra, 24 órán belül be kellett jelentkezni az illetékes rendörkapitányságon, kiutazás elött pedig 24 órán belül ugyanott kijelentkezni.
Ha valaki egy éjszakát máshol töltött el, annak át is kellett jelentkeznie.

Kifelé jövet hegyeshalomnál a határhoz közeledve már messziröl feltüntek az örtornyokban a határörök, akik távcsövel figyelték a közeledö autókat.
Az elsö sorompóhoz érve elöször az útleveleket kérték el, majd mindenkinek ki kellett szállnia az autóból.
Átvizsgálták a csomagokat, megnyomkodták az üléseket, nem bújt-e el alattuk valaki.
Majd óriási betontömbök közt kanyarogva eljutottunk a második sorompóhoz, ami már Ausztriát jelentette.
Mindaddig a sok kiskatona, géppisztolyos határör és fekete köpenyes politikai tiszt bizalmatlan tekintete követett minket.

És jaj volt annak, aki hangosan egy rossz szót mert szólni.
Kihozták a sorból, és addig kerestek valami okot, amíg találtak.
Elég volt annyi, hogy egy Forinttal többet vitt ki magával az országból a megengedettnél. (Egyszer megbüntettek 2000 Forintra 100 miatt.)

Azóta eltelt egy pár év, és számtalanúl jártam már Magyarországon probléma nélkül.
Tavasszal kipróbáljuk, milyen érzés megállás nélkül átmenni az országhatáron.

Azoknak, akik ezzel a „határtalansággal“ nönek majd fel, kívánom, hogy sohase kelljen reszketniük egy országhatár átlépésénél.

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó