2018. június 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> HID EUrópába
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
 kb_kati  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-14 09:12   
Kedves Judit!

Magánemberek hozzáállásáról beszélünk itt, igaz? Nem cégek vagy szervezetek sorsáról. Előbb-utóbb megnyílik a világ, el lehet menni bárhova az unión belül dolgozni, élni. Szerintem a legfontosabb a nyelvismeret, aztán meg a civilizált viselkedés. Az elsőre lehet készülni, ...és a másodikra is. Hisz arra megy ki az egész, hogy europaizálódjunk, uniformizálódjunk, nem ? Legalábbis annyira, hogy ne kisérje állandó "kultúr-sokk" az európában való mászkálást.
A probléma számomra viszont: a nagy homogenizálódás közepette leszünk-e még magyarok is? Vagy csak európaiak? Mit jelent magyarnak lenni? És mit fog jelenteni 10 év múlva, ha a kivandorolt magyarok, már nem számítanak magyaroknak egyesek szemében?

Kati

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 19:49   
2002-11-05 19:07, webvándor:
-
optimizmusod csodálatra méltó, s adjon a Jóisten hozzá erőt és kitartást!

Szerintem ez nem optimizmus, hanem alkat kérdése. Nevezheted úgy is, hogy mánia. Ha nem mondom el, honnan tudják meg? Nem csak az hal meg bután, aki nem kérdez, az is, aki nem tudja, hogy kérdeznie kell.

Én viszont igen sokszor azt tapasztaltam, hogy még emigrációs körökben is - ... - sokkal gyakoribb a "mink-vogymuk-a-bokréta"-szerű gondolkodás.

Ez igaz, de az én környezetemben
- az utóbbi időben, mintha nem ez lenne túlsúlyban, vagy
- öregszem és megbocsátóvá váltam vagy
- elég nagy a környezetem és találok elég mást vagy ... ki tudja.

Nem adjuk fel....

 
 webvándor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 19:07   
2002-11-05 09:18, Pompéry Berlin:
-
Azt hiszem, itt nem tanácsokról van szó, hanem egy hídfunkcióról. Tanács nélkül szerintem eleget tudunk tenni annak a vállalható feladatnak, hogy megpróbáljuk két világ mentalitását megismertetni egymással.

Cross-cultural communication? (mindig hazabeszélek )

A magam lehetőségét abban látom, hogy felhívjam otthon maradt honfitársaim figyelmét arra, hogy ha a föld isten kalapja, nem feltétlenül Magyarország a csokréta rajta
[..]
Ha a sorsom alakulásának pozitívumait kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a "világba való kikerülésemmel" kitágult a horizontom és megtanultam relativizálni a magam, kultúrám, nyelvem, nemzetem helyzetét. Ezt szeretném közvetíteni. Ha ez sikerülne, akkor már semmilyen tanácsot nem kell adni.
-


Judit,
optimizmusod csodálatra méltó, s adjon a Jóisten hozzá erőt és kitartást! Én viszont igen sokszor azt tapasztaltam, hogy még emigrációs körökben is - ahol pedig megadatott volna mindenkinek az általad említett tágabb összefüggésekben való gondolkodás hely(zet)ünket illetően - sokkal gyakoribb a "mink-vogymuk-a-bokréta"-szerű gondolkodás. Bár ezt elég nehéz besorolni a gondolkodás kategóriába, inkább érzelmi ködfüggöny A legszörnyűbb élmények persze azok, amikor bárminő racionálisabb gondolatmenet felvetése okán rögtön rásütik az emberre a "nem-vagy-magyar"... "nem-vagy-JÓ-magyar" billogot.
(Mindig csodálkoztam, honnan veszik emberek az efféle bátorságot, hogy ne mondjam: pimaszságot - de ez már, azt hiszem, a Ki a/Mi a magyar? topikba való)


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 18:26   
Gratulálok Judit !

Pártpolitikamentes nagykövetnek lenni magyar-magyar ügyben kevesen lennének erre alkalmasak, de te ezt, ill. ezt is remekül csinálod. Remélem ezt értékelni fogják az anyaországi magyarok is. Mi biztosan.

Frédi

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 09:18   
Husikamm,

kösz a reakciót. Azt hiszem, itt nem tanácsokról van szó, hanem egy hídfunkcióról. Tanács nélkül szerintem eleget tudunk tenni annak a vállalható feladatnak, hogy megpróbáljuk két világ mentalitását megismertetni egymással. A magam lehetőségét abban látom, hogy felhívjam otthon maradt honfitársaim figyelmét arra, hogy ha a föld isten kalapja, nem feltétlenül Magyarország a csokréta rajta. Mások is aspirálnak ugyanis erre a pozicióra legalább ugyanekkora etikai jogosultsággal.

Ha a sorsom alakulásának pozitívumait kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a "világba való kikerülésemmel" kitágult a horizontom és megtanultam relativizálni a magam, kultúrám, nyelvem, nemzetem helyzetét. Ezt szeretném közvetíteni. Ha ez sikerülne, akkor már semmilyen tanácsot nem kell adni.

 
 husikamm  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 05:05   
Szia Judit,

Erdekes cikk volt ez Judit, nem mondom nehezebb faba vagtad a fejszedet, marcsak azok olvastan is irom ezt, amiket kifejeztel. De orulok annak hgoy megkertek a kinti magyarokat ilyenre, tehat otthon elkell a segitseg ezek szerint.
Miket gondolsz, mik lennenek a jo tanacsok, miket tanacsolnal temagad, amibol esetleg hasznot huznanak?....Mert mit is jelent egyaltalan az EU tagja lenni, illetve azza valni?....En szeretem olvasni az irasaidat Judit....Irjal meg errol


Udv.

Husi
_________________
Ha király nem lehetsz, legyél gyógyító :)

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-04 00:06   
A kelet-nyugati magyar-magyar kapcsolatok nem a legfelhotlenebbek. Ezért érdekes az a magyarországi értelmiségi kezdeményezés, amely az EU-csatlakozással kapcsolatban hasznosítani igyekszik az EU tagállamaiban élo magyarok tapasztalatait, hídfunkcióját.

Néhány napja egy alakuló Internetes fórum nevében neves budapesti publicista keresett meg több EU-tagállamban élő magyart - így engem is. Együttműködésünket kérte, hogy az induló társadalmi Web-magazinban gondolatainkkal, tapasztalatainkkal járuljunk hozzá az olvasók tájékoztatatásához: miként is látják az EU-bővítést a már-tagok, mire készüljön fel Magyarország, mi vár az új tagokra. Hosszasan gondolkodtam a dolgon, majd elfogadtam a felkérést.

Hivatalos helyről valószínűleg már minden elhangzott, tőlünk az aspiráns nevében nyilván nem az akadályversenybe való benevezés feltételeit akarják részletesebben megtudni. Inkább úgy érzem, hídfunkciónk által váltunk érdekessé. A felkérés ugyanis feltételezi, hogy az informátor integrált személyiség lakóhelyén, aki jól ismeri az EU-beli szokásokat, etikettet, gondolkodásmódot, de ugyanakkor mentalitásában kellőképpen magyar ahhoz - bármit is értünk ezalatt -, hogy azokra a pontokra, nüánszokra, szemléletmódra felhívhassa a figyelmet, amelyek a hivatalos kapcsolatok során - éppen a hiányzó empátia végett - nem jönnek felszínre.

Ez a felkérés számomra azért is érdekes, mert ha e mögött nemcsak egy ember privát érdeklődése, alkotóvágya rejlik, akkor egy új trendről van szó. Eddigi megfigyeléseim szerint ugyanis a kelet-nyugati magyar-magyar kapcsolatok nem a legfelhőtlenebbek. (Persze, miért pont ezek lennének?) A különböző korokban és történelmi események által nyugatra került magyarságot ugyanis az otthoni szemlélet, köztudat egyszerűen leírta. Persze, nem úgy értem, hogy ne tudna létezésükről, csak úgy tekinti, hogy a Rákóczi-féle bujdosók, Kossuth emigránsai, a századelő Amerikába kitántorgottjai, a ’45-ösek, az ’56-osak egyszerűen elmentek, ezáltal kvázi elvesztek a magyarság szempontjából. Az anyaországbeli köztudat olyan értelemben írta le őket, ahogy - miért, miért nem, ezt most nem vizsgálom itt - kisajátította a nemzethez való tartozás lehetőségét. A határon túliak a rendszerváltás utáni politika jóvoltából újabban már beleférnek (időnként és részben) a képbe, de a nyugatiakkal más a helyzet. A legtöbb anyaországbeli nem tud arról, hogy nyugaton mennyi magyar él hányadik generációban és főleg, hogy léteznek nyugaton létrehozott magyar értékek. Ezt nem az én esetleg vélelmezhető sértődöttségem (nincs bennem ilyen) mondatja velem, ezt egy a nyugati magyarság történetével foglalkozó budapesti fiatal történész szájából hallottam. (Rákérdeztem ugyanis, hogy miért kutatja, hisz erre M.o.-on szerintem senki sem kíváncsi. Pont azért, válaszolta, mert ő véletlenül fedezte fel ezeket az értékeket, éppen, mert nem tudnak róla.)

A rendszerváltás mindenütt rengeteg reményt keltett, amelyeket sok csalódás követett. Ezek egyike a nyugati magyarság szerepvállalása és szerephez jutása - vagy, ha úgy tetszik, nem jutása - 1989 után. Anélkül, hogy itt részletekbe bocsátkoznék, megállapítom, hogy komoly reminiszcenciák vannak mindkét fél részéről egymás iránt. Nem vizsgálván ezek jogosultságát, hogy adott esetben kinek van igaza, látom, hogy az otthonmaradtak gyarmatosítottnak érzik magukat a szerintük mindent jobban tudó és a kezdeti fázisban nyilván több tőkével rendelkező hazajöttek által. Aki pedig „nyugati" magyarként kíván tapasztalataival és tanácsaival rendelkezésre állni, az visszautasítottnak érezheti magát a korrupciós állapotok közt jártasabb és a „Nekünk ugyan ne mondják meg kintről azok, akik cserbenhagytak minket, hogy itt mit hogyan kell csinálni" gondolatkör otthoni képviselői által.

Lehet, hogy túlértékelem, lehet, hogy nincs igazam és nincs semmilyen trend. Mégis örülök a felkérésnek, mert jelzésértékűnek vélem. Szeretném hinni, hogy nem egy egyoldalú kapokról van szó ezúttal, hanem az egyenrangúak közötti párbeszéd igényét vélem ebben felfedezni. Talán csak eljön az idő, amikor igény van az őszinte, független véleményre, amelyben jó szándékú segítséget és nem ellenséges kritikát lát az olvasó. Ennek szellemében merem remélni, hogy a helyzetjelentéseket a kérdezők nem kioktatásnak érzik majd, miközben a megkérdezettek örülnek, hogy van, aki kíváncsi a tapasztalataikra, ad a véleményükre. Hátha mégis lehet újra normálisan beszélgetni mindenféle árkok nélkül.

Szerző: MagyarOnline.net/ Pompéry Judit/ Berlin

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó