2017. november 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Go West
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-02-18 20:26   
2009-02-18 19:54, Géza4:
-
és négykezes vezetés fejében kivisz. A fentieket azért írtam le, mert nem mindenkinek van lehetősége kamionnal utazni és hátha érdekel mást is.

ez jogosítványfüggö is

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-02-18 19:54   
Sziasztok!

Folytatás. Nagy kérdés volt, hogy hogyan menjünk ki Dániába. Egyelőre csak én, vagy egyszerre a családdal, autóval, vonattal, repülővel... Többen is segítettek ezt eldönteni, most talán a végleges állapotot tudom leírni. Előbb csak én megyek ki, és pár hét különbséggel a család is jön. Mivel? Ez volt a fogósabb kérdés, mert nem mindegy, hogy mivel, mennyibe kerülne. Ha autóval megyünk (magyar rendszámos), akkor ha tovább marad az autó, mint három hónap, akkor vámot kell fizetni. A kinti vámos értékeli fel az autót, és a kinti árak szerint és azután kell fizetni. Én bármilyen autót hasonlítottam (Magyar-Dán) össze, nekem 38 forintos koronával számolva is az itthoni ár, minimum kétszerese jött ki. Ez lehet használt, vagy új is. Így az itthoni autó kiesett. Kint venni ugye nem olcsó, de egy kinti regisztrált autókereskedő minden autóra ad két év garanciát. A repülőjegy árakat is megnéztem és biztos van olcsó is (bár én nem leltem meg), én csak annyiért találtam, amennyiért Amerikába is repülhetnék. Tehát ez is drága. Vonattal kb 240 euró amit a MÁV 285 forinttal számol. Ez már lényegesen olcsóbb. Végülis kamionnal megyek, mert sikerült "felkéredzkednem" egy volt kollégámhoz aki sűrűn jár arra és négykezes vezetés fejében kivisz. A fentieket azért írtam le, mert nem mindenkinek van lehetősége kamionnal utazni és hátha érdekel mást is. Az autós dologban segített Kakas, így ez is tiszta lehet a kiérkező embereknek.
További szép hetet mindenkinek!
Géza.

 
 Anita321  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-30 14:19   
Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy elmeséljem a mi történetünket.
Férjem közel 2 évvel ezelött jött ki Spanyolországba. Sokan megszóltak bennünk, mert hát az milyen dolog, hogy az apa otthagyja a családját... nem mondom, hogy könnyű volt, mert a gyerekeknek is hiányzott az apjuk. Viszont "biztos" információt csak helyben lehet szerezni.
A cégtől ígéretet kapott, amennyiben itt marad, jöjjön a család is, és mindenben segítenek (iskola, ovi, orvosok, én is dolgozhatok náluk). Tehát minden biztosnak tűnt, nem "vakon" indultunk el.
1,5 évet dolgozott már itt a férjem, mikor kijöttünk júliusbam. Nem az ismeretlenbe jöttünk, a megélhetésről is volt fogalmunk, hiszen a költözés előtt töltöttünk már itt néhány hónapot (nyári szünidőt).
Mégis értek bennünk pofonok. Elkezdtük a nyelvtanfolyamot, de azt senki nem mondta, hogy ne spanyolul, hanem katalánul tanuljunk. Szeptemberben elkezdődött az iskola, ahol azt megelőzően mondtuk, hogy nem beszéli a gyerek a nyelvet, de jár spanyol tanfolyamra. Hetek (hónapok) mentek el, és a gyerekek semmit nem értettek abból, ami elhangzott az iskolában, ugyanis az oktatás katalánul történik. Sok keresgélés után (a cég nem tudott segíteni, hiszen ott a spanyolt beszélik) találtunk egy tanfolyamot, a nagylány a mai napig jár.
Sok megalázáson ment keresztül, megkérdezték tőle, hogy "mit keres itt, ha nem beszéli a nyelvet". A leányzó angolul kommunikált, hiszen ezt beszéltük meg az igazgatóval... mégis sokan nem fogadták el (főleg azon pedagógusok, akik nem beszélnek idegen nyelvet). Mindennap a megalázások, gúnyolódások, volt, hogy a tanár átnézett rajta, mintha ott se lenne. Sokszor sírva jött haza.
Aztán megtört a jég... mivel naponta vannak a katalán órák, sokat fejlődött. Szorgalmasan tanul, volt olyan is, hogy megtanult 2 oldal verset, pedig felét sem értette. Jelentkezett órákon (kijavította tanárt, mikor + helyett - írt a táblára), szépen olvasta az irodalmi elemzéseket, stb. Kezdtek figyelni rá a tanárok, dicsérték az osztály előtt, vele példálóztak. Ez is baj volt, elkezdték mégjobban piszkálni, megjegyzéseket tettek az osztálytársai, és a lányom visszaszólt! Ez megdöbbentette a társait. Néhányan még most is semmibe veszik, de vannak, akik segítséget kérnek tőle (más osztályokból is) az angol, vagy a francia feladatok megoldásához. Van olyan pedagógus is, aki elkezdett érdeklődni a mi kis országunkról, és elmondta, hogy ő szeretne 1x Budapestre menni.
Nagyon megalázáson ment keresztül ,mert ő csak egy bevándorló. Mára már nem foglalkozik ezzel, magának és a tanároknak akar bizonyítani, és tudja, hogy neki többszörösen kell.

Egészségügy: három éves gyerekem beteg lett(lázas volt), mentünk orvoshoz. Közölték, hogy kérjünk időpontot, na másnap délutánra ra kaptunk, és közölte a doki, hogy először is tanulmányoznia kell a magyarokat. Na ezen is ledöbbentem, miközben az a kicsi gyermek égő kis arcocskával bújt hozzám.

Beilleszkedés: próbáltunk normálisan élni (nem a Győzikés stílust képviselve, előre köszöntünk, többnyire nem volt válasz... Igyekeztünk udvariasnak lenni (mint otthon), volt, hogy a lányom kinyitotta a bejárati ajtót, és a szomszéd nénit előre akarta engedni, mire ő betette az ajtót, és a saját kulcsával ment be.
Aztán most itt ez a krízis... mindenhol leépítések, harcok, nem tudok elmenni dolgozni. Az a szerencse, hogy férjemék cége nem zár be, de egyelőre (a biztonság vagy nevezzük túlélésnek) nem vesz fel dolgozókat.
"Nincs kolbászból a kerítés" - miért, van ilyen hely?
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy bármerre is indul el, legyen elegendő pénze, mert munkát nem fog azonnal kapni, ha a családdal együtt tervezik a költözést, először mindenképpen csak egy ember jöjjön, úgymond felderítőnek.
És ami a legfontosabb: idegenben senkire, és semmire nem támaszkodhatsz!
Mi (mondhatom), hogy biztosra jöttünk(lakás, munka, hivatalos papírok, stb.), mégis sok buktató van, amit nem könnyű megoldani, és feldolgozni. 1000x is gondolja át mindenki, ne induljon el a majd valami lesz útlevéllel!
Befejezésként: mára már van olyan szomszéd, aki előre köszön, a nagylánnyal beszélget az a néni, és mosolyog, a kicsinek megsimogatják a fejét...
Az ünnepek közeledtével pedig ez volt kiírva MAGYARUL az iskola bevezető aulájában hatalmas betűkkel: BOLDOG KÁRÁCSONYT! - a lányom elsírta magát, azt mondta, már ezért megérte!

Kívánok mindenkinek sok szerencsét, kitartást és hatalmas lekierőt - bármerre is induljon el a világban!

 
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-29 20:52   
2009-01-28 22:58, Géza4:

Jajj, ez csak egy történet volt, nem akartalak vele megbántani, öszinte legyek, jó olvasni, hogy van végre valaki, aki "ésszel" indul neki a kivándorlásnak. Ezzel most nem azt akarom írni, hogy mindenki ész nélkül vág neki, hanem azt, hogy ritkán vetödik a fórumra olyan, akinek "kész" terve van, és csak a mozaik utolsó darabja hiányzik, ehhez keres infót.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-29 00:21   
2009-01-28 22:58, Géza4:
-
Kedves Géza,

napok óta figyelem ezt a rovatot és viszket a kezem, hogy hozzászóljak. Azt hiszem, hogy a kérdés, t.i. "to Go West or not to go" sokkal komplikáltabb, sem mint azt néhány mondatban itt leírhatnánk.

A mai motiváció, vagy mondjuk a Te és sokak motivációja a megélhetés, tehát az anyagiak. Alább írod, hogy Nyugaton jobb a megélhetés - ez egyszerűen több pénzt, azért több megszerezhető javat jelent. Ez általánosságban így igaz. Miközben nem lehet 1:1-ben a fizetéseket összehasonlítani, mert az téves képet szül. Nemcsak a fizetés több, hanem a megélhetési költségek is magasabbak, tehát a pl. 5x annyi jövedelemért nem kapsz 5x annyit. illetve ha igen, akkor másképp, nem matematikailag.

A boldogságnak - vagy nevezzük csak szerényebben – elégedettségnek sok összetevője van.

1. Anyagi jólét
2. Biztonságérzet
3. Társadalmi pozíció
4. Életminőség – civilizációs szint
5. Lelki igények (
-------o beilleszkedés,
-------o ragaszkodás a saját hagyományok ápolásához,
-------o barátságok, szociális kapcsolatok


1.) A boldogulás fogalommal többnyire az anyagi oldalra gondolnak az emberek. Ha az beteljesedett, akkor kerülnek terítékre az immateriális javak, amelyek az új lakhelyen lehetnek részben jobbak, részben lehetnek rosszabbak.

2.) Erről most nem szólok hosszabban, asszem ez világos.

3.) Furcsa dolog, pl. a társadalmi pozíció. Eleinte mindegy, hogy hogyan és miként, ha a pénz több. Egy idő után azonban nem az elhagyottal hasonlít az ember, hanem a helybeli szomszéddal. Ilyenkor válhat a társadalmi pozíció érdekessé. Volt olyan barátom, aki ugyan toronymagasan jobban élt anyagilag, mégis úgy érezte néhány év múlva, hogy lecsúszott, mert a Bp-en a hiánygazdálkodásos elnyomásban magasabb szinten állt a társadalmi létrán, mint Nyugat-Berlinben a jobban fizető állásában és politikai szabadságban. Ezt nem intő példaként hozom fel, hanem mint szemléltető példát a szempontok különbözőségére.

4.) Életminőség – pl. általában magasabb a civilizációs szint és ez megmutatkozik a kiszolgálástól az ügyintézésen keresztül szolgáltatások színvonaláig, a demokrácia-felfogásban, emberi méltóságban, sok mindenben. Hogy ezt ki hogyan értékeli a magával hozott minta alapján, az különböző. Egyesek élvezik, örülnek, pl. a szabadságnak az élet minden terén, másoknak ijesztő a kínálat, elijeszt a lehetőségek bősége, mert elveszettnek érzi magát, különösen, mert az információt nem hozzák neki házhoz.

5.) Végül van egy nagyon szubjektív mozzanat: a beilleszkedés pszichológiai oldala. Van ember, akinek nincs nagy kötődés a haza, szülőföld, gyerekkor, anyanyelv, otthonról hozott szokások, és még sorolhatnám ...-hoz, illetve megrázza magát és mindezt leveti és ha a többi stimmel, jól érzi magát. Mások az átlagosnál is jobban ragaszkodnak a nyelvi közeghez, hiányzik a hazai íz, nem tud megbékélni a befogadó ország neki idegen szokásaival, akkor is honvágya van, ha különben a pénz stimmel. Aki nem nyitott, minden megszokottól elütőt idegennek érez, ahhoz alkalmazkodni nem kíván, az előbb-utóbb kirekesztettnek érzi magát, hisz ez kölcsönössé válik a környezetével.

Hogy végül milyen lesz, bejön-e a számítás – és ezt most nem csak anyagilag értem, hanem általában – tehát elégedett lesz-e új lakhelyén (tudatosan nem használom a haza szót), az hosszú idő után derül csak ki és az otthonról a világnak nekivágó ember ezt eleve nem is láthatja, hisz mindaz, amit feljebb leírtam, az számára Magyarországon (bárhol ,a kiindulási ponton) nem látható. Mert ez nem tudás, hanem élettapasztalat kérdése, amire nem lehet előre felkészülni. Magyarán a legtöbben igazán nem tudják, hogy mire szánják el magukat, kizárólag annyit tudnak, hogy el innen, illetve hogy bárhol csak jobb lehet.

Mindez, amiket itt pontokba szedtem, egy hosszú, többéves folyamatban nyilvánul meg, amely során magunk is változunk, illetve a szempontok fontossága is. Hogy Apámat idézzem: „Az évek során az aspektusok prioritása változó” – mondá. Idővel a lelki oldal kerül előtérbe. Ezt tudja az, aki már 15-25-40 éve él „kint”. De – mint ismeretes – tudást igen, élettapasztalatot nem lehet átadni.


- - - - - - - - - -


Aki már huzamosabb ideje él külföldön, az átesett ezen a folyamaton és pontosan ismeri a buktatókat, amelyek nem mondhatók meg/el előre, mert kinek-kinek más a helyzete és mások a személyes szubjektív feltételei a helyzettel való megbirkózáshoz.

Megfigyeltem a MON-on, hogy ha az ember némi kételyeket fejez ki a nagyvilágba készülők néha agresszív optimizmusával szemben, akkor könnyen zsebrevághatja a kritikát, miszerint csak azért beszél így, mert félti a megszerzett posztját, mintha irigy lenne vagy féltékeny a most érkezőkre, stb.

Így a kolbászból font kerítésnek is két oldala van. Egyrészt persze sértő, másrészt ittélőként mindannyian megéltünk már olyan naiv embereket, akik valóban azt hiszik, hogy Nyugaton a járdaszélen állnak a gazdagok által kidobott, de még kiváló állapotú háztartási gépek, 2000,- €-ért Mercedest kapni, stb. és ilyen stílusban kérnek tanácsot ismeretlenül egy külföldi magyarok által frekventált fórumon. Mert akinek már sikerült, annak kutyakötelessége segíteni a következőt. Ez, spec. erős ellenérzést szül – bennem is. Persze ez a legtöbb emberre nem jellemző és hál istennek csak ritkán, bár rendszeresen előfordul.

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-28 22:58   
2009-01-28 14:01, Erazs:

Kedves Erazs.
Ha nekem mondják ezt a kolbászoskerítést, én sértésnek veszem mert a hangvétele mindig lealacsonyító. Attól, hogy nem éltem az adott országban, még nem vagyok gyengeelméjű. Bárhol olvasok szinte bármilyen nyugati országról, mindenhol az olvasom, hogy ott jobb élni mint Magyarországon és magasabb az életszínvonal is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki gazdag, vagy milliomos, hanem azt, hogy normálisan,nyugodtan és kiszámíthatóan tudnak ott élni az emberek. Minden nyugati országban van munkanélküliség, de Magyarországon nagyobb. Minden nyugati országban van szegény ember, de Magyarországon több van. Minden nyugati országban van nyugalmas élthez lehetősége az embereknek, de itt csak az idegeskedés megy és a fizetéstől fizetésig élés (ez mostanában változik, mert annyi embert küldenek el, hogy nem lesz fizetés). Lehet, hogy nagyon borúsan látom az itthoni helyzetet, de ebben a rétegben itt nem terem babér. Akik kivándorolnak, nem akarnak mást, csak nyugodt és kiszámítható életet, még ha nehéz munkával is, de kérdem én, hát nem keményen kellene dolgoznia az embernek mindenhol??? Ha viszont emellé még meg is van becsülve, mert megmutathatja, hogy ő különleges ember a munkájában akkor mit akarjon még? Itthon a papír és az ismeretség számít, nyugaton a tudás és a tapasztalat. (Ezt egy Hollandiában élő magyar ember mondta nekem.) Egyszóval én a kivándorló embereknél sem kolbászt, sem gazdagodni vágyást nem említettem, mert nem is hallottam még. Viszont Ti mindig megelőlegezitek nekünk a mondásotokat, csak nem értem miért??? Még annyit, hogy több nyelven beszélek társalgási, és két nyelven magasabb szinten.
Remélem téged sem bántottalak meg, de ennek már ki kellett jönnie, mégha ebben a "finomabb" verzióban is.
Géza.

 
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-28 14:01   
2009-01-23 20:00, Géza4:
"itt sem kolbászból van a kerítés"

Ez az én egyik "kedvenc" mondatom, és meg is indoklom miért.
2001-ben elég sokat ingáztam Németország-Magyarország között. Persze minél olcsóbban, ezért egy kisbuszos társasággal utazgattam. Egyik ilyen út alkalmával megjegyezte az egyik soför:
"Aki ebben az országban nem gazdag, az saját magának köszönheti."
Ezen öszinte legyek nagyon ledöbbentem, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik átaludták az elmúlt egynéhány évtizedet, és azt hiszik, hogy "nyugaton a helyzet változatlan".
Sajnos a mai világban nem elég, hogy szorgalmas vagy, mindenütt résen kell lenned, nyelveket kell beszélj, na és az sem árt, ha "hosszú a nyelved".

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-27 17:55   
Sziasztok!

Először Toebynak reagálnék. A politikusokkal kapcsolatban természetesen túlzás volt amit írtam, mert nem akartam bővebben kifejteni velük kapcsolatban a mondandómat és így gondoltam érthetőbbé tenni amit róluk akartam írni. Nem bulvárszerű hírekből, hanem a kint élő emberek tapasztalataiból és többek között Bertók Zoltán oldaláról merítettem. Mivel több különböző blog és fórum írója is ugyanígy jellemezte a politikát, gondoltam tőlem sem lesz félreértés. Javítva: Az ausztrál kormány politikusai nem cseszteti a népet, nem teszi tönkre az embereket, nem hazudik éjjel- nappal, ja és délben sem a népnek, hanem a dolgukat végzik.
Sajnos a második bekezdésben írottakkal igazat kell adjak neked, mert tényleg nehéz megszűrni a realitást, még ha tényleg jóindulattal is írják az emberek. Én ezt úgy szoktam kezelni, hogy teljesen különböző forrásokkal összehasonlítom, és amit a legtöbben állítanak az lehet a kiindulópont.

(Az egész speciális kérdésekre viszont van akkor is időd, ha már odáig eljutottál, hogy valójában útra kelhetsz.) Eldöntöttük. Megyünk. De nem a semmire, és igazából tényleg nagyon sok hasznos infót sikerült összeszedni ahhoz, hogy mehessünk. Kamiont fogok Hollandiában vezetni, belföldön. Az talán mégsem lesz annyira stresszes, ha minden nap otthon alszom több mint háromszor nagyobb fizetésért és (úgy néz ki) a páromnak is sikerült munkát intézni az itthoni fizetése ötszöröséért. Azt gondolom, hogy ugyanolyan élelmiszer árak mellett mint itthon, könnyebben kell, hogy éljünk, bár itthon sem megy rosszul. Nem égetünk fel magunk után mindent, mert egy házunk azért marad itthon is, a biztonságérzet kedvéért. De szerencsére nem is „kopasz sel” megyünk ki.
A Willi Betz-el és az utána következő bekezdéseiddel kapcsolatban teljesen egyetértek.


Maryanne, neked is szeretnék válaszolni a nekem írtakkal kapcsolatban 
(Valahol saját magadnak mondtál ellent, mert először elutasítottad az európai országokat (holott Te is ennek a kultúrának a része vagy), utána mégis Hollandiánál kötöttel ki.) Ez így van, mert amint írtam, nincs más lehetőségem. Röviden mondhatnám azt, hogy a két rossz közül a jobbik rosszat választottuk. Itthon kb az várna ránk, hogy élünk ezen a színvonalon még egy ideig, aztán eladhatjuk a kocsit… aztán a házat... aztán mit? Ez itthon zuhanórepülés lenne. Így ha kimegyünk, egy házunk megmarad itthon és kint pedig éljünk csak úgy, mint most csak nyugodtabban. Ajánlanék minden betérőnek egy linket. Ez megy itthon. És nem túlzás, ez a kőkemény igazság! http://www.videoplayer.hu/videos/play/303963 Ebből elegünk van. Én mindig rendesen fizettem az adót, mindig fizettem a parkolásért (ahol kellett) mindig mindent kifizettem az államnak, és én butus még Afganisztánban is azért voltam, mert a Hazámat akartam védeni. Akkor még azt gondoltam, hogy ez az én kötelességem (is). (még mindig). De amikor azok az emberek adják el azt, ami minket illet, én nem akarom végignézni. Legalábbis nem itthonról. És nem úgy, hogy rámenjen a családom. Kicsit elkalandoztam. Bocsánat 
Nem hiszem, hogy általánosítani lehet, hogy pl. a nemet utalja a magyart. Ezt én nem merném így kijelenteni, mert én egész más tapasztalatokat szereztem. Mire alapozod ezt az állításodat?
A szomszédunk két méterre lakik tőlünk, (társasház). A nő magyar, a férje német. A nő talán tudja, hogy mi is magyarok vagyunk, amióta itt lakunk, meg egyszer nem szolt hozzánk. Ha meglát, befut az ajtón es a férje néz, mint „borjú az új kapun“, de meg egy „Jó napot“-ot“ sem tud kinyögni.
Ebből én azt szűröm le, hogy nemhogy a német, de még a kint élő magyar sem. Persze szerintem ez sem általános.
Csak olyan helyekről formáltam véleményt, aminek utánanéztem alaposan, vagy esetleg jártam is ott.

Eliot75, veled csak egyetérteni tudok 
Nagyon örülök, hogy többen is válaszoltok az írásaimra, mert a kritika építő is lehet 

Géza

 
 eliot75  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-27 15:56   
Üdv Toeby (és többiek)!

Az ok, amiért elköltöztünk (noha a körülményeink közel nem voltak kilátástalanok), azt már kifejtettem korábban, csak röviden: otthon ketten nem kerestünk annyit a párommal, mint amennyit most egyedül keresek Hollandiában (informatikus vagyok). Ez gondolom elég nyomós érv, de leginkább az volt kissé frusztráló, hogy bár közel sem minimálbért vittünk haza fejenként, félretenni egyáltalán nem tudtunk. Pénz nélkül pedig sok élményről mondasz le (pénz nem boldogít? napersze).
Továbbá azt tapasztaltam, hogy az emberek közhangulata csak romlik - mindenki ideges, türelmetlen, agresszív... a koszról és mocsokról ne is beszéljünk, annyira igénytelen - és ez nem hogy javulna, romlik (budapesti vagyok, mint már említettem)

Az öröklakás egyébként megmaradt. Nem részletezem a családi körülményeket, a lényeg hogy most üresen áll. Bármikor hazamegyünk, van hova menni, azért ez megnyugtató.

Zandvoort tényleg gyönyörű. Nem érzem azóta sem, hogy a rózsaszín időszak "fogyna", igaz még alig múlt el 2 hónap. De magyar barátaink másfél év után sem érzik azt hogy mellélőttek volna nyugodtak, nincs stressz, nem úgy kelsz fel hogy na, ma hányan rúgnak beléd/löknek félre/dudálnak le az útról, és még sorolhatnám.
Bocs, de egyszerűen nem jut eszembe semmi, mi lenne jobb otthon... bár, tegnap a párom hazautazott 4 napra bokros teendőket intézni, majd kifaggatom, mit tapasztalt.

Üdv,
E

ui: Géza, hamarosan írok még a "kezdetekről", de ez a két ugyanolyan topic engem is megzavart..


 
 maryanne  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-25 23:19   
Kedves Geza!

Ha megengeded, hozzaszolnek irasodhoz.
En nem a kolbaszt szoktam emlegetni, hanem, hogy itt nem mind arany, ami fenylik. Szerintem ezek a mondatok senkit nem minösitenek, sajat tapasztalatbol mondom, hogy akadnak nagyon hozzaertö emberek ebben a kerdesben, legtöbbször olyanok, akik meg nem is eltek egy adott orszagban.

Hogy ki mert hagyja el a hazajat, az is teljesen subjektiv. Ezt a döntest, szerintem ma megfontoltan kell kezelni, es nem lehet hallomasokra alapozni. En inkabb azt gondolom, hogy nemelyek nem realis elkepzelesekkel indulnak el. Tisztaban kell lenni pl. azzal, hogy sehol nem lehet a magyar viszonyokat elvarni, senki nem var tart karokkal. Amit ennel is fontosabbnak tartok, hogy a mai kivandorlas nem a több evtizeddel elöttivel azonos, amikor meg nyelvtudas nelkül is lehetett boldogulni. A jobb megelhetes teoria is ezert kerdeses, ez sok körülmenytöl függ.

Valahol sajat magadnak mondtal ellent, mert elöször elutasitottad az europai orszagokat (holott Te is ennek a kulturanak a resze vagy), utana megis Hollandianal kötöttel ki. Nezd, en nem szeretnek egy olyan orszagban, lakni, ahol nem erzem a talajt a labam alatt (a hollandok egyre több területet csatolnak el a tengerböl).
Bizos vagy benne, hogy az eleg Hollandiahoz, hogy az emberek kedvesek? Eltel mar ott?

Erdekes megallapitasaid vannak a különbözö orszagokrol, ahol szerintem meg nem laktal, esetleg, mint kamionsoför, csak atutazoban voltal. Nem hiszem, hogy altalanositani lehet, hogy pl. a nemet utalja a magyart. Ezt en nem mernem igy kijelenteni, mert en egesz mas tapasztalatokat szereztem. Mire alapozod ezt az allitasodat?
A szomszedunk ket meterre lakik tölünk, (tarsashaz). A nö magyar, a ferje nemet. A nö talan tudja, hogy mi is magyarok vagyunk, amiota itt lakunk, meg egyszer nem szolt hozzank. Ha meglat, befut az ajton es a ferje nez, mint „borju az uj kapun“, de meg egy „Jo napot“-ot“ sem tud kinyögni.

En voltam mar Ausztraliaban is, es garantalom Neked, hogy ök sem voltak kedvesebbek, mint a nemetek. Lakhattam volna ott, de alig vartam, hogy visszajöhessek Nemetorszagba. A klima elviselhetetlen, napközben döglesztö a meleg, a magas paratartalom miatt meg nehezebb a höseget elviselni. Ha videken laksz, el vagy mindentöl zarva, a farmon meg rettentöen kihalt, en ezt nem birnam ott elviselni. Egyszerüen idegennek erzetem azt a vilagot. Amellett nagyon messze van, nem lehet onnan csak ugy hazaruccani. De ez az en szemelyes velmenyem. Amit itt irigyelnek töled, hogy egy „Road Train“-nel utazhatnal, de az viszont a csaladod szamara lemondasokkal jarna.
Te azert elönyben vagy hozzam kepest, hiszen majdnem az „egesz földkereksegröl“ velemenyt formaltal.

Ne ertsd felre, en kivanom, hogy a vagyaitok megvalosuljanak, es nem is akartam gondolataidat kritizalni. Az elöiteletekkel es elvarasokkal megfontoltan jarnek el, mert
bizony maskepp sülhetnek el, mint ahogy azt mi gondoljuk.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-25 23:18   
2009-01-24 23:49, Géza4:
-
Halló Géza!

Félretéve a kolbászt, s hogy Ausztráliaban még politikusokra sincs szükség, ajánlom, hogy megfelelö hivatalos magyar oldalakon informáld elöször magad. Ilyenek pl. a különbözö ipari és kereskedelmi kamarák oldalai, amik a közismert magyar sajtó bulvárszerü hireivel ellentétben hihetö információkkal szolgálnak.

Ha aztán speciális kérdésed van, akkor fordulhatsz olyanokhoz, akiknek azzal kapcsolatban valamilyen tapasztalata van.

Az itteni, s hasonló fórumokon ne számits érdemleges válaszokra, mert azok gyakran tudatlanok, érdektelenek, elfogultak, érzelmiek, de ha jóindulatuak is, lehetnek mégis félrevezetök.

Ezt most nem akarom különösen megalapozni, de ha valaki a lakásbejelentésnél a rendörségre hivatkozik, ott ugyancsak nagyot néznének. Az még manapság is rendészeti hivatal (Németországben Ordnungsamt), ami nem más, mint pl. nagyvárosokban a kerületi tanács (Bezirksrathaus). Vagy ahogy nálatok arra az újabb kifejezést használják, "önkormányzat". (Mintha az a városi tanácsok szellemén változtatott volna. Ugyanúgy megmaradt a diktatúra és centralizmus szelleme, szinte ugyanazokkal a személyekkel. Ez utóbbi csak mellékesen.)

Az egész speciális kérdésekre viszont van akkor is idöd, ha már odáig eljutottál, hogy valójában útra kelhetsz.

De nem irtad, hogy mivel akarsz foglalkozni. A kamionozással kapcsolatban csak is hasonlóra következtethetek.
Ebben Nyugat-Európában sem lesz kisebb streszed. A valamivel drágább életkörülmények miatt a "kolbász" is elmarad. De egy kultúráltabb környezetbe kerülsz, ahol a közösség által nyújtott szolgáltatások is lényegesen emelik az életszinvonalat.

Az eddigi meglátásaidat nem akarom kétségbe vonni, de sokszor lehetnek csalók is, mert nem láthattál mindig a kulisszák mögé. Mindenki a sajátját részesiti elönyben, vagy otthon a németeket vették volna elöször sorra? Próbálj meg már Rotterdamban megbizásokat szerezni. Elsö helyen a holland szállitók állnak, utána jönnek a belgák, s csak utánuk rughat egy német a labdába, hacsak nem az olcsóbb kelettebbre lévöket veszik inkább figyelembe.

Lányunk apósa szállitásokkal foglalkozik, világszerte nagyobb szállitmányokat szervez. Pl. hogyan szállitok el egy cementgyárat, stb. Igy valami belátásom van ezekbe a dolgokba.

A Willi Betz biztos egy fogalom neked is. Kisirja magát a televizióban, hogy mekkora konkurenciát jelentenek neki a keleti szállitók. De ha megnézed, nagy részük szintén az ö zászlaja alatt fuvaroz, ugyanis Willi Betz Hungary, Ukrajna, Románia, Bulgária és Poland. Oda selejtezte le ugyanis a jármüparkja legnagyobb részét, itt meg újat vásárolt, ami viszont ádóelönyökkel járt.

De ha a magyar autópályán sebességtúllépés miatt az engem megelözö magyarokat is megállitotta volna a rendörség, nem csak engem, akkor beszélhetnék másképp is, de igy sajnos nem.

Az általad ismert maffiózi struktúráktól itt nem kell félned. Elöre tudod, hogy egy étteremben mennyit fizetsz.

Visszatérve a mobilodra, de bármely hasonló kérdésedre, ami még esetleg fennálhat. Ha valakit kérdezel, az csak természetes, hogy mindig az a jó, amit a válaszoló csinál. Tehát érdemleges választ itt sem várhatsz el. De méginkább láthatod a tömeges válaszok alapján, hogy ezekben a kérdésekben senki sem érdekelt.

Amit emlitettél a válaszokkal kapcsolatban, legalábbis az eddigi tapasztalataiddal szemben, biztos, hogy a tudatlantól az érdektelenen keresztül a flegmáig minden elöfordulhat.

Még talán egy, ami fontos. Manapság nemcsak olyanok jönnek el Magyarországról, akik ott nehezen éltek, s most itt újra szerentnének mindent megalapozni. Vannak, akik pénzzé tették az ingatlanjaikat, s több tizezer Euróval indulnak itt, ami nemcsak a lakáskeresésben, de az idö áthidalásában is egy jó alap.

De semmiestre se vállald magadra azt a rizikót, hogy nekiindulsz, s itt állsz semmi nélkül, amire itt a fórumon szintén akad példa. Ha én most hazatelepülnék minden nélkül, ugyanaz várna rám, ami adott esetben itt rád várna.

Üdv.

Toeby

 
 tErzsi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-25 10:28   
Sziasztok!

Mint lelkes új fórumozó gondoltam, én is megírom tapasztalataimat, történetemet "Go West" témában, néhány hozzászólással tarkítva az előttem szólók történeteihez.

Négy és fél éve, ösztöndíjas diákként költöztem ki Németországba (akkori tervek szerint fél évre). Csak tanulni jöttem, nem szándékoztam itt maradni. Aztán a magánélet másképp hozta, s emiatt vagyok még mindig itt - bár nem folyamatosan, mert kétszer hazaköltöztem (lediplomázni, s dolgozni, mert itt nem találtam semit) és maradunk is valószínűleg még egy ideig.

Immáron mindketten legálisan dolgozunk itt, párom magyar közvetítő révén került ki, én meg helyben próbáltam szerencsét. A jogszabályokat ismerve úgy éreztem, egyenes lehetetlen az, hogy itt munkát kapjak a szakmámban (közgazdász), mégis összejött (kapcsolatok nélkül). Ez nagy szerencse.

A "kolbászból van a kerítés" mentalitással sajnos relatíve igen-igen sűrűn találkozom, sokan jönnek ki: azt hiszik, hogy itt megérkeznek, s magától fog menni minden (főleg a munkaszerzés), jólét és jóllét, buli/békesség (ki miről álmodik stb.) Aztán csalódottan szembesülnek a tényekkel. (de ebből aztán fel lehet ám állni!)

A németek hozzáállása a magyarokhoz: ha megtudják, hogy magyarok vagyunk, mindig a Balaton, a puszta, a paprika és a szalámi jut eszükbe egy nagy mosoly kíséretében. Számtalanszor tapasztaltuk ezt, s ennek nagyon örülünk

Hol jobb itt vagy ott... a boldogságot mindenkinek magában kell megtalálnia, azt hiszem. Itt láttam sokakat, sokat keresnek, s nem boldogok. Otthon láttam ennek ellenkezőjére is bőven példát. Mint már többen is említették, itt is (és mindenhol máshol) is ki kell kaparni a gesztenyét.

Szép napot mindenkinek!

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-24 23:49   
2009-01-24 20:25, Toeby:


Kedves Toeby!
Nem gondoltam, hogy a kolbásszal fogok bárkit is megsérteni. Azt gondolom, hogy amire te gondolsz "naiv elképzelés", az már rég nem foroghat közszájon, ugyanis az elmúlt évek alatt azt gondolom, hogy az itthon élő magyar embert megtanította annyira az élet, hogy felnőjön és ne kergessen rózsaszínű álmokat. Arra gondolok, hogy amíg a kivándorolt magyar kényelmesen hátradől a székében és mondogatja az itthoni kivándorolni kívánó embereknek a kolbászos kerítést, addig mi itthon a létfenntartásunkért küzdünk nagyon kemény munkával és rengeteg túlórával.

Nem vettem sértésnek a következő mondatodat sem. A minősítést nem csak sima „átkamionozással” támasztom alá, hanem az országokban eltöltött idővel és tényekkel. Pl.: Ha németben beálltam a lerakó helyre és meglátták a magyar rendszámot, már meg is mondták, hogy magyar vagyok, ráérek. Sokszor a 10 órával utánam érkezett német (vagy más nemzetiségű) kamiont is hamarabb leszedték, mint engem. De hidd el, ezeket a történeteket reggelig írhatnám.

Mobilszolgáltató. Természetesen nem ez a legfontosabb kérdés, de nem csak ezt tettem fel és emellett még rengeteg dolgot meg is tudtam. Nekünk ez is fontos. Mivel egy idegen országban úgy csapják be az embert, ahogy akarják. Hallottam én csak vacsorázni akaró külföldiről a váci utcában. Ő nem telefont akart venni, mégis több százezer forintos volt a számlája, max 10 ezer helyett. Már hallom is, hogy ez Magyarországon történt és nem külföldön. Ez így igaz, de aki itt lakik, az honnan tudja, hogy kint mi van?

A nagyképűség nem a külföldiek részéről volt értve, hanem a kinti magyarok részéről. Ha rajtuk múlna (tisztelet a kivételnek) még ki sem jutnánk, hogy bizonyítani tudjunk. Ha engem megkeres valaki a bajával, vagy segítek, vagy nem. (a nem, nem szokott előfordulni, ha rajtam múlik) Mi többségben csak korrekt tanácsot kérünk nem mást. Ezzel úgy vagyok, ha a gyertyámmal meggyújtok egy másikat, vagy akár száz másikat, nekem attól nem lesz kevesebb.

Az, hogy mindenütt megcsinálhatom magamnak kolbászból a kerítést…. Végül is feltételes módban van. De azt gondolom, Te is belátod, hogy sokatok nem csinálta meg (bár, attól függ, kinek mit jelent).
Köszönöm a hozzászólásodat. És sok sikert kívánok a további életedhez.
Géza

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-24 20:25   
2009-01-23 20:00, Géza4:
-
Kedves Géza, 4-es számú barátunk.

A kolbásszal biztos nem sértettél meg senkit. Ugyan egy naivnak tünö kijelentés, de szerintem senkit sem minösit, hanem inkább egy ugyanolyan naiv elképzelést próbál ellensúlyozni, amilyeneket gyakran hallhat az ember magyar honfitársaink szájából.

Bizonyára te sem veszed sértésnek, de a válogatási módszered, különösen egyes népek minösitése is nagyon különös, amit az átkamionozással bizonyára nem volt alkalmad valóságában átélni vagy tapasztalni.

De amennyiben a mobilszolgáltató lenne a legfontosabb kérdés, akkor olyan óriási problémák nem is igen lehetnek. De azoknál is úgy van, egyszer az egyik jobb, másszor a másik.

Amikor én Németországot választottam, külföldre még csak kapcsolással lehetett telefonálni. Mégis itt kötöttem ki. S ha valaki mondta volna, hogy a német nagyképü lesz velem szemben, az sem zavart volna.

Tárt karokkal sehol sem várnak senkit, s mindenkinek magának kell bizonyitani. Akkor elmarad a nagyképüség is.

De meg van a lehetöség arra is, hogy kolbászból csináld meg a keritésedet. És az talán mindenütt.

Üdv. Toeby

Talán mégegy. Szerintem eseted nem egyedülálló, már ezrekkel, tizezrekkel elöfordult. Talán azért is a válasz mindig a kolbászból való keritéssel.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-24 20:07   
2009-01-23 15:55, eliot75:
-
Szintén üdv. Toebytöl!

Talán megengeded, hogy néhány kérdést feltegyek.

Ha annyira biztos volt az állás és öröklakás is volt, akkor mi volt a probléma? Hogy másokat bocsátottak el az állásukból? De hát az akkor nem érintett benneteket, ugyanúgy, mint azok a hollandok sem, akiket szintén elbocsátanak? Ez nem egy ugyanolyan eset?

És mi történt az öröklakással? Eladtátok vagy elvette az állam, mint azoktól, akik valóban nehezebb körülmények között hagyták el az országot?

Ha még megvan, akkor két otthonotok van?

Zandvoort az szuper! A tengeren, kultúrált kis város, közel Amsterdamhoz. De lehet, hogy az elsö idöszak rózsaszinben tünteti fel a helyzeteteket, hacsak késöbb nem estek bele abba a hibába, mint számtalan honfitárs, akik aztán rövidesen megállapitották, hogy otthon minden jobb volt. Mert mint magyar érzékenyebbek vagytok a környezeti hatásokra, különösen olyanokra, amik otthon elkerülték a figyelmeteket vagy egyáltalán már a helyzetböl kifolyólag sem adódtak ott.

Ha már ennyit irtál magatokról, akkor talán még érdekel mást is a válaszod.

Sok sikert!

Toeby

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-23 20:00   
Sziasztok!
Hol is kezdjem? Megpróbálom a legelején. Kb egy évvel ezelőtt betelt a pohár az itthoni élettel kapcsolatban. Ennek sokféle oka volt, de leginkább az, hogy itthon bármennyit dolgozunk, rendesen megélni nem
lehet belőle. Itt természetesen meg lehet szólni, (mint ahogy láttam az egyik topic-ban) hogy az anyagi javakért megyünk nyugatra, de ez akkor is így van.

Sok helyen olvastam azt a közhelyet, hogy "itt sem kolbászból van a kerítés" . Én nem hallottam még olyan emberről, aki ezt gondolta volna Viszont ez a mondat azt hiszem, hogy erősen minősíti azt, aki
mondja.

Szóval eldöntöttük a párommal és a kisfiunkkal, hogy megyünk. Jó, de hová? Európai országba nem akartunk, mert itt a kontinensen szinte minden országban találtunk kifogást. Ez nem azt jelenti, hogy
finnyásak vagyunk, csak én elég sokat kamionoztam már életemben és a saját tapasztalataimból merítettem. Pl: a németek nem szeretik a magyart. Ezt tapasztaltam.
Nagyképűek velünk szemben,stb. Ugyanez az osztrák is. Az olaszok, bár szeretik a magyart (mondjuk ők mindenkit szeretnek aki pénzzel megy oda) de nagyon sokan vannak és igazából nem fogott meg ott semmi. Svájc eleve kilőve, oda sok papír kell, Franciába
ugyanaz mint Németbe, csak más mentalitással.

Így arra a következtetésre jutottunk, hogy irány Ausztrália. Csodálatos ország, jó az éghajlat, az egész kontinens bevándorló... Nagy baj nem lehet. Elkezdtünk utánanézni. Az egészségügy jó, munka van, a
politikusok csak azért vannak, hogy legyenek, mert igazából nagy szükség nincsen rájuk. Viszont rettenetesen drága kijutni oda hivatalosan. Van egy bevándorlási ügynök, Bertók Zoltán (http://www.bertok.com/) aki nagyon korrekten elintéz mindent a kinti munkához, de összességében hármunknak legalább 5 millió forintba lett volna, hogy kimenjünk
és legalább két év. A Bertók tiszteletdíja azt hiszem akkor hármunknak lett volna 1.5 millió forint. Tehát ez kiesett.

Jött Kanada. Ott is bevándorlók élnek, így ott sem néznek ki bennünket. De nagyon kevés
kivándorlás működik úgy, hogy kint nem vár senki. Itt (sem) ismertünk senkit, így az interneten különböző fórumokat és chateket kerestünk, ahol ismerkedhetünk. Mivel tisztes, becsületes katolikus emberek vagyunk, gondoltuk ha tanácsot kérünk és nem kalácsot, akkor több esélyünk lesz az információ szerzésre. Hát kiderült, hogy ez kevés. Két chatet találtunk, ahol kanadai magyarok beszélgettek és hol én, hol a párom
beszélgetett a fent lévő emberekkel. Az első mondat szinte mindenki szájából, a kolbászos kerítés volt. SENKI nem mondott használható tanácsot, csak sírtak, hogy milyen rossz kint az élet és felejtsük el, hogy odamegyünk. Mintha a saját pozíciójukat féltették volna, pedig mi oda igencsak kevesek lennénk. Amint azt mondtam, hogy ha annyira rossz kint, mi szívesen segítünk hazaköltözni, onnantól már nem beszéltek
velünk.

Így jött Amerika. A lehetőségek hazája. Itt is volt kolbászkerítéstől kezdve minden, de a legjobban az dühített, mikor azt írták a kinti papír nélküli magyarokra, hogy szemét csőcselék bűnözők! Ugyanis mi is csak kint felejtettük volna magunkat, mint más több ezer magyar. Megkérdeztem, hogy mire ez az ellenszenv és az volt a válasz, hogy ők is papírral mentek ki és ezt mindenki utánuk tudja csinálni. Hát kérem nem tudja. Aki legálisan van kint, az úgy van kint, hogy
1: disszidált amikor még lehetett és menedékjogot kapott (tiszteletem).
2: Ezeknek az embereknek a hozzátartozói, családegyesítés címén (ezek ugye nem sokat tettek a bevándorlás asztalára)
3: Akik kintre házasodtak (ügyesek).
4: Akik megkérték rendesen a papírokat és meg is kapták, azzal dolgoznak kint ( több diplomával). ja és
5: A vízumlottó nyertesek, de azoknak sem könnyű. Tehát igazából az esélyek a "hová születek" és a szerencsém van-e kategóriába vannak sorolva.

Amerikában megtaláltuk a párom egy régi udvarlóját, aki azóta megnősült és Ő nagyon korrekten elkezdett nekünk segíteni a kijutásban. Nagyon sok mindent megtudtunk Amerikáról, azt is, hogy kint mi is csak illegálisok lehetünk így gyermekünk fejlődését nem kockára téve kiválasztottuk Hollandiát. Még elég keveset tudunk róla, de azt hiszem ez tűnik a jó választásnak. Ettől már nem tágítunk és minden követ megmozgatunk, hogy ki tudjunk menni. Most, hogy ilyen lett a politikai és a pénzügyi helyzet Magyarországon, nagyon gyorsan összekapjuk magunkat és Go West!


Egyenlőre ennyi, ha bárkit megbántottam volna, azt nem szándékosan tettem és kizárólag a saját tapasztalataim
alapján írtam ez a pár sort. Természetesen ez az egész történet jóval hosszabb lenne, de ha valakit érdekel szívesen folytatom, illetve kiegészítem. Amit mi várunk Hollandiától az a nyugodt, kiszámítható élet
nekünk és a gyermekünknek.

Ui.: Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert itt szinte kivétel nélkül normális és intelligens emberek beszélgetését látom. (vagy Hunor végzi nagyon jól a dolgát )
Géza

 
 eliot75  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-23 15:55   
Üdv,

Hát akkor elkezdem

Biztos állást és egy budai öröklakást hagytunk ott(hon) a párommal és 10 éves kisfiával, a "még jobb" reményében, nagyjából 2 hónapja. Amsterdamhoz közel, egy tengerparti várost, Zandvoort-ot céloztuk meg, mert a segítség onnan érkezett - magyar barátaink támogattak minket az első hetekben és segítenek a mai napig is - bár elmondhatjuk, néhány hét után is már szinte olyan, mintha hosszú hónapok óta itt élnénk.
Mondhatom, hogy minden tekintetben megtaláltuk a számításunkat. Nyugodt légkör, jó életkörülmények, kedves emberek vártak minket. Egyedül a szűk család hiányzik, de fillérekből haza lehet repülni manapság...

Ehhez persze biztosan szerencse is kellett, de mégis azt gondolom, merjen mindenki merészet álmodni, mert így utólag visszatekintve, szokatlanul egyszerűnek tűnik a költözés, noha szinte minden napra jutott egy megoldandó "feladat" (iskolakeresés, lakáskeresés, bútorok az üres lakásba, önkormányzat, mobiltelefon, internet... végtelen a sor), de megérte a fáradságot.

Ha nincs komoly kötődésed odahaza, beszélsz angolul vagy németül, és unod hogy minden napra jut egy morcos ügyintéző, egy büdös hajléktalan, egy újabb áremelés, vagy hogy nem tudod mikor szólnak hogy köszönik az eddig munkád de viszlát, esetleg csak szimplán szeretnél hosszú távon jól élni, hajrá.

Bukásról nem tudok beszámolni, de ígérem: ha lesz, megírom azt is.

Természetesen a fentieket egy újonc kivándorló "tollából" olvastátok, szubjektív de igaz vélemény. Mindazonáltal, párom is aktív olvasója a fórumnak, remélem megerősít a fentiekben

Üdv,
Eliot

 
 Géza4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-23 11:53   
Sziasztok! Vettem a bátorságot, hogy indítsak egy topic-ot ezzel a címmel. Szeretném ha itt olyan írások lennének, hogy ki és miért gondolta azt, hogy kimegy, kivándorol nyugatra, és mi történt az ötlet és a megvalósulás között. Azt gondolom, hogy ez a topic sok embernek segítség is lehet és ha leírjuk a sikereink mellé a bukásainkat is, akkor talán még az a közmondás is idevághat, hogy "az okos a más kárán tanul..."
Köszönöm a bátorítást Hunor és Poe fórumtársunknak
Géza.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó