2018. december 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MON - Cikkeink kapcsán >> NÉMETORSZÁG: A beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel…
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 következő lap )
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-11 17:40   
2003-02-11 15:27, rigojanos:
-
"Bodor Pal jelenleg nem el a Karpat-medencen kivul, ugyhogy nem passzol a MON-ba"

??? Ezek szerint otthonról senki be se jegyezhet, nem is beszélhetunk otthonról?
Diszkriminációnak tartom.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-11 15:27   
Mivel - ahogy Zsuzsa is mondta - "Bodor Pal jelenleg nem el a Karpat-medencen kivul, ugyhogy nem passzol a MON-ba," ezert jobb otlet lenne vendegnek meghivni a Forumba.

Mivel Fischer Istvan reven szoba kerult a neve, mint valaki, aki nagy szerepet jatszott az eleteben, erdekes lenne egy beszelgetes vele ezzel a temaval kapcsolatban, itt, a Forumon.

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-11 13:28   
2003-02-10 20:42, bimbi:
-
Jo lenne ha tudnal irni tobbet rola, hisz nem sokan ismerik, jo lenne meg ismertetni az eletit, celjait, muveit.Orulnek ennek es gondolom masok is ha meg ismernenk Bodor Palt jobban.
-
Egyetértek bimbi! Csak az a baj mindíg, hogy a Zsuzsa úgy kéreti magát! Én is nagyon kíváncsi vagyok, hogyan él a família ma! A 80-as évek közepén Bodor Pali bácsi lányával tekeregtünk egy ideig Kósa Feri "Másik ember"-ében.

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-10 20:42   
Ferencz Zsuzsa:

"Magam is így kerültem Bukarestbe, a Bodor Pali „bűneként”. Nemcsak kinevelt egy-két tévés nemzedéket, hanem meg is tanította gondolkodni őket. Megtanította nekik a civilkurázsit, ami bizony ritkaság volt Romániában."


Kedves Zsuzsa, en nekem csak kepernyon keresztul volt alkalmam latni a Bodor Palt, meg par irasa kezeimbe is kerultek.Jo lenne ha tudnal irni tobbet rola, hisz nem sokan ismerik, jo lenne meg ismertetni az eletit, celjait, muveit.Orulnek ennek es gondolom masok is ha meg ismernenk Bodor Palt jobban.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-03 18:47   
Kedves Pista,

igen, nekem is feltünt hogy el lett tüntetve az üzenetem, pedig csak emlitettem, hogy milyen volt a Hungary forum a Compuserven, mely pont egy éve lett bezárva. Szegény Bandi közben meghalt, nyudodjon békében, aki ki lett zárva, mert lekommunistázta a Budapesten élö akkori forum vezetöt, de aztán vissza lett engedve mikor bocsánatot kért. A forum vezetö aztán eltünt s a Kanadában élö Viktor maradt ott egyedül forum kezelésre, amig a kevés forgalom miatt le nem zárták azt a forumot.

A magyarok elmaradtak akkor, amikor a Budapesti Compuserve iroda be lett zárva és a Magyarországon élö tagoknak Angliában kellett volna külföldön érvényes kredit kártyával tagságukat fizetni! Azok után csak egy Magyarországon élö ujságiro tagra emlékszem.

Bandit személyesen is megismertük, kétszer is eljött hozzánk, pedig több orás ut volt részére. Egy másik alkalommal találkoztunk Leslie Angelivel, aki segédjével erre járt, illetve a Las Vegasi Comdexre mentek, s mivel én segitettem neki ott szobát rendelni, bejött megköszönni.

Habár nem vagyok programmozo szaki, még mindig Compuserve tag maradtam és a régi elsö ID-m is létezik, márciusban lessz 8 éves.

Andrea

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-03 03:50   
Kedves Pista,

Az ominozus bozodujfalvi szombatos szekely Auschwitz-ba kerulese nem egyenesen aranyos a nemzeti ontudataval. Es ugyan valaki nalam bolcsebb egyszer allitolag tett egy olyan kijelentest, hogy ket pont kozott legrovidebb ut az egyenes, tekintve, hogy magam is szenvedek kormondatfuggosegben idnokent, ertem, amit mondasz. A sorsunkat sok esetben alig vagy egyaltalan nem befolyasolja, hogy mit tartunk magunkrol, ellenben minden azon all, vagy bukik, hogy masok mit tartanak rolunk. Azonban ezt eleg sarkalatos peldanak talalom azert egy –szerintem legalabbis—meglehetosen egyszeru eszmefuttatasra.

Termeszetesen fel lehet lapozni a vilagirodalom szamtalan nyomdafesteket turt es latott szosszenetet, es azokbol erot, illetve peldat meritve gombolyitani az egyebkent konnyeden elvesztheto fonalat, de en megis maradok annal, amit szemelyes tapasztalataim alapjan okoskodtam ki a temat illetoen. Ehhez azt is illik persze hozzatennem, hogy nem kiserelhetem meg tiszta lelkiismerettel a felzarkozast senkivel, aki korban es elettapasztalatban Veled egy kategoriaba sorolhatna magat. Es erre viszont buszke lehetsz.


Kedves Rigójancsi, azt hiszem, tévedsz. De az is lehet, hogy én büszkeségamputált vagyok. Avagy nem is tudom, mi a büszkeség. Nekem nem tanította ezt senki.

“Egyébként gyakran mondogattam viták során, hogy nem azért jöttem el Romániából, hogy bárhova is integrálódjak, hanem azért, mert Németországban működik az Alkotmány, ami azt jelenti, hogy: ha csak egy kicsit is a sarkadra állsz, akkor hagynak az lenni, aki vagy. Gyakorlatilag: ha valaki azért utál, mert nem olyan vagy, mint ő, azzal csak egyet tehetsz: nyíltan és őszintén viszontutálod. Igy aztán a dolgok gyorsan helyükre kerülnek. Előfordult az ilyesmi, ha nem is túl gyakran. Ha nem akartam volna az lenni, aki vagyok, ha befogom a pofám, akár Ceausescunál is maradhattam volna, nem kellett volna - távollétemben - hatévi börtönre elítéltetnem magam, az illegális lelécelés miatt.”



Ha Te buszkesegamputalt vagy, akkor a fantomfajdalom-ra Te vagy esettanulmany.

 
 stefifi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 21:00   
Kedves Rigójancsi, azt hiszem, tévedsz. De az is lehet, hogy én büszkeségamputált vagyok. Avagy nem is tudom, mi a büszkeség. Nekem nem tanította ezt senki. Szüleim különösképpen nem. De mindjárt kiderítjük, mirõl van szó. Lássuk elõbb a javallott büszkeség-tárgyakat.

A szülõvárosomat megszüntették, totál fuccs, az már csak mindenfelé szerteszórt agyakban létezik, s már ott sem sokáig. Ahogy néhai Bajor Andor írta: "a Szamost elzárta a házmester", s a mindenféle nemzetiségû fiúk-lányok bizony szétszéledtek, valahol Vancouver és Melbourne közötti szélességeken. Kolozsvár helyett most valami fene tudja mi áll ott, még "Cluj" sem, semmiesetre sem, mert annak bizony a román kultúrája is egészen más volt, mint a jelenlegi Funar-féle nemzetiszínû szemétládás katasztrófának. Erre sehogysem tudok büszke lenni, legfennebb hálás, hogy valamikor olyan volt, amilyen volt.

A fenekek méretérõl pedig - bocsássa meg a Fennvaló - megboldogult Édesanyám jut eszembe. Ugyanis amikor kezdtem lányokat "hazahozni" és otthon - néha - be kellett õket mutatni, akkor jó Anyámat egyetlen paraméter érdekelte: a csípõszélességük, azaz, hogy mennyire alkalmasak unokák kihordására. Még a nevüket is alig kérdezte, nem hogy a nemzeti-vallási-társadalmi hovatartozásukat! Ha nem felelt meg az õ normáinak ez az alapvetõ paraméter, akkor nem fõzött kávét és másnap nem mulasztotta el megjegyezni, hogy "megint egy gilisztát találtál magadnak". A tetejébe épp akkoriban egy ideig divatba jött a zsákruha, ami lehetetlenné tette a leányzók medencebõségének szemrevételezését, s ezzel kínzó kételyeket támasztott jó szülémben. De ennek is megtalálta az orvoslatát: a bemutatkozás és az elvonulás közötti röpke félpercben is addig sürgölõdött, amig a zsákruhás hajadon mögé nem került és - mintegy véletlenül - egy pillanatnyi érintéssel hátulról "mértéket vett" az õt egyedül érdeklõ adottságról. Aztán vagy volt kávé, vagy nem...

Meg aztán: azt sem nagyon tudom, a saját ülepméreteimre legyek büszke, vagy a hajdanában-danában fogdosottakra?

Egyébként, mint ismeretes, a törököknél, azeriknél és középázsiai népeknél az ideális ülõpárna egészen más, mint a mai "nyugati" világban. Az azeri szépségkánon szerint ha a dolgozó munkába induláskor gyengéden rácsap hitvese hátsó felére, annak a férj váltásból hazatértekor még enyhén remegnie kell. Szóval, nagyjából éppen az ellentéte a jelenleg divat- és egyéb lapokban irígylés meg reklám céljából felvonultatott nõi idomoknak. Namármost, ha Magyarország EU-belépésének jegyében erre a soványabbik "nyugati" méretre leszünk büszkék, akkor esetleg ezzel megtagadjuk turáni eredetünket, gyökereinket, mert Árpád vezér bizonyára még az etelközi izlés szerinti õshölgyeket vitt honfoglalni. (L. nyereg alatt puhítás, stb. - oké, de a nyereg fölött is kellett valaminek puhulnia, gondolom.) Már pedig arra is büszkének kell lenni, nemde? Szóval, amint látod, nem olyan egyszerû ez sem.

Továbbvezetõ szakirodalomként ajánlhatom még az "Élet és Irodalom" (www.es.hu) legutóbbi számában Molnár Gál Péter neves színikritikus "Popológia" c. írását a magyar szinpadokon egyre gyakrabban elõforduló csupasz ülepekrõl. Arról is beszámol, hogy Yoko Ono többezer ülep fotóját gyüjtötte és rendszerezte egy "komparativista seggészet" elméleti kidolgozásához. (Sorry, online szerkesztõ úr, de egy magyar irodalmi lapból idézek!)

Most pedig lássuk a büszkeséget. Az Értelmezõ Szótár szerint büszke, akit teljesítményei alapján öröm, önérzet tölt el, magabiztos, önérzetes, öntudatos. Sajnos, nemigen passzol rám egyik sem...

Egyenesen katasztrofális viszont a legújabb magyar szinonima-szótár felvilágosítása:

"Büszke= kevély, gõgös, dölyfös, rátarti, hetyke, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, arrogáns, hencegõ, hivalkodó, páváskodó, kivagyi" - s még vagy hat hasonló.

A fele is gyónnivaló bûn... Istenments!

Végezetül okosodjunk legrégebbi ismerõsünktõl, a Pallas 1893-as Nagylexikonától. A 4. kötet 66. oldalán ez áll:

"Büszke - régi magyar személynév, az Árpádok alatt Bizque, Bizche alakban fordul elõ. B. a mai nyelvben egyértelmû a kevély szóval. B.-nek és piszkének mondják a népi nyelven az egrest."
Egres pedig nem akarok lenni, akkor inkább már ribizli, de leginkább málna, jó?

Meg aztán hogy jobban számít-e, hogy mi minek tartjuk magunkat, mint az, hogy mások minek tartanak? Ezzel elég sok negatív tapasztalatom volt, mivel román utlevéllel szöktem a világba, mai napig az áll a személyazonossági papírjaimban, hogy "Geboren in Klausenburg-Cluj/Rumänien" s emiatt kismilliószor kellett elmagyarázzam, hogy nem vagyok román. Más kismilliószor meg sem próbáltam, mert nyilvánvaló volt, hogy a probléma messze meghaladja a kérdezõ hivatalos közeg értelmi képességeit.

1972-ben Csehszlovákia felõl gurultam be bukaresti rendszámú tizennégyéves, rozsdás bogárhátú Volkswagenemmel a magyar határra Rajkánál, meghallottam, amint az egyik vitéz határõr azt mondja a másik vitéz határõrnek: "Megint egy büdös oláh!" Amikor erre spontán megkérdeztem a vitézeket, nem tennének-e egy szívességet a büdös oláhnak, úgy megijedtek, hogy meg se nézték az (oláh) utlevelem...

De ne tagadjam: hasznom is volt belõle. Valamikor egy szovjet diákotthonban, ahol szigorúan csak különbözõ nemzetiségeket raktak egy szobába, (hogy csak oroszul tudjanak beszélgetni, s a "tégla" is értse, mit beszélnek), engem a román utlevelemmel símán beraktak egy miskolci magyar fiú mellé...

S talán nehezen tudnád, kedves rigójancsi, elmagyarázni pl.egy bözödujfalvi szombatos székelynek, hogy hogyan a fenébe kerültek õk Auschwitzba, mikor õk a lehetõ legtõsgyökeresebb székelymagyaroknak tartották magukat?

Bizony, a csalóka látszat néha fontosabb - és tragikusan félrevezetõ, amint ezt a sündisznó is tapasztalta, mikor a surlókefének akart udvarolni.

S nagyon igaz, amit írsz: "a komplex fogalmak almatlan ejszakakba szoktak kerulni."

Ezzel ujfent búcsúzni vagyok kénytelen, s elõre is elnézést kérek: a jövõ hét szombatjáig nem tudok gépközelbe kerülni...

 
 stefifi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 20:57   
Valaki egy pár sort írt az egykori megboldogult CompuServe Hungary fórumról, arra akartam válaszolni, de már eltûnt innen, nem tudom miért?

Igen, abban a Compuserve Hungary fórumban néha egész jó viták folytak, de emlékszem valami kekec fõnökökre is, akik egy kaliforniai öregurat egyszerûen kizártak, mert nem tetszett nekik amit írt... A Compuserve azon ment tönkre, hogy nem értette meg: a monopol ideje lejárt. De azt hiszem, programozó szakik még használják.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 11:03   
Kedves Pista!

Koszonom, hogy elfogadtad meghivasom, bejelentkeztel, es olvashattam gondolataidat!

Hunor

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-31 22:16   
2003-01-31 21:10, stefifi:
-
Eszembe jutott egy-ket dolog arrol, amit irtal:

Hogyne kellene buszkenek lennunk a szarmazasunkra. Meg a gyerekeinek is azt tanitja az ember, hogy legyenek buszkek mindenukre, a fenekuk meretetol kezdve a szulovarosokig. En mindig azt mondom, hogy csak hozott anyagbol lehet dolgozni. Jol bevalt eletbolcsessegnek bizonyult idaig. A buszkeseget en nem definalnam ugy, hogy ezzel jobbnak, vagy okosabbnak tartjuk magunkat masoknal. A buszkeseg pozitiv tulajdonsag kell, hogy legyen, az egeszseges ontudat resze. Azt is hozzatennem, hogy haTe nem lennel buszke arra ami vagy, illetve ahonnan jottel/amive valtal, akkor –akarcsak en- nem lennel olyan hatarozottan meggyozodve arrol, hogy nem erdemes holmi “integralodasra” pazarolni az idonket.

Nem az szamit, hogy minek tartjuk magunkat, hanem, hogy minket minek tartanak? Miota? Ilyet nem mondhat meggyozodessel senki. Az, hogy a Sztalin, Kertesz, stb peldat felhoztad talan csak arra magyarazat, hogy az emberek tobbsege szeret kategorizalni mindent, mert a komplex fogalmak almatlan ejszakakba szoktak kerulni. Es honnan tudjuk, hogy Petrovics Petofi Sandor nem volt buszke a szerb szarmazasra? Ha arra hivatkozom, amit irtal, pontosabban: “…származás teljesen a véletlen mûve,” akkor az ellenkezojere sem letezhet motivacio.


Na ennyi, persze en sem hordom magamnal a bolcsek kovet, ugyhogy az en velemenyemet is meg lehet termeszetesen vetozni

 
 stefifi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-31 21:10   
Elõször is mindenkitõl elnézést kérek, hogy nem tudok kellõ gyorsasággal válaszolni kérdésekre és emiatt a dialógus lelassul. Mentségeimet nem akarom sorolni, de elég sok minden van egyszerre az egyre szenilisebb fejemen. Remélem, ettõl a thread nem fog "kihûlni", mert szívesen válaszolok, ha sokára is.

Nagyon örvendek, hogy Roman Brodmannt még nem felejtették el mostoha hazájában, Svájcban. A hadseregmentes Svájcról csinált filmjét sajnos nem láttam, de a botrányról körülötte hallottam. Ilyen kaliberû szerzõ azóta a német TV-nél se nagyon akadt...

Bonyolult kérdést tettek fel nekem:
"On minek tartja magat? Magyar?Zsido? Magyarzsido? Melyikre buszke?"

Bevallom, számomra azért is bonyolult, mert eddig ez engem egyáltalán nem foglalkoztatott. Ugysem az számít, hogy én minek tartom magam, hanem, hogy engem minek tartanak. Elõfordult, hogy nagy nyomatékkal kérdezték, hogy maga zsidó-e, akkor azt szoktam válaszolni, hogy ha már mindenáron tudni akarják: minden nem-zsidó számára az vagyok, a zsidók számára pedig nem. Ezzel majdnem mindig sikerült elejét venni a további fajkutatásnak... A dolog ma sem érdekel különösebben, de megpróbálok hangosan gondolkozni a feltett kérdésen.

Nem hiszem, hogy származására bárkinek is "büszkének" kellene lennie, bármilyen is legyen az, lévén a származás teljesen a véletlen mûve. Senki nem tarthatja magát jobbnak, okosabbnak, vagy bármire alkalmasabbnak egy másik embernél, csak azért, mert a kedves szüléi egy bizonyos embercsoporthoz tartoztak, (vagy néha -igen gyakran- az illetõ csak azt képzeli, hogy ahhoz tartoztak) legyen az vallási, nemzeti, vagy akár etno-genetikai. Arról nem is beszélve, hogy a bizonyos csoporthoz való tartozás a legtöbb esetben igen vitatható, hogy az apaságok kétességérõl ne is beszéljünk. Vitatják is, néha igen erõszakosan, a csoportokhoz tartozásnak jogát, hol az egyik, hol a másik oldalról. Másokat meg erõszakosan besorolnak ide vagy oda. Mindez azt jelenti, hogy csoporthoz való tartozásnak alig vannak objektíven megállapítható kritériumai, sõt, tulajdonképpen egyáltalán nincsenek. Magyarán: mindenki az kellene legyen, akinek vallja magát, a valóságban pedig az, akinek mondják.

Hallottam már Sztálinról is, hogy zsidó volt, mások szerint pedig véreskezû antiszemita fáraó. Hirhedt miniszterérõl, Berijáról egy magyar szaklap ("História") még meg is írta, hogy zsidó, holott közismerten grúz (pontosabban: mingrél) születésû volt a lelkem, s ennek pályafutásában még súlyos következményei is voltak. Levélbeni nagyon udvarias érdeklõdésemre (melyben állításukat nem cáfoltam, csupáncsak azt kérdeztem, honnan származik ez az érdekes információ?) ez a szaklap, melynek fõszerkesztõje a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke, Glatz Ferenc volt, mindmáig nem válaszolt, pedig ennek van már vagy hat-nyolc éve. Megemlíteném még, hogy egy igencsak fajvédõ magyar politikus, nevezetesen Imrédy Béla, valaha le kellett mondjon, mert kiderült, hogy zsidó õsei is voltak. Hát nem vicces?

De mi lett volna, ha például Petrovics Petõfi Sándor egyszercsak hirtelen a szerb (vagy szlovák?) származására lett volna "büszke"? A további példákat megspórolom, mert azt hiszem, mindenki ismer eleget.

Talán egy nagyon aktuálisra mégis kitérnék: Kertész Imrétõl jelenleg magyar nacionalista vadbarmok vitatják, hogy õ magyar író lenne, mert ugyebár zsidó és Auschwitzról ír. Erre pedig tollat ragadnak zsidó nacionalista vadbarmok, akik azzal kontráznak, hogy Kertész ugyebár nem is lehet magyar író, mert... zsidó és Auschwitzról ír. Ez utóbbi vadbarmok azt kezdik bizonygatni, hogy a stílusa, gondolkodásrendszere, stb. stb. teljesen idegen a magyar irodalomtól. Így aztán az egészbõl végül is (mindkét oldalról) kiderül, hogy Kertész Imre nem Budapesten és magyarul, hanem tulajdonképpen Jeruzsálem gettójában és héberül írta meg a könyveit - csak mindezt nem vette még szegénykém észre. Ám szerencsére itt vagyunk (mindkét oldalról) mi, az okosabbak, hogy mindezt Kertész és az egész világ eszébe juttassuk, ha már a buta svédek nem észlelték és mérhetetlen korlátoltságukban képesek voltak õt mint "magyar írót" kitüntetni...

Ne kérdezzétek, hogy a kettõ közül melyiket tartom nagyobb és röhejesebb vadbaromságnak, mert nem tudnám megmondani.

Ez a példa azonban - belátom - csak relatív érvényességû, mert irodalomról van szó, ott pedig a nyelv egy olyan külsõ, objektív meghatározó tényezõ (ugyanis egyszerûen lehetetlen magyarul héber irodalmat írni, vagy "héberül" gondolkozni), amely nem áll rendelkezésre az egyén önmeghatározásához, bár az anyanyelv már itt is hatalmas súlyú. Dehát kivándorlók tudják a legjobban, hogy az unokának sokszor már más az anyanyelve, mint a "nagyanya-nyelve..." S akkor mi van a "származással"?

Másik kérdés az, hogy egyáltalán feltétlenül szükséges mindenkinek "valaminek vallani magát", azaz egy bizonyos csoporthoz tartozni? És ez egy már meglévõ csoport kell legyen? Vagy alapítsunk magunknak egy testreszabott újat, lásd például Jézus és Pál apostol vagy Marx és Engels idevonatkozó sikertörténeteit? S ha már igen, akkor szükséges és helyes-e ezzel a csoporttal 100%-ban azonosulni egy másik embercsoport ellentétes, vagy esetleg más embercsoporttal ellenséges magatartásában?

Nehéz meghatározni a "büszkeséget" is. Annyi bizonyos, hogy egy mások által meghatározott, azaz készenkapott embercsoportba való (vélt vagy valós) beleszületés semmilyen büszkeségérzületre sem ad okot. Persze Németországban láttam néha az "Ich bin stolz ein Deutscher zu sein" feliratú matricákat, de ezt iagzán csak nagyon primitív bõrfejüek viselték. Miután Hitler már 12 éven át mondta a a németeknek, hogy õk egy mindenki felett álló "Herrenvolk", a romok ezt követõ hosszantartó eltakarítása után ez már nem hatott igazán meggyõzõen. (A DDRrõl itt nem beszélek, mert oda nem tettem be a lábam!) Igaz, hogy maga Hitler a végefelé többször is elmondta, hogy ha a német nép nem képes neki megnyerni a háborút, akkor pusztuljon el, mert nem érdemli meg, hogy létezzen. Meg is parancsolta, hogy perzseljék fel az országot visszavonuláskor. Dehát: nyilván megváltoztatta idõközben a véleményét saját népérõl. Dehát vannak ilyen "csoporthoztartozási" paradoxonok: Hitler legalább annyi rosszat tett a németeknek, mint a zsidóknak, Sztálin sokkal több (sokszázszor annyi!) kommunistát ölt meg, mint az összes dühös antikommunisták együttvéve - érdemes ezeken minden "büszkélkedés" elõtt elgondolkozni.
Azt a klasszikus viccet, hogy ízlés szerint van akinek Beethoven német és Hitler osztrák, s van akinek - pont fordítva, tán felesleges is emlegetni.

Nincs olyan embercsoport, amelyben ne legyenek pozitív és negatív példák, sõt, öngyûlölõk. A náci titkosszolgálatnak volt például a Távolkeleten egy zsidó ügynöke, aki igen komoly szolgálataiért csak egyet kért a berlini központtól: maga a Führer, Adolf Hitler személyesen nyilvánítsa õt hivatalosan árjának! És ezt - akár hiszitek, akár nem - meg is kapta! Mit tanácsoltok? Erre legyek "büszke"? Vagy mégis inkább Einsteinra? Magyarként: Szálasira vagy inkább Bartókra? Románként: Enescura vagy Ceausescura? Végezetül pedig: muszáj egyáltalán valamire származásilag "büszke" lennem? És egyáltalán "büszke"?

Dehát ha már mindenáron ki akarjátok csikarni belõlem a csoporttartozást, íme kapásból szerkesztek egyet magamnak: erdélyi leszek. És akkor mindjárt van is ami bántson. Még pedig az, hogy Európának ezt az istenáldotta-emberátkozta sarkát éppen három embercsoport: a magyar, a román és a szász (a sorrend véletlenszerû!) buta, korlátolt csoportönzése, nacionalizmusa züllesztette az utóbbi párszáz évben oda, ahol ma van. És zülleszti továbbra is. Ott nekem magyar, román, szász, zsidó, örmény és még istentudjamilyen tanáraim, iskola- és sporttársaim, barátaim voltak. Akkor még soha senki nem kérdezte a származást, legalább is az én környezetemben nem, ezért lehetett olyan is, akiét nem is tudom. A vizipóló-csapatomban például együtt játszott egy közismert nagy magyar történelmi család arisztokrata-származéka (igaz, akkor éppen fémmunkás volt) román hegyipásztorok és egyetemi tanárok, no meg magyar és román melósok és professzorok, meg szász szakmunkások gyermekeivel. Egyetlenegyszer tett valaki egy ártatlan tréfás célzást társunk (akkoriban igen elõnytelennek számító) arisztokrata származására, s az illetõt Laci bácsi, a tréner kihívta a medencébõl és minden kommentár nélkül lekevert neki egy akkora pofont, hogy visszaesett a vízbe. Senki nem kérdezett és nem kommentált a továbbiakban semmit, mindenki megértette, mirõl van szó, a felpofozott is. (Félreértés ne essék: az nem én voltam, én a vízbõl néztem az egészet.)

Ha lehetne egy ilyen virtuális Erdély, ahol mindenkit, aki azt hiszi, hogy származása emlegetésével bármilyen szempontból maga alá utasíthatja, sértheti vagy megalázhatja egy embertársát egy szellemi pólótréner helyben felpofozna - na, erre lennék csak büszke igazán...

Azt még hozzátenném: nem tartom a magam álláspontját egyedül érvényesnek vagy üdvözítõnek. Ha valakinek a szellemi egyensúlyához feltétlenül szükséges egy bizonyos vallási vagy (képzelt) származási embercsoporthoz tartozni, s erre még "büszke" is kíván lenni, az engem egyáltalán nem zavar. Legyen neki, nem kerül semmibe. Addig, amíg nem kezdi azt hinni, hogy õ ettõl jobb-szebb-okosabb, mint bárki más. Én ennek nem éreztem szükségét, most se érzem. De persze ettõl én se tartom jobbnak magam, mint azok, akiknek ez kell.

Egyelõre ennyit - tyû, de sok lett! - a hangosan gondolkodásból, az integrációról talán legközelebb.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-31 07:42   
Kedves mindenki! Gondoltam, kiegészítem a portrét néhány sorral. A Román Televízió Magyar és Német (közös) Szerkesztőségéről szólnék, amelynek talán nem volt olyan nagy szerepe a Fischer Pista életében. Viszont biztos, hogy hatalmas jóbarátra lelt a főszerkesztő személyében.
A Prágai tavasz hatására 1968-tól Romániában is megenyhült kissé a diktatúra, egészen 1971-ig, amikor is Ceausescu Kínába látogatott, és megkívánta a kultúrforradalmat.
Ennek az enyhülésnek köszönhető, hogy 1969 végén beindult a Bukarestből sugárzott magyar és néme nyelvű adás, amelynek élére 1970 elején a portréban is említett Bodor Pált nevezték ki.
Ugyanazt a Bodor Pált, aki aztán a nyolcvanas évek elején Magyarországra menekült, és Diurnus néven a Magyar Nemzetben közölte emberségről, demokráciáról, a román diktatúráról szóló napi jegyzetsorozatát, amelyet mi idehaza szamizdat-kiadványként terjesztettünk.
Életem egyik nagy vágya Bodor Pálrólkészíteni portrét, viszont nem tehetem meg: jelenleg nem él a Kárpát-medencén kívül, tehát nem passzol a MON-ba.
Bodor Pál javarészt frissen végzett bölcsészeket alkalmazott a tévénél, például Csáky Zoltánt, akit a Duna TV-ben is láthattok.
Magam is így kerültem Bukarestbe, a Bodor Pali „bűneként”. Nemcsak kinevelt egy-két tévés nemzedéket, hanem meg is tanította gondolkodni őket. Megtanította nekik a civilkurázsit, ami bizony ritkaság volt Romániában.
Embersége, bátorsága, kitartása, tehetsége egész életemben mércét jelentet számomra. Külön szigetet teremtett számunkra: a magyar és német adás bizony mintha nem is Romániában működött volna. A sugárzott műsorok sajnos egyre kevésbé tükrözték azt, amit a szerkesztőség készített: a cenzúra egyre jobban hallatta a szavát. Ezért lépet le tőlünk Fischer Pista.
… Akiről még annyit: megérkeztünk Bukarestbe mi, Kolozsváron végzett bölcsészek, és halvány fogalmunk sem volt a tévézésről. Részemről Fischer Pistát nyaggattam, hogy tanítsa már meg nekem a mesterséget, lehetőleg fél óra alatt. És a vágási technikát, további fél óra alatt. Hanem ő nem volt hajlandó beállni tanítómesteremnek. Néha egy-egy újsütetű tévést elvitt magával filmezésre, ezek mellette bizony sokat tanultak. Mások szakmai ismereteit – például az enyémet- azzal gyarapította, hogy egy-egy rosszul sikerült riport után egyszerűen kinevetette és nem nagyon dícsérő jelzőkkel illette a filmet. Más volt Bodor Pali eljárása: ő hosszan és finoman ecsetelte a hibákat.
… Így kezdődött Romániában a magyar tévézés: Bodor volt a jó fiú, Fischer Pista pedig a rossz fiú.Így verték belénk a szakmát.

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 22:26   
Nagy elvezettel olvastam a Fischer Istvannal keszitett interjut. Kicsit jobban atnezve, az egyik kerdesre adott valaszaval kapcsolatban szeretnek Ontol kerdezni en is:

"- Mi sérti ma a magyar zsidót? Mi sérti a német zsidót?" Az On valasza ez volt:"Fogalmam sincs. Ezt talán kérdezd meg tõlük, én ugyanis csupáncsak Fischer István, teljesen megkereszteletlen, örökös felekezetnélküli, örökös hitközségen kívüli vagyok"....."a nürnbergi fajvédõ törvények értelmében zsidónak minõsülök".

Igen, mindenki elsosorban ember, akinek neve is van. De csaladi szarmazasa is van, amire buszkenek kellene lennie minden embernek, barmennyire lenyomta a rendszer. Ezert en a fenti kerdes helyett inkabb ezt kerdeznem: "On minek tartja magat? Magyar?Zsido? Magyarzsido? Melyikre buszke?"

" Ama Fussgesundheitspflegewoche-mozzanat után meg is kezdõdött beilleszkedésed a német társadalomba?"

Na nem akarom, hogy felre ertsenek; nem veszem en Ont elo amiert nem akar beilleszkedni csak a sajat nezpontombol irok ide velemenyt.

Szerintem ha menekulunk egy orszagba, ami befogad, nemzetisegunkre valo tekintet nelkul, es lehetoseget ad munkara, illetve biztosit ottani megelhetesi lehetoseget, almainkat igy probalva valora valtani, akkor nem kellene beilleszkednunk?

Igen, lehet elni mint politikai menekult, Auslander, alien resident, vagy akar letelepedesi joggal.
De ha nem illeszkedunk be abban a tarsadalomba? Hogyan elunk maskep? Elkulonitve, magunknak csak? Vagy netan csak erdekbol a penz es a jobb munka lehetoseg miatt? Miert mennenk egy olyan tarsadalomba, ahol nem szeretnek beilleszkedni? Miert nem valasztunk mas orszagot? Hiszen ugyis mindegy, ha csak az erdeket nezzuk! Es akkor nemzetisegunk es buszkesegunk is erosebb lenne talan.

Az integralast en ugy latom, hogy valamenyire be kell integralodnunk, mert nem elhetunk ugy csak, elkulonitve magunkat.
Valaszat elore is megkoszonom.

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 20:23   
Hallo kedves "fischerpista", rém élveztem a cikket, még jobban a temperamentumodat. Remélem, még sokat fogsz "mesélni". Zsuzsának is köszönet riportért! És kérlek, jelezd, ha valamelyik filmedet valahol közvetitik, feltétlenül meg akarom nézni! - Aztán látom, olyan tipikus magyar módra, mennek a félreértések ...
Szeretettel köszöntelek
Zsizel

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 19:32   
Film von Roman Brodmann über die erste GSoA*-Initiative "Der Traum vom SCHLACHTEN DER HEILIGEN KUH"

*GSoA: Gruppe Schweiz ohne Armee

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 19:31   
Kedves fisherpista (minden nemecsekezes nelkul),

Mar feltem, hogy elhervad a rozsa (szekfu, kinek mi) a gomblyukunkban anelkul, hogy eljonnel erre a tobbszereplos randevura. (nehanyunkat ujra kellett sminkelni).

Ez a szellemi tarskereso szolgalat idaig jol bevalt nekunk, remelem Te is meg leszel elegedve szinte mindennel.

Udv.
rigojanos

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 19:24   
2003-01-29 19:00, stefifi:
-
Szervusz Istvàn

Roman Brodmann nekünk egy fogalom. A "Das Schlachten der Heiligen Kuh" cimü alkotàsa (a cimre nem emléxem pontosan) egy össznépi felhàborodàst vàltott ki Helvéciàban. Akkora céco volt, hogy nem csak szegény Brodmannt, hanem a német TV-intendànst is személyesen elkivàntàk egy talkshowban neves svàjci politikusok. A film tàrgya a svàjci hadsereg esetleges megszüntetése volt

Valahol van egy kopiàm majd megkeresem.

 
 stefifi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 19:00   
Halló, szervusztok, én lennék a fischerpista.

A dicséreteket köszönöm, családomnak meg se mutatom, mert pirulós természetû vagyok.

Lehet, hogy Svájcban valóban egy revolveresztergapadnál kötöttem volna ki, de ezt most már sohasem fogjuk megtudni. Már késõ.

Ami a svájci dolgokat illeti, azt hiszem, itt is, mint mindig és mindenütt, vigyázni kell az általánosításokkal. Ugyanis futólagos tapasztalataim szerint elég nagy hangulati különbségek vannak pl. Bern és Lausanne között, vagy nem? A svájci nyárspolgár tulajdonságairól és a multikulturális integrációs készségrõl egy igen jó film, a "Schweizermacher" címû vígjáték immár mindent elmondott. A filmben szereplõ "külföldi" táncosnõ sárga szemeteszsákja, ami nagyon-nagyon gyanús a zürichi szomszédoknak, mert más mindenki szürkét tesz ki az utcára - családunkban azóta is szállóige.

Egy cseh kolléga viszont (neve most nem jut eszembe) vagy 15 évvel ezelõtt épp arról csinált és épp Svájcban egy "Hunderennen" c. filmet, hogy egy bohém cseh képzõmûvész, álmai országába, Svájcba szökve is pont olyan szimpatikus bohém marad (abból él, hogy a gazdag svájci bürgereknek kutyáik portréját rajzolja), mint prágai disszidens korában volt, miközben egykori pályatársa, havere és szerelme a sötét szocialista Prágába visszatérve a svájciaknál is iszonyúbb nyárspolgárokká válnak... Szóval, akarta a fiú mondani, nem feltétlenül a környezet határozza meg a létformát.

Ám fõleg arról szeretnék (bele)szólni, hogy ha volt valaki nyugati pályafutásom során, akirõl elmondhatom, hogy nagyon sokat tanultam tõle, az éppen egy svájci bácsi volt, a német televízió egyik legkiválóbb, legszellemesebb dokumentaristája, Roman Brodmann. Sajnos, csak egyszer volt alkalmam pár hétig mellette dolgozni. Igaz, hogy csak születése és állampolgársága szerint volt svájci, Stuttgartban élt és dolgozott haláláig. A szakmában teljes joggal örvendett rendkívüli megbecsülésnek és népszerûségnek. Egyik nagy szerencsémnek tartom, hogy a "Schauplätze der Geschichte: Trier" forgatásakor egy kicsit beleszagolhattam dokumentációs és anyagfelépítési módszereibe, hihetetlen alaposságába és korrektségébe, s élvezhettem, amit svájcitól a legkevésbé vártam: brilliáns humorát. Egyébként neki is lesujtó véleménye volt a svájci TV-rõl, saját állítása szerint szabályosan "elüldözték" a DRS-tõl.

Szóval, nekem Svájc nemcsak a Milka-tehenet, a Nestlét és a Metro-t, s nemcsak a zürichi "Sechseläuten"- felvonuláskor négyszáz éve ugyanazon az utcasarkon ülõ bürgercsaládjait, a csak örökölhetõ operabérleteket, feljelentgetõ, idegengyûlölõ nyárspolgárokat, gyanús üzleti erkölcsû zürichi bankárokat és a még gyanúsabb erkölcsû bázeli gyógyszergyártó-monstrumokat, zászlódobáló és havasikürtfúvó folklóregyütteseket, a tessini villák arrogáns milliomosait, s a világ messze legborzasztóbb vámtisztviselõit jelentik, hanem azért Dürrenmattot és Max Frisch-t, Hermann Hesse-t és Tinguely-t is, de fõleg: megboldogult Roman Brodmannt!

Õt pedig ne bántsátok!

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 18:46   
A cikk nagyon tetszett.
Fischer Pista + 1 jó fej.

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-29 11:20   
2003-01-26 07:06, ecet:
-
"Micsoda szerencse és àldàs, hogy (Fischer Pistàt) nem Svàjcba vetette a sorsa. Ott ugyanis mint revolveresztergapad-operatör ment volna nyugdijba."

Hogy a németsvàjci SFS drs ado milyen minöségü azt Fischer Pistànak nem kell elmondani. Jobban tudja mint akàrki.
Halandoknak akik az élvezetben nem részesülhetnek csak annyit. A svàjci TV reklàmok zöme német adokon megy (RTL, Sat1, VOX, Pro7, Kabel1, RTL2), gondolom ehhez nincs mit hozzàfüzni.
Kiemelkedö svàjci film/TV szakemberek német TV-adoknàl dolgoznak. Nàlunk nem nölnek égig a fàk.
A témàhoz egy cikk az egyik legnagyobb svàjci napilapbol: "A középszerüség zsenialitàsa. Dicshimnusz Svàjcrol" cimmel eredetiben a "Non Hungarian" forumon a "VOLL KRASS" topicban.


 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-28 07:34   
Die Antwort ist knapp und bündig ausgefallen. Haraxol kedves Zsuzsanna?

"Részemről Svájcban is ismertem olyan magyart, aki minimálisan integrálódott, viszont jól érzi magát ott."

Lehet, hogy kedved van megvilàgitani mire utalsz, illetve mi köze a fennti mendemondànak Fischer Pistàhoz.
Mit jelent a "viszont"? Remélem nem ràm célzol, ha nem kivànod, hogy besavanyodjak. Mit tudsz Te rolam? Arra utalsz viràgnyelven, hogy az én "àllàspontom" is biràlhato? Csak ugy kérdem ... mert a biràlattal tele van a padlàsom.

*fejcsova*

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-28 03:04   
2003-01-27 14:12, ecet:
-
2003-01-27 06:26, ecet:
-
"A cikket leforditom németre"

Na azé' mielött nekirugaszkodom a forditàsnak megkérdlek kedves Zsuzsa, talàn van egy német vàltozatod is. Hm?


Kedves Ecet, nincs német fordítás, részemről.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 21:24   
2003-01-27 06:01, Ferencz Zsuzsanna:

Úgy gondolom, az emigránsok okait nem lehet egy kalap alá venni...Ugyanígy különböznek a vélemények, a hozzáállás az integráció-asszimiláció tekintetében is...Nincs egyedül üdvözítő megoldás.

Fischer Pista hozzáállása bírálható..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dehat itt van a kutya elesve. Ha nem lehet semmit/senkit egy kalap ala venni, illetve "nincs egyeduli udvozito megoldas," akkor nyilvanvaloan biralni sem ildomos egy kalap tartalmat sem.

DE: A magam reszerol nagyon is ertem, hogy hogy erez Fischer, amikor azt mondja, "nincs nevetségesebb emigráns, mint az, aki teljesen oktalan alacsonyabbrendűségi komplexusát azzal kompenzálja, hogy erőnek erejével 'integráltnak', sőt, 'szuperintegráltnak' akarja magát mutatni." De a kalapozast szolidarisan mellozve kihangsulyozom, hogy amit mondok most, az csak es kizarolag az en szemelyes velemenyem (kobe vesnem ugyan, ha nem felnek, hogy letorik a kormom).

En ugy erzem, hogy az un. "integralodas" valahol egy intellektualis menekules, es on-megadas valami altalunk elkepzelt, megfoghatatlan valosaggal szemben. Fischer "szellemi ongyilkossagnak" hivja, ami nem all messze a valosagtol. Mert az ironia az, hogy csak es kizarolag magunk dontjuk el, hogy mennyire akarunk integralodni; nem kenyszerit ra minket senki es semmi, hogy szellemi hovatartozasunkat, ontudatunkat akar megkerdojelezzuk.




 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 20:58   
2003-01-27 06:26, ecet:

Az interju minden gondolata agypàrlat, süritett bölcsesség ... azoknak akik tudjàk értékelni. Akinek nem tetszik a "hozzààllàs" az hagyja. Kérdem kibe szorult annyi arogancia, hogy kritizàljon valakit Fischer pàlyafutàsàval és hàtterével.

Amen.

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 14:12   
Radirgummi
 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 10:10   
Kedves Mindnyajan

Fischer Pista is tagja Forumunknak, regisztralt! Orommel udvozlom, es varom, hogy megossza gondolatait velunk ebben a topikban (is).

Udv,

Hunor

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 06:26   
2003-01-27 06:01, Ferencz Zsuzsanna:
-
Mit olvastàl ki a hozzàszolàsombol kedves Zsuzsanna?
Fischer Pista hozzáállása bírálható? Lehet hogy rosszul làtok? Mi biràlhato és miért?

Én ezt egészen màsképp làtom. Az interju minden gondolata agypàrlat, süritett bölcsesség ... azoknak akik tudjàk értékelni. Akinek nem tetszik a "hozzààllàs" az hagyja. Kérdem kibe szorult annyi arogancia, hogy kritizàljon valakit Fischer pàlyafutàsàval és hàtterével.

A cikket leforditom németre.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-27 06:01   
Kedves Ecet!


Úgy gondolom, az emigránsok okait nem lehet egy kalap alá venni: van, aki kalandvágytól, emberjogi megfontolásoktól,családi okoktól, anyagi,politikai vagy szerelmi eszményektől vagy egyszerűen csalódástól vagy véletlentől vezérelve hagyja el hazáját.
Ugyanígy különböznek a vélemények, a hozzáállás az integráció-asszimiláció tekintetében is. Van, aki a lehető legkevésbé óhajt integrálódni, viszont létezik olyan is, aki az anyanyelvét is sutba dobja, és nem óhajt többé tudni a fajtájáról. Nincs egyedül üdvözítő megoldás.
Nem ugyanez a véleményed?
Részemről Svájcban is ismertem olyan magyart, aki minimálisan integrálódott, viszont jól érzi magát ott.
Fischer Pista hozzáállása bírálható, viszont nem kérdőjelezhető meg: számára ez volt az egyedül lehetséges, és elég jól érzi magát bőrében. Már amennyire jól érezheti magát egy gondolkodó ember.


 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-26 07:06   
2003-01-25 13:15, MagyarOnline.net:

- "(...) s azóta csak olyan embercsoportok tagságát vagyok hajlandó vállalni, amelyeket magam választok meg"

- "Gyakorlatilag: ha valaki azért utál, mert nem olyan vagy, mint ő, azzal csak egyet tehetsz: nyíltan és őszintén viszontutálod"

- "Ha nem akartam volna az lenni, aki vagyok, ha befogom a pofám, akár (...) maradhattam is volna"

- "(..) nincs nevetségesebb emigráns, mint az, aki teljesen oktalan alacsonyabbrendűségi komplexusát azzal kompenzálja, hogy erőnek erejével "integráltnak", sőt, „szuperintegráltnak" akarja magát mutatni"

- "(...)a kivándorlás nehéz sport, egy fajta szellemi öngyilkosság"


Hajszàlra mindent ugyanigy làtok. Na mit mondjak, ... imàdom ezt a Fischer Pistàt!! Micsoda szerencse és àldàs, hogy nem Svàjcba vetette a sorsa. Ott ugyanis mint revolveresztergapad-operatör ment volna nyugdijba.
Ne kérdezze senki miért, mert aki kiismeri magàt az tudja miröl beszélek, aki meg nem, annak minek magyaràzzak. Kàr beléje

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-26 00:49   
***** Pistának,
****** Zsuzsának!
Danke, THX, köszönjük!

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó