2018. január 18. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Mi vagyunk! >> MON-ról - rólunk szólnak mások, máshol
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-20 20:58   
Bab, én ezt a mondatot máshogy értelmezem, mert arra is lehet gondolni, hogy a magyaroknak rengeteg fáradtságukba kerül megtanulni pl. angolul, míg egy angol az anyanyelvét beszélheti minden különösebb megeröltetés nélkül, ráadásul sokszor azon a nyelven kivül egy kukkot sem ért más nyelven.Minél nagyobb egy nemzet annál kevesebb nyelvet tudnak a polgárok. A kis nemzetek pedig, pl. hollandok, belgák, dánok, svédek, finnek stb, több nyelven is beszélnek

_________________

 
 bab  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 02:10   
But those poor Hungarians, whose language no one but Hungarians understand, have to work hard at communicating outside their country

Ez a mondat nem tetszik nekem, mert nem igaz. Az orszag aktiv lakossaganak csaknem a fele - ahogy en tudom bar lehet hogy tevedek - tud idegen nyelvet, es az angol is 'felkapott' nyelv lett otthon. A szallodakban dolgozoknak otthon kotelezo az angol nyelv tudasa, a konyhakban a francia. Ezen kivul mindenfele gazdasagi relacioban felvaltva a nemet es angol nyelv van hasznalatban. Rengeteg ember tanulja a nyelvet, mind az idosebb, foleg a fiatalabb korosztaly. A kulfoldi utazasok sem ritkasag szamba menoek otthon, es semmivel nem nehezebb a magyar turistanak mint barmely mas nemzetnek egy idegen orszagban. Igen, vannak magyar emberek, akik nem beszelnek egyetlen idegen nyelvet sem, de még ezek kozott az emberek kozott is vannak olyanok peldaul, akik rendszeresen hasznaljak az internetet, a computert, ahol ohatatlanul szukseges es fontos bizonyos szintu angol nyelvtudasra szert tenni. Dinamikusan épül be az idegennyelv hasznalata a magyar társadalom eletebe. Nem vagyunk lemaradva mas orszagokhoz kepest. De ez a megnyilatkozas ugy beszel rolunk, mintha legalabbis a kinai fal valasztana el bennunket magyarokat a vilagtol...
Velemenyem szerint igazsagtalansag ezt igy leirni, foleg a 'szegeny magyarok' jelzovel illetni minket. Vagyunk mi olyan intelligensek mint barmelyik nemzet, sôt...!, s ha szukseges, beszeljuk az idegen nyelveket is. Ezt a cikket az egesz vilag olvashatja, s elolvasasa utan altalanosithatnak ugy, hogy mi magyarok, szegenyek athatolhatatlan akadalyokkal kuszkodunk mar ami a kommunikaciot jelenti orszagon kivulre... Ez egyaltalan nem fedi a valosagot!!!!!!!! Es mint magyar, kikerem magamnak...
Nekem ez, a mi orszagunkrol valo ilyen megnyilatkozas nagyon rosszul esett most! Elnezest!
bab
_________________

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-17 19:56   
Glancing at the MagyarOnline site, it is taken as read that a "decent European" automatically knows English for international purposes, internet communication and so on. Because that happens to be our language, we get a free ride. But those poor Hungarians, whose language no one but Hungarians understand, have to work hard at communicating outside their country and will often know German and English.

Denis MacShane might ponder when promoting European literature in Britain. He will have a great deal of experience of "Europe", so now for some strategies as to how we are to catch up.

As for Hungarian lit in English- there is a bit:

http://www.babelguides.com/view/lit/hung

http://www.ahfoundation.org/shop/literature.htm

And there is a review by Péter Esterházy about Hrabals "Too loud a solitude" in this months Literaturen, but unfortunately it's not online.

Guardian Unlimited
May 16, 2003





 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-04-04 15:18   
A MON palyazatrol irt a gondola.hu publicistaja - utolag kaptam en is az ertesitest. Ime, a cikk:


Mit jelent magyarnak lenni?


A MagyarOnline.net a címbe foglalt témával a jelzett világhálón hirdetett pályázatot nyugaton élő magyarok számára. A témakört behatároló kérdések: Mit jelent magyarnak lenni az Egyesült Államokban, Argentínában, Ausztráliában (ahol laksz)?, Miért maradjunk magyarok, miért maradjanak, legyenek gyerekeink magyarok? Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a magyar ember. Milyennek látnak mások bennünket? – és így tovább.

Fogadatlan prókátorként olvasok bele az eddig beérkezett pályázatokba, és ami képernyőre szegezi a tekintetem, az az írások érzelmi telítettsége. Ez a csermely abból fakad, s ez a patak abból is árad, hogy az eddigi pályázók nagy többsége édesanya, nagyanya - vagy mindkettő -, esetleg olyan (lány)gyerek, aki többnyire az Óperencián túl tanulta meg anyanyelvét. A megejtően szép, életszerű, a szerzők életérzését nagy erudícióval kifejezni képes írások, attól tartok, egy adott ponton gátlóvá válhatnak a további pályázók számára, bármennyire is munkál bennük az elmagányosodásból is táplálkozó íráskényszer, ezzel a nyelvi leleménnyel nehéz felvenni a versenyt. (Bátorítanám a visszariadókat: nem is kell! Ebben az esetben visszakaphatja régi hamvát a közhellyé csépelt megállapítás: ezen a pályázaton mindenki nyertes.) Az anya – anyanyelv egymást feltételező kapcsolatát eddig is érzékeltem, de ezekben az esetekben annyira egymásba fonódó, egymásra épülő, hogy e nélkül szinte el se tudom képzelni az anyai nyelv rejtelmeinek ilyen mélységű megismerését.

Érdekes, én és az enyéim nem kerültünk ezer kilométerekre az anyaországtól, mi, Erdélyben, tulajdonképpen az Ó-hazában élünk, és ezek a messziről üzenetet hozó írások mégis azonos hangfekvésűek a mienkkel, a belőlük sugárzó érzelmek is hasonlatos hullámhosszon érnek el bennünket.

„Volt egy spaniel kis kutyusunk, Charlie volt a neve” – meséli az évtizedek óta Svédországban élő édesanya. „Ő is kétnyelvű volt. Idehaza magyarul beszéltünk hozzá ott kellett neki svédül is tanulni, mert magyarországi szabadságunk ideje alatt egy „svéd néni” vigyázott rá.” A kutyust valaki meg akarta simogatni, de az nem engedte, visszahátrált. A gazdi odaszólt magyarul: „a bácsi szeret”. Charlie hagyta magát megérinteni, és a svéd kezét is megnyalta. A férfi megkérdezte a történtek után, hogy mit mondott a kutyusnak. A hölgy elmagyarázta. „Nahát, ilyent! – mondta a svéd.

Dokumentumfilmet készítettem a moldvai csángó-magyarokról. Jobban mondva Az elsorvasztott moldvai magyar oktatásnak és a csángó szétrajzásoknak próbáltam filmes-, könyves emléket állítani. Egyik interjú-alanyom, Bartis Árpád bácsi, a moldvai magyar iskolák erdélyi tanfelügyelő-szervezője mesélte, hogy az istenháta mögötti faluban a diákot (=kántort) keresték, benyitottak a kapun, a ház előtt egy nagy lompos kutya rájuk se vakkantott, benyitottak a házba, s azt mondja a csángó férfi: „Magik magyari emberek! Magik Erdélyországból jöttek!– Ezt honnan tudja? – Hát a kutya még meg se ugatta. Nem szaggatta le magikról a nadrágot.”

Természetesen a kapun bemenet egymás között magyarul beszéltek.

A moldvai élmény svédhoni társítása cseppet sem erőltetett, de csak a kutya-hallás alapján azonos: mindkét esetben felismeri gazdái gondoskodással és szeretetettel társuló nyelvi jelzéseit. Mert a moldvai magyar nyelv a hatóságok és az egyház által a szó fizikai értelmében is anyai nyelvi közelségbe szorított beszéd, tiltott jelrendszer, csak a családban, a tágabb rokonság körében érvényes kommunikációs lehetőség. Skandináviában szabadon használhatná a pályázatot fogalmazó partnerünk az anyanyelvét, de ki értené meg Charlie-n és a kislányán s ennek édesapján kívül?

Kovács Erzsébet Ulricehamnból hazalátogatott Magyarországra. A kislány nagyon élvezte, hogy a szomszéd gyerekekkel is szót tud érteni. A szolnoki apróságok meg azon csodálkoztak, hogy Elisabeth „nem magyar”, és mégis tud magyarul! És Elisabethnek az tűnt fel: „tudod, mama, itt az a legérdekesebb, hogy a kis gyerek is tud magyarul.”

Egy ismerős történet Erdélyből: a családban két gyerek van. A kislány öt évvel idősebb a két éves öccsénél. A kis testvér minden moccanására figyelő leányka előtt mondja az apának az édesanyja: „Ennek a gyermeknek túl nagy a feje. Két éves. És még nem beszél.” Ránéz az apa, és látja: valóban nagy a gyerek feje. És csakugyan nem beszél. Hallgatag, beesett mellkasú… Ennek ellenére megszólal a bősz, mindent tudó férfi: „Ebben az életkorban a fej és a test aránya egy a héthez.”

A mama, egy hét múlva, ugyancsak a kislány jelenlétében: „Azóta is figyelem a gyermeket. Egy hét alatt is nőtt a feje. Nem beszél! Nem érted? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?” És kezdte nyitogatni a könyveket, a jelző mindenhol a vízfejűségre van betűzve.

Orvostól orvosig hurcolták a gyereket, mindaddig, amíg híres gyerekorvos és a jó nevű ideggyógyász ismerős, aki évtizednél hosszabb ideig volt szellemi fogyatékos gyerekintézet igazgatója meg nem nyugtatta őket: a gyereknek semmi baja, szép, boltozatos homloka van, mint az apjának, majd, ha eljön az ideje, beszélni is fog.

Nemsokára valóban elindult a gyerek nyelve. Értelmetlen, blabla szöveget mond, s azt is hangoskodva és erőteljesen hadonászva, mint a környezetükbe beköltözött jövevények.

A kislány riadtan hallgatja, majd megfogja az anyja derekán a köntöst, csodálkozva néz fel rá:

„Édesanya, Zoltán román lesz!”

Az anyanyelv megőrzése az egykori anyaország Trianonban szétporciózott darabjain is nagy gond. Moldvában nagyobb, mint valahol a messzi Bergengóciában.

A török hódoltság során egy ideig, történészek által bizonyítottan, a Balkánon a magyar nyelv a térség diplomáciai nyelve volt. Ma, Kányádival szólva, be kell gyűjtenünk a szavainkat.

Ebben az állapotban és helyzetben mi, erdélyiek - felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljiak -, akárcsak a svédországi vagy somoskai kutya barátságosabban hegyezzük a fülünket, amikor Lajtaváryné Benedek Zsuzsi a Kárpátok köpenyegétől 14 ezer kilométerre lévő argentin kisvárosban szépen formált és számunkra kedvesen csengő szavait olvassuk:

„Édesanyám 4 éves korában, édesapám 8 éves korában hagyta el Magyarországot. 14 év után egy argentin kisvárosban ismerkedtek meg, ahol édesanyám családja az egyetlen magyar család volt.”

Gyerekkoruk óta Argentínában – az őserdőben is - természetes volt a magyar légkör.

És most a MagyarOnline.net böngészői, mintha összebeszéltek volna, úgy faggatják: hogyan lehetett ilyen gyönyörűen és ennyire helyesen megtanulni magyarul Argentínában? És hogyan tudták a Sütő András anyanyelvbe fogódzó szavait beszerezni és oda, az Andok aljára-tetejére is elvinni? - „A nyelv olyan, fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik”. Hisz otthon, az anyaországban kormányzati-kormányfői szinten tekerik ki édes anyanyelvünk nyakát, zúzzák össze gerincét, aprítják csalamádévá szavait, és még bölcs nyelvészeink zöme is sunnyogva lapít eme kártétel közben.

Vagy a svédországi és a moldvai kutyák fogják megőrizni édes anyanyelvünk; talán az Andok lábánál élő magyarok?

Sylvester Lajos

 
 husikamm  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-12 05:06   
Sziasztok,

Most volt szombaton itt Torontoban, a Fuggetlen Magyar Radioban, egy interju velem a Mon-rol. Azoknak irom ide a cimet, akik nem itt elnek, es megis szeretnek meghallgatni az interjut.

http://www.magyarradio.ca/adas.html

Az adas 2 ora, de miutan a Real Playert (kell a hallgatashoz) kinyitottatok, akkor lehet az adast szabalyozni ugy, hogy a fenti nyilat viszitek addig amig engem nem hallototk meg. En mar a vegen vagyok az adasnak. A Marcius 8-ki adast kell keresnetek..

Puszika

Husi

_________________
Ha király nem lehetsz, legyél gyógyító

 
 bab  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-11 03:25   
Hunor Kedves,
Ém köszönöm, ha segithettem
Bab

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-10 14:51   
Mijo,


Es ezuton szeretnem megkoszoni mindenkinek, aki segitett a cikk elkeszuleseben, es terjeszteseben, kiemelten:

Rigojanos - aki tobb ejszakan keresztul megirta.
Bimbi, Bab - akik szinten tobb heten keresztul kuldtek kulonbozo ujsagok reszere.

Koszonom.

Hamarosan egy ujabb, rovidebb valtozat lesz is keszul.

Hunor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-10 11:34   
Igen. De nem mi talaltuk ki, hanem mar korabban letezett. Sajtokozlemeny neven is ismert PR es ujsagiro korokben.

Hunor

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-10 02:18   
A "A Milka tehén, Woody Allen és a melbourni magyarok egy MONdatban" cikk, melyben resztvett Rigojanos es Hunor, en es Bab (de meg lehet mas is akirol meg nem tudok), kuldtuk tudositasba vilagfele. Ezek a lapok irtak rolunk eddig:


http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=60&cid=30462

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=19908

http://www.dnp.hu/dnp.php?lang=HU&mode=full&cikk=560&depth=2

http://www.karpatinfo.org.ua/modules.php?name=News&file=article&sid=1123

http://e-ker.hu/news.php?id=2820

http://www.kisalfold.hu/cikk.php?id=284&cid=41369

http://www.hhrf.org/szabadsag/3feb-21t.htm


http://www.mbk.org/php/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=22&mode=thread&order=0&thold=0&POSTNUKESID=bcc36b14900ee433f5f61d135b75fafd

http://www.boon.hu/internet/internet-50237.shtm

http://www.hhrf.org/busz/


http://www.terminal.hu/newsread.php?id=15202402030314

http://www.prim.hu/online/cikk.prm?id=34940&sr=agmti

http://www.kronika.dntcj.ro/

http://www.telepress.hu

Aki meg talal ismertetot, kerjuk annak a lapnak csatoljak be a linkjet.

 
 csatao  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-18 17:33   
NAHÁT, NAHÁT. eZ PEDIG A TEGNAPI, FEBRUÁR 17-I KRÓNIKA.

A világ magyarságáról egy MONdatban
Internetes fórumon tarthatják egymással a kapcsolatot a világban szétszóródott magyarok


Cserey Erzsi, aki Robert De Nirónak és Woody Allennek is volt már filmbéli partnere, most Szabó Sándorral, a Milka lila tehenének „szülőatyjával”, Fischer Istvánnal, az ARD német közszolgálati tévéadó kulturális főmunkatársával, dr. Horváth-Militicsi Szabolcscsal, a gaboni dr. Albert Schweitzer Kórház belgyógyászával és Szőcs Klárival, a torontói Arany János Magyar Iskola igazgatónőjével együtt osztozik a MON, MagyarOnline.net (www.magyaronline.net) külföldön élő látogatóinak, fórumtagjainak társaságában. A honlap szerkesztői maguk is külföldön élő magyarok. A fiókszerkesztőségek Bostonban, Buenos Airesben, Berlinben, Linzben, Los Angelesben, Majna-Frankfurtban, Montrealban, New Yorkban, Seattle-ben, Linzben és Los Angelesben vannak.

A holland Edwin van Schie Budapesten diákként annyira beleszeretett a magyar nyelvbe, hogy vasszorgalommal megtanulta, majd Hollandiában magyar nyelviskolát nyitott, magyar nyelvkönyveket írt, és kétnyelvű magazint is alapított. Catherine Gyarmathy-Amherd, Magyarország müncheni főkonzuljának felesége is szerelemből tanult meg magyarul: „Bár Catherine a nevem, nagyon szeretem, ha Katinak, Katinkának, Katókának, Katikának neveznek. Ilyenkor melegséget érzek a szívem táján, mert úgy érzem, szeretnek engem a magyarok. Miként én is szeretem őket.” Ki hitte volna, hogy vannak, akik nem magyarok, mégis egy kicsit azok akarnak lenni?
Sok millió olyan született magyar él a világban szétszórva, aki mindenáron magyar akar maradni. Hemmer Gizella, akit a szerelem csalt Németországba, elhatározta, hogy Zemlényi Zoltán Hoppárézimi! című könyve által ismerteti meg a németeket a magyar kultúrával. Lányával együtt nemcsak lefordították a mások által lefordíthatatlannak tartott könyvet, de könyvkiadó vállalatot is alapítottak, hogy a fordítás megjelenhessen.
Magyarok Kazahsztán-
ban és Argentínában
A Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetsége naponta küzd az életben maradásért – támogatás, nyilvánosság hiányában. A Kazahsztánban élő magyarok – a többi között az I. világháborús hadifoglyok leszármazottai – kis diaszpórába tömörülve próbálják életben tartani a magyar nyelvet és önnön létezésükre az óhaza figyelmét felhívni.
Nem csak az anyagi segítség, illetve Magyarország támogatása hiányzik a magyar azonosság megőrzésére tett erőfeszítések sikeréhez. Hiányzik az olyan átfogó program, amelyhez kapcsolódva a szervezetek tudomást szereznének egymásról, és segítenék egymást a fejlődésben, a magyar szellemiség és kultúra életben tartásában. Az Argentin Magyar Intézmények Szövetsége, a Bosznia-hercegovinai Magyar Polgári Egyesület, a bostoni Bartók Béla Magyar Iskola vagy a kanadai Magyar Krónika is példái a mintegy ezer, hagyományőrző kezdeményezésnek. Az ilyen vállalkozások összefogására alakult a MON, az első Kárpát-medencén kívüli internetes fórum.
A MagyarOnline.net munkatársainak írásai magyarokat érintő kérdéseket feszegetnek.
A MON Fórumán is megvitatott cikkek nagy visszhangot keltenek, elvégre sokféle véleményt, tapasztalatot képviselnek a Magyarország határain kívül élő magyarok. Magyarországi és külföldi lapok is rendszeresen átvesznek, idéznek ezekből a véleményekből.
Természetesen az egyik legvitatottabb kérdés: hogyan maradjunk magyarok. A „Hogyan tanítsuk magyarul írni-olvasni gyerekeinket?”, a „Magyarként külföldön, külföldiként otthon”, vagy a „Beilleszkedés” témákhoz különösen sokan hozzászólnak, elmondják tapasztalataikat nemcsak a Fórum olvasói, hanem nyugati közösségek vezetői, értelmiségiek is. A „Mit jelent magyarnak lenni?” pályázatra szép számban neveztek, és örvendetesen sok díjat ajánlottak föl a győzteseknek.
Riportok és hírlevelek
Már hetven magyar szervezet a tagja a MagyarOnline.net-nek. Riportok készültek a szervezetek vezetőivel, rendszeresen beszámolnak az általuk vezetett közösségek munkájáról. A cikkek a MagyarOnline.net címlapján és archívumában olvashatók.
A Szervezeti Ismertető országok szerint tartalmaz információkat a Finnországi Magyarok Egyesületéről, a párizsi Magyar Katolikus Misszióról vagy a Svédországi Magyar Ifjak Társaságáról és a többiekről.
Külföldi magyar kezdeményezés a MON Baráti Közösség kéthetente megjelenő hírlevele is, amely e-mail útján tudósít a világ számos pontján történt magyar vonatkozású eseményről, felhívásokról, friss hírekről. A hírlevélre bárki pillanatok alatt feliratkozhat a http://groups.yahoo.com/group/magyaronlinenet/ oldalon, vagy a MagyarOnline.net szerkesztőségének címén.
„Elszórtan élünk a világ minden táján, de a több ezer kilométerek eltűntek, mert napi kapcsolatban tudunk lenni egymással – írja egy Los Angeles-i magyar olvasó. – Japántól Kanadáig, Svédországtól Ausztráliáig. Ez több, mint amiről akár 5-10 évvel ezelőtt is álmodhattunk volna. Emberséges, őszinte törekvés egymás megértésére, megsegítésére jellemzi leginkább a MagyarOnline.net Fórumát. A jövőben is mindent megteszek, hogy ez így maradjon. Nem véletlen, hogy naponta egyre többen csatlakoznak hozzánk a világ minden tájáról.”


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-13 11:11   
Ujabb cikk a MON-rol, az index.hu -n ( http://index.hu/tech/net/mon213/ ), es mas lapokban.


A Milka tehén, Woody Allen és a melbourni magyarok egy MONdatban

Cserey Erzsi, aki Robert De Nirónak és Woody Allennek is volt már filmbéli partnere, most Szabó Sándorral, a Milka lila tehenének „szülőatyjával”, Fischer Istvánnal, az ARD német közszolgálati tévéadó kulturális főmunkatársával, dr. Horváth-Militicsi Szabolccsal, a gaboni Dr. Albert Schweitzer Kórház belgyógyászával és Szőcs Klárival, a torontói Arany János Magyar Iskola igazgatónőjével együtt osztozik a MON, MagyarOnline.net (www.magyaronline.net) külföldön élő látogatóinak, fórumtagjainak társaságában. A honlap szerkesztői maguk is külföldön élő magyarok. A fiókszerkesztőségek Bostonban, Buenos Airesben, Berlinben, Linzben, Los Angelesben, Majna-Frankfurtban, Montrealban, New Yorkban, Seattleben, Linzben és Los Angelesben vannak.

A holland Edwin van Schie Budapesten diákként annyira beleszeretett a magyar nyelvbe, hogy vasszorgalommal megtanulta, majd Hollandiában magyar nyelviskolát nyitott, magyar nyelvkönyveket írt és kétnyelvű magazint is alapított.

A MON kincsestára az ilyen történeteknek.

Catherine Gyarmathy-Amherd, Magyarország müncheni főkonzuljának felesége is szerelemből tanult meg magyarul, „Bár Catherine a nevem, nagyon szeretem, ha Katinak, Katinkának, Katókának, Katikának neveznek. Ilyenkor melegséget a szívem táján, mert úgy érzem, szeretnek engem a magyarok. Miként én is szeretem őket.” Ki hitte volna, hogy vannak, akik nem magyarok, mégis egy kicsit azok akarnak lenni!?

Sokmillió olyan született magyar él a világban szétszórva, aki mindenáron magyar akar maradni. Hemmer Gizella, akit a szerelem csalt Németországba, elhatározta, hogy Zemlényi Zoltán Hoppárézimi! Című könyve által ismerteti meg a németeket a magyar kultúrával. Lányával együtt nemcsak lefordították a mások által lefordíthatatlannak tartott könyvet, de könyvkiadó vállalatot is alapítottak, hogy a fordítás megjelenhessen.

A MON fölkarolja az olyan kezdeményezéseket, mint a Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetsége, amely naponta küzd az életben maradásért – támogatás, nyilvánosság hiányában. A Kazahsztánban élő magyarok – a többi között az I. világháborús hadifoglyok leszármazottai –, kis diaszpórába tömörülve próbálják életben tartani a magyar nyelvet, és önnön létezésükre az óhaza figyelmét felhívni.

Nem csak az anyagi segítség, illetve Magyarország támogatása hiányzik a magyar azonosság megőrzésére tett erőfeszítések sikeréhez. Hiányzik az olyan átfogó program, amellyhez kapcsolódva a a szervezetek tudomást szereznének egymásról és segítenék egymást a fejlődésben a magyar szellemiség és kultúra életben tartásában. Az Argentin Magyar Intézmények Szövetsége, a Bosznia-Hercegovinai Magyar Polgári Egyesület, a bostoni Bartók Béla Magyar Iskola, vagy a kanadai Magyar Krónika is példái a mintegy ezer, hagyományőrző kezdeményezésnek. Az ilyen vállalkozások összefogására alakult a MON, az első, Kárpát-medencén kívüli, internetes fórum.

A MagyarOnline.net munkatársainak írásai magyarokat érintő kérdéseket feszegetnek. A MON Fórumán is megvitatott cikkek nagy visszhangot keltenek, elvégre sokféle véleményt, tapasztalatot képviselnek a hazánk határain kívül élő magyar testvéreink. Magyarországi és külföldi lapok is rendszeresen átvesznek, idéznek, ezekből a véleményekből.

Természetesen az egyik legvitatottabb kérdés: hogyan maradjunk magyarok? A „Hogyan tanítsuk magyarul írni-olvasni gyerekeinket?”, a „Magyarként külföldön, külföldiként otthon”, vagy a „Beilleszkedés” témákhoz különösen sokan hozzászólnak, elmondják tapasztalataikat nemcsak a Fórum olvasói, hanem nyugati közösségek vezetői, értelmiségiek is. A „Mit jelent magyarnak lenni?” pályázatra szép számmal neveztek, és örvendetesen sok díjat ajánlottak föl a győzteseknek.

Legyenek azok New York felhőkarcolói, a San Diegó-i tengerpart, a seattle-i Space Needle, vagy a finn hómezők, amit az ablakon kinézve lát, a magyar szóra egyaránt felkapja a fejét aki évtizedekkel ezelőtt hagyta el szülőföldjét, netán az óhazától távol született, mint az, akit munka, szerelem, netán puszta kalandvágy csalt el otthonról. A magyar azonosság megőrzése életkortól és földrajzi helytől függetlenül mindannyiuk szívügye.

Persze, más külföldre települt magyarnak lenni, mint kivándorolt magyarok leszármazottjaként élni valahol a világban. Egyik esetben sem könnyű úgy beilleszkedni, élni, hogy közben az ember föl ne adja a saját, vagy szülei nemzeti hagyományait, identitását. Ráadásul az első nemzedéki szórványság gondjai újratermelődnek az újonnan letelepedett magyarokban.

Hárommillió magyar él a Kárpát-medencén kívül hárommillió különböző okból. Csak Nyugat-Europában negyedmillióan, az Egyesült Államokban majd’ másfél millióra teszik számukat a hivatalos adatok. A Dél-Amerikában élő magyarok száma – helyi becslés szerint – közelít a százezerhez. További magyar diaszpórák léteznek még Izraelben, Ausztráliában, Afrikában, ázsiai országokban. Hárommillió oka van tehát annak, amiért a MON önkéntes csapata már majd egy éve lelkesen dolgozik, hogy a fizikai határokat másodlagossá téve, állandó találkozási pontot teremtsen magyar ajkú honfitársainak, az őket magukba tömörítő közösségeknek.

Már hetven magyar szervezet a tagja a MagyarOnline.net-nek. Riportok készültek a szervezetek vezetőivel, rendszeresen beszámol az általuk vezetett közösségek munkájáról. A cikkek a MagyarOnline.net címlapján, archívumában olvashatók, a Szervezeti Ismertető országok szerint tartalmaz információkat a Finnországi Magyarok Egyesületéről, a párizsi Magyar Katolikus Misszióról, vagy a Svédországi Magyar Ifjak Társaságáról és a többiekről.

Külföldi magyar kezdeményezés a MON Baráti Közösség kéthetente megjelenő hírlevele is, amely email útján tudósít a világ számos pontján történt magyar vonatkozású eseményről, felhívásokról, friss hírekről. A hírlevélre bárki pillanatok alatt feliratkozhat a http://groups.yahoo.com/group/magyaronlinenet/ oldalon, vagy a MagyarOnline.net szerkesztőségének címén.

Az áprilisban megjelenő MagyarOnline.net évkönyv az első esztendő sikereit foglalja össze. Fényképes riportokban tudósít magyar vonatkozású eseményről, négyszáz magyar szervezetről, külföldön élő magyarokról. Lesznek meg benne színes hírek, válogatás a pályázatokra beérkezett cikkekből, továbbá meglepetések..

Olvasókból és íróból beszélgető társak válnak a MagyarOnline.net-en. A beszélgetésekből találkozások, a találkozásokból életre szóló barátságok köttetnek. Sokan azért kapcsolódnak a MON-ra, hogy a környékükön működő magyar szervezetet találjanak. Mások a a Fórumon, a csevegőszobában a nyelvet gyakorolják, a külföldi honfitársaikról és közösségekről szóló cikkeket olvasgatják.

„Elszórtan élünk a világ minden táján, de a több ezer kilométerek eltűntek, mert napi kapcsolatban tudunk lenni egymással – írja egy Los Angeles-i magyar olvasó. - Japántól Kanadáig, Svédországtól Ausztráliáig. Ez több, mint amiről akár 5-10 évvel ezelőtt is álmodhattunk volna. Emberséges, őszinte törekvés egymás megértésére, megsegítésére jellemzi leginkább a MagyarOnline.net Fórumát. A jövőben is mindent megteszek, hogy ez így maradjon. Nem véletlen, hogy naponta egyre többen csatlakoznak hozzánk a világ minden tájáról.”

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 12:17   
DUNA TV indulasunk utan


A világ magyarságának honlapja a világhálón

2002. április 3., szerda - 18:00

"Magyaronline.net" - ez lehet az új internetes kulcsszava a Kárpát-medencén kívül élő, idegenbe szakadt nemzettársaira kíváncsi magyarságnak Új-Zélandtól az Egyesült Államokig.

A hárommilliósra becsült közösség hírszolgáltatására szakosodó honlap ízléses kivitelben, átlátható szerkezettel ad hírt az egymástól távol eső földrészeken élő magyarság sorsáról. A virtuális képes újság első száma a többi között beszámol a montreáli Szent István Bálról, emellett interjút olvashatnak a Woody Allennel is forgató amerikai magyar színésznőről, sőt arra a titokra is fény derül, hogy mi az összefüggés az egyik csokoládémárkáról ismert lila tehén és Szabó Sándor, a Frankfurtban élő reklámgrafikus között.

A MagyarOnline.net Kárpát-medencén kívüli magyarság részére készült el, tehát az ő találkozási pontjuk kíván lenni, amely azt jelenti, hogy lehetőséget próbál adni a külföldi magyarság részére, hogy egymással információt cserélhessenek, hozhassanak meg, illetve újabb közösségeket hozzanak létre.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-02 12:15   
Ide a rólunk megjelenő cikkek/ vélemények kerülnek.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó