2018. szeptember 18. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Kispróza - de saját!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
 lafre  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-07-18 01:55   

Három álom


 Egy fogcsikorgatás


Nem tudtam hogy ébrek vagy álmok.
Ketten bejöttek olasz bőrkötésben, ami kabát is lehetett.
A tábla alatt fehér kutya feküdt mint valami irreális spongya.
A táblára színes krétával az volt írva: Á C I Ó.
Ők letörülték, mellette a sárga tengeralattjárót is és a sok virágot.
Én valahol hátul, az osztályban egyedülmaradottan, halkan megkérdeztem,
hogy nem-e valami visszanemhozhatót tettek.
- Sírási hiba - felelték, de nézésüket titkolták.
- Talán nem lesz többet – akadoztam bizonyára.
Azután elmentek ahogy jöttek, az osztályajtót félig nyitvahagyva.
A folyosóról nem hallatszott némi zsivaj sem.
A súlyos gravitációban lelassultak a lábaim, a táblához vonszoltam elöre.
A kutya vinnyogni kezdett, mert vizelnie kellett.
Megsimogattam, a kezemen fehér krétapor.
Akkor mindent megértettem.
Mert nekem is kellett.



 Karácsonyi fütyüling


Elhatároztam, hogy karácsonyra egy fütyülinget veszek magamnak
ajándékba. Az ABC-ben az eladónő rámmeredt mintha élő halat említettem
volna és mutatóujját kimeresztette abba az irányba, ahol a következő
kolleginát találni vélte.
Ő már egy bálnaszem-tükörből figyelte mozgásomat, úgyhogy nem értem
meglepetésül.
- Szóval Önnek kell? - szerezte vissza a lélekjelenlétét, de semmi nyugtatót
nem éreztem hangjában.
- Füty...
- Tudom - vágott közém kissé élcesebben, mire én is kapcosabb lettem.
- Nincs miért... - próbáltam békíteni a helyzetet.
- Nem izgatom... maga csak törődjön... - beszélt hozzám monoton,
miközben gépies főkötőjét babrálta.
- Feküdjön le! - hideg kék szemében parancs ridegzett.
- Magával? - lepett meg a gondolat, de nem jutott tovább.
- Nem fog fájni - felelte, semmit sem adva a cirkuszra, amit eljátszani
szerettem volna.
Valami nikkelezett kampóval a nadrágszíjamat kezdte bogozni miközben
terpeszülésben a csípőmre ült.
Kezdtem valóban kellemetlenül érezni magamat és nem ritkán
szabadkoztam.
A kampó szeszélyes köröket írt a köldökpiersingem felett, ami miatt már
a szabályos feladáson kezdtem gondolkozni, de mint örök játékos, legalább
egy remit ki akartam hozni.
- Van zakószínben is? - dugtam utolsó adumat a kialakult társalgás küllői
közé.
És bingó, ez nyerő volt, mert hirtelen rámfagyott a mosolya.
- Nincs, azt rendelni kell - felelt helyette egy orvosszakállas férfihang
mögüllem, akit eddig még nem volt szerencsém ignorálni.
- De a kirakatban... - mentegettem szerényen az előzményeket.
- Az odavaló - szögezte le fordultában a szakáll mindentnemtűrő hangon.
- Szeretném még megkérdezni - de hirtelen elfogyott körülöttem az
érdeklődés és ismét ott álltam az egyre jobban szemlélődő vásárlók
zuhatagában.
- Kellemes Küllemeket - emeltem volna szégyenemben nyúlkalapomat,
ami persze ottmaradt valahol, de mindegy, úgysem felelt senki...


 A fogásznál


Úgy éreztem, egy ideje vajmi nincsen rendben a közérzetrendszeremmel.
A külsőségeket azonban mások elött továbbra is fenntartani lehetetlen ez az
állapot.
Sejtéseimet beigazolódni látszott legutóbbi fogorvosi látogatásom alkalmával.
Felvettem távoli nagybátyámtól örökölt férfiöltönyt hogy ugyan ne tűnjek ki
a várakozók tömegéből és főképp hogy ne kerüljek valamiféle különlegyes
elbánásmódba.
A bejárati nővér fehér köppenyét tisztogatta rizsporral a vérfoltoktól és szőrös
lábai voltak mint egy póknak, de a váróterem békásan zajlott le.
- Fáradjon tele – intett a fityulás sugárzóan a röntgenablak vastag üvegén
keresztül.
Miután párásan előadtam panaszomat, a fogász úgy megvizsgált hogy egy
szaktechnikus tekintély véleményét is kikérve magának, végül széttárta
mindkét karját:
- Uram, szánalmas, de az Ön szájában nincs gyógyítani való.
- De hiszen nem tudok nevetni, a puszta mosolygás is nehezemre esik!
- Forduljon a korhoz uram, koros kórbetegség - választott kétértelmüen a doki.
-És énekeljen sokat – folytatta - mert különben csökkeni fog az életérzés-
nívója.
- A triplaszaltó kutyafáját, értse már meg, ez itt vágóhíd, nem szeráj - és kitetett
az ajtó elé.
- A csengőben áram van, ne kilincseljen többet! – jótanácsolta még.
- Csak meg ne bánja reggelig! – fenyegettem hüvelyujjamat szopogatva.
De reggel elöbb lett mint gondoltam. A csengőt megnyomtam.

..

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó