2018. december 11. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MON 2002 - 2011 >> Gondolatok a magyarság eredetéröl
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-09-13 13:56   
ZULOAGA UZENETE:


2006-09-12 19:51, rovó:

"Leginkább nyelvünk régi írott emlékei érdekeltek" - mondja Grétsy László az interjúban s nekem nem tűnik őszintének ez a mondata.Vagy mást értünk a "nyelvünk régi írott emlékei" fogalmán.


Géza Kedves, szerintem itt van a kutya elásva.
Vagy végezzünk ásatást?

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-09-13 13:55   
INNEN:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=3542&forum=41&11

ROVO UZENETE:

2006-09-12 19:26, rovó:

"Leginkább nyelvünk régi írott emlékei érdekeltek" - mondja Grétsy László az interjúban s nekem nem tűnik őszintének ez a mondata.Vagy mást értünk a "nyelvünk régi írott emlékei" fogalmán.

Grétsy tanár úr talán már nem is emlékszik rá, hogy egyszer (lehet annak 20, vagy akár 30 éve is) "lektorálta" azt a cikkemet, amit rovásírás témában az Élet és Tudománynak küldtem. Az igazsághoz tartozik, hogy már nem emlékszem rá, miről szólt a cikkem. Talán hozzászóltam az Élet és Tudomány egyik korábbi cikkéhez és kijavítottam egy, a lapban megjelent butaságot. A rovásírás témában ugyanis igen sok butaság jelenik meg s ez alól nem kivétel az Élet és Tudomány sem, de a hivatásos "szakértők" sem, akik egyébként nincsenek is. Az akadémikus tudománynak nincsenek a rovásíráshoz értő emberei.

Nos, Grétsy László úr lektori véleményét megmutatta nekem a szerkesztőség s egy fénymásolatot is kaptam róla. Érdemes lett volna bekeretezni, de elkallódott. Páratlan dokumentuma a finnugrista tudományos teljesítménynek és tisztességnek. Azt írta a derék lektor úr, hogy "Én ugyan nem értek hozzá, de nem javaslom a közlését."

A hasonlóképpen hozzá nem értő szerkesztőség aztán szót fogadott ennek az intelemnek s valóban nem közölte a cikkemet. Ennek is köszönhető, hogy a rovásírás témaköre ma is ismeretlen terület a nyelvészek számára. Ezért aztán a magyar nyelvtudománynak fogalma sincs a legkorábbi írott nyelvemlékeinről.

Nem tudom, mit tekint Grétsy úr korai írott nyelvemléknek, de érdemes lenne megnéznie "Az Éden írása" c tanulmányomat a neten (az idézőjelbe tett címre kell rákeresni a google-on. Sikerült megtalálnom a legkorábbi, magyar nyelven (a magyar nyelv elődjén) írt fonetikus feliratot, amely legalább 12 000 (de bizonyos megfontolások alapján esetleg 40 - 50 000) évvel ezelőtti nyelvállapotba enged betekinteni.

Ez nem csak a magyar nyelv, hanem az egész emberiség legkorábbi nyelvemléke s persze az írás történetét is alaposan átrajzolja. Ajánlom minden kultúránk iránt érdeklődőnek, hogy szóljon hozzá a http://www.index.hu történelem fórumcsoportjában az "50 000 éves magyar írásbeliség" fórumon, vagy akár ezen a fórumon.

Grétsy tanár úr pedig nyugodtan elismételheti a korábbi lektori véleményét, mert az most is aktuális. Hiszen, ha nem mfoglalkozott vele, akkor most sem ért a legkorábbi magyar nyelvemlékekhez.

Tisztelettel üdvözlök minden olvasót:

Varga Géza írástörténész

http://www.tar.hu/vargageza

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-27 22:36   
2006-05-20 21:42, Tihi:
-
csak azt még, ha Árpád Álmos fia, ö mindig elöttük van (a jövöben)

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-20 21:42   
2006-05-20 20:04, bobe:
-

Értem, a honfoglalás évekig, esetleg évtizedekig tartott, amit ma gondolunk az ottani történetekre, az mind elképzelés, vélemény.

Mikor írtam elözö üzenetemet, akkor több mint valószinü a Feszty-körképre emlékeztem. Ópusztaszeren kb 6 évvel ezelött voltam elöször, utána OMGIval és finn csoportjával megint 2004-ben.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-20 20:04   
Kedves Tihi, Arpad utanuk jött, hiszen ö volt Almos vezer fia:
http://magna-hungaria.tar.hu/magyar.htm

_________________
bobe a 87 eves sarkany

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-20 18:41   
2006-05-19 22:00, bobe:
-

Nem, mert elöttük volt
A Feszty-körképen Árpád a hét vezérrel van ábrázolva, lásd: wikipedia/ honfoglalás, ott egy jó kép is van.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-19 22:00   
Arpad nem volt köztuk

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_h%C3%A9t_vez%C3%A9r

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-05-19 21:12   
Szerintem a magyarság a honfoglalás után a Kárpát medencében alakult ki. Több "magyar" törzs érkezett ide Árpád vezetésével. Ha jól emlékszem, hét törzs jött. Ki tudna segíteni, kik voltak a törzsvezetök? Árpád, Álmos, Töhötöm, ott vannak Hösök terén egymás mellett, de a neveik...

Másik kérdésem a fórumnak, honnét és mikor jöttek a székelyek Erdélybe? A török uradalom idejében 150 évig Erdély megtarthatta "quasi függetlenségét", nyelvét, kultúráját.

Harmadik kérdésem: mi a jelentösége az erdélyi "függetlenség" -nek ebben az idöben, hogy megmaradt a magyarság?

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-25 13:02   
2006-03-24 22:44, székely fiu:
-

Szervusz szekely fiu!


Hany magyar el Kubaban?


"Egyébként, az a nép amely az utolsó nyolcvan évben idegen elnyomásnak tudatos elrománositásnak volt kitéve, (nem panaszkodni akarok) Erdély többi részén szorványba került a magyarság, tette mindezt Románia közepében(a szászoknak hirük sincs mellettünk). Ami még fontos hogy igy van mindjárt ezer éve, és katonáskodó nép és stb(még sorólhatnánk értékeket). Ilyen tények után jöönek történészek és egyik azt mondja hogy határvédésre össze szedett vedett nép a szeglet szóból meg ilyen olyan keverék nép.
Azért sorolom a fenti dolgokat, hogy ezek fényében nézzük a múltat, mert itt valami mélyebb dologról van szó. De igaz a magyarok tekintetében is."

Nincs szuksegem minnel "dicsobb" eredetre, hogy jol erezzem magam a boromben, es az meg kifejezetten zavar, hogy ha a magyarok eredeterol van szo, akkor nagyon sok vitapartner irasabol az derul ki, hogy zavaronak, "lekicsinyitonek" erzik az esetleges finn-ugor rokonsagot. Mint tenykerdes, ugy erdekel, de nem ilyen modon.


"Ilyen kérdéseket is feltenni pl. Hány forradalmuk volt a finneknek meg a többi rokon népnek mert ha rokonok..."

Ez kicsit zavaros. Ugyan nem ismerem a finn tortenelmet, igy fogalmam sincs a finn forradalmak szamarol, de azt meg nem feltetlenul hiszem, hogy egyenes aranyu forradalmak feltetlenul szukseges a rokonsaghoz.

Mas iranyu gondolat: Nalad a rokonsagban mindenki hasonlo?

"Van még egy kérdésem, hogy csak finnugor tanszék van az egyetemeken vagy van szkita vagy hun is?"

A finnugor nyelveszeti tanszek - tudomasom szerint.


Az altalad idezet reszlet pedig eredetet egyaltalan nem bizonyit, csupan annyit, hogy iroja mit gondol. Egyertelmuseg kedveert: azt mutatja, hogy TÁ mit es miert tamogatott az elmeletek kozul.

Egyebkent hol szekelykedsz? En anno Csikszeredan eltem.

Hunor

 
 székely fiu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-24 22:44   
Trefort Ágoston elhíresült (sokáig nem nagyon reklámozott) 1877-es beszédéről:

"Tisztelem az urak álláspontját, én azonban - mint miniszter - az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát."

Kedves Hunor tényleg utána lehet nézni de amit ajánlottál csak az egyik oldala a dolgoknak
szkita.lap.hu
F Zsuzsának pedig melyik bizonyiték nem felel meg? Mi neki a bizonyiték, az hogy mi a hivatalos álláspont akkor ajánlom neki a fenti idézetet.
Egyébként, az a nép amely az utolsó nyolcvan évben idegen elnyomásnak tudatos elrománositásnak volt kitéve, (nem panaszkodni akarok) Erdély többi részén szorványba került a magyarság, tette mindezt Románia közepében(a szászoknak hirük sincs mellettünk). Ami még fontos hogy igy van mindjárt ezer éve, és katonáskodó nép és stb(még sorólhatnánk értékeket). Ilyen tények után jöönek történészek és egyik azt mondja hogy határvédésre össze szedett vedett nép a szeglet szóból meg ilyen olyan keverék nép.
Azért sorolom a fenti dolgokat, hogy ezek fényében nézzük a múltat, mert itt valami mélyebb dologról van szó. De igaz a magyarok tekintetében is.
Ilyen kérdéseket is feltenni pl. Hány forradalmuk volt a finneknek meg a többi rokon népnek mert ha rokonok...
Van még egy kérdésem, hogy csak finnugor tanszék van az egyetemeken vagy van szkita vagy hun is?

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-14 10:23   
Kedves Magyar Lany,

ime egy link, ezen szamos elmelet reszletesen es forrasokra hivatkozva megismerheto:
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=112&lap=0
Azt hiszem, ebben a temaban a lehetosegek megismerese talan fontosabb, mint egy velt (vagy szimpatikus) valasz megtalalasa.

Hunor
...nemileg szekely eredettel

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-14 10:20   
MAGYAR LANY UZENETE:


"A magyar kutatás újabb eredményei szerint már a honfoglalás előtt élhetett a magyarság körében a hun-magyar rokonság tudata. (Róna-Tas András 1991. 69-70.) Ez azonban önmagában még kevés volt ahhoz, hogy a magyar nemzeti tudatban a hun-magyar rokonság döntő motívummá válhasson. Ahhoz Kézai Simon krónikaírói tevékenységére is szükség volt a 13. században. Kézai krónikája első részében a hunok történetét, mint a magyarok elődeinek történetét tárgyalta. Műve nyomán vált elfogadottá a magyar köztudatban, hogy a magyarok a hunok leszármazottai. Kézai Simon a magyar epikus hagyományt ("a regösök csacsogó énekét", ahogy egy másik krónikás, Anonymus írja) történeti művébe illesztve, nagyon szerencsés módon avatkozott bele a magyar nép eredettudatának formálódásába. A hun ősöktől való leszármazás tudata olyan erkölcsi erőt adott a magyarságnak, amely hozzásegítette ahhoz, hogy a történelmi megpróbáltatásokat átvészelje, önmagát megőrizze. A magyar krónikák - s benne dicső múltunk hirdetése - olyan szerepet játszottak a magyar nép újkori történetében, a magyarság kultúrájában, mint a finnek és észtek történetében, kultúrájában nemzeti eposzaik, a Kalevala és a Kalevipoeg. A hun-magyar rokonság máig alkotóeleme a magyar nemzeti tudatnak, ezért övezi még mindig gyanakvás nálunk a finnugor rokonság eszméjét."
Klima László
Obi-ugor nemzeti tudat:
út a múltból a jövőbe.


http://arpad.org/pages.php?&menuid=23


Érdekes olvasnivalók.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-14 10:18   
Folytatas innen:

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=122&forum=75&93:


FERENCZ ZSUZSANNA UZENETE:


Kedves Csupi,
A Nibelung énekben (Nibelungenlied) is szó esik Attiláról: ő lett Krimhilde (Ildikó) második férje, Etzel néven. Tehát ezért találtad meg a naptárban.
Kedves Magyarlány,
ameddig nincsenek hiteles bizonyítékok a hun-magyar rokonságra, addig az a mondák körébe tartozik.

 
 bobo2003  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 20:11   
>>Ekkor veszett el az Enns folyón túli terület, amelyet a magyar mesevilág az Ober-Enns szóból Óperenciává formálva át, ma is emlékezetben tart.

Megboldogult gimnaziumi magyar-nemet szakos tanarom magyarazata,azt hiszem lenyegesen helytallobb. Ez egy 15 szazadi helymeghatarozas es nem a magyarokkal fugg ossze. Habsburg Rudolf osztotta fel az ausztriai birtokait Also- es Felso- Ausztriara. Ma is leteznek a nevukben tartomanykent. Az Enns hatarfolyo pedig pontosan a ket Habsburg tartomany hatara volt. Amikor az Operenciarol beszelunk, Felso-Ausztriat ertjuk rajta. Ennek a regi neve: "Erzherzogtum op der Enns" volt. Tehat az Ennsen tuli Habsburg birtokokat tartalmazta, amely egyik vege az Operencias tenger, az a Bodeni-to volt, a masik hatara pedig az uveghegyek voltak, azaz a Nyugati Alpok gleccserei. A nepmesek arra utalnak,hogy az Operencias tengeren es az uveghegyeken tul, azaz peldaul az akkori Burgundiaban nem volt semmi, azaz semmi Habsburg birtok, ez volt az utolso politikai es foldrajzi hatar. A kalandozasok idejen nyilvan megvolt az Enns folyo, csak nem lehetett hatarvonal. Amikor az Operencia megvolt,utanna lett hatar es mondhatta barki,hogy tul az Operencian, vagy az Operencias tengeren es az uveghegyeken is tul, ahol meg a madar se jar.

Udv

Nagy Zoltan

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-06 01:17   
2004-09-06 00:12, hunor:
-
ATKOLTOZTETVE A DOBBENETES AJANDEKOK CIMU TOPIKBOL:
-
Belatom , hogy mar eredetileg nem tartozott ez a tema a "dobbenetes ajandekok"-hoz . De valahogy ugy erzem , hogy ide sem tartozik ...

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-06 00:12   
ATKOLTOZTETVE A DOBBENETES AJANDEKOK CIMU TOPIKBOL:



fellegvar módosítás | válasz erre | profil | 2004-09-05 23:57

2004-09-05 23:45, Pompéry Berlin:
- legalább két királyt átengedhetünk szomszédainknak, nem?
-
Es vajon meg mit ?!? Ugy nez ki , hogy az egesz tortenelmunk kell nekik !



Pompéry Berlin email módosítás | válasz erre | profil | 2004-09-05 23:45

2004-09-05 21:56, fellegvar:
-
Miért ne lehetett volna? Ha már Ádám és Éva is magyarul beszélt, legalább két királyt átengedhetünk szomszédainknak, nem?



fellegvar módosítás | válasz erre | profil | 2004-09-05 21:56

2002-12-15 04:38, Ferencz Zsuzsanna:
- sajnos nagyon különbözik a történelem attól, amit itt történelemként tanítanak. Vagy mesélnek.

-
A kolozsvari Szabadsagban olvastam , ez nem vicc !, mar nemcsak Matyas kiraly volt roman (egyik "tortenesz" szerint) hanem (fogozzatok meg !!!) Szent Istvan kiraly is !! Tudtatok ezt ?!?




Balu módosítás | válasz erre | profil | 2002-12-15 20:44

Zsuzsanna!



Sajnos pontosan erre gondoltam én is amit írtál............


Valika is jól írta,de rögtön arragondoltam:ez igaz.,de nem mindegy ki-hol-mikor-kinek -és miért tanít vagy ad elő.


Aztán más tudni és más átélni más leírni.MINDENKI másként lát mindent:Az évszámok:AZOK VALÓBAN IGAZAK.

Üdv:Balu
_________________
a lélek a legértékesebb részünk,mert képes az igazságot felfogni és szeretni.



Ferencz Zsuzsanna módosítás | válasz erre | profil | 2002-12-15 04:38

Kedves Valéria,
sajnos nagyon különbözik a történelem attól, amit itt történelemként tanítanak. Vagy mesélnek.




Valeria módosítás | válasz erre | profil | 2002-12-14 19:33

Kedves Zsuzsa:

Mi problemad lehetne a keretezessel Erdely miatt? Hiszen a tortenelmet nem lehet meghazuttolni. Nem igy van?

Olellek,
Valeria



EREDET:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=411&forum=27&17

 
 csszl41  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-15 14:57   
A magyar nyelv eredetkérdései
(Eredmények és kihívások a finnugrisztikában*)
Keresztes László/Debrecen

0. Bevezetés
Előadásomban szeretném röviden vázolni a magyarországi finnugrisztika immár két évszázados történetének főbb eredményeit, valamint a közeljövő kutatási trendjeit, kihívásait és lehetőségeit.(A finnugrisztikát tágabb értelemben az uralisztika helyett is használom, ugyanígy a finnugor nyelvek alatt általában az uráli nyelveket is értem.) Főként a nyelvtudomány oldaláról érvelek. Tisztában vagyok azzal, hogy egy tudomány képviselőjének nem illik más tudományterületeken tévelyegnie, mégis meg kell tennem észrevételeimet a társtudományok eredményeiről, hiszen a finnugrisztika (uralisztika) mára komplex tudománnyá vált, amelyben az irodalomtörténet, a művelődéstörténet, a történettudomány végre felzárkózott a már régen interdiszciplináris keretekben kutató nyelvtudomány, folklorisztika, etnográfia és régészet, valamint a fizikai antropológia kutatóinak élgárdájához. Az utóbbi évtizedekben új részdiszciplínák önállósodtak: népzenekutatás, néptánckutatás, sámánizmuskutatás, és nagy várakozással tekinthetünk korunk tudományára, a humángenetikára is.

1. Hagyományos területek: a nyelvrokonság bizonyításának módszere
A magyar nyelv finnugor eredetét, a világ nyelvei között elfoglalt helyét már jó kétszáz évvel ezelőtt sikerült megnyugtató módon tisztázni. Noha a finn és a magyar közötti összefüggéseket már a 17. század második felében felvetették (Martinus Fogelius, Michael Wexionius-Gyldenstolpe), a kéziratos feljegyzések a maguk korában nem váltak ismertté. A finnugor nyelvrokonság bizonyítása a 18. század végéig váratott magára. Sajnovics János (1770), majd Gyarmathi Sámuel (1799) latin nyelvű értekezéseikben ekkor rakták le a történeti-összehasonlító nyelvtudomány alapjait, és a 19. század elejének indogermanistái (Jakob Grimm, Franz Bopp), majd ugyanennek az évszázadnak a második felében az újgrammatikus iskola képviselői munkálták ki a nyelvrokonság bizonyításának módszereit és argumentumait.
Komparáció: Köztudott, hogy bármely két nyelv, még ha azokat a földgolyó legtávolabbi zugában beszélik is, tartalmazhat hasonló elemeket. A hasonlóság származhat egyrészt a nyelvek egyetemes tulajdonságaiból, másrészt egybeesésből, konvergens fejlődésből, amely egymástól függetlenül vezet hasonlóságra, és amely legtöbbször a véletlen műve. Az egymás szomszédságában vagy közelségében élő, főként ugyanazon területen, egy areában fejlődő nyelvek közötti közvetlen kölcsönhatás jóvoltából a tárgyakkal együtt fogalmak és nyelvi elemek is vándorolhatnak egyik nyelvből a másikba. Ennek legnyilvánvalóbb példái a jövevényszavak. A mélyreható areális kapcsolatok a nyelv szókincsén kívül észlelhetők a nyelvtanban is. Mindezek a jelenségek (univerzálék, konvergencia és diffúzió) bármely két nyelv közötti hasonló elemek sokaságát eredményezhetik.
Két nyelv közötti hasonlóságnak azonban lehetnek nyelvgenetikai okai is (és ez nem tévesztendő össze a humángenetikával!): az ilyen egyezések mélyebben gyökereznek, mint a fenti három jelenségből adódó hasonlóságok, és úgy magyarázhatók, hogy a vizsgált nyelvek közös ősre mennek vissza. A történeti-összehasonlító nyelvészet azokat a nyelvi elemeket kutatja, amelyek visszavezethetők erre az ún. alapnyelvre. E módszer teremtette meg az elméleti alapot a tudományos etimologizáláshoz. A nyelvrokonság bizonyításának első számú érve eszerint a közös alapszókincs, amelynek tagjai meghatározott, szabályosan ismétlődő különbségek révén egyeztethetők egymással. Ugyanígy szükséges a nyelvrokonság bizonyításához a közös nyelvtani rendszer, harmadsorban pedig figyelembe vehetők a tipológiai egyezések is. Ezzel a módszerrel sikerült kétséget kizáróan bizonyítani az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek rokonságát, és ezzel párhuzamosan az uráli/finnugor nyelvcsaládba tartozó rokon nyelvek egymáshoz való viszonyait. A bizonyítottan uráli/finnugor nyelvcsalád tagjait a mellékelt táblázat tartalmazza.
Az uráli nyelvcsalád
külső név belső név összefoglaló elnevezések
(h)ungarus ~ magyar FINNUGOR
vogul ~ manysi obi-ugor ugor
osztják ~ hanti
zürjén (permják) ~ komi permi
votják ~ udmurt
cseremisz ~ mari volgai
mordvin ~ erza, moksa
lapp ~ számi
finn ~ suomi finn-permi
karjalai (karél) ~ karjala
izsór ~ inkerikko balti finn
vót ~ vaďďa
vepsze ~ veps
észt ~ eesti
lív
jurák ~ nyenyec SZAMOJÉD
jenyiszeji szamojéd ~ enyec északi
tavgi ~ nganaszan
osztják szamojéd ~ szölkup
†kamassz déli
†mator

A nyelvrokonság fokai természetesen különbözők lehetnek. Vannak olyan rokon nyelvek, amelyeket a beszélők jól megértenek (például a szláv nyelvek, vagy a skandináv nyelvek, amelyek tkp. egy nyelvnek nyelvjárásai), de zömmel vannak olyanok is, amelyekről csak a nyelvkutatók tudják kimutatni a rokonságot (szláv–újlatin–germán nyelvek rokonsága, még távolabb a nyugati indoeurópai és a keleti indoiráni: hindi/urdu, újperzsa stb. rokonsága). Távoli rokon nyelvek esetében tehát nem a hasonlóságok, hanem a szabályos megfelelések a döntők! A laikusokat természetesen nem könnyű meggyőzni arról, hogy két szó akkor is rokon lehet, ha egyetlen hangjuk sem egyezik (m. ég ‘Himmel’ ~ fi. sää ‘Wetter’, m. fa ~ fi. puu id.). Párhuzamot lehet találni az emberi rokonság köréből: a testvérek, sőt az ikrek sem mindig hasonlóak, mégis rokonok.
Rekonstrukció: Fontos felismerés, hogy a nyelv (is) változik. Az évezredek során nemcsak a szavak hangteste, hanem a nyelvtani elemek is megváltoznak (vö. m. Halotti Beszéd és Könyörgés), sőt a változások sora kihathat a nyelv típusára is. A történeti nyelvészet az összehasonlítás révén megkísérli kikövetkeztetni a szavak és a nyelvtani rendszerek előzményeit. A rekonstrukció természetes nyelvi alakulatok (hangok, toldalékok) kikövetkeztetésére törekszik. A rekonstruktum azonban nem tekinthető tényleges nyelvi elemnek, hanem az etimológiai tudásunk extraktuma, amelynek alapján a nyelvész "látja" a mai tényleges formákat. A rekonstruált nyelvi jelenség a leveskockához hasonlítható, amely forró vízbe dobva felidézi a marhahúsleves aromáit, de az igazi leveshúsból és zöldségből készült étel az igazi! A rekonstrukció ismert eljárás a paleoantropológiában is: néhány csontból nemcsak a csontváz rekonstruálható, hanem megfelelő mennyiségű lelet alapján akár a test izomzata is. Nem biztos azonban, hogy a neandervölgyi ősember magára ismerne rekonstruált "szobra" alapján.

1.1. Etimológia: történeti-összehasonlító nyelvészet, hangtörténet, alak- és mondattörténet
A 19. században még nem állt a kutatók rendelkezésére elegendő anyag a rokon nyelvekből. Szöveggyűjtés céljából elsőnek Reguly Antal jutott el obi-ugor és mordvin rokonainkhoz. Az őt követő nyelvész, néprajzos, antropológus utazók (Munkácsi Bernát, Pápay József stb.) jóvoltából akkor friss nyelvi anyag került a kutatók asztalára. A magyarok és a finnek – már az összehasonlító nyelvészet elméletével és a fonetikus transzkripciós eljárás gyakorlatával felvértezve – nemes versenyt vívtak az anyaggyűjtésben. (E tekintetben a finnek az orosz birodalom alattvalóiként jelentős előnyre tettek szert.) Ennek alapján lendültek föl az etimológiai kutatások. Noha az etimológiának voltaképpen nincsenek általános érvényű, határozott elméleti alapjai (vö. Aulis J. Joki 1970, Kiss Lajos 1976), az etimológia gyakorlata látványos eredményeket produkált etimológiai szótárak formájában. A magyarországi finnugor etimológiai kutatások a 20. század második felében megjelent két hatalmas munkában tetőztek: A magyar szókészlet finnugor elemei (1978, főszerk. Lakó György), majd az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (1988, főszerk. Rédei Károly). Ezekkel párhuzamosan a finneknél is nagyszabású etimológiai szótárak jelentek meg. Ezzel szemben szinte teljesen hiányoznak a kisebb finnugor nyelvek etimológiai szótárai, azok pedig, amelyek megjelentek, igen vázlatosak és némelyik teljesen szakszerűtlen.
Az alapnyelvi magánhangzók rekonstrukciós vitái a magyarok és a finnek között kompromisszummal végződtek, a mássalhangzó-rendszer rekonstrukciójának néhány részlete vár még tisztázásra. Jelentős eredménynek ítélem, hogy a kisebb előtanulmányok és részletkérdések kidolgozása mellett megkezdődött az egyes kisebb nyelvcsoportok, ill. leánynyelvek hangrendszerének fonológiai aspektusú történeti áttekintése. Magyarországi finnugristák munkájaként monografikus feldolgozásra került az obi-ugor vokalizmus története és a mordvin mássalhangzórendszer kialakulása.
Az etimologizálás mellett hagyományosan a hangtani kutatások részesültek előnyben, de születtek komplex monográfiák hang- és alaktörténeti kérdésekről is: a cseremisz nyelvtörténet alapjai, a szamojéd nyelvek története, a permi nyelvek történeti nyelvtana, az obi-ugor nyelvek konszonantizmusa és morfológiája, valamint egy-egy értekezés a mordvin determinatív igeragozás kialakulásáról és az obi-ugor nyelvek történeti fonotaxisáról is. Tüzetes összefoglaló munka született a finnugor nyelvrokonítás történeti és kultúrtörténeti hátteréről, fogadtatásáról, irodalmi és kulturális visszhangjáról. Az egyes rokon nyelvek szerkezetét és rendszerét bemutató kresztomátiasorozat az utóbbi negyedszázad folyamán jó szolgálatot tett a nyelvtanulásban.
A morfémák hangtestének rekonstruálása mellett sikerült meghatározni a morfémák kapcsolódási rendjét, de paradigmasorok rekonstruálására nem születtek kísérletek. Minthogy szövegek rekonstruálását nem lehet tudományosan megoldani, a szintaxis kérdéseinek vizsgálatára nem volt lehetőség. A nyelvtani elemek összefűzésének tanulmányozásából főleg tipológiai következtetéseket lehetett levonni.
1.2. Areális nyelvészet és nyelvtipológia
A huzamosan egymás mellett élő nyelvekben az érintkezések során évszázados intervallumokban mérve kialakulhatnak olyan egyező vonások, amelyek a nyelv szerkezetében és tipológiai vonásaiban okozhatnak rokonságszerű egyezéseket. A 20. század utolsó harmadában a finnugrisztika figyelme ilyen kérdésekre irányult, pl. a Közép-Duna-vidék nyelveinek kölcsönhatását, a skandináv vagy a balti area nyelveinek egyezéseit, és nem utolsó sorban a Középső-Volga-vidék különböző nyelveinek átfedéseit vizsgálták behatóan. A nyelvi kontaktusok kérdései természetesen már korábban is terítékre kerültek, nemcsak a hagyományos nyelvi elemek vizsgálatában, hanem az onomasztikai kutatásokban is. Az areális kontaktusok kérdését sikeresen kapcsolták össze a nyelvtipológiával.
A nyelvhasonlításnak a történeti-összehasonlító nyelvészettől különböző másik ága a nyelvtipológia, amely a nyelvek szerkezeti összevetésével foglalkozik abból a célból, hogy megállapítsa egyfelől a nyelvek univerzális vonásait, másfelől azokat a nagy szerkezeti típusokat, amelyekbe a világ nyelvei besorolhatók. Az azonos típusba tartozásból azonban nem lehet következtetni a nyelvek rokon voltára. A tipológiai egyezéseknek a nyelvrokonság bizonyításában legfeljebb negatív szerepe lehet: ha két nyelv nem azonos típusba tartozik, akkor rokonságuk igazolásakor a történeti-összehasonlító módszernek még ezt a körülményt is meg kell tudnia magyaráznia.

1.3. Jelentéstan
Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch rekonstruktumokat ad meg címszóként. Az általános jelentéstan eredményeit a szójelentések rekonstruálásában kamatoztatták a szerkesztők, mivel a hangalak mellett a jelentést is rekonstruálták. A szemantikai kérdések vizsgálata azonban sohasem tartozott a finnugrisztika preferált területei közé.

1.4. Névtan
Nem tartozik szorosan a finnugor nyelvészeti stúdiumok közé, bár nyelvészeti képzettség nélkül nem művelhető. Személynevek nem rekonstruálhatók a régi korokra, a helynévanyag etimologizálása és tipizálása viszont mindig kedvelt területe volt a nyelvtörténészeknek. Ehhez természetesen szükség van ugyanazokra a hangtörténeti ismeretekre, amelyeket a köznevek eredetének megfejtése közben kell ismernie a nyelvésznek. A helynevek vizsgálatának tágabb értelemben nagy szerepe van a történeti, sőt az őstörténeti kutatásokban is.

1.5. Őstörténet
A nyelvrokonság egy nép történetében egy biztos szálat jelent a múltba. A mi magyar anyanyelvünk finnugor volta azt jelenti, hogy népünk egy részének ősei arról a vidékről költöztek a Kárpát-medencébe, ahol az alapnyelvet beszélő közösség lakott. A 19. század első felétől kezdve kezdték tudományosan, komplex módszerrel lokalizálni ezt az ősi lakóterületet. A nyelvemlékes kor előtti nyelvtörténeti kronológia két fő forrásból építkezik: a nyelvészetből, továbbá a régészetből. E két tudományág édes testvérek, csak az eredményeiket nehéz összeegyeztetni
A nyelvészeti kronológia relatív. Az egyes alapnyelvi szintek kialakulásának és a leánynyelvek szétválásának egymásutánja hang- és alaktani újítások segítségével határozható meg. Az uráli nyelvcsalád ágainak szétválását, egymáshoz fűződő kapcsolatát ma már megnyugtatóan tisztázták. A relatív nyelvészeti kronológia másik pillérét a különböző nyelvekből kölcsönzött jövevényszórétegek képezik: a finnugor nyelvcsalád esetében az indoeurópai nyelvcsalád jelenti a legfontosabb támpontot. Őseink akkor kerülhettek kapcsolatba az osztatlan indoeurópai alapnyelvvel, amikor az uráli nyelvcsalád már szétvált ősszamojéd és finnugor ágra; a legrégebbi indoeurópai eredetű jövevényszavak ugyanis hiányoznak a szamojéd nyelvekből, azaz a szamojéd nyelvek kiválása után kerültek a finnugor alapnyelvbe. Az indoeurópai nyelvcsaládból a finnugor együttélés időszakában különült el nyelvileg az ősiráni (ősárja) ág, amelynek szavai bekerültek a finnugor alapnyelvbe (pl. fi. sata ~ m. száz). Az ősiráni nyelvi hatás még akkor is tartott, amikor később a finnugor alapnyelv felbomlott ugor és finn-permi ágra, sőt még később a finn-volgai korban is. A finn-permi ág korszakolásában tehát jelentős szerepet játszik az indoiráni jövevényszó-anyag.
A régészet korszakoló szerepe is lehet relatív, hiszen a retrospektív, visszakövetkeztető eljárás az egyes régészeti kultúrák egymásutániságát vagy inkább egymáselőttiségét deríti ki, ezeket egymáshoz viszonyítja. Lehet azonban a régészet alapján abszolút kronológiát is kialakítani. A radiocarbon (C-14) izotóp vizsgálati módszer segítségével ui. elég nagy pontossággal meghatározható egy-egy régészeti lelet abszolút kora. Nagy hátránya a régészetnek, hogy a leletekből – az antropológiához hasonlóan – nem lehet egyenesen következtetni etnikumra és nyelvi hovatartozásra, ezért a régészeti kultúráknak etnikumhoz és nyelvhez kötése igen nagy óvatosságot igényel.
A nyelvészeti argumentumok és a pollenanalízis alapján vázolt Urál-vidéki őshazahipotézis akkor igazolható, ha azon a területen található egy olyan egységes régészeti kultúra, amely összhangba hozható az uráli populációval. Az urál-kámai neolit régészeti kultúra nagyjából fedi a nyelvészeti módszerrel meghatározott őshaza területét. Kimutatható, hogyan alakult ki belőle az a fésűs kerámia kultúra, amely a Kr.e. 3. évezredtől kezdve az Uráltól nyugat felé kezdett terjeszkedni és az időszámításunk kezdetéig eljutott a Baltikumig és benépesítette az észak-oroszországi tajga- és tundraövezetet. Ez a kultúra egy olyan díszítőtechnikáról kapta a nevét, amely egy fésűszerű tárggyal készített díszítést eredményezett, az agyagedényeken továbbá e népesség totemállatainak, a vízimadaraknak stilizált ábrázolása látható, ezért a finnugorokat képletesen a vízimadarak népének is szokták nevezni. Az ábrázolásoknak elsődlegesen tehát kultikus funkciójuk lehetett, ebből fejlődött az esztétikai, díszítő szerepük, végső soron pedig gyakorlatilag a kerámia alaposabb kiégetését szolgálták. A hiedelmek kutatásának, a kozmogóniának és mitológiának, a folklórnak és a néprajztudománynak is mint társtudományoknak ugyancsak fontos szerepe van az őstörténetkutatásban.
Az 1960-as évek magyarországi őstörténeti kutatások és viták eredményei alapján a kérdés nyugvópontra jutott. Az iskolai tankönyvekben ma is nagyjából ez az álláspont található.

1.6. Antropológia
Az embertani típusok vizsgálatára a 19. század közepétől gondoltak. A kutatók a finnugor ősnép antropológiai vonásait azonban nem tudták rekonstruálni, mivel az őshazában élő népesség keverék lehetett. Az 1980-as években a vércsoport-vizsgálatoktól várták a csodát. A nagy érdeklődéssel várt kutatások nem vezettek kézzel fogható eredményekre. A négy vércsoport az Rh-faktorokkal kombinálva arra derített fényt, hogy az emberek vére voltaképpen egyedi vonásokat mutat, a nagy számok statisztikájából pedig nem lehetett látványos áttörést elérni. Napjainkban a humángenetikai kutatásoktól várunk perdöntő eredményeket.



1.7. Kultúrtörténet
Középkori eredetmondáink a szkíta, majd a hun származást hirdették, igaz csak az Árpád-házi királyok, valamint a nemesség származását illetően, a jobbágyság és általában a köznép kimaradt a történetírás lapjairól. Különösen a székelység önazonosságtudatának kialakításában volt nagy szerepe a hun legendának. Később idegen mintára előkerült a bibliai származás gondolata: Noé fiai közül Sém (Szem), Hám (Kam) és Jáfet (Jafet) közül az európai népek Jafetre, és ennek fiaira, Gógra és Magógra vezették vissza eredetüket, de több más bibliai vonal is felmerült, sőt egyenesen Ádám és Éva édenkertje is az őshazajelölt helyek között szerepelt. Akár a dicső, nagy népek leszármazottaiként, akár a bibliai ős utódaiként a magyaroknak is helyük lett a világ népeinek, s főként Európa nemzeteinek a sorában. A nyelv eredetének felfogása tehát egyfajta értékítéletet jelentett bizonyos korokban.
Nem csoda, hogy a 18.-19. századi magyar nemesi közvélemény ezek után felháborodással fogadta Sajnovics közlését, amelynek jóvoltából Árpád népének letéteményesét olyan népekkel rokonították, amelyeknek nem volt sem múltja, sem jelene, de jövője sem kecsegtetett szép reményekkel. A finnugor rokonság iránti ellenszenv aztán később is meghatározott időszakokban, érzelmi vagy politikai felhangokkal meg-megújult. A 19. század végén Vámbéry támadása a finnugor rokonság ellen "ugor–török háború" néven vonult be a tudománytörténetbe. Vámbéry végül helyt adott Budenz érveinek, és elállt a török–magyar nyelvrokonság hirdetésétől. Manapság a nyugati, főként a tengerentúli magyar emigráció körében a sumér és szittya rokonság a legnépszerűbb, bár – főként a székely rovásírás kapcsán – a török, hun és avar származás kérdése is állandóan napirenden van a sajtóban és médiában. A két világháború között nagyrészt a fasizmus térhódításának hatására merült fel "a turáni gondolat", amely a közép-ázsiai népekkel való rokonságot hirdette, és egész kis hun–magyar–indiai őstörténetet kreált. A 20. század utolsó harmadában a dáko-román kontinuitás aztán ismét felerősítette a finnugor rokonság ellenes hangokat. Az érzelmi és sokszor politikai színezetű mozgalmak főként azokban az időszakokban erősödtek meg, amikor a magyarság önazonosságtudatában zavar és gyengeség mutatkozott. Lelke mélyén minden nép szeretne különbnek látszani szomszédjánál, a szolga uránál vagy a beosztott főnökénél. A finnugrisztikát hol Habsburg-propagandának kiáltották ki, mondván, hogy a német Budenzet azért ültették az osztrákok a magyarok nyakára, hogy a vesztett szabadságharc után a finnugor hipotézissel letörje a büszke magyarok öntudatát. Napjainkban pedig bolsevik találmánynak bélyegzik a finnugrisztikát, amelynek az volt a célja, hogy a vesztett világháborút követő szovjet megszállás és kommunista diktatúra után a magyaroknak és a Szovjetunió népeinek testvéri barátságát hirdesse és szentesítse.

2. Kétségek: megdőlt-e a finnugor nyelvrokonság?
A magyar nyelv finnugor eredetét ismét és ismét kétségbe vonják, s mi finnugristák nem mehetünk el szó nélkül nyelvünk finnugor eredetével szembeni, egyre fokozódó és szaporodó ellenséges nézetek mellett.
Kik azok, akik leginkább kételkednek a finnugor nyelvrokonságban? Mindenekelőtt azok, akik nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni a nyelvrokonság és a néprokonság közti alapvető különbséget; azok, akik nem látják be, hogy a nyelv (is) változik; továbbá azok, akik nem hiszik, hogy a nyelvészet is egy megtanulandó szakma: a legelvakultabb kételkedők nem rendelkeznek a nyelvészeti kutatásokhoz (is) szükséges legalapvetőbb, egzakt módszertani ismeretekkel sem. A kételkedők sorába tartoznak a) a sok idegen nyelvet ismerők, akik elhitetik magukkal, hogy kompetensek a kérdésben azon az alapon, hogy tudnak nyelveket; b) a külföldön, főleg a tengeren túl élő, nem humán értelmiségi magyarok (mérnökök, orvosok, fizikusok), és hatásukra már a hazaiak is politikai felhangokkal; c) művészek (szobrászok, építészek, művészettörténészek, zenészek) pedig érzelmi indíttatással; d) és sajnos újabban már a fentiek ösztönzésére történelem, sőt magyar szakos tanárok is. Az utóbbi csoport, a tanárok gárdája a legaggasztóbb, hiszen ők azok, akik az iskolai oktatásban a tankönyvektől eltérően félretájékoztatják a tanulókat, sőt a tekintélyelvű iskolában meg is követelhetik tőlük az "új, forradalmi" ismeretek elsajátítását. A média is vevő a szenzációs tanokra, és ami a rádióban vagy a tévében elhangzik, azt "illik komolyan venni".
A finnugor nyelvrokonság nem dőlt meg és nem is fog megdőlni, hiszen a fent felsorolt uráli/finnugor nyelvek mellett nincs másik olyan nyelv a világon, amelyből ki lehetne mutatni a magyarral közös alapszókincset és nyelvtani rendszert az összehasonlító módszer bizonyítási kritériumai szerint, ráadásul még tipológiai egyezések tekintetében is megfelelne. A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága tudományosan bizonyított tény, a magyar nyelv finnugor volta nem értékítélet, és nem is hit vagy meggyőződés vagy esetleg népszavazás kérdése, ráadásul – szerencsére – nem is ideológiai vagy politikai áramlatok függvénye! Ezzel összefüggésben fontosnak tartanám a tudománytörténeti műveltség fejlesztését és terjesztését az iskolában és a médiában.

3. A közelmúlt tudományos polémiái
A tudományoknak természetesen nem minden tézise örök érvényű, így a finnugrisztikában is vannak vitás kérdések, amelyek új érvek és módszerek segítségével új megvilágításba kerülnek. Az uráli alapnyelv szétválásának kronológiáját tekintve jelentős új eredményt hoztak a finn Jorma Koivulehto kutatásai (vö. összegyűjtött írásai: Koivulehto 1999). A másik vita az ún. családfa-modellről folyik, amely az uráli/finnugor nyelvek kialakulásának menetét és egymáshoz való viszonyát szemlélteti. A családfa-modellt már korábban is kritizálták, és megpróbálták bokorral vagy fésűvel helyettesíteni. A hullámmodell sem újkeletű a rokonsági viszonyok szemléltetésére.
Az e viták alapján kialakult őshazahipotézisek és kontaktuselméletek eredményei még korántsem kristályosodtak ki, így ezeket még túl korai volna az iskolai tananyagba beépíteni.
A millecentenárium Magyarországon is ismét reflektorfénybe állította az őstörténeti kérdéseket. A magyar tudósok zöme a hagyományos felfogás mellett érvelt és érvel.

4. Új távlatok és feladatok
Tudományszakunk szerencséjére fő kutatási tevékenységünk nem korlátozódott és nem is fog korlátozódni a dilettáns nézetekkel való vitákra. Egy biztos: új rokon nyelveket már nem fedezhetünk föl, régi, finnugor írásos dokumentumok fölbukkanása sem várható. A romantikus, hagyományos és a purista, csak leíró vagy összehasonlító nyelvészeti finnugrisztikán túl a szocio-ökológiai finnugrisztikával is számolni kell, amely pl. a finnugor nyelvek eltűnését és e népek asszimilációját vizsgálja, de feladatunknak kell kitűzni azt is, hogy a veszélyeztetett, a kihalás szélén élő vagy vegetáló kisebb finnugor népek tudatára ébredjenek anyanyelvük és kultúrájuk értékeinek, hogy nekik is szükségük, sőt joguk van arra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, művelhessék a tudományokat, intézhessék ügyeiket és gyakorolhassák vallásukat. A finnugrisztikának tágabb értelemben fel kell vállalnia ezt a jószándékú politikai szerepet is, és tanácsokkal, tapasztalatok átadásával egyengetni a kisebb finnugor népek útját emberi jogaik érvényesítéséhez.

A következőkben vázolom a lehetőségeket és teendőket a közeljövő finnugrisztikai kutatásaiban.

4.1. Fonotaxis és morfoszintaxis
A hagyományosnak számító hangtani és etimológiai szintézisek után még tovább kell kutatni a fonémakapcsolódás leíró és történeti aspektusait. A morfémakapcsolódások történeti vetületei jó eredményeket ígérnek a szóalakok formálódásának tisztázásában. Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch és az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (1995, főszerk. Benkő Loránd)) kijelölték az irányt az egyes rokon nyelvek etimológiai szótárainak összeállításához, így készül már a mordvin és a lapp etimológiai szótár, de szükség volna a permi nyelvek és a cseremisz szóanyag etimológiai szintéziseire is. Ezek olyan szakterületek, amelyekhez nem feltétlenül kell anyanyelvi kompetencia, ám annál nagyobb szakmai tudás szükséges. E tekintetben még a középnagyságú rokon nyelveink anyanyelvi kutatóihoz képest is jelentős előnnyel rendelkezünk.

4.2. Új nyelvészeti irányzatok (tipológia, univerzálékutatás, areális nyelvészet, valenciaelmélet, kognitív nyelvészet, konceptuális szemantika stb.) alkalmazása
A modern nyelvészeti irányzatok alkalmazása csak részben történt meg a finnugor nyelvek kutatásában. A magyar, finn és észt anyanyelvű kutatók e téren igen szép eredményeket értek el, és várható, hogy a közepes finnugor nyelvek kutatói is felzárkóznak az anyanyelvi kompetenciát igénylő munkához. Itt mindenképpen nemzetközi összefogásra lesz szükség. Az önálló államisággal nem rendelkező finnugor nyelveket szinte napjainkig csak úgy tanulhattuk, hogy a nyelvi adatok bizonyító anyagot szolgáltassanak a nyelvhasonlításhoz. Az oroszországi rokon népek elérhetősége ma már csak pénzkérdés. Az említett kresztomátiasorozat mellett már most égető szükség lenne modern, gyakorlati nyelvkönyvekre, amelyek révén, gyakorlati nyelvismeretekkel felvértezve utazhatna ki a gyűjtő nyelvészkutató a terepre. Örvendetes kezdeményezés az erza-mordvin és a votják nyelvkönyv. Legalább zürjén és cseremisz nyelvkönyvet is össze kellene állítani, de horribile dictu nem lenne baj, ha születnének vogul és osztják vagy akár szamojéd nyelvkönyvek is. Mindehhez természetesen fel kellene használni a kontrasztív nyelvészet eredményeit és ki kellene dolgozni a kontrasztív nyelvtanokat a magyar és a kisebb finnugor nyelvek viszonylatában. A szemantikai vizsgálatok terén, valamint a finnugor onomasztikai kutatásokban is ígéretes eredmények várhatók. Kívánatosnak tartom a nyelvtipológiai vizsgálatok megélénkülését, és a tudománytörténeti kérdések továbbgondolását is.
Nagy előrelépés lenne, ha folytatódna az ösztöndíjas és kutatócsere. Fontos lenne, hogy fiatal, különböző finnugor anyanyelvű kutatók és tanáraik hosszabb időt tölthetnének magyarországi egyetemeken, ahol megtanulnának magyarul, és a magyaron keresztül megismerkednének a kognitív nyelvészet, a konceptuális szemantika, a valenciaelmélet stb. alkalmazásával).

4.3. Számítógépes adatbázisok kialakítása
Korunk munkaeszköze, a szövegszerkesztő, a szkenner; a táblázatkezelő és az adatrendező programok alkalmazása már megkezdődött. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében az Uralisches Etymologisches Wörterbuch anyagának statisztikai feldolgozását elvégezték, a Széchenyi-terv keretében pedig megkezdődött a komplex uralisztikai adatbázis kialakítása is. Készülnek a morfológiai elemző programok a kisebb finnugor nyelvekre. Ennek a generációnak a feladata, hogy a latin mellékjeles és a cirill betűs szövegek egyaránt szkennelhetők és gépileg elemezhetők legyenek. A kutatók ezúton szinte korlátlan anyagmennyiséghez juthatnának, bővíthető alak- és tőtárak születnének, amelyeknek alapján fonémastatisztikai, fonotaktikai, lexikai, morfológiai, szintaktikai és képzőtanulmányok készülhetnének. Az adatbázisokat természetesen nem kellene könyvformában megjelentetni, hanem "csak" a kutatóhelyek gépi kompatibilitását kell kialakítani és az elektronikus hozzáférést kell biztosítani. Az oroszországi kisebb finnugor nyelvek kutatása szempontjából egy ilyen bővíthető adatbázis-rendszer hatalmas, szinte kiapadhatatlan forrást jelentene. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a számítógép nem módszer, hanem csak eszköz a tudományos munkában!

4.4. Terepmunka nemzetközi összefogással
A "hozott anyagon" kívül elengedhetetlen a helyszíni terepmunka is. A jelenlegi oroszországi körülmények között ez nem jár kisebb áldozatokkal, mint a 19.-20. század fordulóján. Bízzunk benne, hogy a nyelvrokonainkhoz történő kiutazás valamikor csak egyszerű rutinművelet lesz!

4.5. Az irodalmi nyelvek
Közismert tény, hogy a legtöbb oroszországi kisebb finnugor rokonunk az orosz többség szorításában vergődő minoritást képez. A jelenlegi körülmények ismeretében utópiának tűnik, hogy valamikor e kisebbségi nyelvek az orosz mellett második működő államnyelv rangjára emelkedjenek. Az erre való igény talán nyelvrokonaink értelmiségi rétegeiből is hiányzik, hiszen sokszor találkozunk olyan finnugor házaspárokkal, akiknek gyermekei egy szót sem tudnak anyanyelvükön, csakis oroszul beszélnek. Elég bizarrnak tűnhet az a szituáció, amelyben egy külföldi, aki mondjuk Magyarországon egy gyakorlati nyelvkönyvből megtanul erza-mordvinul, valamelyik szaranszki boltban ezen a nyelven kíván kommunikálni. Ez nemcsak a kisebbségi lét kiszolgáltatottságából és érzetéből származik, hanem egyszerű, praktikus oka van: nincs kiművelt irodalmi nyelv, amely alkalmas lenne – a hétköznapi társalgási szituációkon túl – szolgálni a közösséget az oktatás, a tudomány, az állam- és közigazgatás, valamint a jog terén. A nyugat-európai nemzeti nyelvek születésében jelentős szerepe volt a bibliafordításoknak, amely szükségessé tett mindenütt egyfajta nyelvújítási tevékenységet. Az első finnugor nyelvű evangéliumfordítások az 1820-as években készültek, ezeket követték a századforduló fordításrevíziói, valamint az evangéliumokhoz kapcsolódó újszövetségi részek fordításai vagy tartalmi kivonatai. A szovjet korszakban ezek a művek a tiltott könyvek listájára kerültek. Az 1990-es években finn és svéd kezdeményezésre megindult a munka, több oroszországi finnugor kolléga elárulta baráti beszélgetés közben, hogy benne van a fordítói gárdában. Ennek eredményeképpen született egy egységes, a gyermekek számára készített fordítás mind az ó-, mind az újszövetségi könyvekből az oroszországi finnugor nyelveken. A kis falvakban a gyerekek ma is finnugor anyanyelvüket sajátítják el először, tehát hozzájuk kell eljuttatni anyanyelvükön a bonyolult, nehezen felfogható bibliai szövegeket. Ehhez szívós és tudatos nyelvújító munkára van szüksége a fordítóknak, hiszen orosz terminológiával nem operálhatnak még ebben az életkorban. A finnek, észtek és mi magyarok már végigjártuk ezt a göröngyös utat, így tapasztalatainkat készek vagyunk átadni finnugor testvéreinknek. A nyelvészeti terminológia kidolgozása már megindult, és tervezzük a finnugor bibliafordítások, és ilyenformán az irodalmi nyelvek történetének kutatását is.
Tágabb értelemben ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy a kisebb finnugor népek irodalmának kutatását is az illető finnugor nyelven született szépirodalmi művek alapján célszerű folytatni.

4.6. Kiadványok és rendezvények
A publikációs lehetőségekre az utóbbi időkben nem lehet panasz, hiszen a tudományos munkák javarészének megjelentetésére meg lehet teremteni az anyagi feltételeket. A finnugrisztika szakfolyóirata, a Nyelvtudományi Közlemények ismét rendszeresen megjelenik, a debreceni és a szegedi egyetemek aktáit is évente publikálják. Az ELTE és a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola sorozatai imponáló tempóban látnak napvilágot, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is megindította finnugrisztikai sorozatát. Igen fontos lenne, ha a doktori értekezéseket sem az egyetemek vagy az Akadémia kézirattárának pora lepné. Fiatal kutatók szép számmal vannak, és várható, hogy számuk az évek során növekedni fog. Bátorításra, biztatásra, buzdításra és egy kis odafigyelésre lenne csak szükségük ahhoz, hogy ők szerepeljenek a (nemzetközi) konferenciákon, előadásaik megjelenjenek, majd a rendszeres kutatáshoz hozzászokva eredményeik legjavát nemzetközi publikációs fórumokon is közzétegyék.
A nemzetközi kutatás koordinálásában, az eredmények mérésében értékesnek bizonyultak az ötévenként megrendezett nemzetközi finnugor kongresszusok, amelyeken a nyelvészek mellett hagyományosan néprajzosok, folkloristák és népzenekutatók, irodalomtörténészek és fordítók, valamint történészek és régészek is részt vettek. 2005-ben Joskar-Olában, a cseremiszek köztársaságában (Mari El) rendezik a tizedik kongresszust. 2010-ben, amikor a rotáció elvét követve ismét Magyarországé lesz a rendezés joga és kötelezettsége, komoly erőfeszítésekbe fog kerülni a mozgalom megújítása. A kongresszusi elvek modernizálására mindenképpen szükség lesz, és ez már a fiatalabb generáció bölcs belátására hárul.

5. A magyar nyelv eredete a modern tudományok tükrében
5.1. Nyelvrokonság és néprokonság
Egy nép nyelvének története őstörténetének fontos és stabil része, de nem egésze. A finnugor eredetű magyar nyelv folyamatos megőrződését két és fél ezer éven át az tette lehetővé, "hogy az eredeti magyar etnikum mindig alapvetően töretlen folytonosságban élt, és ezt a nyelvet mindig számottevő mennyiségű, alapjaiban önálló történeti: gazdasági, kulturális, társadalmi létű népi tömegek vitték tovább" (vö. Benkő 1997: 167). Az a finnugor nyelvi forrás, amely a különváláskor és a vándorlások kezdetén néhány cseppel megindult, az idők folyamán patakká, majd széles folyóvá duzzadt, mígnem jelenlegi helyét elérve hatalmas tóvá szélesedett: Európa 15. legnagyobb nyelve. Ennek a folyamnak a forrásig való visszakövetése a magyar nép egy részének biztos történelmét jelenti. Futása közben e folyóba számos patak és más folyó torkollott, az idegen hatások azonban a nyelvtani szerkesztés tekintetében alapvetően nem változtatták meg nyelvünket; a változások legfeljebb a szókincsben jelentkeznek.
Az anyagi kultúra forrásainak kinyomozása bonyolultabb feladatot jelent. Új tárgyak, fogalmak befogadására a magyarság mindig nyitott lehetett. Ha egy nagyobb közösség befogad például egy fazekas családot, amely szép, új használati tárgyakat, díszítést honosít meg, a tárgyi környezet gyorsan megváltozik, ugyanakkor nyelvileg néhány tucat szón kívül más innováció nemigen történik. Ugyanígy közkedveltté válhat egy-egy mítosz vagy mesemotívum, egy-egy szép melódia is szájról szájra vándorol, de a nyelv kevéssé érzi meg e változásokat. A régészeti leletek retrospektív vizsgálata alapján hasonlóképpen elég messzire mehetünk vissza a magyarság történelmében. A szellemi kultúra kialakulásának felderítése viszont körülményesebb. Egy-egy nagyobb közösséggel való kapcsolatok kétségkívül más irányba viszik a magyarság történelmének szálait. Az eredeti neolit finnugor kultúra már az ugor korban átváltozott nomád lótartássá, majd nomád állattartó, végül letelepült földművelő életmóddá. Az animisztikus finnugor hiedelemvilágból sem maradt semmi, helyébe léptek a táltosok, majd a honfoglalás után a nyugati kereszténység teljesen kiszorította és elhomályosította az ún. ősvallás nyomait is. Finnugor dallamokat nem is sikerült rekonstruálni, a legrégibb pentaton és kvintváltó dallamkincsünk is legfeljebb a vándorlások utolsó fázisából való. A népszokások kutatása természetesen igen fontos terület, ám a paprikáscsirke receptjéből, a szőlőlugasok futtatásából, a búboskemencék formáiból messzemenő őstörténeti következtetések nem vonhatók le. Ezekből a magyar nyelvnek japán, ujgur stb. nyelvrokonságára semmiképpen nem lehet következtetni. A nyelvrokonságot nem szabad összemosni a népek, anyagi és szellemi kultúraformák rokonságával. A nyelv változásai lassabbak, több generáció életében lassan és fokozatosan mennek végbe. Nem lenne életképes az a közösség, amelyben a nagyszülő nem értené meg unokáját és fordítva.

5.2. Humángenetika
Az emberi gének ezzel szemben keverednek. Egy-egy idegen ember génjei egycsapásra megváltoztathatják egy család utódainak genomját. Az emberek és populációk genetikai rokonsága nem azonos a nyelvek genetikai összefüggéseivel. Az előbbi a néprokonság, az utóbbi a nyelvrokonság. A gyerekek vagy az egyik, vagy a másik nyelvet, esetleg mindkettőt elsajátítják, huzamosan keveréknyelv azonban nem jön létre. Korunk tudománya, a humángenetika egy nép őstörténetének sok megválaszolatlan kérdésére adhat választ, legalábbis ezt reméljük. Az anyai ágon öröklődő mitochondriális DNS alapján kimutathatók a genetikai összefüggések.
A humángenetikai DNS-vizsgálatokkal szemben nagy az elvárás. A jelenlegi genetikai kutatások kitűnően alkalmazhatók az apasági vizsgálatban, a kriminalisztikában, sőt sikerült megtalálni az ötztali jégkorszaki múmia egyenesági leszármazottját is Angliában. Sok és megbízható anyagra lesz szüksége a kutatóknak ahhoz, hogy nagyobb populációk rokonságát is kimutassák. A kapott eredményeket a nyelvészeknek tovább kell elemezniük és értelmezniük, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a génekből nyelvi hovatartozásra nem lehet következtetni. A gének legfeljebb az egyedek azon képességét garantálják, hogy az egyetemes emberi logikai és kommunikációs rendszert, amit nyelvnek nevezünk, el tudják sajátítani. Azt, hogy melyik nyelvet vagy nyelveket sajátítja el egy gyermek, már nem örökítik, ez már az egyén szociális környezetének a függvénye.

5.3. A nyelvrokonság és a számítógép
Az egyes nyelvek egymáshoz való viszonyát már számítógépes algoritmusokkal is megkísérelték bizonyítani. A számítástechnika egzaktságához nem férhet kétség, csakhogy minden attól függ, mit táplálunk be a gépbe és mire vagyunk kíváncsiak. Az egzaktság ellenére nagy a csúsztatás lehetősége. Félő, hogy olyan típusú eredmények jönnek majd ki, mint bizonyos Biblia-vizsgálatokból...

5.4. A globális kor kihívásai egy nemzeti tudománynak
Manapság a tudomány művelésére, a tudományágak zömére a globális kérdések felvetése és az interdiszciplinaritás mint a kérdésekre adandó válaszok keresésének útja jellemző. Ez áll a finnugrisztikára is. Ilyen kérdések az uráli nyelvcsalád felbomlása és a leánynyelvek fejlődésének útjai. Ezekből a világ nyelveinek általános fejlődési tendenciáira vonhatók le tanulságok. E kérdéskör szerves folytatásának kínálkozik a magyar nyelv kialakulása és fejlődése. A magyar nyelv közel háromezer éves önálló fejlődéstörténetével az Európában jelenleg beszélt nyelvek között az egyik legősibb nyelvnek tekinthető, amely amellett, hogy finnugor voltában megtartotta ősi szerkezetét, plasztikusan igazodott a mindenkori kommunikáció támasztotta szükségletekhez. A nyelvújítás, nyelvtervezés és -fejlesztés kérdéseiben a magyar (finn és észt) nyelvújítás tapasztalatait felajánlhatjuk az oroszországi kis finnugor népek irodalmi és nemzeti nyelveinek kialakításához, hiszen az Európai Unió egyik fontos feladata a kis lélekszámú népek és kultúrájuk megőrzése. A globalizációnak és integrációnak emellett nyelvészeti, kultúrantropológiai, sőt aktuálpolitikai vonatkozásai is lehetnek. A nyelvi technológiák alkalmazása, az informatika külön kihívást jelent a finnugrisztikának. E téren is vannak teendőink és kötelezettségeink.
Egyetlen fizikai vagy csillagászati probléma sincs predesztinálva arra, hogy éppen egy magyarországi kutató oldja meg. Ugyanakkor egy finnugrisztikai kérdés vizsgálata magától értetődően magyar (vagy más finnugor anyanyelvű) kutatóra vár, hiszen számunkra adott a tudományos apparátus, amely ezeket a kutatásokat lehetővé, s ezzel kötelességünkké teszi. A finnugor népek képviselői a magyarokra mindig külön figyeltek, de ritkán nézhettek föl ránk. A mi nemzeti tudományunk és a tágan értelmezett finnugrisztikánk eredményei ma is tiszteletnek örvendenek náluk. Ezt hatékonyan meg kellene őriznünk.

6. Összegzés
Előadásomat annak tudatában állítottam össze, hogy a finnugrisztika komplex diszciplína, és legbiztosabb pillére a nyelv. Mi magyarok a magyart tartjuk anyanyelvünknek, tehát finnugor nyelven beszélünk, ez egyúttal a Magyar Köztársaság hivatalos, nemzeti nyelve. A magyarság történetének egyik biztos szála, amely a nyelv finnugor (uráli) eredetének vizsgálatával vezet vissza a legtávolabbi múltba. A nyelvrokonság azonban nem azonos a néprokonsággal, a nyelv története tehát nem azonos a nép történetével. A nyelvészeti kutatás mellett a társtudományok kutatóinak figyelmet kell fordítaniuk még az anyagi kultúra (régészet, néprajz) és a szellemi kultúra (folklór, mitológia, zene stb.) kialakulásának mozzanataira, és nem utolsó sorban a biológiai előzmények kutatására, így figyelembe kell vennünk és nyelvészetileg értelmeznünk kell a humángenetika eredményeit is.
Bár a visszapillantó tükör torz és kusza képet mutat, nem kell megijednünk attól, hogy a teljes valóság talán sohasem ismerhető meg tisztán. Optimistán kell előre tekintenünk, mert nincs szégyellnivalónk. "Halszagú" finnugor rokonaink egy része (finnek, lappok) már csaknem egy évtizede tagjai az EU-nak, és várnak bennünket is, hogy lobbit alkothassanak velünk az indoeurópai népek tengerében. Nem kell tehát attól félnünk, hogy keleti származásunk miatt leszünk az Unióban másodrangú állampolgárok. Nem a múltunk meghamisításával vagy megmásításával kell megszépítenünk származásunkat. Nem érdemes önazonossági tudatunkat mesevilágba andalítani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy finnugor nyelvünk két és félezer éve átsegítette őseinket a vándorlások rögös útjain, és talán ez az egyetlen és legősibb örökségünk, amely híven mutatja, kik voltunk, kikkel találkoztunk az úton, mit tanultunk az idegenektől. Inkább csodálkozzunk azon, hogy anyanyelvünk fennmaradt a Kárpát-medencében is, nyilván azért, mert életképes, használható kommunikációs eszköznek bizonyult minden időben, és mindig képes volt megújulva felnőni legfőbb feladataihoz. A mostoha történelmi körülmények között is megmaradhattunk magyar anyanyelvűnek, és nem jutottunk az egyesek által irigyelt "dicsőbb" népek (szkíták, szarmaták, hunok és avarok stb.) sorsára, akik korábban ugyanitt szinte nyomtalanul elenyésztek. Magyar nyelvünk fenntartása nélkül ma már talán azt sem tudnák Európa népei, ki is volt és hogyan is nevezte magát a nyugati forrásokban fel-felbukkanó és a hunokkal azonosított hungarus nép.
A tudomány képviselőinek – és itt nemcsak a nyelvészekre gondolok – kiemelkedően fontos szerepük van abban, hogy segítsenek a megismerésben, az előítéletek lebontásában, s ezáltal megakadályozzák, hogy a tudományt ideológiák, hamis tudatok alátámasztására lehessen fölhasználni. (Vö. Pusztay 1995: 51.)
A valódi nemzeti öntudat ma már sehol sem működik valódi nemzeti tudományok nélkül, amelyeknek eredményeit a társadalom tudomására kell hozni. Mi sokszor tanulhattunk volna a rokon népektől. Finn és észt vonatkozásban ma ismét ez a helyzet, mert nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek a társadalmak éppen nemzeti tudományaik fejlesztése, a közművelődéssel történő összekapcsolása révén őrizhették meg vagy vívhatták ki szabadságukat. E népekkel való rokonságunkat nem szégyellnünk, hanem fokozottan ápolnunk kell!
A finnugor kutatásokban főleg a finnek és a magyarok nemes versenyt folytattak a kezdetek óta. A terepmunkában sajnos – a kezdeti sikerek után – alulmaradtunk, hiszen a finn kutatók mint a cári Oroszország alattvalói könnyebben eljutottak a kisebb finnugor népek lakóhelyére. Később, amikor kedvezményezettek lehettünk volna, sajnos a Szovjetunióval sem sikerült olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek keretében a szakembereink eljuthattak volna a rokon népekhez. A 90-es évek nyitása révén sikerült megszervezni néhány kutatóutat, ám megfelelő állami támogatás híján a pénzforrásaink elapadtak. Szűkebb szakmánk nincs kedvezményezett helyzetben, s ez táptalajt ad a tudománytalan nézetek terjedésének. Remélem, hogy szakmánknak sikerül kilábalnia hazai marginális helyzetéből. A finnugrisztika marginális helyzetének megszüntetéséhez tudatosítani kell, hogy ez nem csupán a finnugor rokon nyelvekkel és népekkel foglalkozó tudományág, hanem szűkebb értelemben része az egyetemes nyelvtudománynak, tágabb értelemben pedig a modern kulturális antropológiai tudományoknak.
A közeljövő feladata lesz a régmúlt hagyatékát előítéletek nélkül ismét részekre bontani, elemezni, értékelni, átértékelni, s ennek alapján komplex módon, ismét több tudományág összehangolt tevékenységével új szintézist teremteni...

Irodalom:
Benkő Loránd 1997: A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai és ami ezekből következik. In: Kovács László és Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. 163–176.
Carpelan, Christian et al. (ed.) 2001: Early Contacts between Uralic and Indo-European: Linguistic and Archeological Considerations. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 242, Suomalais-Ugrilainen Seura, Helsinki.
Domokos Péter 1998: Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. 2., átdolgozott kiadás. Universitas Kiadó, Budapest.
Hajdú Péter 1966: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.
Hajdú Péter 1981: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó, Budapest.
Honti, László 1995: Zur Morphotaktik und Morphosyntax der uralischen/finnisch-ugrischen Grundsprache. CIFU–8/I. H. Leskinen (ed.), Moderatores, Jyväskylä. 53–82.
Honti László 2000: az uráli/finnugor "ősnyelv"-ről. Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. Budapest.
Janhunen, Juha 1999: Euraasian alkukodit. In: Pohjan poluilla: Suomalaisten juuret nykytutkimuksen mukaan. P. Fogelberg (ed.): Bidrag till kännedom av Finlands natur och folk 153. Helsinki, 27–36.
Joki, Aulis J. 1970: Az etimológiai kutatás mai helyzete. Magyar Nyelv 66: 4–12.
Kiss Lajos 1976: Az etimológiai kutatások újabb fejlődése külföldön. Nyelvtudományi Értekezések 89. Akadémiai Kiadó, Budapest. 27–47.
Koivulehto, Jorma 1999: Verba mutuata. Quae vestigia antiquissimi cum Germanis aliisque Indo-Europaeis contactus in linguis Fennicis reliquerint (ed. Klaas Ph. Ruppel). Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 237. Finnisch-Ugrische Gesellschaft, Helsinki.
Laakso, Johanna–Grünthal, Riho 2001: A finnországi finnugrisztika helyzete és jövője. (Vitaindító. 2001. márc. 15.) Helsinki.
Nemeskürty István 2002: Mi történt velünk? Szabad Tér, Budapest.
Pusztay János 1977: Az "ugor–török háború" után. Magvető Kiadó, Budapest.
Pusztay János 1995: Nyelvrokonság és nemzeti tudat. Dissertationes Savarienses. Savaria University Press, Szombathely.
Rédei Károly 1998: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. In: Magyar Őstörténeti Könyvtár II. Balassi Kiadó, Budapest.
Róna-Tas András 1978: A nyelvrokonság. Gondolat, Budapest.
Veres, Péter 1996: The ethnogenesis of the Hungarian people. Problems of ecologic adaptation and cultural change. Occasional Papers of Anthropology 5. Budapest.


* Köszönetet illeti mindazokat a kollégákat, akik írásos megjegyzéseikkel, tanácsaikkal, kritikáikkal segítették jelen előadásom megformálását (Bakró-Nagy Marianne, Berta Árpád, Csúcs Sándor, Fejes László, Havas Ferenc, Makkay János, Maticsák Sándor, Pusztay János, Róna-Tas András, Voigt Vilmos), továbbá a 2003 januárjában tartott piliscsabai finnugor szeminárium összes résztvevőjét.





_________________
csszl41

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 22:00   
Hálás köszönet az értékes forrásmunkák közvetítéséért!
Szeretettel
Sz. Elemér

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-24 19:03   
Őstörténeti konferencia: A magyarság és a Kelet
Simon Péter: Ősi magyar nyomok Észak-amerikai indián földön

Academic Conference: Hungarians and the Orient
Simon Péter: Ancient Hungarian Trails on North American Indian Land
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 16:04   
A magyarság eredetéröl

XI.

Az új hazában töltött hét évtized alatt különben is mélyreható belsö változáson ment át a magyarság. A nagyfokú természetes szaporodás ellenére a lakatlan terület igen nagy volt. Ezért a föld müvelésére a kalandozások folyamán nagyon sok foglyot telepítettek le, akik nyugati hazájukból a kereszténységet és egy más kultúrkört hoztak magukkal. A fogolyként behurcolt és vásárolt szolganépen kívül a Tisza vidékére még Taksony alatt sok bolgár és besenyö is telepedett be. A besenyöket az orosz hatalom térfoglalása kényszerítette arra, hogy törzsükröl leszakadjanak. A mohamedán bolgárok (izmaeliták) kereskedök voltak. 960 táján már zsidókról is van tudomásunk. A magyarság a honfoglalás elött frank vagy bolgár államszervezetben élt szláv szolgáitól és a külföldröl hozott vagy vásárolt foglyaiktól egész sereg új fogalmat ismert meg. Az új fogalmakat azok nyelvén nevezte s így tárgyi ismeretgazdagodása mellett viszonylag jelentös szláv, német s más idegen szókinccsel is gazdagodott. Ezek az új szavak nem egyszer a rég használtat is kiszorították. Ez azonban nem jelentett lényegesebb müvelödésátalakító hatást. Jelentösége föleg abban volt, hogy közvetítette a nyugati intézmények megismerését. Az itt talált pannóniai szlovének még a keresztény hit terjesztésében is szerepet vihettek. Érdemes megemlíteni, hogy az egyházi és vallási kölcsönszavakból azt látjuk, hogy a külsöségek jelölésére több bolgár-szláv szó jött nyelvünkbe, míg a belsö hitélettel és egyházi szervezettel kapcsolatos szavakat nagyrészt a pannóniai szlovénektöl vettük. Természetesen emellett a régi pogány fogalmak jelölésére szolgáló szavak is megmaradtak s a különbözö nemzetiségü térítök pedig különbözö nyelvböl (német, olasz, cseh) gazdagították meg szókincsünket.
Amikor Géza uralomra lépett, egyes törzsek már erösen függetlenítették magukat. B u l c s u horka már elöbb a dunántúli törzseket (Lél és Botond népét) a maga érdekkörébe vonta. A g y u l á k pedig görög összeköttetésekre támaszkodva függetlenítették magukat s terjesztették ki hatalmukat a Tisza-Körös-Maros-vidéki törzsek fölé. Gézának szükségszerüen szembe kellett kerülnie a függetlenségre és fejedelmi hatalomra törekvö vetélytársakkal. Mindenekelött bejelentette megtérési szándékát a német fejedelemnek s 972 elején meg is jelent hazánkban az elsö nyugati térítö, Szent W o l f g a n g, akit nem sokkal utóbb a nagy terveket szövö, álmait oklevélhamisításokkal is megvalósítani akaró P i l i g r i m, passaui püspök váltott fel. Piligrim érseki rangra akart emelkedni s az alapítandó magyar püspökségek feletti joghatóságot akarta megszerezni. Ö keresztelte meg Gézát s annak 969-ben született ötéves fiát, V a j k-ot (vagy Bajk-ot), aki a keresztségben az I s t v á n nevet nyerte. A dunántúli magyarság keresztény hajlandósága miatt az elsö nyugati térítö akció szép sikerekkel járt, bár el kell ismernünk, hogy a hit a fejedelmi családban sem tudott mély gyökereket verni s maga Géza is amellett pogány szokásoknak hódolt, mint azt cseh és lengyel kortársai is tették. De Piligrim akciójának megszünése után a fiatal kereszténység erösen telítödött pogány elemekkel.
Politikai elörelátás vezette Gézát családi összeköttetései kiépítésében is. Feleségül vette ugyanis a majdnem fejedelmi jogokat gyakorló gyula leányát, S a r o l t-ot. Leányát a kabarok élén álló Aba-nemzetségbeli Sámuelhez adta. Igy megnyerte ezeknek a törzseknek a támogatását. Söt bizonyos jelekböl a Lél családjával való rokonságra is következtethetünk. 987 táján egyik lányát a lengyel fejedelem fiához, a késöbbi Vitéz Boleszlávhoz adta nöül. Vagy leányát, vagy rokonát vette feleségül 980 táján Sámuel bolgár cár fia, Gábor Radomir. Öccsének, Mihálynak fiai szlávos nevüek voltak s így azt gyanítjuk, hogy egyik szomszédos szláv fejedelem leányát vette nöül. A rokoni kapcsolatoknak ismerete azért fontos, mert ez szab irányt a fiatal magyar királyság külpolitikájának közel két évszázadra.
A legmesszebbmenö jelentöségü lépés az volt, hogy fiának és utódjának, Istvánnak, II. Henrik bajor herceg leányát, G i z e l l á t, nyerte nöül (996). Ez volt Géza következetes békepolitikájának legnagyobb sikere. Attól lehetett eddig tartani, hogy a Karoling- (frank) hagyományok örököseként fellépö német-római császár és a Pannónia felett korábban hübérúri hatalmat gyakorló bajor herceg nem fog lemondani régi keleti tartományainak visszaszerzéséröl. Ez a házasság igen jelentös húzás volt ezzel az igénnyel szemben.
István házasságát nyomon követte az elsö magyar bencés kolostornak, a pannonhalminak megalapítása. Szent A d a l b e r t (Gellért) már elöbb felvette a térítés elejtett fonalát. Géza Esztergomba áttett székhelyén számos német és olasz lovaggal vette körül magát s így a kereszténység terjedésével egyidejüleg nemcsak fontos külföldi összeköttetéseket szerzett, hanem a behívott idegen elökelöségekkel alapját vetette meg több nagy szerepet játszó, számára megbízható magyarrá lett családnak is.
997-ben húnyt el Géza, aki típusa a pogányból keresztényre tért, szervezö fejedelemnek. Helyreállította a fejedelmi tekintélyt s ezzel a nemzet egységét. Azok a népek, akik a Balkán vagy Elö-Ázsia kultúrájába kapcsolódtak, vagy elvesztették nyelvüket és népi egyéniségüket, mint az elszlávosodott bolgárok, kazárok és tatár törzsek és az eloláhosodott kun-besenyö töredékek, vagy teljesen elcsenevészesedtek, mint a volgai bolgárok és az Ázsiába visszaszorult törökök. Géza a sorsdöntö órában a nyugati kultúrkörbe való kapcsolódás mellett döntött s így a magyar megörizhette nyelvét, népi egyéniségét s kifejthette a benne rejlett államalkotó készséget. Géza Árpád nyugati politikájának korszerü és nagyvonalú folytatója volt.
Halála után drámai gyorsasággal peregtek le azok az események, amelyek a törzsszövetségi rendszer bukását befejezték. A központi hatalom összeütközése a törzsivel már Géza politikája következtében megért a kirobbanásra. Elsönek K o p p á n y somogyi vezér - István rokona - lázadt fel István ellen. István gyözött, Koppány elesett. Birtokait István kiválóbb vitézei s a pannonhalmi bencés kolostor kapták meg. Utóbb a tiszántúli területek birtoklásáért kellett Istvánnak megküzdenie Gyulával és Ajtonnyal. De már elöbb, 1000-ben, koronát nyervén Rómától, megkoronáztatott s ezzel a ténnyel m e g a l a k u l t a k e r e s z t é n y m a g y a r k i r á l y s á g s megszünt a törzsszövetségi szervezet. A nemzetségek elvesztették politikai jelentöségüket s csak mint gazdasági tényezöknek maradt még szerepük. István pedig hozzáfogott, hogy nyugati mintára megszervezze fiatal királyságát.

..........................................

Ezzel befejezem a magyarság östörténetének közlését, amit a következö forrásból merítettem:
Asztalos Miklós és Pethö Sándor "A magyar nemzet története ösidöktöl-napjainkig"
Második kiadás.
Kiadja a Dante Könyvkiadó, Budapest, 1932

.........................................

A további elmélyülést és a magyarság történetének folytatását szolgálja Benedek Elek kétkötetes nagy müve: "A magyar történelem nagy alakjai".
A mü eredetiben 1905-ben látott napvilágot, s utánnyomatként (csak a borítólapok váltak modernebbé)2003-ban jelent meg a Black & White Könyvkereskedés Kft gondozásában. A mü eredeti címe sem változott meg: "A magyar történelem nagy alakjai".
Benedek Elek a következöket irja bevezetöül:
AZ OLVASÓNAK

E könyvemet elsösorban hazám ifjúságának szántam, de hiszem, hogy kedves olvasmánya lesz ez a nagyközönségnek is. Irás közben különös gondom volt arra, hogy a népiskolai müveltségü ember is minden sorát megértse annak, amit írok, s élvezettel és haszonnal olvassa a nagyobb müveltségü ember is. Talán sok ember neve fog hiányozni e könyvböl, kiket nagynak képzel az olvasó, de bizonyára kevés olyan, aki hazájának, nemzetének, az egész emberiségnek tett szolgálataival, példaszerü, elmét és szívet termékenyítö élete folyásával, cselekedeteivel valóban kiérdemelte a nagy nevet. A lángész, a nagy tehetség egymagában nem állítható példaképül az ifjúság elé: aki Istentöl nyert tehetségét nem használta hazájának, embertársainak javára; akinek cselekedetei nyomán romlás, pusztulás fakadt; akinek élete folyása a közerkölcsöket megmételyezte - e könyvben helyet nem találhat.
Ebben a könyvben a nagyság legföbb mértéke a belsö, lelki érték. Aki embernek igazi ember; hazafinak igazi hazafi volt; aki tudott hevülni nemes eszményekért; igaz lélekkel, ereje, tehetsége legjavával haladt a legföbb cél felé, mely nem lehet más: e hazának üdve, boldogsága; aki e hazáért élt, dolgozott, nagyokat cselekedett szóval, tollal, karddal, vésövel, ecsettel, s ha világi hatalom volt a kezében, e hatalommal a nép javát munkálta mindig hely illeti a nagy magyarok Pantheonjában. Ám e nagyok életének rajzában a szerényebb tehetségü, kisebb munkakörben dolgozó hazafiak nagy seregével is találkozik az olvasó, azokkal, akik a maguk tehetségének mértéke szerint becsületes lélekkel munkáltak a haza üdvén: nemde, illö, hogy nevük, emlékük a nagyok, a legnagyobbaké mellett, a jelen s a jövendö nemzedékek lelkében megmaradjon?
Nemesen élni, okosan cselekedni, s ha kell, bátran meghalni a hazáért: erre tanít a nagy magyarok élete. Ez elmét termékenyítö, szívet nemesítö, nagy elhatározásokra, nagy cselekedetekre serkentö tanulság okáért írtam e könyvemet. Dicséret, dicsöség Istennek, ki megsegélt engem, hogy átadhattam hazám ifjúságának a magyar nép ezeréves meseköltését; megírhattam e nép múltját s jelen életét; megírhattam hazám történetét, most pedig e haza nagyjainak életét.
Ünnepi érzéssel bocsátom útjára könyvemet: fogadjátok szeretettel, olvassátok figyelemmel.
Budapesten, 1905. november havában
Benedek Elek

[I. Kötet: Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Negyedik Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás király, Werböczy István, Zrínyi Miklós a szigetvári hös, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassa Bálint, Báthory István, Bocskay István, Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Szenci Molnár Albert, Apáczai Csere János, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Zágoni Mikes Kelemen, Bessenyei György, Révai Miklós, Kazinczy Ferenc, Gvadányi József.

II. Kötet: Csokonai Vizéz Mihály, Kisfaludy Sándor, Körösi Csoma Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Katona József, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Fáy András, Vörösmarty Mihály, Bolyay Farkas, Jósika Miklós Báró, Batthyányi Lajos Gróf, Kemény Zsigmond Báró, Toldy Ferenc, Horváth Mihály, Eötvös József Báró, Arany János.]




 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-28 19:56   
A magyarság eredetéröl

X.

Egy kialakulóban levö nemzetnek önmagával szemben nem lehet nagyobb feladata, mint összegyüjteni és magáévá hasonítani azokat a vérségi és kulturális hatásokat, ösztönzéseket, amelyeknek éppúgy szüntelenül ki van téve, miként a kisded az újabb és újabb tapasztalatoknak, benyomásoknak. Kétségtelen, hogy az a számos vérségi és kulturális hatás, amelyet östörténete folyamata alatt a magyarság igen értékesen magáévá hasonított, akkori történeti feladatának, az önálló nemzeti életre való testi és szellemi felkészülésnek maradéktalan, becsületes teljesítése volt.
Az önálló nemzeti élet azonban lényegesen más feladatokat szab meg; miként egészen más a hivatásköre a gondtalan ifjúnak és a komoly felnöttnek is. Az új hazában végleges célzattal letelepedett magyarság, bár mind a letelepedés végrehajtásában, mind az azutáni hadviseléseiben céltudatosan járt el, nem ismerte fel rögtön azt a most már megváltozott feladatkört, amelyet a fennmaradás igénylése esetén vállalnia kellett. A rengeteg külföldi kalandozásnak bár volt kétségtelenül hasznos politikai következménye is, az végeredményben még a nomád állam szempontjából volt szükségszerü. A magyarság letelepedett ugyan, de azért a nomád népek életmódját élte tovább. Hogy mennyire így van ez, azonnal szembeötlik, ha megfigyeljük a kalandozásokban, külföldi hadviselésekben szerepelt törzseket. Lehetetlen fel nem ismernünk, hogy bár a kalandozások irányát és mértékét bizonyos külpolitikai és katonai célszerüségek -ahogy az elöbb látható volt - idönként máskép szabták meg, azért még nem nemzeti érdekek irányították e változások felismerését, hanem törzsi szempontok. Igy, mint azt a kalandozások részletezése elött már láttuk, a nemzetet jelentö törzsszövetségben a törzsek közti kötelék lényegesen lazult s ezzel a nemzet önmagával szemben fennálló legelsö kötelessége, az egység megörzése, szem elöl veszett.
Az itáliai hadjáratok a H o r k a-törzs itáliai kapcsolatai mellett bizonyítanak; a többi törzs itáliai szereplése mellett a törzs vezetö szerepe el nem vitatható.
A bajor és német hadjáratokban elöbb a L é l-törzs, majd a Lél- és a H o r k a-törzs játszott irányító szerepet.
A balkáni hadjáratok a H o r k a-, B o t o n d- és G y u l a-törzsek érdekkörébe estek.
Mindebböl az látszik, hogy egyes törzsek határmenti elhelyezkedésüknek megfelelö irányban önálló külpolitikai tevékenységet folytattak. Ebböl következik, hogy nemcsak a vagyoni egyensúly változott meg az egyes törzsek között, hanem a politikai egyensúly is. Egyes hadnagyok erösebb befolyásra tettek szert, egyes törzsek aránytalanul súlyosabb véráldozatokat hoztak. Ez az egyensúlyfelbomlás végzetes következménnyel járhatott volna, ha a fejedelmi törzs is részt vesz a határmenti törzsek korlátot nem ismerö vérpazarlásában. Feltünö azonban, hogy a fejedelmi Magyar-törzs szerepe mennyire háttérbe szorult a többi, említett törzsekével szemben. Ezt a háttérbeszorulást nem lehet kizárólag azzal megmagyarázni, hogy a fejedelem hatalmának hanyatlásával a törzse is háttérbe szorult. Elfogadhatóbb magyarázat rejlik a fejedelmi törzs elhelyezkedésében: hogy nem a határon, hanem az ország közepén foglalt helyet. A külsö helyzet a katonai vezetöszerepet természetszerüleg a fejedelmi törzsröl a határmenti törzsekre vitte át. Azonban, mikor ezek a törzsek megtizedelten tértek szálláshelyeikre vissza, üresen maradt szálláshelyeikre a békésen gyarapodó fejedelmi törzs terjesztette ki hatalmát. Igy az ötvenes évektöl kezdve a hatalmi túlsúly ismét a központban elhelyezkedett Magyar-törzsre szállt vissza s az a kellö idöpontban elvégezhette a törzsek önállóságának letörését s véglegesen egy nemzettestté kényszeríthette a még keleties hajlandóságú törzseket. Végzetszerü felsöbb gondoskodást kell látnunk abban, hogy a fejedelmi törzs ideig-óráig tartó háttérbeszorulása végül is erögyüjtésre adott alkalmat s így a nemzet magját alkotó Magyar-törzs a honfoglalásban vitt vezetöszerepe után alig egy évszázaddal az államalapító szerepét is betölthette. Ez a törzs elöször a Duna-medencébe vezette a körülötte kijegecesedett(kikristályozódott) törzsszövetséget s azután bevezette azt az európai államrendszerbe.
A törzsek önálló színezetü külpolitikájának a kegyelemdöfést az a hatalmi eltolódás adta meg, amely 970-es években a határokra erös ellenfelet állított. Erre az idöre esik O s t m a r k n a k v i s s z a á l l í t á s a és a b i z á n c i g ö r ö g c s á s z á r s á g n a k e r ö t e l j e s ú j j á é l e d é s e s ezzel úgy nyugaton, mint délen kilátása is elveszett a sikerrel kecsegtetö vállalkozásoknak. Ezzel egyidejüleg végre G é z a személyében ismét kiemelkedö egyéniség veszi át a fejedelmi hatalmat. Géza Árpádnak dédunokája volt. Az ö elévülhetetlen érdeme, hogy felismerte az eröviszonyok változását s belátta, hogy a nemzetet b é k é s e s z k ö z ö k k e l kell a nyugathoz kapcsolni.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 16:44   
2004-06-27 13:44, Dr. Szász Elemér:
-
Nagyon szépen köszönöm az alábbi értékes információt. Természetesen mind a magyarság eredetérõl és a zenei vonatkozású ugyancsak kincset érõ ismereteket is.
További szép vasárnapot!
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 13:44   
Melindának:

Köszönöm a Domokos Pál Péterröl szóló anyagot. Sok ismerös dologra találtam, hiszen ö, mint keresztapa, nagyon közel állt a mi családunkhoz.
Édesapámmal közösen nagyon sokat tettek a nép zenéjének felkutatásában és megörzésében. Ismeretségük 1923-24 re nyúlik vissza, amikor Édesapám Gyergyóalfaluban kántortanító volt. Közösen szervezték meg (1928) az "Ezer Székely Leány" énekes találkozó-sorozatot, amely a Csíksomlyói Rendház területén évente került megrendezésre. Ezeken a kórus hangversenyeken a népviseletbe öltözött leánykórusok magyarul énekelve bizonyitották hitüket és magyarságukat a román rendszerváltozás kezdeti éveiben.
Domokos Pál Péter és családja 1944 öszén menekült Romániából, a mi családunk 1945 februárjában tette meg ugyanazt. Nyugodtan lehet mondani, hogy sorstársi kapcsolatok füzték össze családjainkat.

Szeretettel: Sz. Elemér

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 23:02   
2004-06-26 19:44, Dr. Szász Elemér:
-
Köszönöm az üzenetet. A moldvai magyarság a csángó-kutatás alapmûveként emlegetik a könyvet. A nép azon emlékezetét jegyezte le, amely szerint a magyarság és a falu eredete jóval korábbi. Egyesek szerint a törökös háborúk idejéből, mások szerint még Szent László idejéből valók. A könyv tartalmazza az 1930. évi népszámlálás adatait. Ezek szerint lakóinak száma 847 fő, közülük 837 fő a magyar és 843 fő a római katolikus vallású...
Az Európai Utasban Cservenka Judit «...ÉDES HAZÁMNAK AKARTAM SZOLGÁLNI...» címmel és felvételekkel illusztrálva állít emléket Domokos Pál Péternek, a csángók apostolának...

Szép hétvégét kívánok én is.

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 19:44   
Melindának:

Igazoltnak érzem magamat abban, amit irtam.
A csángókról, így eredetükröl is, Domokos Pál Péter írásaira utalok, pl. "A moldvai magyarság" (Magvetö Könyvkiadó, Bp. 1987)

Szép hétvégét kivánok szeretettel
Szász E.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 09:57   
A magyarok õsi hitérõl... (Lásd a Web-lap alján)

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-23 20:33   
A magyarság eredetéröl

IX.

Alig szerelte le a magyarság Berengár legyözésével egy Itália felöl jövö veszély minden lehetöségét, rögtön a bajorok ellen fordult. 900-ban vette kezdetét a háborúskodás s a végsö ütközetben 907 július 5.-én Ennsburg vára alatt a bajor sereg megsemmisült. Maga a sereg vezére L u i t p o l d is elesett. Ez volt a honfoglalás nyugatra nézö utolsó biztosítása. Még ezévben elhunyt a honfoglalás höse, Árpád fejedelem. Ott temették el valahol az aquincumi romok közelében. Elsö fejedelmünk méltó volt arra a vérségi és szellemi rokonságra, amely soha el nem múló emlékü elödjéhez, Attilához füzte.
Utódai Solt, Fájsz, Taksony alatt, akik gyenge akaratú uralkodóknak bizonyúltak, egyes hadnagyok erösen függetlenítették magukat a fejedelem központi hatalma alól. A század derekán elötérbe nyomulnak a bírói méltóságot viselö gyula és horka. K o n s t a n t i n o s z görög császár már úgy látta, hogy a magyaroknak az Árpád nemzetségböl örökösödési rend szerint uralkodó fejedelem mellett, még két más bírói tisztet viselö fejedelme is van. A törzsszövetség kötelékeinek lazulása különösen akkor lesz szembetünö, ha figyelemmel kisérjük egyes törzsek önálló külföldi vállalkozásait, amelyek korántsem feleltek meg a nyugati életformának, hanem a régi török szokás továbbvitelei voltak.
Árpádnak öt fia volt: Levente, Tarhos, Üllö, Jutas és Solt. Árpád örökét S o l t vette át. Öt követte a magyaroknál szokásos seniorátusi rend szerint Jutas idösebb fia, F a j s z. (A kisebbik fiút Tas-nak hívták). Az utána jövö T a k s o n y Soltnak volt a fia. Ettöl kezdve Szent Istvánig egyenes ágon az elsö fiú és annak fia: Taksony fia G é z a, s annak fia I s t v á n viselte a fejedelmi méltóságot.
A magyarság állandóan külföldön kalandozott továbbra is. Az elsö súlyos csorba hadiszerencséjét 913-ban érte, amikor az elesett bajor Luitpold örgróf fia, A r n u l f herceg egy Burgundiából gyanútlanul hazatérö magyar sereget az Inn folyó mellett annyira megsemmisítette, hogy alig harminc harcos menekült haza. Ekkor veszett el az Enns folyón túli terület, amelyet a magyar mesevilág az Ober-Enns szóból Óperenciává formálva át, ma is emlékezetben tart. Most már csak az Ennstöl keletre esö frank-bajor területek maradtak magyar kézen, hogy utóbb lassan azok is elvesszenek.
A 893. és 913. évek között a bajor, szász, sváb és frank föld ellen újra és újra megismételt hadjáratok az új haza nyugati határát voltak hivatottak biztosítani a Pannónia elfoglalása óta ellenséges érzelmü nyugati szomszéddal szemben. Arnulf Enns melletti gyözelme megszabta az országhatárt s ettöl kezdve a magyarok huzamosabb idön át szövetségben éltek a bajorokkal és barátságban a németekkel harcbanálló szlávokkal.
914-töl 926-ig csak nyugati szövetségeseik hívására szálltak harcba: 915, 917, 919-ben A r n u l f bajor herceg; 919, 921, 924-ben I. B e r e n g á r itáliai király; 926-ban H u g o itáliai király; 924-ben a csehek oldalán. A támadások a bajor és cseh érdekek védelmében a német király ellen, az olasz királyok esetében R u d o l f burgundi király ellen irányultak. Ebben az idöben a német és itáliai királyok s a bajor hercegek évi ajándékot, illetve adót fizettek a magyaroknak.
927 és 936 között nyugalomban élt a magyarság. Megelégedett a nyugati szomszédoktól rendszeresen kapott évi adóval. Csak 934-böl tudunk egy magyar csapat balkáni kalandozásáról. 933-ban a szászok megtagadták az adófizetést, mire a magyarok haddal támadták meg öket. A vereségekben szerzett tapasztalatokat felhasznált szász haderö H e n r i k király vezetése alatt Merseburg mellett súlyos vereséget mért a magyar fegyverekre. Ennek a kijózanító vereségnek következtében a magyarság elvesztette a német király adóját s a nyugati szomszédok pedig rájöttek arra, hogy megfelelö hadi felkészültséggel a magyar seregek sem verhetetlenek.
937 és 955 között a magyarság újra nem viselt háborút a maga kizárólagos érdekében, eltekintve három kisebb jelentöségü összeütközéstöl (943, 948, 950), amikor az adót megtagadó bajor B e r t o l d és H e n r i k hercegekkel állott szemben. Ezek azonban nem jártak nagy hadiszerencsével. Ez idöben inkább a királyi hatalom ellen lázadó német urak támogatására avatkozott O t t ó király elleni hadjárataival (937, 938, 954, 955) a német birodalom ügyeibe és H u g ó, majd II. B e r e n g á r érdekében szállt alá Itáliába (942, 943, 947, 951). E hadjáratok alkalmait felhasználták a magyar csapatok arra, hogy bekalandozzák Franciaországot, Közép- és Dél-Itáliát, söt Spanyolország megtámadására is kísérletet tettek. Az ezidöben feltünö, kiváló tehetségü Bulcsu horka pedig két balkáni hadjárat (938, 943) és egy békés követség útján (948) Bizánctól, a görög császárságtól eröszakolt ki szövetséget. E korszak külpolitikájának s az ezzel kapcsolatos nyugati hadviseléseknek 955-ben a megsemmisítö méretü Augsburg melletti, a L e c h m e z e j é n elszenvedett csatavesztés vetett véget. Itt O t t ó, K o n r á d és H e n r i k seregei tették tönkre L é l és B u l c s u sok gyözelmet látott magyar seregeit. A két egykor diadalmas höst is kegyetlen halállal, akasztófán végeztették ki a gyöztesek. Az élve hazakerült néhány harcost nevezi a hagyomány g y á s z m a g y a r o k n a k. A mindent megszépítö legenda, mintegy ellensúlyozásul Bulcsu rettentö halálának, a harcban elesett Konrád halálát Bulcsunak tulajdonítja. Bár ez a nagyméretü vereség sem örölte fel teljesen a magyarság harckészségét, ettöl kezdve már nem tudja megakadályozni, hogy a bajor telepesek lassan ne foglaljanak tért az Enns folyó innensö oldalán, az ú. n. O s t m a r k területén is. A lechmezei csatával lezárult a nyugati vállalkozások gazdag sora.
A következö korszakban (965-970) a magyarok nyugatra védelmi állásba helyezkedtek s a Balkánon vívott harcaik is, amelyeket bolgár és orosz szövetségben vívtak meg, Bulcsu egykori hatalmas méretü harcaihoz képest csak apró csetepaték voltak. A magyar nemzet nyolc évtizednyi intenzív vérpazarlás után, mintegy lehiggadva, tekintélyét s egyben nyugalmát minden égtáj felé megalapítva, eljutott a belsö fejlödést biztosító külsö béke hosszú korszakához. Az új-kor elsö képviselöi a Bizáncban megtért gyula s a 973-ban bajor földröl Géza fejedelem udvarában megjelenö keresztény térítök voltak.

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-21 13:12   
A magyarság eredetéröl

VIII.

A törzs, vagy h a d már nem természetes társadalmi, hanem p o l i t i k a i alakulat volt. Azonban a törzseket is legalább képletes vérrokonság, tehát képletes közös ös fogta össze. A törzs élén a törzsfö, régi magyar néven a h a d n a g y, szlávosan v o j e v o d a, v a j d a állt, akit vagy közakarattal választottak azzá, vagy mint a legerösebb nemzetség feje jutott rangjához. Kezdetben a törzsszövetségek csak egyes hadi vállalkozásra választottak vezért. A honfoglaló magyarság már fejlettebb fokon állt, mert örökös fejedelme volt. A g y u l a méltóság, amely bírói tiszt, abból az idöböl maradt fenn, amikor a kazár kagán által kijelölt vezér nem volt alkalmas a bírói teendök ellátására. Az örökös fejedelemség nem jelentette a régi politikai és társadalmi szervezet bukását, csupán állandósította a törzsszövetség intézményét.
A hadviselö sereg ezredekre, századokra és tizedekre oszlott. Több ezred (elvben ezer ember) alkotott egy hadat. A sereg könnyü lovasságból állott. Ostromszerszámaik is voltak s a hadrakelt sereget málhásszekerek, vezetéklovak és élelmezésre szánt szarvasmarhák tömege követte. A küzdelemben a kézitusát kerülték. Szerették a gyors támadást, cselvetést. Gyalog és nehézlovas seregnek semmi reménye sem volt arra, hogy a gyors magyarokkal szemben sikert érhessen el. Gyözelem után erösen zsákmányoltak s a föld népéböl is sokat hurcoltak magukkal. A támadóharc mellett igen jól gondoskodtak a védelemröl is. A honfoglaló magyarok hadikultúrája évezredes fejlödés eredménye volt s az ezzel párhuzamosan fejlett szellemi és gazdasági müveltségük is megállapítható.
A honfoglaló magyarság föfoglalkozásaként az állattenyésztés szerepel, amely mellett szívesen hódolt ösi halász-vadász szenvedélyének. Emellett ismerték a földmívelés elemeit is. Lakóhelye a díszes, keleti sátor volt, a putriszerü, egyhelyiséges házban inkább a szolgaszemélyzet lakott. Konyhája változatos: marha, disznó, birkahús mellett hal és vad, búzakenyér, tészták, dara, köles, fözelék, vaj, sajt, tojás, méz. Itala a tej, bor, méhser és kancatejböl készült kumisz. A nyereg alatt puhított hús tévedésen alapuló mese. A ló feltört, felsebzett hátára, a nyereg alá orvosszerként tett nyershús- és hájszeleteket tévesztették össze a nyeregkápán hordott szárított és füstölt hússal az idegen megfigyelök. A magánvagyon föleg prémböl, börböl, szönyegekböl, selyemböl, aranyszövetböl, arany-, ezüst- és bronztárgyakból, edényekböl, szerszámokból és fegyverekböl állt. A ruházat szött vászonból, nemezböl és börböl készült. A háborúban a magyarok börruhában jártak, ami olykor érclemezekkel diszítve páncélul is szolgált. Kereskedelmük messze vidékre kiterjedt. A szomszédos országok vásárhelyeit sürün felkeresték. Fizetési eszközük a prém, állatbör, tinó volt, de ismerték az ércpénzt is. Nyelvükben már megvolt az alán nyelvböl kölcsönzött v á m, h i d, v á s á r szó, amiböl látható, hogy fejlett kereskedelmi fogalmaik voltak.
Vallásuk a török népek ösi hite volt. A kultusz tárgya a közös ös, ezenkívül hittek a jó és rossz szellemekben. Papjaik a varázshatalmú törzs- és nemzetségfök voltak, de voltak külön o r v o s-aik, j a v a s-aik, j ó s-aik, akik szellemidézéssel és ráolvasással gyógyítottak s különbözö módon jósoltak. A b ö l c s e k, t á l t o s o k, b ü b á j o s o k, kuruzslók voltak, akik r é v ü l é s b e esve érintkeztek a szellemekkel. Áldozatul forrásoknál, erdökben, köoltáron áldozati állatokat vágtak le s az áldozati lakomát á l d o m á s-nak nevezték. Az emberi származású szellemeken kívül a 7. század óta már magasabb, természetfölötti lényekben is hittek. Az égben lakozó Istent pedig mindenek fölé helyezték. A magyar ösköltészet gyökerei az ösvallás korába nyúlnak vissza. Hogy a magyarság új hazájában egy évszázad után könnyen felveszi a kereszténységet, az azzal magyarázható, hogy a kereszténységgel már elöbb megismerkedett s az egy-isten-hittel már a mohamedánizmus felé hajló törökség között is találkozott.
Az írást is ismerték. Az í r á s és b e t ü szavaink még honfoglalás elötti bolgár-török jövevény szavak. Ennek az írásnak az emléke élt tovább még sok évszázaddal késöbb is az Erdélyben használt rovásírásban.
A honfoglaló magyar nép a maga sok évszázad és sok hatás formálta kultúrájával felette állt a körötte lakó szláv népek kultúrájának s így a Dunamedencében történt megtelepedése pótolta e földterületen a Frankbirodalom romlása következtében éppen megbomlott politikai és katonai szervezetet. Ez a magasabb müveltségen alapuló fejlettebb katonai és politikai szervezet tette képessé a szerencsés vérkeveredésben életerössé fejlett magyar nemzetet arra, hogy államalapításával hosszúidöre Keletközépeurópa élére álljon.

 
 Dr. Szász Elemér  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-18 10:59   
Szigy-nek: Privát ügyemben egy átmeneti megoldás született meg, egy "Otthon"-megoldás. A gondok állandóan kisérnek.
Szeretettel, Sz. Elemér

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-18 06:16   
Ja, neveletlen vagyok, bocsáss meg: privát válaszodat inkább méltónak tartom.

Ha már nem volt annyi eszem, hogy úgy is kérdezzelek.

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó