2018. június 18. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Szülők és gyerekek, gyerekek és szülők
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-20 01:22   
2003-05-19 20:46, kaytee:
-
Es elkerte Zolika a telszamat?

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-20 01:11   
2003-05-19 20:46, kaytee:
-
O, ez semmi! Anyukam ket eve, mikor beleptunk a liftbe, hangosan szolt, hogy koszonjek a szomszedoknak, es meselte nekik, hogy kepzeljek el milyen jo tanulo vagyok (itt a keresztnevem becezett valtozata beillesztendo), es hogy ugye milyen szep kislany is vagyok, most nezzenek meg! (Ja, es kozben simogatta a hajamat!)

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-19 20:46   
Tóltörődő szülőkről és (majdnem) felnőtt gyermekeikről:
Van egy távoli férfirokonom, nálam egy évvel idősebb.
Nagyon jóképü fiatalember volt.
Tinédzser korunkban a barátnőm hullaszerelmes volt belé, de csak távolról, úgyhogy a srác nem is tudta.
Egy szép napon vendégségbe jöttek, az akkor 18 éves srác, és a mamája.
Barátnőm is átrohant, hogy legalább lássa ezt az Adoniszt. A látogatás jól zajlott, és amikor távozni készültek a rokonok, barátnőm is kikisérte őket az ajtóhoz (hátha elkérik a telszámát...) - amikor megszólalt az - ismétlem, 18 éves fiú mamája: "Hát akkor indulunk. Zolika, nem kell kimenned pisilni?"

 
 bimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-19 01:26   
rigojanos:

".....Ez egy altalanos kijelentes volt reszemrol, nagyon nehez eldonteni azt, hogy hol van az a hatar, ahol mar egyszeruen nincs jogunk beleavatkozni masok eletebe. Mert van ilyen hatar."

Igen van egy iljen hatar, es kell is legyen .Az a hatar a felnotseg.A szulo mikor mar latya a gyermeke elerte a felnot korat akor kezelje is felnoten.Vagyis agya meg neki, gyermekenek lehetoseget o maga dontson bar mit is akar csinalni sajat eletivel, eletibe.Tanacsot igen lehet adni de nem kialni hogy azt csinalod amit en mondok.Ugyanakor a gyermek is mikor elerte a felnotseg idejet O is felnot modon kezelje szuleit es nem bele kotyogni sajat eletukbe.Ok mar csak tudjak hogyan akarnak elni mikor igazan elertek egy olyan idot hogy nem kell szuloi feleloseget tenni.Igen szuleink oregesznek, neha felre
"gurul a kerek" vagyis furcsanak veszuk lehet elhatarozasaikat, mondjuk egy elvalas esetebe, vagy ozvegyseg utanni ujra hazasodas esetbe.Ezt csak az altalanos formara gondolok, nem celozok senki ugyere.
De a mi kotelezetsegunk a szulonk irant csak aza hogy vigyazunk egessegukre, jol legyenek, legyen meg a szukseges napi elethez valo kerelmei es enyi csak.Hogy most ozvegy anyuka, vagy apuka mit akar csinalni ne legyen unalmas hatra levo elette az mar az O dolga.
Tudom neha nehez pillanatokat okoznak iljen hejzetek, de egyszeruen nincs mit tenni.
Vegyunk egy peldat.Peldaul mondjuk annak az anyunak vagy apunak ne hazasodjon meg mert idos mar ehez, ha mar ozvegy lett.Mondjuk azt is hogy igen rank halgatnak.De a tovabbi eletet unalmasan es nem elet izgatot pilanataival eli tovab.Akor nem lennenk felelosek a boldogtalansaga miat?DE IGEN lennenk, latni egy szulot oregedni, nem aktiv lenni korulottunk egyszeruen elhervadjon a semitevesbe az a mi felelosegunk lenne, mert O nem boldog.
Szuleinket nem csak unokak nevelesre kell elfogadni vagy halalozasuk utanni vagyonok elosztasara.
Adjunk lehetoseget nekik ugy elni mind halalukig ahogy ok akarjak.Meg erdemlik vagy nem ugy elni ahogy akarjak ? ezen nem mi kell dontsunk, csak elfogadjuk.(mondjuk bar menyire nem tetszik a hejzet)
A szulo maga is kell tudja tavolsagot tartanni foleg ha a gyermeke mar hazas, mert Ok mar paros elettet elnek kedvesukkel es ok dontik el ujra hogyan eljenek, miljen modon neveljek sajat gyermekeit.
Mint mondtam tanacsot meg kel halgatni nem vitazni


 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 18:40   
Azt hiszem, eljutottunk arra a pontra, ahonnan nehéz folytatni a vitát. Ahhoz, hogy megítélhessük, ha tetszik, elítélhessük egymás magatartását, nézetét, szerintem nem elég az a néhány mondatos információ, amely leszűrhető az ebben a topicban elhangzott mindenkori vélemény alátámasztására felhozott példák leírása alapján. Mindezen túl szerintem mi itt általánosságban beszélgetünk és az egész semmiképpen sem szolgálhatja azt a célt, hogy egymás fölött lándzsát törjünk.

Anri, köszönöm Neked, hogy nyilvánvalóan ellentétes személyes tapasztalatod dacára is ilyen türelmesen kezeled mások másféle véleményét. Valóban vannak ilyen szokatlan és mégis jól működő kapcsolatok, mint a Tiéd. A közvetlen baráti körünkben is van egy ilyen már 30 éve tartó és szemmel láthatólag jól működő házasság. A felek egy utazás során teljesen különböző kultúrkörökből kerültek össze és 4 hét alatt keltek egybe úgy, hogy a feleség azonnali hatállyal az akkori Rodéziából a számára teljesen ismeretlen Nyugat-Berlinbe költözött. Még ma is csodálkozom, hogy ez hogyan mehetett jól.

Etelka, az öcsémet azért bátorkodtam itt megemlíteni, mert egy másik topicban vagy egy évvel ezelőtt állapotát részletesebben ismertetve már kértem – és kaptam - segítséget. Sajnálom azonban, hogy most itt ismét szóbahoztam, mert ezzel –szerintem – egy meglehetősen elhamarkodott és heves ítéletet provokáltam ki. Ahhoz, hogy meggyőzhesselek, sokkal többet és hosszabban kellene írnom. Az pedig meghaladná úgy ennek a topicnak a kereteit, mint amennyire nem kívánnék nyilvánosság elé tárni erősen magánjellegű részleteket. (Pl. a gondnokság kérdése is egy ilyen jellegű részlet.) Amennyiben valóban érdekel, szívesen írok Neked erről privát.

Aktuális okokból az elmúlt másfél évben szabadidőm jelentős részét ennek a problémakörnek szenteltem. (Ha nem félnék újabb rosszallásodtól, szaloppul úgy fogalmaznék: autizmusból doktorátusom van .) Higgy el nekem látatlanban annyit, hogy az autizmusról, annak fajtáiról, az autisták egyrészt különleges, máshol erősen korlátozott képességeiről, lehetőségeikről általában, valamint az öcsém speciális helyzetéről konkrétan elég széleskörű és alapos ismeretekkel rendelkezem. Pontosan ezek késztettek bizonyos lépések megtételére, amelyek eddig eredményesek voltak és amelyeket öcsém ma szintén hasznosnak tart.

Időskori kérdéseidre válaszolva elgondolkodtam mindazon, amit írsz. Itt csak megismételni tudom, hogy a felhozott példa nem ad, de nem is adhat elegendő információt ahhoz, hogy ... lásd első bekezdés.

Visszatérve az általánosságra: Nehéz megítélni, hogy mikor követünk el hibát. Akkor, ha hagyjuk a dolgokat történni és kényelemből vagy demokratikus és liberális alap-beállítottságból nem foglalunk állást, nem angazsáljuk magunkat, vagy akkor, ha igazunkról alkotott meggyőződéstől átitatva erővel próbálunk befolyásolni valamit. És azt hiszem, erre nem lehet általánosságban, de gyakran konkrétan sem tanácsot adni. Ez egy nagyon filozofikus kérdés.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 17:12   
Eloszor is nem akarok tulsagosan belemenni egyik emlitett konkret szituacio taglalasaba sem, mert leginkabb a benne elok tudjak a reszleteket, es ugyan megosztott velunk Judit is, Anri is es masok is nehany reszletet, nagyon nehez igy kivolrol megfeleloen atlatni.

Eppen ezert csak altalanossagban mondom, hogy mit gondolok. En azt hiszem, -azzal kapcsolatban jutott eszembe, amit Hunor irt- hogy bizonyos csaladon beluli szereposztasok, dinamikak nem valtoznak a korral, vagy uj korulmenyekkel. Ahogy ot 30 evesen ugyanugy felhivjak aggodva, mint 17 evesen, ugy gondolom o is ugyanugy erez a szuleivel kapcsolatban most, mint 13 eve. Vanna bizonyos dolgok, amiken nem valtoztat az ido. Ahogy vannak bizonyos temak, amiket nem beszelunk meg a szuleinkkel 14 evesen sem, es 40 evesen sem, ugy eleg nagy trauma, ha valaki/valami "kivulrol" megvaltoztatja valahogyan a dinamikat, es uj szereposztasra kerul sor.

Nekem nagyon ossze kellene szednem magam, hogy Anyut vagy Aput egyszer csak egy masik ember oldalan lassam. Es ha azt latnam, hogy egy kozeli csaladtag, akit jobban ismerek, mint barki, es akinek az erdekeit 100%-osan, osztonosen vedem, nagy valoszinuseggel az egesz eletere kihato hibat akar elkovetni, gondolom, megprobalnek elkovetni mindent, hogy megakadalyozzam. De ezt viszont abszolut esete valogatja. Ez egy altalanos kijelentes volt reszemrol, nagyon nehez eldonteni azt, hogy hol van az a hatar, ahol mar egyszeruen nincs jogunk beleavatkozni masok eletebe. Mert van ilyen hatar.

De azt is tudom, hogy a szuleim soha nem hagynak szo nelkul, ha ugy latnak, hogy valami hibat kovetek el, sem 17 evesen, sem 40 evesen. Es ha most, 27 evesen hazamegyek, ugyanugy kenyeztetnek, mint gyerekkoromban, ugyanugy megkerdezik, hogy kell-e zsebpenz, hogy mit szeretnek enni, es ha elsetalunk a McDonalds elott, Anyu megkerdezi, hogy szeretnek-e egy Happy Meal-t.

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 15:58   

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 14:05   
Kedves Pompéry,Berlin
Köszönöm szépen, hogy ilyen részletesen válaszoltál a felvetett kérdésekre. Nagyon sajnálom, hogy az öcséd magánéletét egy internetes, általános sikon mozgó,nyilvános eszmecsere keretén belül kiteregeted.Vajon mit szólna az öcséd ha ezt tudná? Úgy veszem ki leveledböl, hogy nagy megelégedéssel tölt el öcséd tervezett házasságainak sikeres megakadályozása, Neked, mint " Felelös családtagnak". Vajon gyámja vagy- e az öcsédnek? Azt ugye mindnyájan tudjuk, hogy a felnöttkori autizmusnak sokféle formája van és közel sem mindenki aki autizmusban szenved szorul gyámkodásra.
Ami a többi megállapításodra vonatkozik, vajon gondolkoztál-e azon, hogy mindenkinek, nemcsak idös embereknek szüksége van arra, hogy elismerjék. Vajon jutott-e az eszedbe, hogy az egyedülléttöl nemcsak az idös emberek félnek? Nem tudom mi a helyzet Berlinben, de itt északon sokan vannak az olyan fiatalok is, akik egyedül érzik magukat.Családi körben is érezheti magát egy gyerek egyedül a mai rohanó világban és ez vonatkozik a párkapcsolatra is.Azt hiszem, hogy az emberek legnagyobb része társas lény és a társra való igény és vágy mindenkiben benne van, aki egyedül maradt, pl. egy idös ember, hosszú és jó házasság után. Az uj partnereket nem a számítás vezeti
minden esetben, hanem vannak olyanok is, akik ugyancsak társra vágynak.Esetleg egy korban idösebb férfitöl több elismerést kap egy nö, mint egy vele egyidöstöl. Férfiak rosszabbul türik és bírják ki az egyedüllétet, mint a nök, ez tény.Különösen akkor, ha a gyerekeik szétszóródtak már, nehéz a hétköznapi egyedüllét elviselése.Bármennyire is más a "rálátása" a kivülállónak az együttélés problémáinak elörevetülö árnyékaira , a kivülálló az mindig csak kivülálló marad. Minthogy nem ö él együtt az általa kifogásolt személlyel, mindenkinek közös érdeke, hogy ne avatkozzon bele besserwisserként abba, ami nem az ö, hanem a gyereke vagy szülei esetleg más rokonainak az élete. Amit írsz, az nagyon fontos, az ember csak akkor mondjon véleményt - ha kérdezik. Ha pedig nem úgy alakul a helyzet, mint ahogyan azt mi a legjobbnak tartjuk, vágjunk jó képet arra, amit megváltoztatni nem tudunk.A családi béke ennyit mindenképpen megér, nem gondolod? Talán csak az elsö meglepetésben mondunk kérdezetlenül véleményt,osztogatunk tanácsokat, " bizonyos élettapasztalatunk" által ihletve. Mindenkinek van bizonyos élettapasztalata, aki már megért egy bizonyos kort, nem igaz? Még a felnött gyereknek is - pedig a gyerek a szülei szemében mindig gyerek marad - nem is emlitve az idös szülöket. Az idö sokszor azt is igazolja, hogy tévedtünk, de akkor már történtek olyan dolgok, amiket megbocsátani ugyan lehet, de elfelejteni nem.
_________________

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 12:15   
Etelka, anri,

Azt hiszem, ez egy bonyolultabb és komplexebb kérdéskör, semhogy globális ítéletet lehessen mondani. Nem zárom ki a féltékenységet egy ellenzés esetén. Nyilván sokan félnek elveszteni a gyereküket/szölőjüket vagy legalább is a befolyást rájuk. Avagy a választott nem felel meg a szülő/gyerek személyes ambícióinak, mondjuk, hogy „kevésnek” vélik, hisz „többre, jobbra” tartják érdemesnek vérüket. De talán nem csak emiatt ellenezheti a hozzátartozó a készülő frigyet.

Én úgy gondolom, hogy bizonyos élettapasztalattal és külső szemlélőként másként látja az ember a gyerek/szülő jövendőbeli választottját, mint az érintett. Egy kívülállónak automatikusan más a „rálátása” a kapcsoltara, függetlenül minden - esetleges bevallott vagy titkolt - egyedi érdektől, féltéstől, félelemtől, féltékenységtől. A szerelem, ill. bizonyos körülmények ugyanis hajlamossá teszik az abban szenvedőket, hogy eltekintsenek a tanácsos körültekintéstől. Hallottunk már felbomlott házasságokról. Ezeknek egy része előre van programozva és a várható nehézségeket gyakran a kívülálló hamarabb felismeri, mint a házasodni nagyon is, de az intő jeleket észrevenni egyáltalán nem akaró delikvens.

Nyilván nem jellemző példa, de azért elmondom, hogy autista öcsém. hűbelebalázs módjára akart elvenni először egy életképtelenül súlyosan fogyatékos lánykát, majd egy nagyon is életképes, Erdélyből M.o.-ra áttelepülni kívánó prostituáltat. (Utóbbi megjegyzésem nem jelzőként értendő a hölgy erkölcseire, hanem foglalkozási definíció.) Felelős családtagként mindent megtettem annak érdekében, hogy befolyásoljam öcsémet a tervezett házasságok ellen – nagyon nehezen, de végül is sikerrel. Ha nem így tettem volna, azt találnám megbocsáthatatlan hibának. Az idő engem igazolt: úgy tűnik, sikerült kivárni a megfelelő partnert.

Nyilván nehéz gyerekként megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az elhalt szülő helyét elfoglalja valaki más. De talán nem mindig az irigység motiválja az ellenállást az új partnerral szemben. Nem mindig arról van szó, hogy féltékenységből, harácsolási vágyból akarná valaki megakadályozni szülője öreg napjainak bearanyozását. Létezik olyan eset is, hogy az idős ember az őt körülvevő állandó elismerés igényéből fakadóan, az egyedülléttől való félelemtől hajtva, valamint az örökifjúság hiú ábrándját kergetve vesz el egy generációval fiatalabbat és ezért bármilyen árat hajlandó fizetni. Az új partner – megtalálván a maga számítását -, kielégíti ugyan a fenti lelki igényeket, ugyanakkor az alapvetően különböző életfelfogások, szokások alapján az együttélés problémái előrevetik árnyékukat. Nem hiszem, hogy ebben az esetben, pl. az egész családi és baráti környezet rosszallását, ellenállását a féltékenység dominálná.

Ez persze csak egy példa, talán ismét nem jellemző. Csak azért írtam ide, hogy óvjak mindenkit az általánosítás veszélyeitől.

A gyereknél lehet reménykedni abban, hogy ennél a lényeges választásnál is megtartja az az erkölcsi, magatartásformai, szemléleti korzett, amelyet – remélhetőleg – sikerült felhúzni rá a nevelés első 6-8-10 esztendejében és amelynek eredményeképpen képessé vált felelős döntésre. Ahogyan az ember gyerekei párválasztását nem írhatja elő, így a szüleiét még kevésbé. Csak véleményt lehet mondani – ha kérdezik. Anrinak ebben teljesen igaza van.

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 10:30   

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 09:07   
Hunor, Vajon Te észrevetted-e a következöt?
Ha egy idös szülönek valamilyen okból kifolyólag - válás, megözvegyülés - uj élettársa lesz, felnött gyerekei megpróbálják megakadályozni az uj kapcsolatot,ha pedig az ennek ellenére is létrejön az uj családtagot egyáltalán nem hajlandók befogadi megnehezitve ezzel idös szüleik életét.
Ugyanez fordítva: Ha egy már nagykorú gyerek társat választ és az nem felel meg a szülök elképzeléseinek, azok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kapcsolat ne jöjjön létre, ha pedig az mégis létrejön, az uj családtag életét megnehezitik és nem hajlandók öt befogadni. Állandó kritikájukkal gyermekük életét is nehezitik, elöfordul az is, hogy saját kapcsolatuk is megromlik felnött gyerekükkel e miatt.
Ezek a jelenségek szerintem arra utalnak, hogy a felnött gyerekek féltékenyek a szüleikre és forítva a szülök is féltékenyek felnött gyerekük élettársára.
Valaki írta a Forumon, hogy a gyerekeket csak kölcsönbe kapjuk, ez egy Skandináv mondás és nagyon elgondolkoztató . Ez a mondás azt is magában rejti, hogy mint szülönek meg kell tanulnunk " lemondani" a gyerekünkröl akkor, amikor eljön annak az ideje, hogy a felnött gyerekünk önállóan élje az életét. A szülök a legjobb akaratuktól függetlenül sem tudják átadni mindazt a tapasztalatot, amit az élet adott a gyerekeiknek. Felnött gyerekeknek pedig azt is meg kell érteniük, hogy az egyedül maradt idös szülö is vágyhat közelebbi emberi kapcsolatra, mint pl.arra,hogy máshol, esetleg külföldön élö felnött gyerekei egyszer-kétszer évente meglátogassák.

_________________

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-18 00:03   
Nem hiszem, hogy akad olyan gyerek/ szulo, aki feltekeny lenne a szuleire/ gyerekeire. Es ahogy a szulok a gyerekre mindig odafigyelnek, mindig feltik, ugy termeszetes, hogy a gyerek ezt az odafigyelest tanusitja felnottkoraban, idosebb szuleivel szemben. Peldaul amikor en hosszu uton vezetek, eleg felnott fejjel , a szuleim ugyanugy gyakrabban felhivnak, mint amikor 17 eves voltam, megha most kevesbbe aggodnak is. Es en is gondolom, kesobb, szinten odafigyelek szuleimre. Hiszen a csaladi egyseg alapja is a kapok-adok.

Hunor

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-17 21:44   
Drága Kékibolya! Azt hiszem, hogy rossz helyre tettétek fel a képet, ez a tárgykör másért kezdödött.Ölel.Etelka
_________________

 
 Kékibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-08 09:10   
Szia, szia...örülök, hogy sikerűlt feltenni Timike fotóját!


 
 ennci  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-08 07:46   
Kedves Hunor!

Köszi szépen a segítséget!
Nagyon megörültem, amikor megláttam Timi fotóját a Topikban.
Ezentúl időnként küldök újabb képeket, hogy az új barátaim megnézhessék mennyit nőtt ez a huncut lány.

szia, ennci

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 22:56   
Kedves Ennci,

utolag javitottam Neked, es ime, lathatod, latszik a kep.


Es ime, a magyarazat:

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=528&forum=29&131

Hunor

 
 ennci  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 22:45   
Nem az igazi...
Azt hittem, hogy a kép fog megjelenni és nem a link neve...

Hm


 
 ennci  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 22:42   
Sziasztok!

Ha sikerült megértenem Hunor üzenetét, az üzenet alján meg fog jelenni Timike fényképe!

Hát akkor lássuk...



 
 mesi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 12:43   
Kedves Etelka!
Nagyon sok dolgot tömöritettél a kérdeseidbe és nem is tudom melyikre válaszoljak, de csak szép sorjában
A gyerekeimet csalódástól megvédni nem gondolom hogy sokat segitene, mert ezen is túl kell essenek és igy gyüjtik a tapasztalatokat. Saját magamról tudom ,hogy ha szüleim felhivták a figyelmemet valamire még akkor is bele vágtam ,mert akartam tudni hogy tényleg az lesz belöle. Valami dac is van benne, de meg kell mondjam hogy nem mindig nekik volt igazuk. Szülö jó ha megmondja a vélményét, de fogadja el ha a felnött gyermek máskép dönt. Csak persze az is döntö ki hogy adja elö véleményét,mert ha az állandó beavatkozásnak tünik akkor ebböl csak konfliktus lesz. Biztos sokan olvastatok már róla hogy a szülö el kell engedje a gyereket és elfogadja hogy már felnött és ez nem megy olyan könnyedén.
Mindenki követ el a nevelésben hibát ,de akkor öszinte meggyözödésem hogy az ember a legjobbat akarja adni amikor abban az idöben töle lehetséges, mivel egy szülö is változik az évek során.
Mesi

 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 10:42   
2003-05-07 10:16, bobe:
-
Nagyon jol ertetted , maga a tarsadalom ne emeljen panaszt.
-
Személy szerint fontosabbnak tartom hogy a gyerekeim ne tudjanak panaszt mondani rànk szülökre! Hogy màs mit gondol? Nem mondhatom hogy nem érdekel, mert nem lenne igaz. De kevésbé érint.
De azt hiszem képtelenség hibàtlan szülönek lenni épp ugy mint hibàtlan gyermeknek. És ez igy jo!
Vannak dolgok miket szüleimnek megtudok bocsàtani (mert gondolom hogy egyetlen szülö sem csinàl rosszat szànszàndékkal) viszont mai napig sem tudom megérteni (föleg ha sem gyerek szemmel sem mostani szülöi szemmel nem talàlom logikusnak)

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-07 10:16   
Nagyon jol ertetted , maga a tarsadalom ne emeljen panaszt.
 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-06 10:26   
2003-05-05 20:56, bobe:
-
itt Svedorszagban azt mondjak az emberek hogy csak kölcsönkaptak a gyerekeket 18 evig tehat ugy kell vigyazni rajuk es nevelni öket hogy mikor felnöttek lesznek ne kapjanak a szulök panaszt miattuk .
-
Hogy érted a panaszt?
Màr hogy a gyerekek rosszul lettek nevelve és màs emberek panaszkodnak a magatartàsukra, a természetükre...
Vagy hogy a gyerekek panaszkodnak hogy a szülök rosszul nevelték Öket...?

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-05 20:56   
Követelni azt nem hiszem hogy lehetne a mai vilagban amikor a nagyszulö meg dolgozik de segitseget es jo tanacsot azt szivesen adunk ha kernek tölunk. Gyermek neveles:elmeseljuk hogyan csinaltuk mi mit lattunk jonak, mit nem . Szulönek nevelni senkit sem lehet mert minden felnött ember otthonrol hozott kis torvenyeket haziszabalyokat kell parjaval összeegyeztessen es aztan kivalasszak egyutt mit fogadnak el mit nem. Aztan egyutt uj szabalyokat es törvenyeket talalnak ki amiket lehet mi szulök(nagyszulök) nem tartunk jonak de ez mar az övek es mi el kell fogadjuk. Egy erdekes dolog : itt Svedorszagban azt mondjak az emberek hogy csak kölcsönkaptak a gyerekeket 18 evig tehat ugy kell vigyazni rajuk es nevelni öket hogy mikor felnöttek lesznek ne kapjanak a szulök panaszt miattuk . Erdekes nem?
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-05 20:53   
Etelka!

Itt jártam, már kétszer is elolvastam jókora töménységgel feltett kérdéseidet, de még nem tudtam eljutni a tömör, de gondolataimat valóban tükrözô válaszhoz. Még rágom kicsit.
Egy biztos: Rettentôen nehéz lenni egyidôben felnôtt-gyereknek és ugyanakkor felnôtt-gyerek szülôjének. Hát még ha idôközben az ember nagyszülôvé is kerekedett.
Testközelbôl imserem a helyzetet, hisz szerencsére Édsanyám még le, tehát gyerek vagyok, ugyanakkor az én gyermekem is közeledik a negyvenhez, az unokám a tizhez, tehát szépen van "komfliktusforrás".
Még gondolkodom; a jogok és a lehetôségek ugyanis csupán társai egymásnak, de nem mindig járnak kézenfogva!

Ölellek, OMGI

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-05 19:08   
Etelka nagyfaba vagtad fejszedet nagyon erdekes de megmondhatatlanul komplex es nehez kerdeseket tettel fel nekünk. Vagy szülök vagy gyerekek vagyunk es eletünk folyaman valoszinüleg közvetlen erint az egyik vagy masik kerdes.
Az elsö tünik nekem a legegyszerübbnek igy röviden leirom ehez nezetemet

Mit lehet egy szülötöl elvárni és követelni akkor, amikor a gyerek már maga is szülö?

Elvarni; szeretetet, megertest, es ha kerüjük, egy jo tanacsot, egy mindig nyitott ajtot a volt othonunkba.
Követelni?? semmit

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-03 16:47   
Szomorúan tapasztalom, hogy minket mindenre tanitanak, csak arra nem, hogyan legyünk szülök és arra nem, hogy hogyan legyünk gyerekek. Pedig ezen a téren követhetjük el azokat a hibákat, amiket a legnehezebb kijavitani, ha egyáltalán lehetséges.
Mit lehet egy szülötöl elvárni és követelni akkor, amikor a gyerek már maga is szülö? Van-e a felnött gyerekek szüleinek joguk
saját életükre és ha igen akkor mikor? Miért féltékenyek a felnött gyerekek a szüleikre? És miért féltékenyek a szülök a felnött gyerekeire? Vajon elfogadható-e, hogy a tapasztalat jogán a szülök befolyásolni próbálják felnött gyerekeik életét tanácsaikkal és bírálatukkal ? Vajon megspórolhatják-e így a szülök gyerekeiket a csalódásoktól, az élet adta pofonoktól? Vajon elfogadható-e az, hogy a felnött gyerekek számonkérik idös szüleiktöl az életüket? Számtalan kérdés, van-e ezekre felelet?

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó