2017. november 24. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Második generáció
Új topik indítása   Üzenet küldése
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 22:58   
2004-01-30 20:20, s28a:
-
Kedves Panni, alább és a Hogyan maradjunk magyarok egyéb alcímei között rengeteg tapasztalatot, tippet olvashatsz, amelyek nyilván megerősítenek elhatározásodban.

Ha bármiben tudok tanácssal, segítségel szolgálni, szívesen megteszem, írhatsz nekem direkt.

Szeretettel

Judit

 
 s28a  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 20:20   
Bar az en kislanyom meg csak negy eves, de azt hiszem, szivem melyen arra vagyom, hogy valahogy ugy kezelje majd a ketnyelvuseget-ketkulturajusagat nagyobb koraban, mint a te lanyod. Buszke lehetsz ra!
Panni

 
 enikő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-06-03 23:05   
Nagyszerűen nevelted a lányod, csak gratulálni tudok. Ír és olvas is magyarul? Én 4 évet éltem Svédo.-ban családommal. A nagyobbik lányom 3 éves volt mikor kimentünk. A nyelvet nagyon hamar megtanulta, gyorsabban, mint mi. A játszótéren ragyogóan kommunikált a gyermekkel..stb..Én elkövettem azt a hibát, hogy svéd mesekönyvekből olvastam mesét, így a lányom irodalmi szókincse nem lett meg.Persze, mi magyarul beszéltünk otthon,de az kevésnek bizonyult akkor mikor Magyarországra jöttünk, és beírattuk az iskolába. Ráadásul kimaradt neki a magyar óvoda, ahol olyan versikéket, móndokákat tanulnak, ami az iskolába is előfordul.És mindennek a tetején, amikor Mo-ra jöttünk, lányom 7 éves volt, és közölte, hogy ő többet nem fog soha svédül beszélni. Felelősségre vont, hogy miért kellett mi ott messze éljünk, ha van egy olyan ország, ahol mindenki tud magyarul, a rádióba is magyarul beszélnek, na meg még a tévében is. Hát akkor bonyolult volt elmondanom neki, de most 16 évesen már érti. Most már azt sajnálja, hogy elfelejtette a svédet.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-06-02 23:02   
Visszatérve az eredeti kérdésre, t.i. milyen a 2. generáció kapcsolata az anyaországgal:

Zsófi lányom 19 éves, Berlinben született, nyaraláson kívül sose élt tartósan M.o.-on, tanulmányait itt végezte és egy egyszeri 3-hetes vendégdiákságon túl nem járt ott iskolába. Mindezek ellenére kitűnően beszéli a nyelvet, vannak tartós kapcsolatai, barátai M.o-on, Erdélyben, határozottan kötődik a kultúrkörhöz, miközben "két lábon áll": apja német, ezért nem is érzi magát egyértelműen magyarnak, hanem inkább szerencsés ötvözetnek. Nem kíván dönteni a kettő között, de nem is kényszerül semmilyen ilyen jellegű döntésre.

Éppen ma mondta, hogy további élete valamely fázisában szeretne majd egy időre M.o.-ra költözni. Úgy érzi, hogy ezzel a kettős kötődésével és az ebből adódó infrastruktúrális tudással, nemzetközi tapasztalatával, szélesebb látokörével, európai szemléletmódjával M.o. hasznára válhatna. Egyben tisztában van vele, hogy a hazatérőket, ill. Nyugatról jötteket nem várják az "otthoniak" tárt karokkal. (Hallott már több előadást hazatért emigránsok tapasztalatairól.) Mindazonltal kihívásnak érzi a feladatot és kíváncsi, hogy meg tudná-e állni a helyét ott, amely neki nem hazája, bár jól ismeri. Úgy érzi, hogy az ő tapasztalatára, szemléletére szükség lenne M.o.-on, bár tudja, hogy ennek ellenére nincs igény rá.

Hogy lesz-e az ügyből valami, az egyelőre bizonytalan. Itt inkább a feltett kérdésre akartam válaszolni, miszerint van készség benne a kapcsolattartásra és igény arra, hogy képességeit a magyar kultúra, gazdaság javára kamatoztassa. Először persze be akarja fejezni az egyetemi tanulmányait, de addig is résztvesz, ill. szervez projekteket, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak M.o.-gal.

 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-30 08:52   
2003-05-30 00:10, enikő:
-
Már ezért is szerencse, hogy itt megtaláltuk a számításainkat, mert ha otthon lennénk, nem tudom, hogy tudnám őket segíteni!
-
Épp erröl irtam! Sehogy! Hiszen örül mindenki ha megtalàlja a betevöre valot! Én növéremék csalàdjàt is segitem! (Mert nekik nem volt annyi merszük hogy ott hagyjanak mindent! Ma màr meg késö!) De hidd meg hogy nem könnyü! Föleg hogy mi is egy fizetésböl kell osztozkodnunk. (Végül is férjem 3 csalàdot tart el!)

 
 enikő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-30 00:10   
Nagyon jó érzés olvasni, hogy másoknál is így működik ez. Az viszont szomorú, hogy például a szüleim és sok más nyugdíjas olyan kevés pénzből kell kijöjjön. Anyukám is 42 évet dolgoztt, apukám is jó sokat, aztán mikor kéne élvezzék a nyugdíjas kort, beüt mindenféle betegség, stress a pénzért, mert a 2 nyugdíj összesen 25000ft., az árakat meg ismerjük....Az nyugtat meg, hogy én és a Svédországban élő testvéreim segítünk. De ahogy te is mondod, a szüleink is mindig készítenk nekünk meglepit. Pl. apukám profi módon tud lesütni oldalast zsírba, hogy olyan sűrű szaft van az alján, férjem egyenesen imádja. Aztán vinettával és töltöttkáposztával várnak, mert úgy mint ők nem csinálja senki. Mikor jövünk haza, vesznek pufarint, azt viszont én imádom, meg tejport, mert abból én csinálok itthon házi csokit. És persze az unokák is kapják a kis csokikat. Szerintem ez így van rendjén, amikor gyerekek voltunk, becsületesen gondoskodtak rólunk, sok szeretetet adtak, és a történelem most ismétli önmagát, csak megfordítva, most mi gondoskodunk róluk. Már ezért is szerencse, hogy itt megtaláltuk a számításainkat, mert ha otthon lennénk, nem tudom, hogy tudnám őket segíteni!
 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-29 14:26   
Nagyon igazat adok neked Enikö!
Nem könnyü helyzetben vagyunk mi sem! Ràadàsul én ha megyek Romàniàba nem csak egy de két hütöt is felkell töltsek! Nem is tudnàm elképzelni màsképpen.(Pedig hàt mi sem vagyunk miliomosak!) Azért kicsit szégyelem is magam mikor Nagyi minden nap valamivel kényezteti unokàit mikor ott vagyunk (egy kis csoki, egy kis jàték a piacon... ) mikor nincs igazàn miböl. De tudom hogy ha vissza utasitanànk az lenne a probléma. Igy inkàbb hagyom és màs uton téritem vissza a dolgokat. Példàul a piacra megyek annyuval (ö jobban tudja mire van szüksége) de gondoskodom hogy én fizessek.
De az én gyerekeim is megszoktàk (itt is abban nöttek fel) hogy mindent megosztünk.

Itt még kicsik ugye! De minden nap készitenek rajzot a Romàniai csalàdnak. Csak gyözném bélyeggel. Igy sok levél sosem ér haza sajnos mert néha kénytelen vagyok eltüntetni belöle. Vagy épp csak annyi àll a boritékon hogy "Nagyinak". Talàlja ki a postàs hogy hova kell küldje
De meg van a szàndék ugyebàr!!!

Meg a régi jàtékokat (melyek még épek de màr kinôtték vagy nem jàtszanak vele) ha bele fér a csomagtartoba (mert mindig megrakva indulunk el) elvisszük a szomszéd gyerekeknek. Van ugy àm hogy az utolso pillanatba meggondoljàk magukat, de hàt azt hiszem érthetö a dolog.

 
 enikő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-29 11:44   
Az otthoni körülményeket mindenki ismeri, hacsak nem áll a család rendkívüli jó anyagi helyzetbe. Az én gyermekeim azt látják (egy évtizede), hogy ha hazamegyünk milyen nehéz az élet főleg két nyúgdíjasnak. Persze nem megyünk üres kézzel, hanem feltöltjük a hűtőt, már itt beszerezzük az orvosságokat stb.. Ebbe nőttek fel és az adakozás természetessé vált. És ennek én, mint anya nagyon örülök, mert úgye a gyermekben ősi hajlam az önzőség( én játékom, nem adom...stb). Elmondom, hogy nállunk karácsonykor úgye jön az angyal és a fa alá hoz mindenkinek egy ajándékot. A fa mellé egy nagy kosarat teszek és abba tesszük bele az egymásnak készített vagy vásárolt ajándékot. A nagyik, keresztszülők, barátok is eljuttatják a kis ajándékukat, és az mind a kosárba kerül. Amíg mi templomba vagyunk, addig jár az angyal is nállunk. Régebb a kicsi lányom nagyon izgult, hogy mit hozott az angyal, de most már a harmadik éve arra kér, hogyha megjöttünk a templomból, akkor hadd legyen ő az első aki kiosztja az ajándékát, nekem, az apjának, a nővérének. És ez a lényeg, most már fontosabb az, hogy lássam én milyen örömöt szerzek a szeretteimnek. A magot gyermekkorba kell elültetni.
 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-29 11:28   
Hàt igen Enikö, egy 16 éves lànynak màr màs gondolatai vannak mint az én 4 évesemnek... (no de eljön az is hamar)

Mi az idén nem akartunk haza menni (mert jönnek növéremék ide) De végül is, csak elmegyünk 2-3 hétre, mert a gyerekek nagyon vàgynak. No ezt most kell kihasznàljuk, mert késöbb (hacsak nem lesz székelybaràtjuk meg baràtnöjük ) nem nagyon fognak vàgyni oda vakàciozni!!!

Majd be szàmolok hogy hogy fog telni a nyarunk! Irjàl te is!

 
 enikő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-29 11:21   
Szia Cunibaba!
Igen, ilyesmire gondoltam. Az én gyermekim is minden évben mennek a nagyikhoz, igaz csak 2-3 hetet, mivel Kolozsváron panelba laknak, de tudják, hogy az ott egy teljesen más világ. Románul nem tanítottuk őket, annyit értenek, hogy inghecatá meg fetica.Viszont minden évben a Harghitán táborozunk, és az valmi csodás. A nagylányom egyszer viccből azt mondta, hogy nagykorába lehet, hogy a székelyföldre"diszidál", mert a férje lehet, hogy székely legény lesz!

 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-28 11:26   
2003-05-26 22:32, enikő:
-
Szia Enikö!
Az én gyerekeim még kicsik (4 , 6és fél évesek)
de nagyon szeretnek "romàniàba" menni. Két éve 4 honapot maradtak ott (hàrmat mi, szülök nélkûl a nagyszûlökkel). Nagyon élvezik hogy ott minden màs mint itt. Példaul a "petit magasin", a kicsi falusi ABCüzlet ahol mindent megtalàlsz mégse nagyobb mint 6m². Itt a bevàsàrloközpontokhoz vannak szokva. No és a "strandot" ahol melegvizel van tele a bazin, itt meg az uszodàbol megfagyva jönnek ki. Azt is hogy szabadon jöhetnek mehetnek. Itt sajnos minden lépésûkre ügyelni kell.
......
Nem tudom ilyesmire gondoltàl????

 
 enikő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-05-26 22:32   
Sziasztok. Mi akik eljöttünk Erdélyből '90 tájékán, (előbb,utobb...), nos nekünk már vannak gyermekeink. Kíváncsi vagyok, hogy a gyermekeinknek milyen kapcsolata van a mi szülőföldünkkel? A 16 éves lányom 3 éves volt, mikor eljöttünk, a 11 éves pedig már nem otthon született.... Mi a tapasztalatotok?
 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó