2018. június 18. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Anyósok, anyatársak és "társaik"
Új topik indítása   Üzenet küldése
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-14 15:22   
Itt egy kis mosoly:
Az anyós már hónapok óta vendégeskedik a gyerekeknél. Egy este azt kérdezi a vejétől:
- Mondd, van itt nálatok még olyan könyv, amit nem olvastam?
Mire a vő:
- Csak egy van, mama... A menetrend!


 
 Zsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-14 13:49   
2003-08-14 04:07, Ferencz Zsuzsanna:
-
Zsuzsam, orulok annak, hogy ezt a megoldast valasztottad. Akarmennyire is az "egyenes ut" hive vagyok, meggyozodesem, itt nem sokat segitene.

Lehet, lesz alkalmatok megmagyarazni, miert volt az elozonap kellemes, bekes, meghitt - lehet nem is jon fel a beszelgetes kozben.
Ha feljon, konnyu lesz megmagyarazni minden kulonosebb nelkul, a leheto legsimabban: csendes, nyugodt, szetetteljes volt az unneples. . . Talan igy rajon. . .

Sajnalom szegenyt - mert valami valahol nagyon elromlott.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-14 04:07   
kedves Shellő és kedves mindnyájan, az a fiú házasságkötés előtt egy karácsonyt töltött velünk,s nagyon csodálkozott. anyatársam csak az esküvő után tűnt fel a színen.
A kicsike születése utáni két karácsonyot természetesen náluk tartottuk.Eszke az első karácsonyán pár hetes volt, a másodikon pedig már nagyon nézegette és húzogatta a fát.
Köszönöm a tanácsokat. Azt hiszem, azt teszem, amit többen ajánlottak: a gyerekekkel megbeszélem, hogy én dec.24.-én este ünnepelek náluk, az anyatársat pedig hívják meg 25.-ére.
Természetem szerint A tiszta vizet a pohárba! megoldást választottam volna,de nem lehet: a hölgy egyáltalán nem értené meg, mi a bajom.

 
 shellő  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 22:22   
Az a fiú, aki ilyen családban nőtt fel, nem is tudhatja milyen egy igazi ünnep. De mindenkinek egy anyja van, és ha azt bántják, hát mindenkinek fáj. Meg kell mutatni milyen egy szép ünnep amikor nincs ott a mama! Hátha magától rájön hogy gond van a vele. Vagy kell szerezni egy udvarlót a mamának, hogy körülrajongja egy kicsit,és azzal legyen elfoglalva.Egy magyar közmondás" akámilyen kedves vendég, három napig untig elég" Ez így is van.
 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 21:37   
Szivesen maradtunk volna, de úgy gondoltuk, ha nem maradunk, maradunk, maradunk, akkor legközelebb is szivesen látnak. Azt mondják, a vendégről 3 nap alatt lejár a garancia. Mi egyet ráadtunk azért.
Én se szólok bele a gyerekeim dolgaiba, mindennek velük örülök, velük aggódom, velük izgulok mindenért.
Tudják, számithatnak rám és férjemre, és nem fogjuk őket megitélni.
Igaz, okos, rendes, kedves, udvarias, jólelkü emberkék.
A múltkor, még Virginiában bekopogott hozzánk egy öreg házaspár. Kiderült, valahol leeresztett az autóabroncs, a bácsi segitségért ment, a néni ott ült a kocsiban. A fiam meglátta, odament, gyorsan lecserélte a pótkerékre a rosszat, és elment a bácsit visszahozni. Eközben a néninek eszébe jutott, hogy ő ismeri ezt a fiatalembert, a közelben lakott gyerekkorában. Igy is volt, bár a fiam nem emlékezett rájuk.
A néniék jöttek nekem megköszönni, hogy milyen gyereket neveltem. (És küldtek neki egy MCDonalds utalványt.)

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 20:56   
Kaytee, örülök annak, hogy Te is érzékelted a finn mondásban rejlö igazságot.
Èrdekes, hogy a közmondásokban is mennyi minden hasonlóság rejlik, bár különbözö kultúrák hozták létre öket. Ez is ugye csak arra vall, hogy mindenütt egyformák az emberek, azaz, hogy megint finn közmondással éljek " Mindenütt vizzel föznek".
Nekem van egy menyem és egy vejem, 12 és 10 éve. SOHA nem volt semmi összezördülés velük. DE ebben nagy jelentöséget tulajdonítok annak, hogy én SOHA nem avatkoztam bele SEMMIBE , a fiam és lányom családi dolgaiba. Akkor sem szóltam SEMMIT, ha az én nézeteim tösgyökeresen ellenkeztek a fiatal családok nézeteivel. Ez nem könnyü, de megéri a fáradtságot.


_________________

 
 Zsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 20:35   
2003-08-13 20:02, kaytee:
-
Ám azt hazudtuk a férjemmel, hogy csak 4 napra találtunk macskaszittert, és nem tudunk egész hétre maradni.
-
Szivesen maradtatok volna meg - vagy orultetek, hogy hazamehettek "vegre"?

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 20:04   
"...Jó lenne egy nagy tüzet rakni,mellette megmelegedni...karácsonyi rege ha valóra válna:békesség szálna világra..."

A békességet mindenkinek Magában kell először megkeresni,ha megvan már teljesen más szemmel nézünk a másikra.Mindjárt nem akarjuk Őt kritizálni..ha előszőr magunkkal megtettük és fel is oldottuk magunkat: senkit nem kell a "helyére tenni"...

Nem könnyű az biztos de megéri:)


Szeretettel:Balu
_________________
a lélek a legértékesebb részünk,mert képes az igazságot felfogni és szeretni.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 20:02   
Nagyon teccik a finn mondás a macskáról az asztalon
Tőlem annyira távol állnak a családi balhék vagy kényelmetlen helyzetek, hogy amikor a fiam és kismenyem Ohioba költözött és karácsony hetére meghivott minket, fel sem merült bennem, hogy ez stressz okozó lehet. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire érzéketlen vagyok, mert csak a saját örömömre koncentrálok, amikor kismenyem nevetve mesélte, nagymamája kétségbeesve telefonált neki 3 ezer kilométerrel arrébbról, hogy megkérdezze: "Hogy merted az anyósodékat meghivni az első "saját" karácsonyodra, mi lesz, ha elrontod az ünnepi kaját?"
Szerencsére a menyem és fiam tudták, hogy engem nem a kaja érdekel, vagy a dekorációk, hogy le van-e törölve a por a stelázsi tetejéről, hanem, hogy együtt lehetünk.
A végén közösen főztük, sütöttünk, minden gyönyörü volt. Ám azt hazudtuk a férjemmel, hogy csak 4 napra találtunk macskaszittert, és nem tudunk egész hétre maradni.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 13:52   
En csak annyit szeretnek hozzatenni hogy az a neni talan egy velunk egy idös "neni" es a karacsony a szeretet ünnepe tehat ehhez kellene alkalmazkodni. Vannak furcsasagok az eletben , peldaul az en karacsonyom olyan volt hogy itt volt a volt vejem meg a jövendöbeli vejem meg a lanyom meg az unokam. Persze hogy nem ment siman de megegyeztunk hogy beke van es örvendezunk a karacsonynak. A szennyest majd mossuk unnepek utan.
 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-13 13:07   
Én nem félnék a személyes konfrontációtól. Lehetne pl. jó idöben az ünnepek elött rendezni egy családi megbeszélést, kibeszélést, nevezzétek akárminek, ahol, hogy finn mondást idézzek " a macskát az asztara kell tenni". Hogy anya és fia ilyesmikröl levélben érintkezzenek az felesleges. Kell lenni a fiúban annyi bátorság, hogy megmondja udvariasan de határozottan az édesanyjának, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen ha nem vette észre , viselkedésével elrontja a közös családi ünnepet. Meg kell kérni a nénit arra, hogy gondolkozzon a dolgon és válaszzon:
Vagy jön jó hangulatban a közös családi ünnepre, vagy otthon marad.Más, késöbbi, stb. ünneplést nem rendeznék neki.
Ha a néni megértödik, az az ö dolga.
Én nem rágnám magamat és tenném tönkre az idegeimet egy önzö személy miatt, legyen az bármilyen fokon rokonom. Azt se hagynám, hogy minden hozzátartozóját terrorizálja.
A fia viselkedésével kapcsolatban lenne egy kérdésem: ö vajon egyetlen gyerek? Vajon képtelen elszakadni az anyukájától és képtelen arra is, hogy válasszon a saját családja és az édesanyja között? Ennyire persze nem kell kiélezni a kérdést, hiszen választásról nincs is szó.
Hogy még egy skandináv " bölcsességgel" fejezzem be soraimat, mi szülök elgondolkozhatunk azon is, hogy az életben minden kölcsönbe van, még a gyerekek is. Ezen a fiú édesanyja is elgondolkozhatna.

_________________

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 23:58   
Sajnos a saját fiának kellene a mamát helyreigazitani. Utóvégre az ő családja ünnepeit teszi tönkre az asszony, és ilyenkor muszáj volna a sarkára állnia. A mamával nem veszekedni kell. Én azt javaslom, levélben mielőbb irja meg, mi a probléma és hogy a következő ünnepen sziveskedjék a mama odaillően viselkedni, különben legközelebb csak az ünnep utáni napokon jöhet, amikor már nem tudja elrontani a hangulatot.
Majd duzzog ezen a néni, és vagy használ, vagy nem. De a személyes konfrontációt talán igy el lehet kerülni.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-11 10:26   
Zuuzsa,

a szereplőket személyesen nem ismervén használható tanácsot aligha lehet adni.

Nem anyós ügyben, de hasonló gondokkal küzdvén idén úgy döntöttem, hogy fel kívánom szabadítani magam a konvenciók kötelezettsége alól. Persze, számolok a következményekkel. Ezt Te is megteheted.

Nem világos, hogy a Szenteste kinek a lakásán zajlik. Ha nálad, megteheted, hogy nem hívod meg, ha másutt, akkor anyóstársi fenyegetettség esetén megteheted, hogy nem mész el. Mindkét változat persze komoly következményekkel járhat. Lehetsz, pl. a jövőben a család rossz szelleme, ad abszurdum karácsony nélkül maradhatsz. Kompromisszumos megoldás: két Szenteste. Ilyet gyakoroltunk mi is más okok miatt: dec. 24-én apósommal Berlinben, majd 26-án az én családommal Bp-en.

Viszont más kérdés: Biztos vagy benne, hogy ezt a gordiuszi csomót Neked kell elvágnod? Nem elsősorban a vejed, ill. második helyen a lányod lenne ebben illetékes? Mégpedig időben, mielőtt a hölgy a karácsony miatt USA-ból Eu-ba repül vagy bárhonnan Bukarestbe jön.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-11 04:15   
Kedves druszám,
én is tartottam már Mikulást március ötödikén, a nagy bukaresti földrengés után, hogy az akkor nagyon kicsi kislányom arra figyeljen, ne pedig a pánikra.
De itt nem ilyesmiről van szó. El tudsz képzelni egy december 24.-ét, amikor a gyermekek várják az ajándékot, anyuka pedig váratlanul kijelenti: Holnap ünnepelünk?

 
 Zsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-11 02:20   
Elmondok egy (szomoru) tortenetet.
Egy kis felso ausztriai faluban toltottunk 28 honapot mint menekult mielott az USA-ba jottunk volna.
Mi voltunk az elso transport, nem volt tapasztlatuk a helybelieknek menekultetekkel. Na mi - magyarok - aztan megmutattuk nekik, hogy tudunk viselkedni.
Augusztusban erkeztunk, es a helybeliek nagy szseretettel es figyelmesseggel vettek korul minket. A gyerekek iskolaba mentek, a keves nyelvtudas ellenere sok-sok informacio cserelodott (ugy is mondhatnam, traccsoltunk kicsiket).
Jott a Karacsony. A gyerekeket felletaroztak, ki hany eves, mit szeret, minek orulne, es az ajandekok szemelyre szoloak voltak - a felnotteknek is aprosagok csomagolva.
A delutan kellemesen telt, volt fenyofa, unnepi vacsora, egy hordo sor. . .hogy ne erezzuk az otthon hianyat. . .
Jott az ejfeli mise. Eletemben nem hallottam a "Csendes ej'-t olyan csodalatosnak, mint a helyi noi kar eloadasaban - csodalatos akusztikaja volt a templomnak. . .
Aztan egyre erosodo hangok az eloterbol. . .par reszeg magyar fiatalember dulogelt be a mise kozepen, mindenki megdobbenesere, karomkodva, mocskolodva - idobe tellett, amig a megdobbenestol magukhoz tertek a jozan magyarok, es kivezettek oket, szegyenkezve.

Kovetkezmeny - nem volt a rendbontoknak - de a kovetkezo evben az ejfeli mise 10 orakor volt megtartva. . .senki nem rontotta el az unnepuket. . .

Mi is azt a szokast vettuk fel, hogy amikor nagy unnepek vannak, a gyerekek nem latogatjak vegig az osszes szuloket egy este, hanem kovetkezo nap, kovetkezo hetvegen. . .nalunk volt mar halaadas penteken, csutortok helyett, es az unnep eppen olyan jo volt mintha csutortok lett volna! Raadaaul nem kotodott hozza feszultseg, felesleges idegesseg.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-10 17:35   
Ferencz Zsuzsanna,
- Egész életében ilyen volt, nem tudott ünnepelni. Nem örvend semminek.
-
Szerintem senki se szállt vele eddig szembe és szorgalmasan terrorizálja a társaságot és rontja az ünnepeket!

Vannak idös emberek, akik azt hiszik korukat tisztelve minden meg van engedve ami eszükbe jut. Kérdés az, hogy a környezet elnézi és nyel vagy tesz-e ellene valamit? Az emlitett anyos mivel özvegy és egyedülállo ugy látom hogy irigységböl teszi az ünnep rontást azoknál, akiknek van családjuk, ha neki nincs öröme, ne legyen másnak sem jeligével!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-10 16:20   
Nem, lányok, nem depressziós. Egész életében ilyen volt, nem tudott ünnepelni. Nem örvend semminek.
A vejem meséli, megtörtént, hogy a karácsonyt másnap tartották, mert a hölgynek nem volt kedve vagy ideje fát vásárolni.
A lányommal beszéltem erről, ő is meg van akadva. A vejemmel nincs mit beszélnünk, csak veszekedésbe torkollna az ügy: minden találkozáskor összevesznek.
Az anyatárssal nem beszélhetek: olyan lenne, mintha született világtalannak megkísérelném elmagyarázni, milyenek a színek.

 
 Zsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-10 14:17   
2003-08-10 05:49, Ferencz Zsuzsanna:
-
Mindig ilyen volt?
Beszeltel a fiaval errol?
Mit mond a lanyod?
Mit szol(na) a vejed, ha meg az unnepek elott beszelnel az anyostarssal? Lehet, hogy nem veszi eszre magat - lehet, hogy depresszios. Eszre sem veszi talan, hogy elfelejtte, hogy hogyan kell boldognak lenni - hogyan kell masok boldogsagat tiszteletben tartani.

 
 european  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-10 09:21   
Latja a vejed is ezt a problemat? Ha igen, talan Őt kene megkerni hogy tapintatosan beszeljen vele mivel mindenki csaladi boldogsagat egy ember nem ronthatja el. Remelem vejed eleg eros ehhez, hiszen nagyon nehez lehet egy Anyat "eligazitani".
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-10 05:49   
Mint többen tudjátok már, van egy újságíró lányom, újságíró vejem és egy másféléves lányunokám, Eszke. Vagyis Eszter.
A vejem nagyon okos, tehetséges és korrekt fiú, minden tiszteletem az övé. Az anyja viszont őrület. Nem lakik Bukarestben, magányos (férje meghalt, a lánya és másik unokája Amerikában él), elég primitív, minden ünnepre ideutazik, és tönkreteszi az ünnepet. Egyebek között a karácsonyokat és az Eszke keresztelőjét: nyomasztó mindenki számára, és kizárólag a saját cukorbajáról beszél. Ilyen hideg, szeretetnélküli karácsonyokat életemben még nem éltem meg. Nem is akarok többet megélni. Ráadásul félek attól, hogy Eszke se tudja majd megérteni, mit jelent a karácsony és egy családi ünnep.
A hölgynek a saját fiával is nagyon rossz a viszonya.
Szerintetek mit tegyek?

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó