Az Egyház régi pecsétjén az alapítás ideje, az 1929-es évszám áll. 1926-ban már Hamiltonból átjárt Kovács Ferenc lelkész, hogy református családok otthonaiban istentiszteletet tartson. 1928-ban a Kanadai Presbiteriánus Egyház Bucsin Bélát, a torontói Knox College-ban tanuló teológust bízta meg, hogy végezzen missziót a torontói magyar kolóniában és szervezze meg a rendszeres istentiszteletek tartását. Az első időkben a kis létszámú gyülekezet tagsága főleg Alberta és Saskachewan mostoha és kietlen vidékéről jött szerencsét próbálni Torontóba, ugyanis kivándorlásukkor először oda irányították őket.

A trianoni békeszerződés után megcsonkított Magyarországról és az elszakított területekről az első hullámban kivándorolt magyarok azért hagyták el hazájukat, hogy az idegenben vagyont szerezzenek és majd hazatérve, otthon földet vegyenek.

A gyülekezet alapítása éppen a gazdasági válság idejére esett. Isten a reménytelenség közepette adta a gyülekezetépítés buzgóságát és a közösségben kiformálódó reménység ígéretét. A válság ideje alatt Kovács Károly lelkész (1930-1932) nagy nehézségekkel küzdve igyekezett a torontói magyar református kolóniát összetartani. Utána Steinmetz Károly (1932-1952), Knox College-ban tanuló teológus 1932-ben kapott megbízatást a gyülekezet további szervezésére. Kezdetben a torontói Skót Misszió ebédlőjében tartották vasárnapokon az istentiszteleteket. Megindult a Vasárnapi Iskola, Női Kör alakult és egy Ifjúsági Csoport is működött. Felszentelése után Steinmetz tiszteletes megindította a gyűjtést a templomépítésre. Az adakozásokból és rendezvényekből befolyt összegből, 1936-ban a gyülekezet megvette a 206 McCaul Street-i területet, melyre 1938 végére felépítette a gyülekezet az első templomát. Az új templomot 1939 február 5-én szentelték fel. A második világháborút követően a kommunizmus fenyegetettségétől tartva a második nagy magyar emigrációs hullám indult meg az Újvilág felé.

A torontói gyülekezet megerősődött az új menekültek betagolódásával. Az ezt követő időszakban Steinmetz Károly után a következő lelkészek szolgálták a gyülekezetet: Dr. Nagy Lajos (1952-1955), Dr. Tóth Kálmán (1955-1959), Károlyfalvi Béla, lutheránus lelkész (1959-1960) és Báthory László (1960-1963).

A harmadik tömeges magyar emigrációs hullám az 1956-os Forradalom leverése után főleg a kommunizmus megtorlása elől menekült. A McCaul Street-i templom lélekszáma annyira megnövekedett, hogy rövid időn belül szűknek bizonyult és megérlelődőtt az elhatározás egy nagyobb templomépület megvételére. Seress Ödön, lelkipásztor (1963-1991) szolgálati ideje alatt megindult a gyűjtés és a keresés, hogy egy új templomot találjanak. Így vásárolták meg 1967-ben a Vaughan Rd.-i templomépületet, melyet még annak az évnek októberében felszenteltek.

A ´80-as évek végén volt a negyedik magyar emigrációs hullám, főleg Erdélyből, mely újra növelte a gyülekezet lélekszámát. Seress tiszteletes nyugdíjbamenetele után Szűcs Ferenc lelkipásztor (1991-1993) két esztendőt szolgált, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg Vass Zoltán lelkipásztor 1994 áprilisa óta szolgál a gyülekezetben.

Istentisztelet: minden vasárnap 11.00 órától.

Lelkészi hivatal fogadóórái: minden szerdán 14.00 óra és 18.00 óra között, valamint szombaton 14.00 óra és 17.00 óra között.

Vasárnapi iskola és a konfirmándusok hitoktatása: az istentisztelet ideje alatt.

Énekkari próba: általában vasárnap istentisztelet előtt vagy után.

Konfirmáció előkészítő: minden szombat délután 14.00 órától.

Bibliaóra: alkalmanként, szerdán délután 13.00 órától.

Lelkipásztor: Nt. Vass Zoltán

Parókia telefonszáma:   00-1-905-780-0674
Templom telefonszáma: 00-1-416-656-1342

Honlap: http://www.temre.com/

Beszámoló a 2000-es esztendőről

A 2000. év a nagy találkozások éve volt. A gyülekezet résztvett, vagy képviseltette magát a különböző találkozókon. Tény az, hogy ebben az esztendőben erőteljesebben bekapcsolódtak a magyar reformátusok kisebb és nagyobb családjának vérkeringésébe.

Kronológiai sorrendbe szedve a egyház eseményeit, jelentősnek számít az év elejére elkészült Gyülekezeti Fényképes Album megjelenése. Egy színes átfogó képet ad a közösségről az ezredforduló idején. Februárban tartott 71. évforduló Emlékvacsoráján meghívott ünnepi szónok Wappel Tamás, a szövetségi kormány magyar származású parlamenti képviselője volt. A húsvéti ünnepek felé közeledve állították be a templom oldalhajójába Birta Lajos szülei emlékére adományozott kiállítási szekrényeit és ajánlották az Úr dicsőségére, melyben állandó jelleggel kiállítják a gyülekezet hetven éve során összegyűlt emléktárgyait. A gyülekezethez újonnan csatlakozott testvéreik számára immár hagyományosan megrendezik a találkozót, ahol ismertetik a gyülekezet belső életét, és az újaknak is van alkalmuk, hogy személyesen bemutatkozzanak. Presbiteri tisztségre választották Dr. Kádár Dezső gyógyszerész professzort, Molnár Imre presbitert helyettes gondnoknak, Tóth Ferencet pedig gazdasági tanácsosnak. Virágvasárnap Gödöllei Károly, a Calgary Református Egyház újonnan megválasztott lelkipásztora volt a vendég igehirdető. Húsvét után kezdték el a parkoló felújítási munkálatait, amely komoly anyagi kiadást jelentett. A Vasánapi Iskola oktatóinak kezdeményezésére két-három hónaponként egy-egy vasárnap hamburger sütést szerveztek a templom kertjében, különböző missziói célok javára. Ezek minden alkalommal nagyon sikeresek voltak.

Majdnem több mint egy félévi előkészítés után, június 3.-án a Presbiteri Szövetség és a Lelkészegyesület közösen szervezett egy nagyszabású gyülekezeti találkozót Wellandon, melynek kivitelezését a helyi gyülekezet vállalta Nt. Papp Mária vezetésével. A wellandi házigazdák példás bizonyságot tettek vendégszeretetükről, a mintegy 180 résztvevőt megkülönböztetett figyelemmel vették körül, mely felejthetetlen élmény maradt számukra. Az Úrvacsorával egybekötött istentiszteleten nyolc lelkész szolgált, a különböző gyülekezetek képviseletében kijelölt presbiterek pedig az Úr asztala körül. Az igehirdetés alapigéje az Ézsaiás 40:28-31 igerész volt, s a találkozó mottója pedig Összefogás a megújulásért és megmaradásért. Istentisztelet után a templomkertben megterített asztaloknál igazi piknik hangulatban fogyasztották el a finom ebédet. Délután, csoportokra oszolva, a lelkészek vezetésével bibliaórák voltak.

Június végén a lelkipásztor, a gyülekezet gondnoka az ő feleségével, és néhány egyháztag résztvett a IV. Magyar Református Világtalálkozó eseményein. A lelkipásztort távolléte alatt Nt. Kántor Pál nyugdíjas lelkész helyettesítette. Az ópusztaszeri szabadtéri istentiszteleten a lelkipásztor úrvacsorát osztott, többek között az ott résztvevő korábbi erdélyi, new york-i és jelenlegi torontói híveinek.

A nyári időszakban a templom külsején karbantartási munkálatokat végeztek az egyház vezetői és egyháztagjai. Augusztusban, szeptemberben és októberben a gyülekezet különböző csoportjai csendes napokat tartottak, hogy lelkiekben is felkészüljenek a következő egyházi esztendő feladataira. Szeptemberben megindult a gyülekezet szokásos mozgalmas élete. Az egyház vezetősége elhatározta a gyülekezeti terem felújítását, amelyre szeptember végén indítottak gyűjtést. Októberi Jubileumi Vacsorán a IV. Református Világtalálkozóról készült videóbeszámolót vetítették le. A Kanadai Presbiteriánus Egyház, melynek tagjai, a Reformáció emlékünnepélyét a torontói egyetem aulájában tartotta, amelyen a nemzetiségi gyülekezetek lelkipásztorai részéről anyanyelven hangzott el a záróáldás. A gyülekezet részéről a nyári óhazai útjuk idején kárpátaljai látogatást tettek azokon a helyeken, ahova támogatást küldtek az elmúlt években. November második vasárnapján erről tartottak egy diapozitíves és videofelvételes beszámolót. Decemberben a szokásos gyülekezeti teremben tartott rendezvényeik elmaradtak, tekintettel a felújítási munkálatokra. A karácsonyi ünnepek alatt Hajdú Ferenc kárpátaljai teológus diák volt legátusban, aki Sárospatakon tanul, jelenleg az Egyesült Államokban gyarapítja az angol nyelvtudását.

Ebben az esztendőben a gyülekezetben 9 keresztelő, 14 esketés és 10 temetés volt.