2017. november 23. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

WebVilág!|SZERVEZETI ISMERTETŐK

Bartók Béla, a lyukas zokni és a cserkésznyakkendő
MagyarOnline.net/ Nyúl Renáta
2003. június 08.

"Bandukol" - válaszoltam a parányi osztályterembe belépve, miközben két tizenéves lány és egy fiú kíváncsi szemekkel figyelték minden zavart mozdulatomat. A füzetek fölé hajló barna ingek és nyakkendők már a délutáni cserkészfoglalkozás ünnepi hangulatát sejttették. A Boston környéki magyar gyerekek számára alapított iskolával párhuzamosan működő cserkészet alig három év után ma hivatalosan is részévé válik a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek, mint 2-es számú Bodnár Gábor cserkészcsapat. Az óvodás es iskolás korú gyerekek foglalkozásait követő délutáni ünnepség az eseményt készült emlékezetessé tenni.

 

- Igéket gyűjtünk arra, amit az ember két lábon csinál. Már csak egy hiányzik, - fordult felém mosolyogva Mariann, a csoport tanítónője; szemében nekem intézett kérdőjel. A szótáramban fellelhető szinonímák végigfutottak az agyamon, amint arra gondoltam, hogy nem hagyhatok cserben 3 gyereket, akik azért ülnek itt türelmesen, hogy a magyar nyelvet ápoljak 7000 kilométerre a szüleik hazájától. "A bostoni magyarok jövője foroghat kockán" - gondoltam, és kiböktem a várva várt választ. Tizenéves tekintetek által kísért lányos zavaromat rögtön eloszlatta a feladat sikeres teljesítését örömmel konstatáló négy mosoly.

 

A Boskola (Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola és Óvoda) harmadik évének utolsó foglalkozására mentem el aznap, hogy egyik lelkes alapítójával, Fogarasi Miklóssal beszélgessek a Boston környéki magyar családok életében egyre nagyobb szerepet kapó iskoláról és cserkészetről. Miután bepillantottam az óvodás csoport bábozós, éneklős, izgatott zsivajába, majd egy másik teremben figyeltem, ahogyan a tanárnő Rákócziról beszélget a könyvek s füzetek fölött pislogó nagyobbakkal - néhány szülővel körülvéve végre megtaláltam Mikit. Mosolyogva üdvözölt, miközben a délutáni cserkészavatással és akadályversennyel kapcsolatban válaszolt kérdésekre, majd bemutatott Dömötör Gábornak, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség alelnökének, aki az esemény tiszteletére érkezett.

 

 

Miki meghívását elfogadva, követtem a szendvicsekkel, magyar süteményekkel, és videokamerákkal felszerelkezett szülőket, gyerekeket egy közeli erdős parkba, ahol a Rákóczi élete köré szervezett akadályverseny, majd új kis- és nagycserkészek avatása, végül pedig a tábortűz körüli magyar énekszó elhangzása után leültünk egy fa alá beszélgetni.

 

- Induljunk el a kályhától; hogyan kerültél az Egyesült Államokba? - kérdeztem.

 

- A budapesti orvosi egyetem elvégzése, majd a katonaság letöltése után úgy döntöttem, hogy nem akarok még beállni a segédorvosok sorába, és egy ösztöndíjjal a University of Massachusetts-re jöttem kutatni. Egy év múlva visszamentem Magyarországra, ahol feleségül vettem a menyasszonyomat. A nászutunkat már itt töltöttük Amerikában, és maradtunk. Megszereztük az orvosi szakképesítésünket és én azóta onkológuskent, feleségem pedig aneszteziológusként dolgozik. Négy gyerekünk van. - kezdett mesélni Miki, időnként mosolyogva rápillantva a közelben bújócskazó két nagyobbikra.

 

- Hogyan alakult meg a Boskola?

 

- Boston környékén éltünk, mielőtt Connecticut államba költöztünk. Rengeteg magyar barátot szereztünk itt, akikkel elég sok időt töltöttünk együtt, és mivel volt néhány kicsi gyerek a társaságban, a mamák egy lelkes csoportja megalapította a Kuckót, a magyar gyerekek játszóházát, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Havonta tartottunk összejöveteleket; énekeltünk, táncoltunk, kézműveskedtünk. Aztán ahogy nőttek a kicsik, kinőtték a Kuckó nyújtotta programokat is. Mi felnőttek úgy éreztük, hogy két lehetőség van; vagy véglegesen vége lesz a gyerekeket összefogó kezdeményezésnek, vagy létrehozzuk a következő szintet. Az utóbbi mellett döntve alakította meg egy lelkes csapat a Boskolát. Igazi nagy szerencse is kellett hozzá, hogy a megfelelő időben és helyen egyszerre több, tenni képes, lelkes magyar szülő érzett erre szükséget.

 

*

 

A Boskola kezdetben egy néhany családból álló kezdeményezés volt, amelynek alapítói rengeteg ötletet merítettek más államokban működő hétvégi iskolai/óvodai foglalkozásokból, illetve az évente megrendezésre kerülő Észak-amerikai és kanadai magyar iskolák tanárjainak konferenciáján hallottakból. Miután az eseményen résztvevő iskola igazgatók és tanárok felajánlottak segítségüket egy leendő Bostoni iskola számára, semmi nem tarthatta vissza a környékbeli, magyarságukat lelkesen ápolni vágyó családokat a hely létrehozásától. Ebben kulcsfontosságú szerepe volt a Massachusetts-i Magyar Egyesület támogatásának is, amely fontosnak tartotta, hogy egy fiatalabb generáció továbbvigye a helyi magyarságmegörző munkát. A jelenlegi elnökség pedig elvállalta a cserkészcsapat védnökségét.

*

- Kezdetben az ismerőseink, barátaink köréből kerültek ki az óvoda/ iskola tanulói, és tanárai. Az órákat egy szintén ismerős által rendelkezesünkre bocsájtott óvoda termeiben tartottuk. Párhuzamosan kezdett alakulni a cserkészet is. Ezt a helyiséget azonban kinőttük. Az egyik itt tanító szülőn keresztül sikerült megtalálnunk mostani helyünket a Follen Church épületében, Lexingtonban. Itt minden korcsoport számára külön terem áll rendelkezésre, ahol kényelmesen zajlanak az órák, a szülők pedig az ebédlőben beszélgethetnek, amíg a gyerekeket várják.

 

- Két fiad és egy lányod is tagja az iskolának és a cserkészetnek. Említetted, hogy a tanárok között is vannak olyanok, akiknek a gyerekei ide járnak.

 

- Így igaz, egyik tanítónőnknek szintén három gyermeke idejár. Tanáraink egyébként - bár mind szakképzettek - önkéntesen vesznek részt az iskola életében, és a programok szervezésében, a nem tanító szülőkkel együtt. Sokszor saját zsebükre vásárolnak anyagokat és tudom, hogy akármerre járnak, mindig keresnek olyan értékeket, amiket a következő foglalkozásba be tudnak építeni. Ez a szemlélet és az izgalmas tananyag vonzza a gyerekeket ide.

 

A tantervet az iskola tanárai állítják össze, gyakorlatilag a gyerekek korától és magyar tudásától függően. Mivel megoszlik a nyelvtudás szintje - a 44 tanulóból 13-nak vegyes anyanyelvűek a szülei - személyre szabott foglalkozásra van szükség sok esetben. Van olyan kisfiú is, aki még nagyon keveset ért és beszél magyarul, ezért vele külön foglalkozik egy tanárnő. A tankönyvek és egyéb segédanyagok mind a szülők által javasolt/választott Magyarországon forgalomban lévő oktatási anyagok. A tanárok probálnak azonban a Boskola által kitűzött céloknak is megfelelni egyben; így a magyar ABC helyes használata, a folyamatos magyar írás/ olvasás/ fogalmazás erősítése, a magyar barátokkal törtenő levelezés s kapcsolattartás ösztönzése, illetve a magyar irodalom/ zene/ képzőművészet/történelem megismertetése.

*

Szép könyvtárral is büszkélkedhet a Boskola. A majd 500 gyermek, ifjúsági es felnőtt kötetből álló, nagylelkű adományokból felépített gyűjteményt rendszeresen használjak szülők és gyerekek egyaránt. Texastol Erdélyig terjed a könyvadományozók sora, és Miki külön is megemlíti a Nagyrév-i református közösséget és a Feldebrő-i testvérfalut, akiktől ismételt támogatast is kaptak. Az iskolai foglalkozásoknak is állandó részei a felolvasások, amit ottletémkor magam is élvezhettem. Miután kiálltam Mariann csoportjának próbáját, az ajtóból fordított vissza egy gyerekkoromból ismert kedves történet. Leültem a terem hátuljában egy kis székre, és a gyerekekkel együtt végighallgattam Lázár Ervin meséjét a lyukas zokniról.

 

*

 

- Milyen kapcsolatban áll most a cserkészet az iskolával és milyen szerepet tölt be a gyerekek, illetve a szülők életében?

 

- A cserkészet sok szempontból fontos nemcsak a helyi magyar családok számára, de az iskola és a magyar közösség jövőjét tekintve is lényeges. Igyekszünk megteremteni egy olyan közeget, ahol a gyerekeink élő, természetes környezetben beszélik a magyart a saját korosztályukkal, nemcsak a szüleikkel. Három dolog ápolása a cserkészet alapvető feladata; a természetismeret, a magyarságismeret és erkölcsi nevelés. Az ide járó gyerekek életében komoly szerepe van mindháromnak, nem is beszélve az anyanyelv és a magyar tradíciók ápolásáról, illetve az itt kialakított baráti közössegékről. A másik dolog, amiert nagyon fontos a cserkészet és az iskola egymás közelében tartása, az a folytonosság megőrzése. A Kuckó-ból kinőttek a gyerekek, a Boskolánál pár év mulva fennáll ugyanez a veszély. Ahogy eljutnak a tinédzser korba, egyre nehezebb itt tartani őket; jön az új baráti kör, az amerikai barátok/ barátnők, és egyre halványul a magyarsággal és a Boskolával kapcsolatos érdeklődés, kötődés. A helyi cserkészet egyik feladata tehát, hogy a folytonosság érdékeben az iskolából kinövő gyerekeket a túlsó végen úgymond "elkapja". A kiscserkészekből nagycserkészek, belőlük pedig cserkészvezetők válhatnak. A mai nap ezért is nagy jelentőségű, hiszen most már nemcsak egy spontán cserkészközösségről van szó, hanem a KMCSSZ (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) hivatalosan elismert csapatáról.

 

A hivatalosság az iskolánál is fontos szempont. Ugyan nem célunk, hogy akkreditált intezménnyé váljunk, a spontán kezdeményezésből itt is szeretnénk a szervezeti keret felé orientálódni. Ezért is van már saját költségvetésünk, van tandíj, kialakítottunk egy tantervet, és mindezt, illetve az iskola céljait, feladatát egy alapszabályzatban foglaltuk össze. Az iskolának hivatalos neve, logója van, amelyet közösen választottunk ki, terveztünk meg. Polókat is készíttettünk a szülőknek, gyerekeknek.

 

- Vannak arra vonatkozóan tervek, hogy a Boskola beépüljön egy nagyobb, magyar közösségeket összefogó rendszerbe?

 

- Tervezzük a kapcsolatfelvételt más regionális magyar iskolákkal, és a késöbbiekben magyarországi iskolai kapcsolatokat is szeretnénk kialakítani. Az itt tanító tanárok is aktívan részt vesznek az Amerikai Magyar Iskolák Szövetségének munkájában; sokan közülük rendszeresen járnak az Észak-Amerikai Magyar Iskolák Tanári Konferenciájára is.

 

- Connecticut messze van. Sokat kell autóznotok, hogy minden második szombaton itt lehessetek Nem gondoltál meg arra, hogy az otthonotokhoz közelebb is létrehozz egy hasonló kezdeményezést?

 

- Connecticutban van egy nagyon értékes magyar közösség, a Hungarian Cultural Society of Connecticut, akik amellett, hogy rendszeresen összejönnek és magas szintű kultúrális, jótékonysági esteket rendeznek, komolyan támogatnak Magyarországi és határon túli magyar vonatkozású intézményeket is. Ez a társaság számomra nagyon szimpatikus, azonban egy korosztállyal idősebbek nálunk. Feleségemmel, Ildivel, gondolkodtunk ezért, hogy próbáljunk-e ott helyben kialakítani valamit. De arra jutottunk, hogy inkább egy cseperedő bostoni kezdeményezést erősítünk a segítségünkkel, hogy életben maradjon és tovább fejlődjön, semmint egy második, esetleg erőnket meghaladó dologba belevágjunk. Boston mellett döntöttünk.

 

- Ebben a közösségben mindent megtalálnak azok a helybéli magyarok, akik gyerekeiken keresztül szeretnék a nyelvüket, kultúrájukat életben tartani és tovább örökíteni. De mi a helyzet otthon, nálatok?

 

- A lakásunk egy kis magyar sziget, ahol csak magyarul lehet beszélni. Televíziót nem nézünk, de karácsonyra beszereztünk egy multi-system videót, így látnak a gyerekek magyar es amerikai színvonalasabb filmeket. Ők egyébként minden nyáron hazamennek huzamosabb időre, ahol nagyszülők, rokonok vigyáznak rájuk, és közben a Fő utcai Bencés Általános Iskolában párhuzamosan végzik a magyar osztályokat is. Így a tanév utolsó két hetét már ott töltik. Az első 10 évben a nagyszülők is itt éltek, vezetési távolságon belül, ami szintén nagy segítség volt a magyar környezet megteremtésében.

 

Aztán ahogy nő a legkisebb fiunk is, a most három hónapos Bence, lassan ő is része lesz az iskolának, majd később a cserkészetnek. Az iskolába már két éves kortól lehet vinni a gyerekeket, a legkisebb kiscserkészek pedig öt évesek.

 

- A nagyszülők Magyarországra költöztek. Nektek is van ilyen tervetek?

 

- Igen, de ez egy elég cseppfolyós gondolat. A határozott válasz az igen, a mikor és a miért és a hogyan az kicsit bizonytalan. Ez egy érési folyamat. Azt hiszem az emberben mindig ott bújkal legbelül, hogy hol érzi magát jól, hol van a "helyén"? Alapvetően, az anyagiak nyilván kedvezőbbek itt, és az orvosi szakmai továbbfejlődés lehetőségei is nagyon vonzóak számunkra ebben az országban. Ezek után persze az, hogy az ember mikor és miért települ haza, egy kicsit irreális döntésnek tűnik a legtöbb ismerősünk, barátunk szemében.

 

- Te miért mennél haza?

 

- Én úgy érzem, hogy még nem jött el itt az a társadalmi feladat, amire leginkább alkalmas lennék. Azt gondolom, hogy tudnék Magyarországon olyan non-profit helyeken is tevékenykedni, ahol jobban ki tudnék teljesedni. Az egyik öcsém például a Bethesda Református Kórházban dolgozik, mint gyermek-neurológus. Én is szívesen dolgoznék egy egyházi kórházban, akár úgy is, hogy létrehoznék ott egy onkológiai osztályt. De érdekelne az oktatás is, akár mint tanító, akár egy speciális kollégium létrehozásával, tehetségesebb orvostanhallgatók számára. Nálunk a családban egyébként mindenkiben van egy kis tanári véna; könyveket írunk, előadunk, szervezünk.

 

Azért koncentrálnék Magyarországra elsősorban ezeknek az álmoknak a megvalósításában, mert úgy érzem, hogy ott nagyobb fehér foltok vannak. Nem ringatom magamat illúziókban; nem mondom hogy minket várnak otthon tárt karokkal, arra számítva, hogy majd megváltjuk a világot, de azt hiszem, hogy ott könnyebben lehetne találni olyan közösségeket, gyerekeket, felnőtteket, oktatási feladatokat, amikkel jelenleg nem törődik senki. De ahogy a saját gyerekeim nőnek, felmerül bennem az is, hogy mennyire kényszeríthetem rájuk az országváltást. Közöttük is megoszlik a költözés iranti vágy és érdeklődes attól függően, hogy itt hogyan illeszkedtek be az őket körülvevő baráti közösségekbe.

 

- Egyelőre akkor marad Amerika.

 

- Igen. Közben pedig a kettős kultúrájú neveléssel "nyitva tartjuk az ajtót". Sokszor eltűnődöm azon is, hogy miért csináljuk ezt? Például választhattunk volna baby-sittert sokféle országból. Gondolkoztunk rajta, hogy hívjunk-e esetleg spanyol, vagy francia lányt a gyerekek mellé, hogy így egy újabb nyelvet is megtanuljanak, és más kultúrát is megismerjenek. De magyar lány mellett döntöttünk, mert fontosabb, hogy az amerikai kultúra mellett a magyart erősítsük. Erről jutott eszembe egy könyv, amiben külföldön élő magyarok beszéltek a magyarságukról."Mi magyarul vagyunk emberek" volt a címe. Nekem ez a gondolat nagyon megtetszett, hiszen mi magyarul tudunk legjobban mesélni, verset mondani a gyerekeinknek. Még az imáink is magyarul vannak. Úgy érzem ezért, hogy ha nem adnánk át ezt nekik, akkor elvesztenének egy fontos lehetőséget az életükből.

 

Ezért volt jó látni ma a cserkészek ünnepségét. Jó érzés tudni, hogy ha mi egyszer tovább is megyünk innen, nyugodtak lehetünk, hogy elvetettünk egy olyan magot, amiből tovább élhet a magyarság. Hiszen ha betöltesz egy űrt, megint egy kis horgonyt leraktál, hogy az élet ne fusson el olyan gyorsan es nyomtalanul.

*

A tanárok, akik fáradhatatlanul tevékenykednek, hogy az iskola összefogottan, magas színvonalon működjön, és akik közül sokan lelkesen segítettek nekem a cikkre való felkészülésben:

Óvoda: Hobausz Melinda, Tarcsa Edit, Varga Emese

Iskola: Bognár Erzsébet, Mátyás Mónika, Hellman Andrea, Tóth Andrea, Latran Ibolya és Polgár-Turcsányi Mariann, aki egyben az iskolatitkár is.

Cserkészet: Dömötör Csilla, Tambor Bene Csilla, Erdei Anna



Kapcsolódó linkek:

FÓRUM: Cikkeink kapcsán


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· Interjú Cserey Erzsi amerikai magyar színésznővel - ápr. 21
· Aranyjelvényes Guszti avagy Gus - máj. 10
· Kossuth emlékművet avatnak New Orleansban - ápr. 05
· Nyolc év után - jún. 14
· Bartók Béla, a lyukas zokni és a cserkésznyakkendő - jún. 08
· Lőwy Dani több nyeregben - nov. 16




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó